először is igen, építettek hozzá egy filmtovábbító szerkezetet egy darab fogasgörgővel
másodszor is természetesen háttérvilágítással is ellátták
harmadszor egy 3200dpi-s epson scannert használt hozzá, ami 1008 pixel széles csíkot scannelt a 8mm-es filmből. Ez már pont elég, de egy nagyító optika közbeiktatásával természetesen tovább növelhető.
Először is a moziszkenner úgy műxik, mint a negatív és diaszkenner összekombinálva egy montázsasztallal. Egymás után sorrenben olvassa be a filmkockákat - úgy tudom olyan 5-6 kocka/mp sebességgel - és írja vinyóra őket.
Másodszor a síkágyas szkenner nem világítja át a filmet, csupán a szkennerbe helyezett tárgyak, fotók, stb. felületét világítja meg.
Harmadszor a felbontása is igen gyatra volna a filmszkenneléshez, stb.
Van valahol a neten egy cikk, ide is belinkeltem úgy egy éve ha jól emlékszem, a pasas egy közönséges síkágyas scannerből csinált 8mm digizőt. Minimális ügyességgel előállítható, akár profi felbontásban és minőségben is, csak aztán legyen ember, aki megírja hozzá az adatok feldolgozására alkalmas programot... de még talán ez sem mutat túl egy amatőr lehetőségein, hiszen a perforációhoz lehet viszonyulni. Hihetetlen, milyen technikai eszközök vannak már az egyszerű háztartásokban... csak sajnos a legtöbb ember túl egyszerű ahhoz, hogy ki is használja őket, és az 500MHz-es pencijumokon is csak a wordben pötyög.
Ez igaz. De a digitális technika csodákra képes. A kifakult, színefogyott felvételeket bámulatosan jó eredménnyel fel lehet újítani.
Nekem nincs profi digiműhelyem, csak egy Studio 9-es szoftverem - igaz ahhoz minden megvan - mégis megdöbbentem, hogy mit tudtam vele elérni.
Van egy csomó VHS-re rögzített 20-25 éves családi kazettám, amelyeknek már akkor sem tetszett a gyengus, fakó színe, amikor készítettem őket. Van pl. egy csupán 10 éves görögországi útivideóm, amelyen a homoktól a tengerig minden egyformán lilás-kékes árnyalatú. (Nem vittem magammal UV szűrőt!) Aztán bedigizés után elkezdtem kisérletezni a különféle automatikus javító effektekkel és teljesen elgyengültem a hatást látva: a kékség eltűnt, a homok sárgásbarna, a tenger a világos zöldtől a türkizig minden színében pompásik, hófehér a hullámok habja, a lila-zöld napernyőből tűzpiros-sárga lett, mint ahogy akkor ott volt a helyszínen.
A filmmel sokkal nagyobb a baj, mert ha már töredezik, akkor csak a profik sok száz milliós boszorkánykonyhájában tudnak rajta segíteni vegyszeres kezelések utáni kockánkénti szkenneléssel, képjavító és tisztító eljárásokkal és a végeredmény filmre történő visszaírásával. Nemrég amerikából került haza pár 35 mm-es, már rég elveszettnek hitt háború előtti, amúgy katasztrofális állapotú filmtekercs. Ezeket hosszú hónapok, ha nem évek munkájával mentették meg a szakemberek.
Na jó, persze, vannak extrém példák, zsugorodó nitrófilmek, elvörösödött eastmanek, kiszáradás, mettomén... vetítéskor kopik, géphiba esetén sérül (különösen rossz ilyen szempontból a 9,5-ös formátum), de azért mégis hasonlítsuk már össze, mondjuk a hetvenes évek ampexre vett tévéműsoraiból mi maradt? Pirx Kapitány, Móka Miki, Kuckó és a többiek hol vannak? És ha elő is kerül egy-egy, milyen állapotban?
Ami egyszer filmszalagra került, azt csak tönkretenni lehet, de spontán tönkremenni nem fog, mint a CD vagy a magnószalag.
Bár igaz volna, amit erről gondolsz, de sajnos nem így van: a filmszalagok is elöregszenek. Azok a fontosnak ítélt 30-40-éves tekercseim, amelyeket műanyag, vagy alumínium filmdobozokba zártam hermetikusan 1-1 kis zacskó kámfor társaságában, amely arra hivatott, hogy nem engedi kiszáradni az emulziót, szóval ezek a filmek még elég jó állapotban vannak. A peches tekercsek, amelyeknek nem jutott ilyen kényeztető ellátás, azok bizony már töredeznek. Szinte minden egykori ragasztás szétvált, akár oldószeres, akár celluxos volt a ragasztás technikája. Ezért is digitalizáltam be a filmjeimet, mert félő, hogy én fogom túlélni őket és akkor mi marad az utókorra! :)))
Szilárd, te mint régi fényképész, tudnál írni a retusálásról? Van egy értékes és érdekes régi filmem, aminek néhol karcos a hangsávja, ezt szeretném óvatosan kijavítgatni, de egyáltalán nem ismerem a technikát, milyen festéket használnak hozzá, hogy viszik fel?
