1./ Chiyoshoma ott folytatja, ahol az Aki-t abbahagyta. Kotoeko ellen (félre)ugrott rgy olyan félfordulatos beugratós libelle-t, hogy azt még műkorcsolyázásban is értékelték vplna a pontozóbírók. A leg-durvább
pedig (ebben az egészben) az volt, hogy a közönség ráadásul, még meg is tapsolta ezt a mutatványát.
2./ A következő attrakció a Takayasu - Endo meccsen történt, ahol a Gyoji 2 alkalommal bánt el Endoval.
Először, am8ikor a töketlen ide - oda ugrándozásával megakadályozta Endo-t abban, hogy lendületből kitessékelje a már vert helyzetbe került Takayasu-t. Másodjára meg az első összecsapásuk lezárultával egyértelműen Takayasu-ra mutatott a legyezőjével, amikor egyértelműen Ő lépett ki előbb, mint -hogy
Endo talajt ért volna. Ráadásul mindez a Gyoji orra előtt történt. Az öt székbíró újrajátszást ítélt, rendelt
el és ebben már Takayasu volt valóban jobb, de nagyon sokatmondó volt Endo azon pillantása, ahogy a
vesztes ezt követően a "porondmesterre" meredt. Valahogy nem tudtam csodálkozni ezen.
3./ Ura viszont megmutatta, hogy hogyan - miként lehet diszkréten úgy "félrelépni" és abból látványos
akciót indítani (Chiyoshoma mutatványával szemben), Tamawashi bánatára, hogy az valódi sumo-nak tűnhessen a publikum szemében. Vagyis, ha ugyanott, ugyanakkor ketten majdnem ugyanazt csinálják,
az korántsem számít ugyanannak.
4./ Emlékezetes volt a Shodai - Daieisho meccs is. Daieisho-ban iszonyat erő és iszonyat akarás van és
ő az, aki - Hakuho visszavonultával és Terunofuj-t is beleértve - a jelenlegi mezőnyben bárkit legyőzhet,
nála ez csakis egy pillanatnyi diszpozició függvénye. Ha valamennyire kijönne neki a lépés, nálam már
réges-rég legalábbis Ozeki lehetne, de még innen is lehetne esélye továbblépni.
Amit Chiyonofuji és Takanohana korszakról irsz és gondolsz, az nagyon megállja a helyét, és az tényleg szép volt. Amit a "lovagias magatartásról" gondolsz nekem is nagyon tetszik. Ugyanakkor változik a világ.
Megjelentek a mongolok, akik más kultúrális, történelmi és érzelmi alapokról indultak. Bennük megvolt,
megvan az újitási szándék, nekik kicsit mást jelent a küzdelem, és szimpatizálok útkereséseikkel. Viselkedésük ésszerű realitás. Van még 1-2 dolog, ami miatt nem várom el a maiaktól azt, amit a régiek "tudtak", /ha valójában tudták azt és nemcsak látszat volt !/ és ez a következő:
Felvételről láttam edzéseket néhány beyában. Nagyon brutálisak voltak, csicskáztatták egymást, a
Még Masutoo is mondott olyasmit, hogy a napi edzések során, gyorsan előkerül a bambusz-bot.
Összezárnak 10-20 bivalyerős fiatalembert, ott életre halálra megy a küzdelem. Minden az csak nem
"pap-nevelde". Nem vajszivű embereknek való, akik nagyon kétségbe esnének egy kis megalázástól.
A valóságot viszont nem szabad kimutatni kamerák előtt. Tehát KÖTELEZŐ a képmutatás. Aki a
képmutatásban hibát vét, az nem méltó a "Kyokai nemes szelleméhez". Ebben azért néha hibázott
Hakuho, Ashashoryu meg egyenesen tett rá.
Számomra Takanohana volt a legszimpatikusabb, mert visszavonulása után, - én igy értelmeztem -
ezen a képmutatáson akart változtatni, együttérzőbb szabályokat akart az alacsonyabb rangú rikishik
érdekében. Hitt a Kyokai-ban, az emberi tisztességben. Persze ahhoz már nem értett, hogy a "szélmalmok ellen" hogyan kell harcolni. Még egy "banális" dolog, ami a birkózáson kivül Takanohana-t előttem "elsővé"
tette. Lefogyott 70 Kg-ot. Ez olyan nehéz feladat, aminek nem akad párja. A yokozuna cim elnyerése,
könnyebb.
