E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Szerinted helyes ítélkeznünk nekünk, embereknek egymás fölött, vagy nem?
Nem mert itt vannak,mindenkit figyelnek az angyalok.
Hallgass és figyelj ,Én nem járok sehová , aki engem megsértet,az Istenre hagytam a döntést.
Isten védi az igazakat,olyan dolog történt amit látok,hogy milyen büntetést kaptak. Csak figyelj és várj ne tégy semmit,hagyd Istenre a döntést! Nyugalom mert ezután
jön nekünk is a neheze, mint az apostoloknak! Szellemi harcok is vannak, sok dolguk van!
Tudom segíteni akarsz az embereken, van aki szereti a bűnt,a Sátán is csak ennek következménye
lehet, amin már nem lehet segíteni,halála után nincs lehetőség. Jób könyvét olvasd el.
1 A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést. 2 Szája gyümölcséből jót eszik az ember, a hűtlenek terve erőszakoskodás.3 Megőrzi életét, aki vigyáz a szájára, aki száját kitátja, arra pusztulás vár. 4 Vágyik a lustának a lelke, de hiába, a szorgalmasnak beteljesül a vágya.5 Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt. 6 Az igazság megőrzi az úton a tisztességet, de a bűn a bűnös bukását okozza.7 Van, aki játssza a nagyot, noha semmije sincs, más a szegényt adja, bár nagy a vagyona. 8 Az ember életéért váltságdíj a vagyon, ám a szegény nem hall fenyegetést. 9 Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik. 10 Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik. 11 A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz. 12A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája. 13 Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad.14 A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. 15 A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan.16 Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag.17 A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz. 18 Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része. 19 A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése. 20 Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. 21 A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák. 22 A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz. 23 A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan. 24 Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti. 25 Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.
1 Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!
Befejező intelmek. 2 Evódiát és Szintichét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban.
4 Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5 Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6 Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7 Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8 Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9 Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene. 10 Nagyon megörültem az Úrban, hogy ismét lehetőségetek nyílt a rólam való gondoskodásra. Azelőtt is gondoltatok rá, de nem volt rá módotok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. 12 Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. 13 Mindent elviselek abban, aki erőt ad. 14 Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok.
17 Nem az adomány fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, amelyet majd bőségesen javatokra írnak.
19 Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van. 20 Istennek, a mi Atyánknak legyen dicsőség örökkön-örökké! Ámen.
Köszöntés és kegyelmi kapcsolat.1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt. 2 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! 3 Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, 4 és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról, 5 mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében.6 Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.7 Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom.8 Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. 9 Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, 10 hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, 11 s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.
A nehézségek növelik az apostol bizalmát. 12 Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. 13 Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. 14 Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. 15 Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. 16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, 17 amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. 18 De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki. 19 Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik. 20 Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. 21 Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Pál beszéde a jeruzsálemi zsidókhoz.1 „Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekező szavaimat, amelyet most elétek tárok!” 2 Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Ő meg folytatta: 3 „Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. 4 Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. 5 Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. 6 Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül. 7 A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? 8 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. 9 Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották. 10 Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? – Állj fel, és menj Damaszkuszba – felelte az Úr –, ott majd megmondják neked, mit kell tenned. 11 Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba. 12 Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak, 13 fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát. 14 Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót.
16 És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
18 Láttam, amint szól hozzám: Siess, gyorsan hagyd el Jeruzsálemet, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. 19 Uram – feleltem –, tudják rólam, hogy én voltam, aki zsinagógáról zsinagógára járva börtönbe hurcoltam és megvesszőztettem azokat, akik hittek benned. 20 És amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiomlott, ott voltam, helyeseltem, s őriztem a gyilkosai ruháját.
Pál római polgárjogára hivatkozik. 22 Eddig meghallgatták, de most elkezdtek kiabálni: „Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!”
24 Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, s úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene. 25 Amikor szíjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: „Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni?”
27 Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte: „Mondd, csakugyan római polgár vagy?” – „Igen” – felelte. 28 Az ezredes megjegyezte: – „Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz.” – „Én meg beleszülettem” – válaszolta Pál.
1 Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. 2 Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.
4 Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. 5 Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, 6 hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját.