Jó, látom nem vagyok naprakész videotechnikából, de sebaj, kijátszom az utolsó adumat: maradandóság. Ami egyszer filmszalagra került, azt csak tönkretenni lehet, de spontán tönkremenni nem fog, mint a CD vagy a magnószalag.
A néhai Miskolci Filmklubba mikor betört a vidijó, egyik (több díjal kitüntetett)
filmes le akarta vetíteni nekünk a 10órás amerikai kalandját.A napokban megkért egy fényképész-tanuló, hogy nézzem meg a vizsgára szánt képeit. Elővette a laptopot és egy kazal CD-t. Megfutamodtam!:-)
A Szellemkép iskola táborában szoktam laborálni, tanítani. Tanulságos végignézni az emberek arcát mikor vetítek nekik egy pár perces szösszenetet. Egyre többen fizetnek a filmes kurzusra videó helyett. Egy hétre 3 tekercs filmet kapnak. Tavaly születtek szemlére való filmek( a videósoknál viszont nem). Az emberek vágynak rá, hogy ne csak az agyondigizett műanyagot kapják. Talán ezért van ,hogy egyre több TV-csatorna nem digivel, hanem S8-al nyomja az "archív trükköt". A Kodak napokon vetítettünk S8 és 1946-ban forgatott 8mm-es családi anyagot szkenelve és utána 35mm-re vissza exponálva. Döbbenetessen jó volt!:-)
Én hallom, hogy a felvevőd film után sír! Ne légy vele ilyen szívtelen!:-))
A filmtől én egy az egyben új gondolkodásmódot várok...bár egy cimborám szerint felejtsem el, de én makacs öszvér vagyok :) Ezért kezdtem 8/S8-azni, kb fél éve, akkor azt se tudtam eszik vagy isszák-e, csak filmezni akartam. Ma már otthon hívhatom a forgatott műsort és a vetített kép olyan öröm, amitől kár volt megfosztani a népet...
Bevallom, hogy a keskenyfilmezésben azt szerettem a legjobban, hogy lehetett vele kockázni is!
Ezzel a technikával készülnek a rajz-, báb- és árnyfilmek is, de élő szereplőkkel is nagyon jópofa dolgokat lehet összehozni (pixilláció). Csak a fantázia szab határt a megoldásoknak.
Az állványra rögzített kamerát a kockázó nyílásba csavart kioldózsinórral kell működtetni, hogy ne mozduljon el a felvevőgép. Ha mondjuk 18-as sebességre van állítva a vetítőgépünk, akkor ugyebár 18 képre felvett anyag áll össze vetítéskor 1 mp-nyi műsoridővé, 1 perc pedig 1080 képből.
Ez az alapképlet.
Ha tehát azt szeretnénk, hogy a színészünk 1 mp alatt emelje a füléhez a kezét, akkor ezt 9 mozdulatban elosztva (2-2 kockára rögzítve) lehet megvalósítani, így ad folyamatos és közel természetes karmozgást.
Ha a színészünknek minden egyes fázisban más-más tárgyat is adunk a kezébe, akkor nagyon mulatságos dolog alakulhat ki vetítéskor.
Az alapkövetelmény ennél a technikánál: a színész csak olyan valaki lehet, aki képes roppant fegyelmezetten mozogni, illetve az előírt fázismozgáson kívül semi mást nem mozdulni a jelenetsor felvételének teljes ideje alatt és van képzerőereje ahhoz, hogy lelki szemei előtt előre lássa, hogy ezzel a technikával mi lesz a filmen a végeredmény.
Hátránya a technikának, hogy mi magunk nem vagyunk elegek a forgatáshoz, hanem a színészen és a kockázást végző rendező-operatőrön kívül 1-2, vagy még több segítségre is szükség van hozzá, akik pl. a szereplő körüli tárgyakat mozgatják kockáról-kockára. De a végeredmény igen hatásos és szórakoztató, mert a szereplő(k) és a tárgyak mozgása bizony teljesen groteszk és természetellenes.
Sok mindenben igazad van, de aztán kiderül, hogy mégsem.
Vegyük sorra!
Pl. egy rugómotoros filmkamera sokkal praktikusabb utazáshoz, mint egy videó, amivel az akkutöltögetésre vagy kárhoztatva.
