Újabban egyre többször olvasni, hogy a nyelvvédelem mint olyan helytelen, a nyelvet nem kell védeni, az olyan, amilyen.
Újabban? Ezt a nyelvészek vagy 150 éve tudják.
Elég sok embert ismerek, aki soha nem mondaná, hogy -ba, -be, amikor -ban, -ben a helyes.
Megkockáztatom, hogy megharagszol, de muszáj kimondanom: ne haragudj, de ezt nem hiszem. Legfeljebb nem veszed észre. Én is csak akkor veszem észre ezeket, ha direkt figyelek rá, pedig nekem trenírozva van erre a fülem. És talán nem hangsúlyoztam az előbb eléggé: mivel teljesen természetes dologról van szó, így nem mondhatjuk tévesztésnek.
Nem tudom, csak érzem a választ. A belenyúlás erőssége szerint a sorrend: korrektor, lektor, olvasószerkesztő. De ezt majd más (elsősorban G. Emmára gondolok) bizonyára pontosítja.
Újabban egyre többször olvasni, hogy a nyelvvédelem mint olyan helytelen, a nyelvet nem kell védeni, az olyan, amilyen.
Elég sok embert ismerek, aki soha nem mondaná, hogy -ba, -be, amikor -ban, -ben a helyes. Ennek következetes eltévesztését a tv-ben nem bocsátom meg a kalucsnis humoristának vagy a korábbi kultuszminiszternek. Az előbbinek ezt meg is írtam, de természetesen nem kaptam tőle választ...
Az összetett szavakkal már nagyjából tisztában vagyok, de tudom, hogy a nyelvészek sem egyeznek meg a például a trópusifa-stúdió helyes formájában. Ami miatt korrektort alkalmazok: a "vagy" és az "és" előtti vessző, mert azt – hiába magyarázták el számtalanszor – képtelen vagyok helyesen írni.
A szövegeimet korábban javító (de sajnos sokszorosát kérő) igazi nyelvész nemcsak a helyesírásomat javította, hanem a magyartalanságokat is. A korrektor erre nem nagyon képes, mert neki nyomdai korrektorként erre nem is lett volna lehetősége, szerinte megsértődtek volna a szerzők, ha átírja a szövegeket.
A kerületem kiadványai hemzsegnek a hibáktól, pedig a valószínűleg "legmagyarabb" kerületben lakom. Pár hónapja egy vasánap este átküldte a sajtós – a polgármester utasítására – a múlt évről szóló beszámolófüzet szövegét. Éjfélre visszakaptam a korrektortól, hajnalban továbbítottam, pár nap múlva kinyomták, de 280 hiba maradt benne. Odaadtam a korrektornak egy kerületi újságot, abban is pont ennyi hibát talált.
Egyébként mindig újra tapasztalom, hogy nem okos a helyesírás alapján megítélni embereket, noha én is beleszaladok néha ebbe a csapdába. Most olvasgatom Ringo Starr Twitter-üzeneteit, hát elég sajátságos az angolja.
Erdőszélen nagy a móka, mulatság, iskolába gyűlnek mind a nyulacskák. A tanító ott középen az a nyúl, kinek füle leghosszabbnak bizonyul. Kezdi az oktatást egy fej káposztával, hallgatják is tátott szájjal. - Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár. Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már. - Akkor rögtön feleltetek! - Lapult a sok kis tapsifül: füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül! - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s vázold hát, mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát? - Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten a kis káposztakopasztó ebugatta, de a tanár megbuktatta.
Na a kézírásom mindig is olvashatatlan volt. Viszont most is írok eleget kézzel, abban nálam nincs változás.
(Vettem tavaly egy tollat direkt írástanuláshoz: nagyon vékony hegye van, állítólag három század milliméter, és azért jó, mert tényleg sok sikerélményt ad: ami sima rotring cerkával otromba ákombákom, az ezzel a csodatollal gyönyörű kalligráfia.
Konkrétan 1954-ben, akkor jelent meg a tizedik kiadás. (84-ben pedig a 11., azóta is az van érvényben, most készítik elő a 12. kiadást.)
Még két fontos dolgot fűznék hozzá: egyrészt az, hogy a tanár mivel magyarázta, nem sokat jelent a szabály tényleges eredetére vonatkozólag, másrészt - és ez a fontosabb - a helyesírás nem nyelvtan. Semmi köze ahhoz, ne tessék a nyelvtani szabálokkal keverni.
Hogy ki mennyit ír, az nagyon változó. A számítógép miatt viszont a kézírásom biztosan romlott. A negyedik oldal után már jobb ... :) Tehát van remény, és kövesse tett a titkos elhatározásomat :)
Gimis koromban (50-es évek) egy szép reggel, a magyartanárunk feírta a táblára, hogy az Akadémia határozata miatt, a mai naptól a zsíroskenyeret külön, a vajaskenyeret pedig egybe kell írni.
Ez nem vicc, azzal indokolták, hogy a magyar dolgozó népnek ma már nem elérhetetlen luxuscikk a vajaskenyér. Itt a politika játszott szerepet a nyelvtan megváltoztatásában.
Amióta az internetet használom, valamit romlott a helyesírásom.
Nekem is. Ennek több oka lehet:
- kevesebb „hagyományos”, korrektor által gondosan javított szöveget olvasunk,
- ezzel párhuzamosan jóval több nyers, kozmetikázatlan szöveget,
- de nem lepődnék meg, ha az egészet csak hinnénk, ha csak érzéki cslódás lenne, aminek alapja egyrészt a mindent megszépítő nosztalgia, másrészt hogy a net óta sokkal többet írunk, a sokkal több szövegben pedig nyilván számszakilag sokkal több lesz a hiba, de arányaiben nem. Sőt, nem lepődnék meg, ha most valójában jobb lenne a helyesírásom, mint mondjuk húsz éve, mert most sokkal többet gyakorlom.
Amióta az internetet használom, valamit romlott a helyesírásom. Túl sok "rossz " szöveget olvastam. De ha gondban voltam, akkor felálltam az asztaltól, és gyorsan, gondolkodás nélkül leírtam egy papírra. Ez bevált :) Valószínűleg ehhez a rögzüléshez már fiatalon kell sokat olvasni - ez megvolt. Ma a fiatalok a netes szöveget olvassák, és az ugyebár nem irodalmi nyelv. Azt azért nem gondolom, hogy különösen jó lenne a helyesírásom, csak olyan, amilyennek lennie kell általában.
Egyébként pont ez az általad említett sok különírás jelzi azt, hogy itt változásra van szükség. Vagy például hogy te a különösen jó helyesírásoddal is néha gondban vagy. Az én helyesírásommal sincsen túl sok gond, remélem, de nekem is itt van kézközelben az AkH.
