Alapvetően egyetértek, kisebb eltérésektől eltekintve.
Kiemelve a fej-fel rokonítást, mely nálam így nem teljesen Ok: "hanem FEL gyökű, amiből a FEJ fogalma is született."
Szerintem két teljesen különböző jelentésű gyök annak ellenére, hogy az első két hangjuk azonos. A harmadik viszont nem.
Ne ess abba a hibába, hogy keresel valamilyen közös jelentést, hogy azzal egymásból való alakulást próbálj bizonyítani. Persze, a közös jelentés nagyon fontos ebben az esetben is, hiszen a F(e) gyök egyik jelentése a magassággal, felfelé törekvéssel hozható összefüggésbe, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy az egyik KÉSZ gyökből alakult ki a másik.
Pusztán arról van szó, hogy a közös ősgyök (F(e)) jelentése szükségszerűen bene van az utódgyökökben is.
Úgy gondolom, hogy a FEJ gyök nem a FEL gyökből származott, hanem az egyik a F(e) + J, a másik pedig a F(e) + L gyökökből.
"Abszolut rokon a fenti magyar szóalakkal az ie.: fire, feuer"
Melyik szóval?
A FORRal biztosan nem. Miért nem? Nos, járjunk utána.
Az angolban a forr = boil, a forró = hot, és a tűz = fire.
Nincs semmilyen kapcsolat a három angol gyök között, hiszen más a jelentésük és más a hangsoruk is.
A magyarban a forr és a forró közt van etimológiai kapcsolat: a FORR a FOR gyök továbbképzett alakja, a FORRÓ pedig a FORR gyökből toldalékolt változata, de a TÜZ teljesen más alapokra épült gyök.
Mi lehet a kapcsolat a magyar és angol gyökök közt?
a BOIL és a HOT kiesett, mert nincs azonos mássalhangzójuk a magyar megfelelőivel, marad a FIRE.
A Fire nem származhat az angol "for-gás" gyökből, mert egy sem azonos a FIRE gyökkel, noha meglehetősen sok változata van
Forog: whirl, wheel, twirl, turn, traverse, swivel, spin, screw, stb... A többit nézd meg a szótárban.
A FIRE sokkal inkább a PIR szóval hozható a jelentése alapján összefüggésbe, hiszen mindkettőnek "tűz" jelentése van.
C-F pedig alaposan elvetette a sulykot mikor teljesen más alakú és jelentésű szavakat sorol fel rokonként. Ezzel az erővel a világ összes nyelvén felsorolhatta volna az ég, lángol, stb. jelentésű szavakat, miközben a valóban "tűz" jelentésűek nem szerepelnek a listában.
"Abból is láthatjuk, hogy a magyar őrzi a nosztratikus nyelvet a legjobban, hogy nálunk EGY SZÓBOKORBAN VAN a piros, a pörkölő és a forró tulajdonsága is a tűznek, amiről a többi nyelvben külön-külön nevezték el a TÜZET"
Amint láthatod, a tüzet mi is külön neveztük el, sőt kétféleképpen is: TŰZ és PIR.
A forró viszont nem tartozik ide, mert ennek a gyöknek a kellemetlenül meleg jelentése, csupán hozzáadott jelentés, mint a ciklámenhez a kék szín jelentése.
A fentiekből az is kitűnik, hogy más nyelvekben szereplő fire, feuer, stb. szavak nem a forr, hanem a pir gyökkel mutatnak rokonságot.
"1. nem tudhatjuk mi mikor alakult ki, lehet, hogy 2 percel később a forró, mint a pörköl. vö: erre - arra - na, melyik volt előbb 2 perccel?"
Pontosan tudható a két szó kialakulásának időbeli sorrendje, csak végig kell gondolni az események sorozatát.
Először a tűz ismeretét kell feltételezni, mivel a "fazék" CSAK ezután kerülhetett a tűz fölé, hogy benne a víz forrásba kezdjen.
No, jó, minimális eséllyel egy vulkáni tevékenység velejárója lehet a fortyogó iszap, vagy víz, de ez olyan ritka, hogy nem valószínűsíthető névadó jelenségnek.