Még egyszer utoljára, a fentiek miatt is, egyáltalán nem sajnáltam legutóbb Terunofujit, amikor őt
Hakuhó oly emlékezetesen megverte. Az a küzdelem nem arról szólt, hogy ki lesz a bajnok, az egy mongol
belharc volt. Melyikük a Dzsingiz-kán és melyikük a legyőzött ellenfele. Sőt. Hakuhó aznapi győzelmét, élete egyik legnagyobb győzelmének tartom.
Sikerült mongol módra brutálisan megvernie, legyőznie azt a mongol ! ellenfelet, aki nála sokkal erősebb, eltökéltebb és sikerre éhesebb. Nagyon nagy tett volt. Hakuhó úgy vonult vissza, hogy fején maradt a skalpja. Azt gondolom, teljes joggal örülhetett. Ezt a japánok talán nem értették meg.
Valahogy így érzem én is, ahogy írtad is. így, utólag, és mindkettejük esetében. Időközben valamelyest átgondoltam és rájöttem valamire. Ott lehet a gond, hogy számomra a kezdet Chiyonofuji (1981-1991)
közötti, illetve Takanohana (1995 - 2003) közötti kor és "Yokozuna munkásságuk" volt mértékadó, mivel
az akkori összefoglalók jelentették - legalábbis nekem - a nagy tornák nézésének hőskorát. Akkor lettem "szerelmes" a szumo-ba, és ez nem kis mértékben éppen kettejüknek volt köszönhető. Egyfelől, miután
koruk óriásai voltak, másrészt volt egyéni stílusuk, technikájuk és harmadsorban, a maguk módján - és szerencséjükre - csupáncsak szomszédos korban léptek a küzdőtérre Yokozuna rangban, és mindketten
olyan kikezdhetetlen nyugalommal tették a dolgukat, ami egész egyszerűen lebilincselő volt. A puszta
látványa a sumojuk-nak, az a kőszikla - nyugalom ahogy és amit tettek a dohyo - n, ezzel példát adva- mutatva minden akkori kortársuknak. És ez a két "Nagy Bajnok" 11 + 9, azaz mnd-összesen húsz évet
töltött el Yokozuna-ként - szerencsémre - akkor a ring - ben. A modern sumo legendás, nagy kora volt.
Mégis mit jelentett akkoriban az, hogy Kakuryu, egy már majd 6 év óta (2014. Natsu alkalmlával került kinevezésre Yokozunavá) beiktatott, azóta, a sérüléses ki-nem állásait figyelmen kívül hagyva, 31 Nagy
Basho tornán keresztül Yokozunaként szolgált Rikishi, itt Y1wYO-rangban kerül fel a Haru 2020 Banzuke
listára ? Például elég volt ehhez annyi, hogy a 2020. Haru-t megelőző három tornán (2019. Aki, Kyushu,
és 2020. Hatsu) megsérült (sérülten versenyzett és idő előtt visszalépett) ? Hiszen vele is megesett ez
már korábban is és másokkal is, és akkor nem volt semmi ilyen retorzió egyikükkel kapcsolatban sem.
"Tehát amikor pocskondiázták Hakuho-t, mert az arcán látható volt a 15-0 s győzelem feletti öröme,
a japánoknak igazuk volt !"
Bocs, hogy így kéretlenül bele - elegyedek, de most, hogy így ide tetted be, ezt a bekezdést, vettem
a fáradtságot (igazából nem is volt az) és visszanéztem a Nagoya 2021. 15. (záró) napi záró-meccsét
és kiváltképpen annak a lezárását. Akkor is, én is tettem erre nézve és Hakuho akkori magatartására,
illetve - örömködésére vonatkozó, azt célzó megjegyzést és már-csak a hecc kedvéért is előszedtem
néhány korábbi, úgy a 2000-es évek első évtizede második feléről - végéről származó linket, amikor
Hakuhó előbb még Ozeki volt, majd - meglehetős gyorsasággal - Yokozona - vá lépett elő. Akkoriban váltakozó sikerrel "gyomlálták" egymást a pájálya delelőjén - végefelé járó Asashoryu-val. Csak azért kerültem idáig, mert kettejük között - számomra - éppen a látvány jelentette a lehető leglényegesebb mentális differenciát, vagyis, hogy amig Asashoryu képviselte a szememben - tán rossz szóval illetve
- "kocsmai mentalitás"-t, addig Hakuho egész magatartásából csakis a szerénység és a sportszerűség
alázata sugárzott szinte. És mondhatom, hogy ez nemcsak a fiatal Hakuho-ra volt jellemző, hanem az
"érett - befutott, mondhatni valósággal uralkodó Császár" Hakuho - ra is - egészen 2021. július 18. - ig,
amikor is Hakuhó egy csapásra átlényegült diadalittas, vigyorgóan örömködő ábrázattal, a földön fekvő Terunofuji-n átlépő más emberré. Ez az egyszerű gesztus bennem maradandó nyomot hagyott, eszerint
nem csak bennem. Ez nem egyszerűen a Nagoya 2021. Zensho Yusho-nak szólt, hanem a legyőzött és
az így megalázott ellenfélnek. Ez a Hakuho, egy számomra teljesen új, mondhatni addig totál idegen,
nem rokonszenves Hakuho látványa volt. Ami Asashoryu-tól szinte természetesnek tűnt (bár tőle sem,
részéről sem volt ez az elegancia netovábbja), az egy Hakuho-nak kifejezetten rosszul, idegenül állt.