Ez 10 évvel ezelőttig igaz volt. A pár éve vásárolt Sony videómnak már 14 órás működésű Info Li akksija van, amivel egyszeri töltéssel egy 15 napos külföldi úton akár 4-6 órás anyagot is le tudok forgatni. A töltőt már csak kabalából viszem magammal, hogy hátha... De még soha nem kellett. Ha meg kellene, akkor ráteszem este és reggelre megint 844 percet mutat a kijelzője.
Aztán egy filmkamera azért is jobb, mert kénytelen-kelletlen megtanít snittelni, filmszerűen gondolkozni...
Ez így van. Egykoron - évtizedekkel ezelőtt - a 8-as, S8-as a drága nyersanyag és a 4-5 perces tekercsek bennünket valamennyiünket megtanítottak takarékoskodni, meg tömören fogalmazni. Az első videófelvételeim nagyon tömörre sikeredtek, nem tudtam megszokni, hogy lehet nyomni, van anyag elég. De később tudatosan váltottam szemléletet ezen a téren. A rövid, drága tekercsek miatt sok-sok értékes jelenetről lemaradtam, mert épp akkor nem nyomtam a felvétel gombot. A videó olcsó, jószerivel szinte pénzbe sem kerül a kazettaidő, ezért lehetővé teszi, hogy egy-egy izgalmas helyszínen ne csak néhány másodpercig forgassak, hanem akár mindent felvegyek. Rendszerint fel is veszek mindent.
Ám a jó filmes tudja, hogy egy több órásra sikeredett videót nemhogy a család és a barátok, de ő maga se fog megnézni soha a büdös életben. Ezért aztán ott a vágó szoftver - én a Pinnacle és a Studio 9 mellett tettem le a voksomat - amelyel a felvett teljes anyagból kicsemegézem a legszebb, legjobb, legérdekesebb részeket és hozzáillő aláfestő zenével, estleg kommentárral, feliratokkal, inzertekkel ezek kerülnek csak bele a filmbe. A többi könyörtelenül megy a kukába.
Más a helyzet a családi filmekkel. A cseperedő kisgyermekről készült felvételeket nem szabad kurtára vágni, ezek lesznek az archívumunk legféltettebb kincsei. Hiszen gyermekeink hamar felnőnek, a dolog megismételhetetlen és pótolhatatlan, az egész család szívesen nézi önnmagát és családtagjait a régi jeleneteken.
Ugyanígy a nagyszülőkkel, rokonokkal készült közös felvételek, családi események, ünnepek sem tartoznak az agyonnyírbálandó jelenetsorok közé.
Én nem digizek. Nincs is hozzá technikám: sem tévém, sem videóm, a kompjuterem is csak egy lapukkant p1-es. Csak azt írtam, hogy szerintem miért csinálják akik csinálják.
De lehetne még sorolni szempontokat. Pl. egy rugómotoros filmkamera sokkal praktikusabb utazáshoz, mint egy videó, amivel az akkutöltögetésre vagy kárhoztatva. Aztán egy filmkamera azért is jobb, mert kénytelen-kelletlen megtanít snittelni, filmszerűen gondolkozni...
Hát, nem tudom, manapság mi a helyzet, de a régi analóg videokameráknak általában pont a képfelvevő CCD-je volt rendkívül hitvány, még a VHS-ről visszajátszott tévéműsor és a saját VHS felvétel között is zongorázni lehetett a különbséget.
A digitális változat elkészítésének további előnye, hogy jobban lehet a vágási pontokkal játszani, és nem történik az meg, hogy miután készre vágtad az egyszem fordítós filmed, és vetíted, akkor látod, hogy hát ezt vagy azt a snittet jobb lett volna mégis pár másodperccel hosszabbra hagyni.
Addig is, amíg sikerül hangosítani, kezdhetsz nekilátni a megfelelő fényerejű vetítőgép elkészítésének. ;-)
Amúgy tegnap voltam a filmmúzeum tv-ben, ott olyan 8mm-es vetiítőkkel dolgoznak, amelyekben a főáramú motor helyén egy kihajtás van, amin keresztül egy trabant kilóméteróra-spirállal egy telepített szinkron-motorra lehet őket kapcsolni. Hasonló dromedár működhetne az amatőr gyakorlatban is, és akkor máris hangosítható akár egy wav fájllal is.
A másik megoldás: fogni egy közönséges, olcsó kazettás magnót, kitépni a motorját, és az obligát trabant kilóméterspirállal összekötni a vetítőgép valamelyik forgó tengelyével. A szinkron e módon is tökéletes.
Persze mindkét megoldás hátránya, hogy a filmet kölcsönadni, más gépen vetíteni nem lehet - de hát manapság egyébként sem jellemző, hogy másoknál lenne otthon vetítőgép, meg aztán az sem biztos, hogy az ember kölcsönadja valami kultúrbarbárnak az egyszem filmecskéjét, hogy utána visszakapja kötélkarccal, kinyírt perforációval stb.