8 Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. 9 A pogányok pedig irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Azért magasztallak a pogányok között, és zsoltárt zengek nevednek. 10 Majd pedig: Örüljetek népével együtt, ti pogányok! 11 S ismét: Dicsőítsétek az Urat, ti népek, mind, magasztaljátok minden nemzetek! 12 Izajás meg ezt mondja: Sarja támad Izájnak, aki a népek uralkodójává emelkedik. Benned bíznak majd a nemzetek. 13 Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.
Személyes üzenetek.
15 Helyenként merészebben írtam nektek, hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem alapján.
17 Ezzel tehát dicsekedhetem Jézus Krisztusban Isten előtt.
19 Így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illíriáig, és hirdettem Krisztus evangéliumát. 20 De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van: 21 Akiknek nem hirdették, majd meglátják, s megértik majd, akik hírét sem hallották.
29 Meg vagyok róla győződve, hogy amikor elmegyek hozzátok, Krisztus bő áldásával érkezem.
1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. 2 Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
4 Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. 5 Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte. 6 Méltányos egyébként, hogy az Isten üldözőiteknek üldözéssel fizessen meg. 7 Nektek, üldözötteknek pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, 8 s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek. 9 Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától, 10 azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok. 11 Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben.
1 Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, 2 s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben.
4 Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. 5 De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. 6 Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták.
8 Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. 9 Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket.10 Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal.11 Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.
13 Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
Pogány áldozat és keresztény áldozat.
14 Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást. 15 Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: 16 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? 17 Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.
20 Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel.
22 Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
23 „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra.
Zsolt 2.1 Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? .2 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
6 "Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
Zsolt 3.7 Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek.
1 A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és ördögi tanításra hallgatnak. 2 Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. 3 Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. 4 Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, 5 mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli.
7 Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben.
9 Ez igaz beszéd, teljesen rá lehet hagyatkozni.
11 Ezt tanítsd és hirdesd.
14 Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó .
4Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! (Zsolt 44,22)
11Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, 12A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. (Zsolt,139 2. 4.)
1 Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, 2 s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, 3 nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek az üldöztetéseknek közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez rendeltetésünk. 4 Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk. 5 Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba?
7 A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, 8 s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban. 9 Hogyan is róhatnánk le a hálánkat Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk Isten színe előtt?
A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nehezen adható meghatározás:
A Biblia, a Korán, a Bhagavad-Gítá, a Zend-Aveszta mind szent könyv, mindegyik az isteni tudás lényegét tartalmazza. Ahura Mazdá, Alláh, Ísvara, Jehova, Jahve mind az egyetlen Isten különböző nevei. A vallás végső forrása Isten. Alapelemeit Isten nyilatkoztatta ki a látóknak, vagy más néven a prófétáknak a történelem kezdetekor. Minden vallás alapja vagy lényege azonos és egyidős az emberi fajjal. A vallás területén soha nem volt és nem is lesz semmilyen új felfedezés vagy tapasztalás. Egy vallásalapító sem talált fel új vallást vagy fedett fel új igazságot. Mind közvetítők, nem eredeti alkotók. Csak egy valódi vallás van: az igazság és szeretet vallása. A szív vallása. A szolgálat, az áldozat és a lemondás vallása. A jóság, a kedvesség és a tolerancia vallása. A vallás az emberi egyetértés. Az olyan vallás, amely nem késztet szeretetre és egységre, nem nevezhető igaz vallásnak. Az igazság nem keresztény, nem iszlám, nem hindu, nem buddhista, nem taoista. Csak egyféle igazság létezik, az örökkévaló lényeg. Az igazság vallásának követői a békesség, a felebaráti szeretet, az erkölcs és az üdvösség útját járják. Az ember tudatlansága, hatalomvágya, önző céljai, kapzsisága miatt megfeledkezik élete céljáról. Sokan hirdetik a kereszténységet, ám a hívők nem gyakorolnak feltétlen szeretetet és megbocsátást. Sokan hirdetik az iszlámot, ám a hívők nem ismerik el az emberek testvériségét. Sokan hirdetik a buddhizmust, ám követőik nem mondanak le vágyaikról és az erőszakról. Sokan hirdetik a hinduizmust, ám nem látják mindenben és mindenkiben Istent. A tudás hiábavaló, ha nem változtatja meg az egyén életét. Gyakorlat nélkül az idealizmus fatalizmust szül
Az első pecsét feltörése. A második pecsét feltörése. A harmadik pecsét feltörése. A negyedik pecsét feltörése. Az ötödik pecsét feltörése. A hatodik pecsét feltörése.