Két okból:
A tűz (pir) bárhol előfordulhat száraz területen és komoly veszélyt jelentett őseink számára, tehát sokkal fontosabb volt az égő dolgot megnevezni, másrészt először kellett a forgást jelentő FOR gyöknek léteznie, mert ennek a továbbtoldott változata a FORR szó: FOR-R. A forgás eseményének megnevezés nem volt létszükséglet, nem úgy, mint a gyorsan terjedő bozót- vagy erdőtűz, így ez a szó csak a szükséglet felmerülése után kellett, hogy keletkezzen. Tehát akkor, mikor a tüzet már főzésre is használtuk.
"2. A lényeg: Szoros etimológiai kapcsolat van. Ugyanolyan módon képződött mindkető mozgásból a tulajdonság."
A szavak hasonló szisztéma szerinti keletkezése távolról sem jelent etimológiai kapcsolatot, ugyanis a keletkezés módja minden szónál azonos, és ez nem tárgya a szavak eredetével foglalkozó etimológiának.
Nincs köztük etimológiai kapcsolat, mivel teljesen más a jelentésük, gyakorlatilag más a hangsoruk. A FORRÓ gyakorlatilag FORGÓT jelent, s nem meleget. Ez utóbbi jelentést "hozzáadtuk" a meglévő FORGÓ jelentésű szóhoz.
Bizonyíték erre a FORRÁS és a FORRADALOM szavak, amelyekben a 'meleg' jelentés még a legnagyobb jóindulattal sem fedezhető föl.
Ne keverd a szavak eredeti jelentését a "hozzáadottal", mert egy hatalmas, értelmetlen katyvasz lesz az egészből, semmi más.
Ha két szónak különböző az eredeti jelentése, - mert ez derül ki - és különböző hangsorból állnak, akkor nem lehet közöttük etimológiai kapcsolat.
A tisztesség kedvéért:
Engedményeket téve a PIR és a FOR gyök közt lehet etimológiai kapcsolat, miután mindkét gyökben ott van az R hang, s ez az egy hang a két szó közös etimonja.
De a másik négy hang (P, I, O, F) is épp úgy eredete a kész gyököknek. Tehát nem lehet kategorikusan kijelenteni: a FORR eredete az R hang, mert ott van a másik 2x kettő is.
Azaz mindhárom hang eredete ennek az egy gyöknek. (+2 hang a másik gyöknek) Ettől kezdve a klasszikus etimológia már nem igazán érvényes, hiszen nem egy, hanem további 2-2 jelölt is van egyszerre az "eredeti" címre. Úgy is mondhatnánk, -a matematika nyelvén - hogy a két gyök etimológiai kapcsolata 1/5-őd részben valósul meg, hiszen a másik négy hang más etimonokat, más eredetet képvisel.
Nyilván minden kész hangalakjában a már legpontosabb kifejezés. Azért vannak hogy fejletten és kifinomultan kommunikáljunk. Viszont ha cserélgetni akar valaki mindenképp, sokkal inkább a magánhangzókkal tegye a mássalhangzók közt, itt sokkal gyakrabban lehet tényleges és valóban szoros kapcsolódásokat találni.
Persze nem olyankor mikor a magánhangzó a kulcs benne. U-GAT és É-GET például másképp nem is működne, és ők egymással sem rokonok. Ezek csak képzési módra azonosak de nem fogalmilag. Szerintem ez sokszor össze is van keverve teszem azt Cz-F cikkeire hivatkozva, mert ő eleve szereti sorolni a képzésre azonos mintájú szavakat. Na de ez nem azonos a fogalmi azonossággal, és az azért nagyon nem mindegy.
Magánhangzóknál sokkal szabadabb a "buli" és pontosítja az általánost, itt sokkal jobban működik a cserélhetőség. Ami FONTOS :ez ilyenkor nem azonosságot jelent (hisz épp azért MÁS a hangalak) , viszont látszik az erős rokonság vagy minimum elgondolkodtató :
CSÚCS, CSECS, CSÖCS , CSÜCS-örít és stb... TÁV--TÉV--TOVA -- TEVE ? PARÁZSOL--PERZSEL--PÖRZSÖL--PORZSOL KECSES mozgás KICSIS kifinomult és a RÁGÓDÁS is RAGADÁS elvontan és rágás közben is szorosan összefügg a RAG-adással. Vagy a VAGány is felVÁG viselkedésben, VÁGpont nincs de VÉGpont van, tán épp ott vágtuk el azért.