Mivel mozigépészkedem, gondoltam már rá, hogy a filmek előtt "előzetesként", vagy kísérőfilmként lenyomom a saját S8-as filmünket, viszont nincs hozzá hang...ha sikerülne ragasztani rá hangcsíkot, hát nem lenne akadálya, küldhettek ti is :) Pepe
Az átjátszással egyáltalán nem illan el az előnye a filmnek, egy DVD-n is szembeötlő a különbség egy videóra és egy filmre forgatott anyag között. Az, hogy valaki otthon vetíti a filmjeit, szép dolog, de ha nagyobb publicitást szeretne nekik (pl. internet, promó DVD-k stb.) akkor muszáj digitális formába hoznia. Az S8-as film egyébként jóval a HDTV felbontás alatt marad, a HDTV-vel a Super16 van egy kategóriában.
Bedigiztem és digitálisan felújítottam, feliratoztam, újrahangosítottam a kedvenc 3 perces, az 1977-es nagykanizsai fesztiválon díjnyertes filmemet. Egy groteszk. Az a címe, hogy Rögös út.
Ha valakit érdekel szívesen átküldöm, csak csináljatok egy mélcímet magatoknak a korlátlan méretű fájlokat is fogadó yahoon!
Valaki írta itt, hogy az a terve, hogy S8-as filmre dolgozik és azt hívás után beszkennelteti és videóeditorral vágja meg.
Ez fából vaskarika. Értem a gyakorlati meggondolás előnyeit, de így pont a lényeg vész el! Ugyanis ha videó, svhs, vagy akár dvd minőség lesz a végcél, akkor minek kínlódsz filmmel, az átjátszással a film minden előnye (részletek, felbontás, tónusgazdagság, stb) elillan, akkor dolgozz inkább videóval!
A 8-as és főleg az S8-as anyag felbontása messze felülmúlja a videóét, még a HDTV-t is. Ezért aki filmre dolgozik, az szerintem csinálja végig az egészet. Hívja, vagy hívassa elő, vágja meg, feliratozza, hangosítsa és vetítse maga. Persze tudom, hogy ez nagyon munkás, sok kínlódással járó macerás dolog.
Most láttam az Ebay-n egy Admira 8II alfához való kompendiumot. Nagyon ritka jószág manapság!
Bezzeg a csehek. Ott igen kiterjedt keskenyfilmes közösség működik, mostanában is, van Flicker fesztivál, meg ott talán többen foglalkoznak ezzel. Sok a régi cseh kamera és sokat tud átadni a régebbi generáció is.
Én tényleg nem látom ezt olyan fura dolognak, inkább konzumfogyasztó társadalmunkat látom furcsának, ahogyan egyfele vonulnak, mint a birkák.
Semmiféle racionalitás nem indokolja, hogy manapság valaki keskenyfilmmel foglalkozzon. Talán csak az, hogy qrva jó!!!! :)))
Üdv! Ez a super8 elnevezés inkább a 8mm-t jelenti, beleértve a 2x8-at is, de néha még a 9,5 is szóba kerül :) Isszuk a szavaid Free Bird, abba ne hagyd! A Kodak S8 kazik asszem 5990,-es árral mennek a Soósnál, ezenkívül el kell küldeni külföldre (egyre messzebb, ami még 2-3000 ,- kb.) Szóval nemhiába döntöttünk többen a Fomapan DS8 és R8 mellett... Próbáltam kazettázni is S8 kaziba, működik, igy nem kell elfelejtenem a félprofi felvevőmet, egyébként a Quarznél érezhetően pontosabb és jobb képet csinál, nem dupláz rá a kockákra és stabil 24 kockával perdül, ettől függetlenül a Quarzot is nagyon szeretem, főleg, hogy nem kell előkésziteni a filmet hozzá. Egyébként Szilárd is elég olcsón hivja szerintem, 2000 egy tekercs ha jól emlékszem, egy próbát mindenképp megér. Üdv! Pepe
Az első 8IIa gépemhez járt ez a nagylátó előtétobi (3 gépet vettem az évek során). Olyan tokot adtak ahhoz, amelyik álló formátumú volt és az aján volt két pattintós rekesz, egyik a szűrőknek, a másik a nagylátónak.
Később vettem hozzá kompendiumot és feliratkészítőt is.
Drakula a lencséhez. Ilyet még életemben nem láttam, nem hiszem, hogy gyári tartozék lenne, inkább ez amolyan opcionális kiegészítő lehetett hajdan... persze ki tudja, én még nem vettem admirát újonan. ;-)
A topic meg annyira nem kötött. Főleg, amíg egy tekercs csehszlovák 2x8-as 1680.- , azonos játékidejű kazettás S8 meg 4800 (vagy mennyi).
