Ööööö... tartok tőle, a szakszerű megsemmisítő már szakszerűen megsemmisítette őket. :) De szerintem tudom, mi volt rajtuk. Például a doktori disszertációm: "A brit Munkáspártot megalapító szocialista pártok választási stratégiája 1884 és 1906 között". Nagy kár, nagy kár...
A rádió kincsestára már elég régóta nem érhető el, vagy csak én maradtam le valamiről?
Sok szolgáltatás megszűnt- sajnos. De nem csak hazai. Egyszer találtam véletlenül egy amerikai oldalt, ahol egy régi magazint lehetett végigolvasni, a nevére már nem emlékszem. Érdekes dolgok voltak benne, ezermester tippektől kezdve mindenféle , cirka az ötvenes évekből. Felszívódott. De sok hazai oldal is eltűnt, ami ingyenes tárhelyet biztosított, tele lett hasznosnak mondható anyaggal, aztán lehúzták a rolót.
most nézem, hogy az origo is foglalkozik ezekkel a régi dolgokkal- becsszó, nem lestem őket :)
Szerintem a szerző túl fiatal lehet, azonkívül a mai viszonyokat sem ismeri, mert az okostelefon azért nincs minden háztartásban. Nem csak megvenni kell azt, hanem az előfizetést is havonta leperkálni.
Az e-ügyintézést pl. én még ma sem szeretem. Ahol rendszergazda van, onnan könnyen szivárog ez-az, meg egyáltalán. Jobb a papír. Lehet az fax is. Egy postáról feladott fax felér az ajánlott levéllel. Másolat, hivatalos pecsét. Ha elküldök egy e-mailt, az nem ugyanaz.
>Lehet kapni direkt archiválásra való lemezeket, azok állítólag sok évtizedet kibírnak.
Ez olyasmi lehet, mint mikor a padisah megkérdezte a nagy Nasszredin Hodzsát, hogy "Meg tudod-e tanítani a szamaram öt év alatt beszélni?"
Hodzsa elgondolkodott. Öt év hosszú idő. Az alatt a szamár is megdögölhet, a padisah is meghalhat, sőt, borzalom, akár a nagy Nasszredin Hodzsa is! Elvállalta a feladatot.
Úgyhogy lehet venni ilyen sok évtizedes archiváló lemezt.
>a telefonkönyvet. Egy év múlva betettem a gépbe, mire kiírta, hogy menjek újért, ő sajnos már elveszette aktualitását.
Ez nem informatikai gond hanem jogi. Nem akarják, hogy az elektronikus telefonkönyvből bárki címlistát készíthessen, netán rossz szándékkal. A jelenség ennek a folyománya.
>A cédé azért necces ilyen szempontból, már csak azért is, mert öregedni tud.
Bizony. Nem véletlen, hogy az űrszonda, ami kirepül a Naprendszerből, aranyra nyomott digitális információkat visz rólunk (többek között da Vinci híres anatómiai rajzait).
>Irodai végleges összepakolásnál a héten könnyes szemmel intettem búcsút a floppyknak - pá, kedveseim, a franc tudja, mi fontos volt rajtatok, de nincs olyan eszköz a házban, amely ezt kideríthetné...
Elkapkodtad. Nekem van két floppyolvasóm is, azért tartottam őket, mert volt archív anyagom floppykon. Épp e hetekben mentettem át őket másfajta tárolóra (csodákat találtam :-) ), és a floppys deszktop helyett megvettem a floppytlan laptopot.
De ugye nem a szemétbe dobtad a floppyjaid??? (lévén veszélyes hulladékok...) Ahova leadtad szakszerű megsemmisítésre, onnan tán még vissza lehet kérni... Ha sikerül, állok rendelkezésedre a tartalmuk átmentésében. Ha akarod, nem nézek oda :-))
Lehet kapni direkt archiválásra való lemezeket, azok állítólag sok évtizedet kibírnak. Van itthon tizenöt éves audió cédém ilyenen, az még lejátszható. Akkoriban még el kellett mennem egy olyan hangstúdióba, ahol volt hozzá író, ott tudták elkészíteni...
Furcsa, hogy ma a telefonom is nagyobb felbontásban rögzít, mint azok. Persze a szolgáltatásokban, és egyáltalán, azon paraméterekben, amitől pro vagy ez esetben broadcast lesz egy cucc, egy picit elmarad. Én imádtam ezeket a régi készülékeket és ha egyszer lenne sok pénzem, összegyűjtenék amennyit csak lehet.
A préselt, gyári cédék is öregszenek, csak persze nem olyan durván, mint az írottak: a műanyag itt is változik, az alumínium is oxidálódhat.
(A pendrive-nál már elvesztem, bevallom, hogy azt nem tudom, hogyan működik. A cédékbe még eléggé beleástam magam, tizenéve még az volt a fő formátum. Végül is az alapjai ma is érvényesek és használatosak.)
Nálunk már nem egyszer előfordult, hogy a félve őrzött fotóarchívum egyes dvd-iről kiderült, egyszerűen "kisimultak". Bezzeg a negatívok a vasszekrényben... :)
Az írott cédék, dévédék életveszélyesek. Önmagukra. Teljesen másképp működnek mint a préselt. Csoda hogy egyáltalán működnek.
A préseltnél dudorok térítik el a fény útját. Az írott CD-ben szerves anyag van, amibe a lézer sebeket ejt. Ez már épp elég a rövidebb időtartamra. Ha ezüst és nem arany a korong túloldalán lévő tükör, akkor még nagyobb a baj.
Hamár digitálisan akarják az utókornak elmenteni, egy pendrive jobb lenne. Az hártya lyukakkal. Nem fog benőni. Vagy HDD. A mágnesezés úgylátszik elég tartós. nemcsak az 50 éves Beatls, hanem az 1935-ös Telefunken magnófelvétel is úgy szól ahogy akkor.
Persz én a papírt javasolnám. Az már hosszabban bizonyított. Nem hőpapír! :-D
velem már előfordult, hogy áramszünet volt, na mondom, felhívom a Műveket, és elindultam a számítógéphez, hogy megnézzem a hibabejelentő számát ... , ezért is jó, ha papíron kapom a számlát/értesítőt, mert azon rajta szokott lenni. Vagyis régebben rajta volt. CD-s telefonkönyvet meg mindig beterveztem, és mindig lekéstem az átvételi időszakot.
Megbízható viszont a kézzel írt kis rongyos telefonkönyvem.
Hiába, a papír az papír. (Bár a kőtábla még biztosabb)
14 forintnál is kevesebb 1 GB.