Én ezek átfutása után azt sejtem, hogy az agy nem komplementerre cserél, hanem a klorofill által visszavert vörös és lila(/majdnem UV?) alkotja a zöldet.
Az emberi agynak van egy érdekes tulajdonsága: a beérkező fényt a komplementerére cseréli fel. A növényekről valójában vörös fényt ver viszza a klorofil, és ennek a klomplementere zöld, emiatt mi hamis színben, zöldnek látjuk a növényeket.
A növényekben főleg kék és zöld szín nyelődik el és hasznosul.
Ez a leghozzáférhetőbb, mivel ez szóródik a légkörben leginkább.
Ez nem tűnik meggyőzőnek, hiszen az, hogy szóródik, egyben azt is jelenti, hogy ebből nagyobb a veszteség amíg átjön a légkörön.
Esetleg inkább az lehet az ok, hogy ebből nagyobb egy foton energiája, ami így alkalmas valami vegyi reakcióhoz, míg egy kisebb energiacsomag nem elég hozzá. (lásd vörös fény a sötétkamrában...)
Neki az is éppoly jogos fizikai mérésnek tűnt, ha ajándék fejében megkérdezi a portást. Lásd kopenhágai interpretáció körüli bonyodalmak, Schrödinger-cica, Wigner-barát.
Hát, nem is tudom...
A portás szerintem jó ajándék fejében abszolút pontossággal megmondja bármely elektron helyét és impulzusát egyidejúleg.
mennyire kitágította már akkor is a "mérés" fogalmát!
Ami később a QM értelmezésénél kulcskérdés lesz. Neki az is éppoly jogos fizikai mérésnek tűnt, ha ajándék fejében megkérdezi a portást. Lásd kopenhágai interpretáció körüli bonyodalmak, Schrödinger-cica, Wigner-barát.
Aki lusta rákattintani, annak egy kis kedvcsináló:
Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetem egyik fizika vizsgáján történt.
A kérdés így hangzott:
"Írja le, hogy egy barométer segítségével miként mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"
Az egyik hallgató a következőt válaszolta: "Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."
Az odáig érthetö a számomra, hogy a sarkokon szépen körbefordul az inga egy nap alatt, az egyenlítön viszont egyáltalán nem fordul el a síkja.
Most azt olvastam, hogy az a szélességi körön óránként 15o X sin a szöget fordul el a lengési sík.
Ez egyrészt a folytonosság miatt érthetö a számomra, másrést viszont akkor ez azt jelenti, hogy egy nap alatt nem egy teljes forulatot tesz meg az inga pl. Magyarországon, hanem ennek csak a sin a-szorosát. Akkor viszont pont, hogy nem tartotta meg az inga az eredeti lengési síkot, hanem ugyanazon a ponton most az inga az eredetivel 3600(1-sin a) vagy 3600 X sin a szöget bezáró síkban mozog.
Próbáltam magamnak az inga mozgását egy egyenlítöi és egy sarki komponensre felbontani, de így sem igazán sikerült megértenek a dolgot, mivel a vonatkoztatási rendszer is bonyolult moszást végez, a változó irányú gravitáció is szükségképp változtatja az inga mozgását.
Ha például egy locsolócsőről van szó, amit a kerti csapra csatlakoztatsz, és csak kicsit nyitod meg a csapot, akkor nem számít, hogy milyen vastag a cső, mindhkettőn ugyanannyi víz folyik ki időegység alatt, mint amennyi a csapból belefolyik (persze csak azután miután a csübek belseje már megtelt vízzel).
Ha viszont egy nagy tartály alján 1, ill. 10 cm átmérőjű lyukat fúrsz, és azokra csatlakoztatod az 1, ill. 10 cm átmérőjű csövet, akkor már nyilván a vastagabb csövön eőbb elfolyik a tartály tartalma.
EGY IRODAI VITA ALAKULT KI ABBÓL ADÓDÓAN HOGY ha veszünk két különböző kersztmetszetű csövet és ugyanakkora nyomással vizet engedünk mindkettőbe akkor egységnyi idő alatt mennyi folyadék mennyiség hagyja el az egyik illetve a másik keresztmetszetű csövet.
Vegyünk egy 1cm-es átmérűjű csövet és egy 10 cm átmérűjű csövet.
Ugyan annyi mennyiségű víz hagyja e el mindkét csövet mondjuk 1 perc alatt?
A "saját hő" első hallásra vadul hangzik, de talán arról lehet szó, hogy az adott tárgyon a hőmérsékleteloszlás épp olyan, mint amit a saját testem okoz rajta. Ha másmilyen a hőmérsékleteloszlás, akkor helyenként melegebbet érzek, mint amit az én testem okozna (helyenként pedig hidegebbet). Azt kéne megpróbálni, hogy mit érez valaki, ha nem székre, hanem egy zsámolyra (zongoraszékre) ül vissza, de nem úgy, ahogy eredetileg ült rajta, hanem arra pont merőleges irányban. Ha igaz ez a feltevés, akkor így saját maga után is ugyanolyan meleget kell éreznie, mint egy másik ember után.