"Ehhez hasonlitva már poén, hogy ha legyőznek egy yokozunát, etikus dolog az öröm kifejezése,
amikor tömegével dobálják be a dohyo-ra az űlőpárnát."
Ezzel meg (ismét, csakis nekem) az a bajom, hogy e tekintetben is, messzemenően egyetértek azzal,
annak a megfogalmazásával, hogy "amikor többen ugyanakkor, ugyanott, ugyanazt teszik, az koránt-
sem ugyanaz." És ez igaz egyszersmind az Asashoryu és Hakuho közötti mentális cselekvési látvány,-
illetve egy Yokozuna, valamint a nézőtéren ülők cselekvése, reagálása vonatkozásában. Tehát minden
ilyen hasonlatosság csak látens és én soha nem is tennék egyenlőségjelet közéjük.
Ez felettébb érdekes és - legalábbis az ismereteimhez képest - igen alapos ismertetés volt a Yokozuna - történelemről és a címet körüllengő legenda, vagy tény - szindróma tekintetében. Ráadásul ebből az is kiderült, hogy az első hivatalosan elismert Nagy Bajnok a címét már a XX. század leg-elején kapta és az
is, hogy ebbe a folyamatba a Szövetség "csupán-csak" 1951. évben "lépett bele".
Most, így, első reagálásra egy olyan kérdésem lenne, hogy az általad ismertetettek alapján, akkor az a történet is akár csak legenda lehetne, mely szerint 1767 - 1825 között élt egy Raiden nevű birkozó, aki
aktív-versenyzői időszakában (1795 - 1811 / 16 - 17 évig) sumózván, ennek során Ozeki - rangot elérve, tekintélyes számú (23) tornát (Yusho-t) nyert pályafutása alatt, és ennek ellenére sem kaphatta meg a Yokozuna rangot, mert valami okból nem ítélte meg neki az, akinek - akkoriban és eszerint, valamikor a
XVIII - XIX. század fordulója táján jogosultsága volt erre. Mert amir írtál, aszerint akkoriban még, már ha egyáltalán lett is volna ilyen testület, mint Sumo (Sport)Szövetség, még nem lehetett jogosítványa erre.
a dolgok mélyebb ismeretéhez érdemes tanulmányozni a yokozuna rang létrejöttét. angol nyelven van erről pár írás, elnézést kérek, de semmi kedvem nem volt most ilyen hosszú szöveget lefordítani, ezért online fordítóval van magyarítva, ezért lehet benne döcögés. a fontosabb infókat kiemeltem.
"A yokozuna rang születése tisztázatlan, és két egymással versengő legenda is létezik. Az egyik szerint egy Hajikami nevű 9. századi birkózó egy shimenawa-t kötött a derekára, és bárkihez hozzá mert nyúlni, ezzel létrehozva a szumót, ahogyan ma ismerjük. A másik szerint a legendás birkózó, Akashi Shiganosuke 1630-ban a császárnál tett látogatásakor a tisztelet jeleként a derekára kötötte a shimenawát, és posztumusz kapta meg először a címet. Mindkét elméletet kevés bizonyíték támasztja alá - valójában még az sem biztos, hogy Akashi valóban létezett -, de az ismert, hogy 1789 novemberére a negyedik yokozuna Tanikaze Kajinosukétól kezdve az ötödik yokozuna Onogawa Kisaburōt is úgy ábrázolták az ukiyo-e metszeteken, mint akik a shimenawát viselték. Ez a két birkózó mindkettő yokozuna-engedélyt kapott a tekintélyes Yoshida családtól.
