A vidámparkon én is gondolkotam, DE, nincs "gusztusom" Pestre menni. Pont most mondtam az anyunak, hogy annyira, de annyira nem hiányzik a pesti nyüzsi. Pedig én ezt soha nem gondoltam volna magamról. Lehet öregszem...
Norbinak torokgyulladást állapított meg az orvos, de tegnap már kutya baja nem volt. Viszont 3 napja olyan hisztis, nyafogós, mint még sose!!!! 1 percre nem tudom ott hagyni mert rögtön síkít!! Még ilyet!
Ma megyünk fodrászhoz. Kiváncsi leszek mit szól hozzá. Mert levágatom a haját. Izgi lesz :)
Vérvétel nem volt a tegnapi sajt miatt, de azt mondta a dr- nő nem baj. Sokat hízott, nőtt. Bőre javult rengeteget. Omlós keksz, mint eddigi kihágásunk maradhat, sőt!!!!!!
Kaphat óvatosan sárgákat, hisztamin tartalmúakat, valamint szigorú megfigyelés mellett, nagyon lassan bevezetve, egy- egy tiltott dolgot is.
Erről az jut eszembe, hogy egyszer baráti körben barkochbáztunk, és az egyik srác azt találta mondani, hogy a torma nem növény. Másoknál úgy látszik a sajt nem tejtermék:-)
Hááát igen... Mi is ilyen okokból nem szeretnénk mozdulni, nálunk is minden 200 - 300 m-es körzetben van. Bár még fogalmam sincs, hogy Lora hova fog iskolába járni. Csak hát a munkahelyem... De nagyon nem szeretnénk elköltözni: benn is lakunk a központban, meg nem is (a Batthyány tér HÉV-vel 4 perc, onnan meg ugye a metróval bárhová el lehet jutni), közel van a Margitsziget, 10 perc alatt fenn vagyunk a hegyen, ha levegőzni szeretnénk. És amit még nagyon szeretek, hogy a Duna parton lakunk, egy 4.emeleti lakásban, rálátunk a fél Budapestre. Olyan érdekes innen szemlélni a várost: látod a forgalmat, ahogy az emberek rohannak, de te mindezeken kívül vagy, olyan ez a lakás, mint egy kis sziget, de ha kell, 1 perc alatt a budapesti élet részese tudsz lenni. És az sem mellékes, hogy közel van a Daubner cukrászda:-))) Persze nem ártana még egy 3. szoba is... No, mindegy, nem tudom, hogy, s mint lesz, majd úgyis referálok:-)
A vidámparkkal kapcsolatban: Ti hősök vagytok.:-) Lora is már kérdezte, hogy mikor megyünk. Szerencsére ő elég gyáva, de az már érdekelte, hogy melyikünk fog vele felülni a hullámvasútra. Hát én biztos nem... Kiráz a hideg még a gondolatától is :-)
Jó látni téged. :-) Nahát, már suliba mennek a lányok! Rohan az idő!
Ti hogy csináljátok ezt a fél hét főváros, fél hét vidéket?
Mona,
Jobban vagytok?
Ancsúr,
HIhetetlen ez a sajtos sztori. Annyira az, hogy kitalálni se lehetne. :-/
Ideiglenes ovinak ma vége, mert a gyógyszerezést letiltottuk és a megfigyelésnek vége. Diagnózis: hiperaktív figyelemzavar, emocionális és magatartászavar. A pszichológus szerint ő az a gyerek, akinek egykének kellene lennie, vagy legalábbis sokáig annak. Hát ezt erősen elbukta. :-)
Egyéb örömök: akut és krónikus anyahiány (jelzem, én viszem kilencre őket az oviba, fél egykor én hozom őket, én tornáztatom heti háromszor itthon, én vittem fejlesztőhöz, amíg járt ebben a tanévben, és délután is én vagyok velük), testvérféltékenység (főleg a nagyobbikra, részben jogosan, mert hozzányúl a dolgaihoz), és nagyon rossz az énképe: azt mondta magáról, ő az, aki butaságokat csinál. És őszintén szólva tényleg ő az. Azzal együtt, hogy segítőkész, kreatív, okos, melegszívű, érdeklődő. De mit mondjon az ember, ha HATÉVESEN kezdi a nájlonzacskót a fejére húzni és enni a homokot?? Ha bakugrásokban közlekedik a lakásban, elbotlik a küszöbben vagy inkább a saját lábában, és utána fetreng a földön és jajgat?? Ha kirohan a labda után az úttestre, mikor régebben sosem csinálta, tök nyugodt lehettem felőle!? Hogy javítsam az énképét???
Na mindegy. Jövő szerdán randevúzom az itteni NevTan pszichológusával. Szülőtréningre biztos nem jutunk el (csüt. 17-19 közt van), most egy könyvet rendeltem meg, amit ajánlottak, de csodaszer nincsen.
