Különben is könnyű dolgod van, mert a portréid képkivágása kb. hasonló, a géped adott, csak a rekeszt tekergetheted. A zoomolással meg nem sokra mennél, látom már át is tértél a fixekre. :)
Úgy látom Te már beprogramoztad a tudatodba a Dof kalkulátort. Nagyon is jól tudod, hogy a Te portréidhoz sem az 1.4, sem a 11-es rekesz nem a legalkalmasabb.
Vigyázz, a mélységélességet úgy célszerű összehasonlitni, hogy azonos képet készítettél, vagyis azonos képkivágás van a két felvételen. Tehát az elkészült kép azonos. Ekkor érdemes arról beszélni, hogy milyen paraméterektől függ a mélységélesség.
Ha ezt tennéd, akkor teljesen más tartalom kerülne a két képre. Tehát két különböző képkivágás adódna. Két eltérő kép mélységélességét vetnéd össze.
Ezért adódik ilyenkor az a teljesen téves következtetés, hogy az FX formátumnak ,,nagyobb" a mélységélessége. A leggyakoribb eset fotózás során inkább az, hogy elképzeled milyen képkivágásban akarsz modjuk egy portrét elkészíteni és bármilyen optikád vagy géped van, az elképzelt képet akarod , fogod elkészíteni.
Nem sajnos. Gratuláljunk a szerzőnek közösen! Amúgy jár ide a fórumra, és jellemző módon nem szokott hülyeségeket írni. És nem szokta fényezni magát.
Van ugyan 1-2 rész, amit másként írtam volna. Illetve a matekos részeket szavakkal jobban elmeséltem volna, de ez messze nem azt jelenti, hogy a cikkel nem lennék teljesen megelégedve. Aki ugyanis meg szeretné érteni ezt a dolgot, annak sajnos kicsit tényleg oda kell figyelnie.
Elolvastam a cikket, nagyon jó, Te írtad? Ha igen, gratula.
Viszont szerintem a nagyon jó kezdés után a túl részletes matematikai levezetés elveszi a figyelmet a lényegről. Az itt feldobott kérdésekre sem ad mindenben (szerintem) könnyen érthető választ. Az animált grafikonok viszont nagyon tetszenek.
Én nem értem, hogy a mélységélességen mit lehet még csámcsogni. El kell olvasni a pixinfós cikket és minden világos. Nem mindenféle szar cikket kell olvasni, amikben téves állítások szerepelnek, hanem ezt (vagy egyenértékű másikakakat, de nem érdemes keresgélni, ez a cikk tökéletes).
Kiegészítés: a nem értem, az nem azt jelenti, hogy zavar. Szóval csak nyugodtan menjen a szószaporítás. Legalább látom, hogy ki érti a dolgot, és ki nem.
Én is ebben vitatkoznék Képfaragó kollégával, nem csak az Ő általa vizsgált és alkalmazott fotós szitu lehet egy érdekes elméleti terepe a dof kérdéskörnek.
Amit mondasz az a helyzet magyarázza a korábban felvetett látszólagos paradoxont (FF, nagyobb dof a kalkulátor szerint, ha jól értettem)
Ha felállítok 2 szettet, ahogy mondod, és elkészíted a 2 képet, majd hazaviszed és kinyomtatod őket mondjuk A4-ben mindkettőt, akkor lehet hogy azt tapasztalod, hogy a kisebb szenzoron csak a tehén az éles pl., amire fókuszáltál. A mögötte lévő fa már nem. A nagyobb szenzororos gépen készült képen pedig a tehén is éles és a fa is annak tűnik, persze mindkettő kisebb. Akkor hogy is van? A nagyobb szenzoros gépen készült képen éles a fa, a kisebben nem? A nagyobb szenzoron nagyobb a mélységélesség? Igen, mert bár mindkét szenzor ugyanazt a képet rögzíti (optikai törvényszerűségek, stb) a nagyobb szenzoros gép képét kisebb mértékben kell nagyítani A4-re, tehát egy esetleges kisebb életlenség még nem fog látszani, az ember szeme nem veszi észre. A kis szenzoron és nagy szenzor közepén ettől még pixel szinten ugyanaz a kép van, 1:1-ben nézve a monitoron egyforma lesz.
A te értelmezésedben ugyanannak a képnek egy kellően kicsi nagyítása éles lesz, a kellően nagyméretű nagyítása meg életlen
nem, mert az, hogy mi lesz éles, attól is függ, hogy milyen messziről nézzük. A nagyméretű nagyítás csak közelről nézve lesz életlen. És igen, ugyanannak a nyomatnak közelről és távolról más lesz a mélységélessége.
Az én értelmezésemben viszont DOF a leképezés pillanatában dől el az optikai törvényszerűségek (és más egyéb) szerint
a leképezés pillanatában a rekesz, gyutáv stb függvényében a valóság egyes pontjainak szóródási sugara, azok aránya dől el. Ebből persze később következnek a végleges kép mélységélességi mintázatai, viszonyai
Gondolj arra, hogy pl egy kellően nagy felbontású szenzorra (síkfilmre), nagyon nyitott rekesszel készítesz egy egészalakos képet. 1:1-ben a képernyőn (mikroszkóppal) örömmel látod, hogy a modell irisze éles, de aszempillái már mosottak kissé. A szemről készült croppot kinyomtatot 13x18 cm-re: ugyanezt látod. Kinyomtatot az egész alakot 13x18 cm-re: tök éles lesz az egész. Az a szóródási kör, mely pixel szinten látszik, a valóságban a 2. nyomaton olyan kicsi, hogy a szem nem látja.