A Meidzsi-korszak előtt a yokozuna címet az az ōzeki kapta, aki a sógun előtt szumózott. Ezt a kiváltságot gyakrabban a birkózó megfelelő befolyással rendelkező pártfogója határozta meg, mint pusztán a birkózó képessége és méltósága. Így számos olyan korai birkózó van, aki a mai mércével mérve csak névleg volt yokozuna. Ezekben a korai időkben a yokozunát nem tekintették külön rangnak a listán, hanem egy ozekinek, akinek különleges felhatalmazása volt, hogy saját ringbe lépési szertartást végezzen.
Eleinte a Yoshida család és egy rivális család, a Gojo harcolt a jogért, hogy egy birkózónak yokozuna licencet adhasson. Ezt a vitát a Yoshida család nyerte meg, mivel a 15. yokozuna Umegatani Tōtarō I, az egyik legerősebb birkózó 1884 februárjában kifejezte azt a kívánságát, hogy a Yoshida család adjon neki licencet, és a Gojo licenceket már nem ismerik el hivatalosan.
A yokozuna nevet 1890 májusában írták először a banzukéra, mivel a 16. yokozuna, Nishinoumi Kajirō I. ragaszkodott ahhoz, hogy yokozuna státuszát rögzítsék. 1909 februárjában, a 19. yokozuna, Hitachiyama Taniemon és a 20., Umegatani Tōtarō II uralkodása alatt hivatalosan is elismerték a legmagasabb rangot. A Yokozuna Deliberációs Tanács (横綱審議委員会 Yokozuna-shingi-iinkai) 1950. április 21-i megalakulása óta a Japán Szumószövetség birkózókat léptetett elő yokozunává. Az első yokozuna, akit a szumószövetség előléptetett, a 41. yokozuna Chiyonoyama Masanobu volt."
Magamnak készítettem a "Yokozuna Statistics"ban található adatok alapján, Akashi-val kezdve (nálam ő
az első 1624-1643) dokumentált Yokozuna a listában, amelyen jelenleg Terunofuji-val bezárólag (2021-)
73-an vannak (élők-elhunytak, aktív-visszavonultak). E lista szerint jónéhány alkalommal volt már olyan időszak (és itt csakis teljes évről-évekről és nem egyes tornákról volt - volna szó, amikor a nyilvántartás szerint nem volt Yokozuna - rangban szolgálatot teljesítő (így fogalmazva) Rikishi, méghozzá az alábbiak szerint (a kezdetektől a jelen felé haladó idő - sorrendben) :
- 1644 - 1744 között (az 1. Akashi-t követő 101 (!?) év folyamán,
- 1750 - 1788 között (a 3. Maruyama-t követő 39 (?) év folyamán,
- 1798 - 1827 között (az 5. Onogawa-t követő 30 (?) év folyamán,
- 1840 - 1841 között (a 7. Inazuma-t követő 2 év folyamán,
- 1845 - 1846 között (a 8. Shiranui-t követő 2 év folyamán,
- 1851 - 1860 között (a 9. Hidenoyama-t követő 2 év folyamán,
- 1871 - 1876 között (a 13. Kimenzan-t követő 6 év folyamán,
- 1882 - 1883 között (a 14. Sakaigawa-t követő 2 év folyamán,
- 1886 - 1889 közott (a 15. Umegatani-t követő 4 év folyamán, és
- 1932 évben (a 31. Tsunenohana-t követő 1 év folyamán.n
Néhány nappal ezelőtt Hakuho nyilatkozatában vmi olyasmit mondott, hogy egészen addig nem akart visszavonulni, amig nem lép elő mögötte egy új yokozuna. Más kérdés, hogy ez igy igaz-e, de a japán
nézők számára ártatlan és jól hangzó nyilatkozat lehet. A kérdés ezt követően vetődik fel.
NEM kötelező hogy legyen hivatalban lévő yokozuna. Voltak is yokozuna mentes időszakok, viszont Ózekinek állitólag kell lennie, ha éppen regnál egy yokozuna. Igaz ez? Konkrét példaként
emlitik meg kapcsolódva a Hakuho nyilatkozatához Chiyonofuji esetét, amikor ő yokozuna lett, egyben
yokozuna-ozeki státuszt is kapott. Akkor egyszerre két cimet is birtokolt, ezáltal teljesült a fentebb
emlitett kivánalom. Mihelyst valaki előlépett mögötte Ózekivé, már csak a yokozuna cimet birtokolta.
makusita cukedasi (幕下付け出し - makushita tsukedashi)A négyből valamelyik amatőr címet elért birkózónak lehetősége nyílik kihagyni az alsó három osztályt és egyből a makusitában kezdenie szumós pályafutását makusita 15-ös rangon; ennek a rendszernek a neve makusita cukedasi. Amennyiben ugyanabban az évben két ilyen címet is sikerül valakinek elérnie, akkor makusita 10-ként kezdhet. A rendszer korábbi verziója a Taisó-kor óta létezett, 1966 előtt minden egyetemi végzettséggel rendelkező leendő birkózó a makusita alján kezdhette profi szumós pályáját. Ekkor a szabályozás megváltozott, egészen 2001-ig az amatőr sportban elért jó eredmények alapján volt lehetősége a birkózóknak makusita 60-as rangon kezdenie. 2001 után alakult ki a ma is használt rendszer, bár azt megelőzően nem vették olyan szigorúan az akkori szabályozást. Lásd még: szandanme cukedasi.