A diagnózis maga várható volt, a pszichikai állapota elkeserítőbb, mint gondoltam. De mit tehetek? Belőlem csak egy van, a férjem heti két nap viszi munkaidőben tornára, valamikor neki is dolgozni kell; másra meg nem tudom rábízni a másik kettőt, hogy elsőszülöttem csipkés lelkét ápolgassam.
Ami jobb hír, az az, hogy az Ayres terapeuta szerint az idegrendszeri érettsége meghaladta végre a kritikus 50%-ot, már csak egy gyenge maradványreflexe van. Kaptunk is új feladatsort, hát bő egy óra, nem egyszerű megoldani a másik két gyerek mellett. De legalább fejlődik, látni rajta.
(Vajon mit mondtak volna, ha fél évvel ezelőtt figyelik meg a kórházban?)
Én úgy, de úgy szerettem régen a vidámparkot! Most már a gondolatától is rosszul vagyok. Szabály rendben, de akkor a mi gyerekeink hogyan fognak pörögni?
Én is mesélek, még röhögök a dolog abszurditásán. Holnap megyünk vérvételre Zádorral. Ellenőrizni, hogy a diéta hatására javultak- e az eredményei. Erre du. a szomszédban sajtot kapott a gyerek. Tudják, hogy alig ehet vmit, de a sajt nem tűnt nekik tejterméknek.
Jaj,el kell mesélnem, hogy tegnap előszőr voltunk a vidámparkban. Háááát... Valószínűleg öregszünk, de úgy kinyúltunk az apjukkal, őket meg nem lehetett leállítani. Ráadásul pokoli rosszul lettem, kétszer h*tam, gondolhatjátok. Gyerekkoromban sem bírtam, de azt hittem, vénségemre jobb a helyzet, hiszen 25 éve nem ültem ilyesmiken. Most ráadásul nem volt mese, mert mindenre el kellett őket kísérni, ez a szíbály, de amúgy sem engedtem volna egyedül. Igazán tisztelem édesapámat, aki rendszeresen járt velem annak idején :-))). Egyébként összességében nagy élmény volt, a végén kis viharral megfűszerezve...
Remélem én is, hogy jó döntés volt... :-)) Eddig tényleg mindenben a szívünkre hallgattunk (pl. azért alszom még mindig egyikükkel a franciaágyon, apjuk meg az emeletes ágy alján szorong, mert felül a másikuk csak így alszik el.... :-D). Egy dolgot bántunk csak meg, hogy a cumit nem vettük el tőlük erőszakkal hamarabb, mint 4 éves korukban...
Ez a korai munkakezdés tényleg teljesen nonszensz, nem tudom, hogyan képzelik. A reális a fél kilenc-kilenc lenne, legalább a kisgyermekes anyáknak. Nem azon a fél órán fog elbukni a kapitalizmus...
Azt hiszem ritka kivétel, ha minden összejön. Mi, amikor Tatán laktunk 40 percet gyalogoltam a mhelyemre. Mehettem volna busszal, de akkor ellenkező irányba kellett volna indulnom, várni az ugyancsak ritkán járó buszt, aztán megint gyaloglás. Végül vettem egy biciklit az ellopott helyett.
Ez a családi logisztika tényleg húzós dolog. Nagy divat az ismerettségi körünkben a kiköltözés, aztán jön a fekete leves. Merthogy ugye munka mindkét szülőnek leginkább Bp-en van, a befelé vezető utakon meg állandósultak a dugók. Így az agglomerációs gyerekek általában 5-6-kor kelnek és 6 körül szedik őket "össze", folyton olyanok, mint a mosott rongy szegénykék, és a mesés kertet egész héten nem is látják. Nem beszélve a beszívott kipufogógáz mennyiségéről. Olyat is ismerek, aki nem bírta cérnával és hét közben bérel bennt lakást és az új csodaházban hét végén lakik, mint egy nyaralóban :-))) Nekem is nagy álmom a vidéki élet (lehet, hogy öregszem??? :-) ), de csak úgy mennék, ha ott kapnánk munkát, iskolát stb. és akkor minden szálat elvágnák a fővárossal. Most persze nem dumálok, mert mi nagyon klassz helyen lakunk és úgy rendeztük be az életünket, hogy a hét hét napjából hármat vidéken töltünk. Amikor viszont itt vagyunk, a gyerekeknek nem kell autóüba ülniük, mert mindet lezavarunk a lakásunk 200m-es körzetében (ovi, isi, hittan stb.). És az is nagyon igaz, amit eddig nem hittem el, hogy mennyire gyorsan nőnek a gyerekek... És akkor már nem olyan menő nekik a kert, ha azt az árat kell fizetniük, hogy alig tudnak majd tiniként a barátaikkal találkozni, elmenni egy színházba stb., vagy ne adja Isten, kollégiumba kell menniük. A keresztfiamék költöztek egy nagyon menő érdi lakóparkba, de Budára jár be gimibe, és egyáltalán nem tud programot csinálni a heverokkal, mert ez a lakópark olyan, mint egy aranykalitka. Kint a pusztában, nix tömegközlekedés, a szülei fuvarjára van utalva. Marad persze a számítógép és a TV a normális tinédzser-élet helyett, borzalmas látni. Nagyon rosszul tanul, mert állandóan fáradt, kedvetlen. A kertnek persze tájékára sem megy, csak ha füvet kell nyírni, de azt is csak a zsebpénzért.