Aztán VAS-VÁS-VÉS ÍV--ÉV--ÓV-ÖV- OV-ális --ÍVELŐS és ez ad mindnek tágabb értelmet, az ÍV adja a fő értelmét mindnek. És ezt sok oldalon keresztül lehetne írni, tele vagyunk ilyenekkel. Viszont én ezeket nem azonosságként hozom fel, hisz minden szónak külön jelentése, külön alkalmazása van a beszédben...
A szóbővítést miért is vitatnám. A KAR-ból KARD lesz, itt balról jobbra toldunk. Ez a KAR megtoldása hangtanilag meg voltaképp a valóságban is azt tesszük. Az EGY szóból meg lehet HEGY vagy VEGY. Itt is bővítünk, viszont itt a másik irányba tesszük. Az EGY már önmagában is szó. Jobbra toldva mondjuk az EGY+ÉN EGYÉN
De például az EL szóból is tudunk : 1 . jobbra toldva ELÉ 2 . balra toldva FEL Az EL még egy rendkívül tág fogalom, voltaképp csak annyit tudunk hogy X dolog Y helyre tart. Ha ELÉ, akkor már kicsit beljebb vagyunk, tudjuk hogy Z előtt lesz. Ha FEL, akkor az EL irányát már legalább tudjuk, ezzel is BELjebb kerülhetünk. FEL dologból FEJ de ennek is az ebben a helyzetben fennálló hasonulás lehet a valós oka. Így 3 hanggal nem volna probléma, de toldalékolva a birtokos mód már FELJE, és ezt bizony írták is így rég ha valaki/valami fejéről volt szó. Viszont ez úgyis FEJJE beszédben, mindenképp így ejtjük ki. Így jogos a FEJ megszületése.
Az "esztelen" mássalhangzó cserélgetést vitatom, mert még ha néha napján meg is történt ilyesmi, ez még nem ok arra hogy mindent össze vissza átírjunk erre hivatkozva. Nálam mindig prioritást élvez egy szónak a valódi töve (néha már ezt sem oly egyszerű amúgy megállapítani), és annak a tényleges hangalakja, mármint a létező és kimondható valós hangalak, a legtöbbször egyébként simán jó kiindulónak ez vagy a mássalhangzóváz.
A túlzott hangcserélős hozzáállás meg oda vezet hogy egy FEJsze szóban már észre se veszik az emberek az egésznek a fő lényegét, a FEJET.)) Hát nem tiszta röhej ez ?... Mert szerintem ez elég komikus, hogy itt a hangalak előttünk, még csak meg sem változott, szinte ordít hogy vegyük már észre, erre meg mindenféle csereberékkel valami mást akarnak a szóra citálni erővel. FEJ a lényege aminek meg a FEL...
Így van, valójában a piros--veres nem is pontosan egyező színre használatos, jellemzően a jóval kirívóbb és feltűnőbb/élénkebb (véres) színt szokás VERes/vörös néven illetni, már akik tudatában vannak ennek az árnyalt különbségnek, ők tudatosan eszerint is használják a szavakat fel...
Nem olyan, mert csak csak egyetlen hangot képezel ez esetben.
Tehát ebben a magánhangzóban kellene sűrűsődnie a lényegi tulajdonságnak.
Ha csak egy hangot képezel, akkor az Izzik szóban is egyetlen hangot képezel I-(zz)-ik - a z-k zöngés segédhangok csupán.
Ha ledig kivonod a z-ket, akkor É = I = Élenk, Izzó
É- élénkség izzás és Emelkedés
G - görbedés
Este és Eső szavaink meghatározzák tehát, hogy E-É legfelső jelentéssel is bír. Az Égbő esik az eső és fentről hullik le az este.