1És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
2És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
3És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
4És előjőve egy másik, veres ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
5És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.
6És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
Egyébként a négy lelkes állat lehet aranyhörcsög vagy mókus a saját kegyelmi hengerében? :))
Intés egyetértésre.1 Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2 teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3 Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. 4 Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. 5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. 6 Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.
8 Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. 9 Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra?
11 Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, 12 hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, 13 amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.14 Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. 15 Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk aFővel: Krisztussal.
Buzdítás a megújhodásra. 17 Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.
20 Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, 21 ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.
25 Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
1 Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. 2 Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? 4 Mert amíg az egyik így nyilatkozik: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval” – vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? 5 Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta.
7 Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. 8 Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. 9 Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10 Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá.
13 Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. 14 Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. 15 De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. 16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? 19 Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” 20 Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata.
22 Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek.
1 Ami a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy járjatok el, amint Galácia egyházainak meghagytam. 2 A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem.
4 Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek. 5 Hozzátok akkor megyek, ha átjutok Macedónián. Macedónián ugyanis átutazom. 6 Nálatok azonban, ha lehetne, maradni szeretnék egy ideig, talán a telet is ott töltöm, azután elkísérhettek további utamra. 7 Mert nemcsak úgy átutazóban szeretnélek látni benneteket. Remélem ugyanis, hogy egy kis időt nálatok tölthetek, ha az Úr megengedi.
8 Pünkösdig Efezusban maradok, 9 mert széles és sokat ígérő kapu tárult fel előttem, de sok az ellenfelem is.
12 Ami pedig Apolló testvért illeti, ismételten kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akar most útra kelni. Mihelyt ideje engedi, azonnal megy. 13 Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. 14 Minden dolgotokat intézzétek szeretettel.
16 Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad.
20 Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
22 Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha!.
Istennek tetsző élet. 1 Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2 Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.
4 Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5 sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6 s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7 aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8 aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.9 Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
11 A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12 A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.
14 Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15 Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
17 Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.
21 Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.
1 Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. 3 Aztán elé járultak, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Majd arcul ütötték. 4 Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.” 5 Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: „Íme, az ember!” 6 Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.” 7 De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” 8 Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9 Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?” Jézus nem válaszolt neki. 10 Pilátus kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?” 11 Jézus csak ennyit mondott: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.”
Jézus halálra ítélése. 12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” 13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14 Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, a királyotok!” 15 De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” 16 Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ezzel átvették Jézust.
A keresztre feszítés. 17 Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
20 A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz; héberül, latinul és görögül volt írva.
22 De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”
Sorsot vetnek Jézus ruhájára. 24 Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.
Jézus anyja. 25 Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.
Bevezetés. 1 Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek, s akiket az 2 Atyaisten előretudása birtokában kiválasztott, a Lélek megszentelő erejéből az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bőven legyen részetek!
Hálaadás a megváltásért.3 Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, 4 hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. 5 Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. 6 Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, 7 hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. 8 Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, 9 mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. 10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek. 11 Töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsőséget.12 Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.
Életszentség.
14 Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, 15 hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; 16 mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.”
20 Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. 21 Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.
19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! 20 A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! 21 Ahol a kincsed, ott a szíved is.
1 Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok. 2 Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.
3 Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. 4 Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele.
5 Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta. 6 Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék?
8 S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?9 Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek!
12 Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük. 13 Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. 14 Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele.
17 Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta. 18 Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni, 19 az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén20 Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyerekek. Csak a gonoszság terén maradjatok kiskorúak, gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek.
23 Ha tehát egybegyűl az egész Egyház, s mindenki az elragadtatás nyelvén szól, és be nem avatottak vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?
26 Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon. 27 Az elragadtatás nyelvén kettő vagy legföljebb három szóljon csak, mégpedig sorjában, és valaki magyarázza meg.
Jézus megjövendöli szenvedését.1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 2 „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.” 3 Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, 4 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.5 Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.”
A betániai vacsora.6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 7 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. 8 Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? 9 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.”10 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. 11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. 12 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. 13 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.”
Júdás árulása.14 Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, 15 és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Jézus Tibériás tavánál. 1 Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: 2 Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. 3 Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. 4 Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.
6 Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 7 Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. 8 A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 9 Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret.
11 Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint száz ötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 12 Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az.
14 Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
16 Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Péter és János sorsa.20 Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: „Uram, ki árul el?” – az követi. 21 Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: „Hát vele mi lesz, Uram?” 22 Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” 23 Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: „Nem halsz meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele.”