Igen "csak" lázas. Semmi más. Ma azt mondták amit nem tudtam, hogy árnyékban a fa alatt is kaphatott napszúrást...... Tegnap ott voltunk délután. :((((( Meg nem nagyon akar enni, csak inni, azt viszont bőven. Mondthatnám, ma egésznap vedelt a gyerek.
Ezt el kell mondanom. Most hogy dörgött az ég, Norbi szó szerint eldobta magát az ágyon, lefeküdt, és befogta mind a két szemecskéjét. Utána csak az ujját szétnyitota kiqqcskált, és ha nem hallott semmit felált, és ment tovább. De ezt annyira jól adta elő, hogy majd megettem.
Hú, ez elég horrorisztikus lehetett:-( Elképesztő, hogy minden, amúgy veszélytelennek tűnő tárgy életveszélyessé válhat. Soma előszeretettel borítja fel a ruhaszárítót, persze ruhástól. Múltkor viszont olyan szerencsétlenül tette mindezt, hogy a nyaka beszorult az összecsukló szárító két lába közé. Volt rajta vagy 10 kiló ruha. Az volt a mázli, hogy úgy 3 méterre voltam tőle, így hamar ki tudtam szabadítani, de belegondolni is rossz, hogy sokkal nagyobb baj is lehetett volna. No és persze azóta is éőszeretettel mászik be a szárító alá. Dettó mint Zádor és Zorka...
Az ideális az lenne, ha felvenné Zádort Zorka ovija, nekem meg nem fél 8- ra kéne beérnem. A du. így egyszerű lenne, a mhelyem közös udvaros az ovival. Du. nálunk már papírmunka van, ill. fejlesztés, de a nagy játszószoba többnyire üres, átjöhetnének hozzám. Csak az a fránya 4 hónap ne lenne! Meg a bizonytalan felvétel...meg, meg, meg
Horror reggelem volt! Cloroxoztam a fürdőt. Fél szemmel láttam, hogy Zádor kihúzza a komód egyik fiókját. Ruhákat akart kiszórni. Szólok Zorkának, hogy tolja vissza. Felülkerekedett benne az engedetlenség, kihúzott még másikakat is. RÁJUK DŐLT A KOMÓD. Ordítás, rohanok. Az volt a szerencse, hogy kiestek a fiókok vhogy, az tartotta vmennyire a szekrényt. Zorkának beszorult a keze két fiók közé. Tudjátok követni? Próbáltam tartani azt a behemót bútort, rángatni ki a mozdítható fiókokat, közben Zádor kapaszkodik belém ordítva, Zorka üvölt...Aztán ő kiszabadult, de Zádort nem tudtam eltolni, mert nem mertem elengedni a szekrényt. Mire visszaállítottam már remegtem a fáradtságtól, idegességtől, hogy akkor ki mennyire sérült meg. Szerencsére lila foltokok kívül semmi.
És azt hiszitek, hogy utána értelmesen játszottak? Hát nem. Nem győztem eldugdosni a máskor veszélytelen játékokat, Zádort állandóan szemmel tartani... Kész vagyok.
Zorkának kínomban elővettem a képes Bibliát, hogy miknek örül, miknek nem Jézus. Lehet, hogy rossz módszert választottam, de hatott, ő lecsöndesedett, aztán bejelentette, hogy mégis inkább jó lesz.
Zádor utolsó délelőtti produkciója a "keserves sírás az ebédért" volt. Fújta ki ahogy bírta és vörös volt a feje a röhögéstől. Na, itt befejeztük, elfogyott a türelmem, üres hassal feküdt le. Mondjuk ettől most nem vagyok nyugodt, ha ettől ébred fel és marad kialvatlan, megharapom! Amúgy is utolsó napok, hogy hízzon, csütörtökön megyünk kontrollra gasztrós dokihoz.
Én sem látom kövérnek Norbit. Szerintem rá se ránts az orvosra.
PISKO,
Remélem, jók lesznek a majdani izotópos eredmények is.
Jók a képek a kirándulásról. :-)
Ancsúr,
Nem irigyellek a várható logisztikai problémákért. A falu hátrányai... Bár PISKOnak se lesz egyszerű, Óbuda és Csepel nem épp szomszédos.
Viszont mindkettőtöket visszavárnak, ami a mai világban nem mindennapos.
(Jut eszembe, nálunk 6-18 közt van ovi).
Majd én is teszek föl képeket. Igaz, nem voltunk sehol: lett volna két program is, de végül úgy döntöttünk, épp eleget hurcolásztuk szegény nagyot a héten (és még fogjuk is), lazítsunk egy kicsit. Nem bántuk meg. :-)