Van az optikának egy feloldó képessége és rekeszállása. Ez meg fog határozni egy élességi síkot, ahol a megfelelő élesség kialakul.
Az élesség síkját (a valóságban, amit fotózunk, a tárgyon) a fókusztáv és a képtáv fogja meghatározni. A feloldóképesség kissé pongyolán az egyes (éles és nem éles) pontok szóródását, a rekesz az élességi síkon kívüli pontok szóródásának mértékét határozza meg.
Szóval én azt mondom a DOF egy arányt/mértéket jelöl, amit adott leképezési rendszeren belül lehet/kell értelmezni és a leképezés pillanatában jön létre.
Értem , mire gondolsz , de szerintem hagyományosan, definició szerint a dof nem ezt jelenti. Amit mondasz , az egy valós "jelenség" , tényleg nagyon fontos szerepe van a későbbi kép kinézetében, de én azt inkább a kép élességi viszonyainak vagy ilyesminek nevezném. Hiszen az expo pillanatában, az adott szituban tényleg eldől, hogy pl. a szem sokkal élesebben került rögzítésra mint a haj.
És az is lehet, hogy ma már a DOF-ot inkább a Te értelmezésedben használják :-)
Egymás mellé teszünk két gépvázat. Egy FX-eset és egy DX-eset. Mindkettőre ugyanazon típusú objektív van felcsavarva. Célba vesszük velük ugyanazt az X méternyi távolságban elhelyezkedő motívumot (lefényképezendő tárgyat). Azonos expó értékekkel (zársebesség és rekeszérték) elkészítjük a felvételt.
Amit írsz, az mind igaz és maximálisan egyet lehet vele érteni. Amiben eltér a hozzáállásunk az az, hogy a DOF nem csak úgy van egy papírképen és független minden egyébtől, pusztán mert az élesség levezethető az 1 szögpercen látható pontból. A te értelmezésedben ugyanannak a képnek egy kellően kicsi nagyítása éles lesz, a kellően nagyméretű nagyítása meg életlen. Az én értelmezésemben viszont DOF a leképezés pillanatában dől el az optikai törvényszerűségek (és más egyéb) szerint. Van az optikának egy feloldó képessége és rekeszállása. Ez meg fog határozni egy élességi síkot, ahol a megfelelő élesség kialakul. Ettől távolodva az élesség mértéke csökken. De hogy ne legyen ennyire egyszerű, a leképzett látványt valamilyen médiára rögzíteni kell, ami vagy film vagy szenzor, tök mindegy, mind a kettőnek van felbontása (lásd az eltérő érzékenységű filmeken eltérő méretű ezüst-halogenid kristályok vannak).
Szóval én azt mondom a DOF egy arányt/mértéket jelöl, amit adott leképezési rendszeren belül lehet/kell értelmezni és a leképezés pillanatában jön létre.
Ha már erről a témáról beszélgetünk, akkor had fényezzem egy kicsit magam:
A mélységélesség összefüggéseit természetesen előttem is sokan levezették. Az én levezetésemben az a különleges, hogy az egyébként nagyon bonyolult összefüggést sikerült ügyes kerekítésekkel és elfogadható elhanyagolásokkal olyan alakra hoznom, hogy általános és a gyakorlatban használható összefüggés adódjon a fotógráfia egy nagy területére. Vagyis arra az esetre amikor a téma mérete körülbelül 1-6 m közötti.
És egy nagyon fontos összefüggés adódott: A mélységélesség nem függ a fókusztávolságtól! Természetesen alapfeltevés hogy a fotótémánk vagyis a képkivágás minden esetben azonos.
A másik fontos következtetés hogy az eltérő szenzorméretekkel is lehet azonos mélységélességű képet készíteni. Az már más kérdés, hogy van-e hozzá optikánk. Például egy FX 1.4/50mm objektívvel készítünk felvételt. Lehet ilyen mélységélességű felvételt készíteni APS méreten is, csak az a kérdés van -e hozzá egy 1.0 fényerejű optikánk.
Vigyázni kell, mert már a kérdés is rosszul lett feltéve: ,,azonos gyújtótáv, rekesznyílás és tárgytáv"
Ez csak a természetfotó egyes szituációiban igaz, amikor nem tuduk közelebb menni az állatokhoz. Ilyenkor utólag vágjuk a képet, ez pedig pontosan annak felel meg, mintha kisebb lett volna a szenzor. Ez tehát a kivétel amit az általános eset ismeretében már könnyű úgy értelmezni, hogy igen, ez olyan mintha egyszerűen csak kisebb lenne a szenzor.
A fényképezés általános esete az, hogy csak azt fotózzuk le amit szeretnénk, felesleges képelemeket nem teszünk a képre. Vagyis ha a gyújtótás és a rekesz azonos, akkor az Fx géppel közelebb megyünk a témához hogy a kompozíció megfelelő legyen. Vagyis a fotózás alapfeltétele, hogy a fotótéma töltse ki a rendelkezésre álló képméretet.