A tűz, pedig mindig a legfelsőbb I-stentől származik. Ezért ami Izzik, az Az legfelülről az Égből süt le. A Fejér - Fehér szavunk is ezért van kapcsolatban a felső fokkal és ebből következően a fejjel.
Mindíg a Főtől haladunk a SÜT-ét felé, és nem fordítva!
Az Élőtől az elHAlványuló felé.
A Fejértől a Fek(v)etéig, Fakulóig.
Ez egy felső és alsó világ tájolás.
A Élet, az Élénkség, az Izzás, az Istentől származik.
Élen lenni, Éles estűnek lenni, az egy felsőbb minőség, nem pedigsorrend. Ez csak másodlagos jelentés. Mert Egy az Isten!
Nagyon nem ugyanazt állítottuk a HEGY kapcsán, már ne állítsunk valótlant !
De ezek le vannak írva, bárki láthatja utólag is. Jómagam a hegyesség fogalmát említettem meg, illetve valószínűsítettem hogy az EGY szóra vezethető vissza.
A te verziód ez volt, idézem és a nagybetűket is mert a kiemelések lényegesek, tehát :
" A HeGy pedig az ég-IG HáG fel. A hegy éke (csúcsa) az égben van, az ég pedig kék.
Innen: ékszer egy feltett dísz"
---- Említés sincs EGY-ről itt, illetve hegyesség fogalmáról sem. A HÁG-HEGY viszonyt eleve jóváhagytam én is, nem ez volt a vita tárgya, hanem a többi dolog összekavarása: Az ég kékségének, meg az ékszereknek a HEGY szó hangalakjához való közösítése, meg a az IG toldalék bekeverése, meg a hegy értelmezése hogy az égben lenne, hát a Mennyország hegyei legfeljebb maximum azok vannak az égben.))
Hol írtam én efféléket?... Teljesen mást beszéltem. Amit már egy jóval későbbi írásban egymás mellé raktál az EGYSÉG--(H)EGYSÉG az már egy egészen értelmes dolog szerintem. De hozzáírnám a HEGYSÉG--HEGYESSÉG párt is csak hogy látszódjon már hogy valójában minek mihez is lehet itt elsősorban köze...
A "magasság" dolog megint csak oda van képzelve, a hangalak nem ezért az ami. Ezekre mondom hogy
ÉG mint ige, és az ÉGbolton is egy valódi ÉGés történik, például ugye közismert hogy a legtöbb meteor se ér földet mert elÉG az ÉGen a légkörben. Ennyi, de a két szót később te is egy lapra teszed, azaz akkor csak vágod hogy egy gondolat van a 2 szó közt.
De a magasság fogalmát minek idecitálni, az ÉG igének ehhez semmi köze sincs, sőt az ÉG már képzett szó a mondjuk BÚ-G mintájára. Azaz a szótő csak egy É . Egy hang a szótő ! ÉÉÉÉÉÉ, egy igen Éles hang, ez is egy ösztöni ősreakció az embertől, ha meg É-geti épp magát.
Tehát lehet egy kinduló gyök elé más hangot toldani, nem csak utána.
Két mássalhangzós gyökelemek esetében pedig egy rakat olyan van, amelyeknek vagy az első, vagy a második eleme lesz azonos. Ezek a gyökök pedig természetes módon lesznek rokonok egymással, mert matematikai logika alapján azonos jelentéssel kell a bírniuk az azonis hangértékeiken. Az eltérőn pedig más jelentéssel. Így lehet természetesen, mégis tudatosan más jelentés felé tendálni egynél több mássalhangzós szavakat. Minel több azonos ezekben - pl. ridegen, hidegen, idegen!!! Annál erősebb a közös értelem!!!!
Ez nem utólagos keletkezés, hanem matematikailag kódolt, ha komolyan vesszük a gyököket.
A végeredmény oedig igazolja a teóriámat. Három szóban azonos jelentés tartomány!
A hegy úgy kaphatta a nevét, hogy lihegve, sok levegővel kellet az egészet megmászni fel HÁGni egészen az égig. Ennek az EGÉSZ nagy dolognak, (H)EGYSÉGnek - HEGYnek - talpára állított háromszög formája van. A hegy formája pedig átszármazott kisebb dolgokra is, melyek csúcsban végződnek. Nem pedig fordítva. Mert a fentiek ez esetben meghatározzák a sorrendet.