Megértem és élt is bennem a gyanúper, hogy nincs különösebb köze semmiféle japán hivatalos szakmai közeghez-fórumhoz, már csak amiatt is, mert szinte túlságosan is magától értetődő minden egy normál egyszerűen csak sumobarát európai észjárású ember számára. És ezért, számomra mindenképpen - jól,
sőt mondhatni szinte tökéletesen elégíti ki az ez-irányú igényeimet. Jól áttekinthető, világos, érthető és
még jól követhető is. Emellett a japán közvetítések, összefoglalók döntő része japán feliratos és mivel a közvetítől - kommentátprl angol nyelvű kísérő szövegét a képi anyaggal egyszerre - együtt nem is olyan
könnyű követni, emiatt is komoly segítség ennek az írásbeli anyagnak a kifogástalan áttekinthetősége.
ez nem egy hivatalos lista, par nemet sumo rajongo kesziti nemi japan kozremukodessel, minden nem japan sumo rajongo nagy oromere. Ez egy felbecsulhetetlen adatbazis, amit minden nem japan sumoval foglalkozo szakerto, kommentator ujsagiro is rendszeresen hasznal. nincs koze a kyokaihoz.
Van egy különleges érdekesség az általad itt és most közzétett, részletes Banzuke információs link-ben.
Ez pedig nem más, mint az, hogy a régebbi, ehhez hasonló táblák egyik - egyáltalában nem mellékes - melléklete tartalmazta az adott Basho-t közvetlenül megelőzően visszavonult Rikishik listáját, bizonyos
fontos adatokkal. Ez most - itt, az Aki és Kyushu között visszavonultak esetében elmaradt. Éppen akkor,
amikor a sportág minden idők szerint legnagyobb élő egyénisége Hakuho Sho, aki 75 Yokozuna rangban megvívott tornát, 45 begyüjtött Yusho-t (melyből 16 Zensho Yusho-t) magáénak mondva vonult vissza
az aktív versenyzéstől. Ennek vajon mi lehet az oka ? Mert, hogy ez nem ok nélkül való, arra én mérget
Specialistkolléga Úr 3384 hsz. - számú bejegyzésében található link lényegében megegyezik azzal,
amiről volt szerencsém írni. Így ha ezt megnyitod, máris hozzájuthatsz mindazon információ,- és adat-halmazhoz, amire hivatkoztam a korábbiakban. A főoldalon megadott Makuchi Banzuke tábla mellé a
többi öt (Juryo, Makushita, Sandamme, Jonidan és Jonokuchi osztályok adat-halmazai az első / főoldal baloldalán legördülő adatoszlop "Banzuke vezérszavára (tezaurusz-ra) klikkelve nyílik meg és nyitja
meg a többi osszes osztály hasonló adat-tömegét a hsz.-omban is jelzett, többi, kiegészítő információ egyidejű megjelentetésével - szíves használatod céljára. Használd tehát egészséggel a továbbiakban !
Ok, akkor ez a sumo database. Eleg lesz ha csak a linket masolod be ide a bongeszod cimsorabol, vagy csak hivatkozol erre az oldalra (szerintem ezt mindenki ismeri akit erdekel a sumo) amirol beszelsz index forum kereso stb, azok csak a te bongeszod add on beallitasai azt masok nem latjak. neked is eleg, ha elmented az oldalt a kedvenceid koze, egyszerubb kezelni.
Pontosan. Csak - csakis annyi a különbség, hogy a tieden baloldalt megtalálható, legördülő adathalmaz
két részben nyitható meg. Az egyik fele annak a linknek a felkeresésére, amelyről már írtam. Az egyéb, lényeges tartalom úgy kereshető fel / nyitható meg, hogy (nálam) később, közvetlenül a torna kezdete
előtt teljesen hasonló keresőnév beírása - rákezelés mellett nyílik meg az a bizonyos második, azonos
kereső-néven található link és mind a kettő megnyitásával jönnek fel a további információk, adattáblák.