>"Mikor megszülettem, a Mária Valéria utca 10-ben,
Valaha Budapesten anno, az Üllői úton a Határ út felé utazva a mai Pöttyös utca nevű metró-megálló helye körül jobbra nézve földszintes, hosszú házak sora látszott. Azt hívták Mária Valéria-telepnek. Első pillanatban arra gondoltam, de a későbbi Thonet-udvar jobb gondolatokra térített :-)
Nem erre figyeltem fel, hanem arra, ahogy felsorolja a sok segítséget, akik a háztartás működését biztosították. A nők helyzete azonban ma sem könnyű, hiába váltotta fel részben a kisegítőket a gépesítés, de a férfiak egy része ma is elvárná az ilyen sokoldalú , komfortos ellátást a családi körben.
"A hitközségi adóbevétel egyik tétele volt a zsinagógák ülőhelyeinek bérletbe adása. A bérletet az őszi nagyünnepek előtt kellett megújítani a következő évre."
A katolikusoknál is találkoztam hasoló dolgokkal, például Montreálban.
Egyik ünnepi misére belépőjegyet kellett váltani.
A Mátyás templomba se engedtek be ingyen, mikor a "Mi Sziszink"-et ünnepelték.
keresgélés közben bukkantam erre a cikkre, érdekesnek találom:
"Mikor megszülettem, a Mária Valéria utca 10-ben, az úgynevezett Thonet-udvarban, egy udvari, háromszobás lakásban éltünk. Ez a Thonet-udvar fantasztikus ház volt, egy teljes háztömb - még most is megvan -, a Vigadó térre, a Mária Valéria utcára [ma: Apáczai Csere János utca], a Wurm utcára [ma: Szende Pál utca] és a Duna-parti korzórészre nézett"
Tegnap kint voltam Leányfalun családlátogatáson, este nyolckor a hegyen már csak 27 fok volt. Mire hazaértem a hétkerbe, 33-at mutatott a kocsi hőmérője. Jajjj.
Gyerekkoromból egyszerűen nem emlékszem olyanra, hogy a lakásban meleg lett volna. Azok a jó kis, százéves (na jó, akkor még csak hetven) körúti bérházak prímán bent tartották a hűvöset.
Már nagyon álmos vagyok, közben figyelem az időkép oldalát. Még mindig 27 fok van, bent csak 25. Így nem tudok hűvös, friss levegőt beengedni. Ha most lenne jeges, rendelnék egy hasábot (vagy hogy is nevezték?) és betenném a szoba közepére. Kellene hozzá egy gyerekfürdető kád.
Az idokep is megéri a pénzét, először azt mondták hogy hétfő után már jó lesz, de minden nap tovább tolódik a hőség vége. Már az egész következő hét ilyen lesz szerintük.
A magas hangrendû szavakhoz a toldalékok magas hangú alakja járul.
A mély hangrendû szavakhoz a toldalékok mély hangú alakja járul.
A vegyes hangrendû szavakhoz a többnyire toldalékok mély hangú alakja járul.
Háromalakú toldalékok esetén a toldalékok az ajakmûködés szerint is illeszkednek. Az illeszkedés az utolsó szótag magánhangzóját követi: nõvérhez, erdõhöz.
Az egy szótagból álló i vagy í hangot tartalmazó szavak közül némelyekhez magas hangú, másokhoz pedig mély hangú toldalékok járulnak: vízben, hisznek, isznak
Az idegen eredetû vegyes hangrendû szavak általában az utolsó szótag szótag magánhangzója szerint illeszkednek. Ha az utolsó szótagban é vagy i hang van, akkor a toldalékok magánhangzója legtöbbször mély: kabaréba, bauxitból Ugyanez vonatkozik az utóvenekre is: Ágitól, Józsitól Néhány esetben ingadozó az illeszkedés, tehát a toldalék magas hangú és mély hangú változata egyaránt helyes: hotelban vagy hotelben, Ábelnek vagy Ábelnak
A -ban/-ben rag használatának megoszlását kommunikációs helyzet és a beszélő társadalmi helyzete szerint. A vízszintes tengelyen vannak a különböző szituációk, balról jobbra egyre kötetlenebbek. A legutolsó az irányított beszélgetés, már viszonylag közel áll kötetlenségben a mindennapi beszédhez (de még nem éri el azt), itt már szociális háttértől függően 1-2%-tól (gyári munkás) 30-35%-ig (tanár) terjed. Magyarul a beszélgetésben, ami még mindig nem teljesen kötetlen, nem oldott, már a tanár is csak az esetek harmadában használta a sztenderd formát.