A hegy archetipikus fogalom. Talpára állított hároszög, mely az égig hatol. A piranis azért piramis, mert az égben van a csúcsa. Az ég meg a naptól is lánggol.
Látszik, hogy hadilábon állsz a művtörivel. Tipikus káoszos gondolkodás a hegyet nem talpán állónak gondolni, amikor a talpán áll.
Annyival kigészítettem később, hogy a FEj szó fent-re vonatkozik, ha a Balta billegő nehéz mozgása a sújtól ered, akkor vö. a ballag szavunkal, meg a nehéz, lehúzó busa fejjel. A busa fej ugyanis nem fönt van, hanem lefele húz
Valószínűsítem hogy az EGY szóból származhat. Bármi ami hegyes annak vonalai EGY pontba tartanak, inkább ezzel leszünk itt jók. Képzésre akár a VEGY szó, az is EGYESÍT--VEGYESÍT, érezni a jelentések és a hangalakok szimbiózisát
------
Ugyanazt mondod nagy okosan amit én és még te minősítesz. Hogy az EGy gyök elé került a H. A - H - jelentése pedig egy szelleti hang, amely Czucorék szerint erőteljes légzéssel érzékelteti hogy oly dolgokra vonatkozik melyek magassággal függenek össze. Amógy meg a h - hangnak köztudotta van fed, takar értelme ház - hó.
"H - Minthogy a fölfelé törekvés erősebb leheléssel vagy lélekzéssel jár, megvan a h oly szókban, melyek tetőt, magasságot, magasra hatást, távolodást, kinyúlást jelentenek, mint: hág, hány, haj, háj, halom, has, hát, ház, hegy, héja, héjáz, kupa, had, hagy, hosz, hoporcs, horog, hóri horgas stb."
A hegy felfele Hatolva, EGy pontban fut össze. Az Ék pedik a hegy végének formáját jelenti vagy valaminek a díszét. Ám a díszt mindig a felhelyezésre utal, tehát az ÉK a magasságra is vonatkozik. Az Ég és az Ég rokonítása a magasságból nyilvánvaló, ugyanakkor az Ég a nagyságra is vonatkozik az EGy szóban ugyanis nem csak az egy pontba futó értelem lakozik, hanem az EGÉSZ-é is.
Ha felnézel, KÉK az ÉG - ponntosan ez a kapcsolat közöttük.
Az ég, pedig ég is a nap lángjától ha a nap leesik a sötétséggel együtt, este lesz. Ám akkor már csillagos ÉG lesz.
"Szómágia... A fogalmak összemosása, teljes káosz..."
Pontosan, ez nem gyöknyelvészet hanem egy teljesen önkényes és utólagos értelmezése a fogalmaknak, inkább mondanám zsonglőrködésnek/ bűvészkedésnek ezeket az értelmezéseket. Ami ráadásul egyre inkább a legkisebb mértékben sincs tekintettel már a valódi hangalaki kapcsolatokra, és a kimutathatóan létező azonos jelentéstartalmú gyökszavakkal sem törődik.
Van ami betalál éppen, ha a zavarosban halászunk mert HÁGÓ-HEGY közt nyilván van jó viszony. De itt mondjuk legalább a hangalakok is erősen korrelálnak.
De ez a hegy meg a csúcs hogy az égben van, na ez már teljes K.O. )) A hegy szavunk egészen egyszerűn a HEGYesség fogalmából van, mert a hegyek is mily meglepő épp ilyenek. Most is az egyszerű és mégis praktikus válasz a kézenfekvő, ami logikus is: KÉSHEGY is van, UJJHEGY is van, TŰHEGY, NYÍLHEGY és a többi. Hát Qvára nem az égben vannak.)) Nem ehhez van köze, hülyeség idekeverni.
Valószínűsítem hogy az EGY szóból származhat. Bármi ami hegyes annak vonalai EGY pontba tartanak, inkább ezzel leszünk itt jók. Képzésre akár a VEGY szó, az is EGYESÍT--VEGYESÍT, érezni a jelentések és a hangalakok szimbiózisát.
A FEJSZE szavunk némelyek általi értelmezése is számomra érthetetlen. Pedig ez is annyira egyszerű, hát nem ott van a szóban az hogy FEJ ? )) Ez nem VÁL ez nem VÁG ez FEJ !!! )) Nem veszik észre az erdőtől a fát. Az nem véletlen van a szóban, nem kell mindent erőltetetten csak azért is átalakítani és átváltani. Az a finnugorista műfaj, nehogy már mi is ezt csináljuk ugye ezt a nyelvész jolly jokert, ha nem értenek valamit az első eszközük a csere-bere.)). Itt nincs mit átváltani mert hihetetlen, de a fej az fej.
Mije van egy fejszének, mikből áll?... Van nyele és van FEJE. Ugye milyen bonyolult.)) De a kalapácsot is például még nem is oly rég hívták FEJEZŐ néven is. Gyanítom még ma is előfordul ez. Tehát akkor FEJEZŐ--FEJSZE így egymás mellett is elég jól mutat.
A szó nem VÁL gyökű, hanem FEL gyökű, amiből a FEJ fogalma is született. A két gyökszó meg alapjaiban mást jelent, egyik a külön VÁLás gyökszava a másik meg FEL helyhatározás szava, már most ezt nem részedre címezve nyilván, mert feltételezem hogy te talán ezt azért érted.
Baltára se tud senki mutatni V formásat , az egész világ B-vel mondja + elvétve néhányan P-vel...
Abszolut rokon a fenti magyar szóalakkal az ie.: fire, feuer
Old English fȳr (noun), fȳrian ‘supply with material for a fire’, of West Germanic origin; related to Dutchvuur and German Feuer .
Rokonok még szintén ajakhangu f előtéttel forr, v előtéttel: vér, věrěs v. vörös, verőfény stb. Gyökeiknél fogva idegen nyelvekben rokonok még a föntebbieken kivül a szanszkrit bhá (fénylik, ég), bhár (ég), prus (ég, lángol), görög πυρ, latin ferveo, uro, comburo, pruna, finn palan, (= pállom, uror, Fabián I.), puraan, purajan, (forrok, u. a.), héber (exarsit), (ardor, incendium); franczia brûler, olasz brucciare, brugiare, stb.
Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn
---
Abból is láthatjuk, hogy a magyar őrzi a nosztratikus nyelvet a legjobban, hogy nálunk EGY SZÓBOKORBAN VAN a piros, a pörkölő és a forró tulajdonsága is a tűznek, amiről a többi nyelvben külön-külön nevezték el a TÜZET
Szóval csak ne akarjuk hanyagolni ezeket a kapcsolatokat. A magyar nyelvben ez mind benne van!
1. nem tudhatjuk mi mikor alakult ki, lehet, hogy 2 percel később a forró, mint a pörköl. vö: erre - arra - na, melyik volt előbb 2 perccel? Valószínűleg az erre. Hurrá! Van értelme ilyen ősi szoros kapcsolatot mutató szónál ezt tippelni?
2. A lényeg: Szoros etimológiai kapcsolat van. Ugyanolyan módon képződött mindkető mozgásból a tulajdonság.
FORR, (for-r, for gyöktől, pl. Erdélyben van Foró helység, mely másképen Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn
A FORr és a PÍR, PERG-el-el való rokonságot olvashatod a szótárban is, mint a nemzetközi szavaknál is.
A TŰZ szavunk nincs közvetelen etimológiai kapcsolatban a a PIROSSAL, de a FORRÓ igen."
"Mindegyik mozgásra vonatkozik, tehát ezt jelenti. MÉg az i-de is.
IDE, (1), (i-de v. i-d-e, mongolul inde); ih., mely által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a mozgást, cselekvést feléje irányozzuk."
Világosan leírtam, nem az I hang, hanem a D jelenti a mozgást. Az I hang mutató szó. Még Te is aláhúztad, hogy CSAK irányt jelent, ami ugyebár még távolról sem jelent mozgást.
