Hát ezt azért nem olyan nehéz kitalálni. Figyeld, hogy milyen évszak van. Na, akkor már csak azt kell összerakni, hogy mikor szállták meg a németek Magyarországot, illetve, hogy 1945. április 4-ére (ugye emlékszünk még az iskolai ünnepségekre!) már az egész ország - ahogy akkor mondtuk - felszabadult.
Igen beszelgessunk majd rola! Nagyon de nagyon elgondolkodtato.
Most tartok ott hogy a fohos onkent jelentkezik nemetorszagi munkara es vonattal eler a celallomasra. Az a kettosseg hogy o meg nem tudja mi var ra,hova kerult de en mar igen de megis azt szeretnem ha nem nekem, meg a tortenelemnek lenne igaza hanem neki-szoval ez hihetetlenul feszultte teszi a muvet.
Mondjatok mar meg legyszives hanyban jatszodik ???
én éppen egy nagy felfedezést tettem otthon, tegnap csak ránéztem a polcra, hopp egy könyv, amire nem emléxem, hogy olvastam volna, érdekes lehet.
megnézem: Amiről a térkép beszél...
na jó van, de ki ír ilyeneket: Rockenbauer Pál
elég érdekes eddig, bár alapszinten mesélget, de jó sztorik vannak benne. sajna nyomdahibás, és ezért hiányzik eddig olyan 8 oldal.. (kb. 50.-nél tartok)
Elkezdtem olvasni a Sorstalansagot. (Kicsit rossz hogy csak most a Nobel dij meg a hirveres miatt figyeltem fel ra, de talan jobb keson mint soha)
Szoval majd beszamolok !
Badmoont kulturális eseményeken lehet látni mostanában. Szerintem, ha megigérjük neki, hogy minden EP-n van mondjuk rövidfilmvetítés, színház, kiállítás, könnyebb lenne elcsalni:-)
Kicsit Urban legend-nek tűnik ez a szöveg, én nem szeretem misztifikálni a nőket, a férfiak lebecsülése meg mindig gyanús, akár férfi, akár nő szájából hangzik el (klaviatúráján pöntyögődik be). Valójában mindannyian rettentő izgalmasak vagyunk, tele csodával, örömmel. Ez így van akkor is, ha csakugyan látsz unatkozó és unalmas férfiakat, igen, ez lett belőlük, de nem így kezdték, hanem nyitott szemű, kitárulkozó, végtelenül okos kisgyerekként.
Amit a férfiakról tudni kell az nem sok
a nő már sokkal titokzatosabb
hogy mit tesz és hogy miért teszi azt
az mindig olyan érdekes tud lenni
mert nem következik az semmiből
a következetességet kizárja
nem mondanám hogy végérvényesen
sem azt hogy benne pusztán csak szeszély
amit tesz és az is mit nem de mégis
valahogy ezt a fene se érti
a nőbe mindez érdekes tud lenni
a férfiakban ez mindig unalmas.
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."
Ezt a verset inkább aktualitása miatt idézném be... mitsem azért mert tetszik... az Őszi kérdés
viszont nagy kedvencem. :))
Öreg fák M.L. 1930
Az Ősz, a szőrös szívű végrehajtó,
beszedte már a bús adót a földtől:
rezgő nyárfákról ezüst pénz szedett,
fehér nyírfákról arany pénzt szedett,
nagyságos tallért napraforgó szárról,
a szőlődombon színes szőlőgyöngyöt.
A pezsgő mustból áldomást ivott,
duhaj máglyát rakott a krumpliszárból,
aztán leült ez kertben a sövényre.
Öreg házaspár reszketeg kezekkel
fűrészelte a vénhedt körtefát.
A fa kidőlt. A többi fák felsírtak,
mint emberek, ha egyikük kidőlött.
Halálos csend lett, csak egy szomszédkertben
harkály kopácsolt, odút vájt a fába,
mint lelkünkben a csákány-csőrű gondok.
A két öreg leült a fára mélán,
a verítékük hullt és hullt a könnyük.
A férfi szólt: apám ültette még
szegényt, épp akkor, mikor egybekeltünk.
Jól szolgált, Volt virágja és gyümölcse,
de napról napra múlott, mint az ember,
év véle múlt virágja és gyümölcse.
Az asszony szólt: olyan, mint mink vagyunk,
nézd mennyi odva, görcse, forradása,
és olyan, mint az öreg ember lelke,
mint szúk és búk és harkály csőrű gondok
odvasra vájtak, s bagoly kuvikol
az odvakból az úton elmenőre.
Ne sírj öreg, fájánál még melegszünk
e télen aztán elmegyünk utána.
Az Ősz kacagni kezdett, mint vércse,
aztán elindult, varjúraj kísérte,
a szomszéd-kertben harkály kopogott,
mint lelkünkön a csákány-csőrű gondok...
A HVG sajnos csak délután jut el hozzám, akkor nyit a könyvtárunk.
Addig még egy szép (ronda) Petri vers.
Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére
Felfordult a ferdeajkú vén trotty,
az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni.
Jaru és Csau, a két rossz arcú temetőőr,
Kelet-Európa csődtömeggondnokai,
latolgatják, hogy lesz-e borravaló.
Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal.
Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt.
Mindenesetre: halott.
Nem veszi elő többé
a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit.
Van egy erdekes cikk Kertesz Imrerol a mostani HVGben. Tobbek kozott arrol is szol hogyan utasitottak vissza a Sorstalansagot mikor ki akarta adatni, azzal hogy irodalmilag gyenge...
Meg arrol hogy miert nem ismert o Magyarorszagon.
Talan most vegre az lesz.
Szerintem abban tévedsz, hogy a téma kapta a díjat. Nem, a díjat egy nagyszerű író kapta, aki - ha érthető így: nem a Shoáról írt, hanem a saját életéről, amelyben nem tudta kikerülni azt, hogy tudatosan meg akarják ölni. Persze lehet, hogy a láger nélkül Kertészből nem lett volna író (Primo Léviből szinte biztosan nem), hogy mennyiben lett volna más az élete, arra kis részben a "Kaddis egy meg nem született gyermekért" válaszol, de érdemes elolvasni a "Holokauszt, mint kultúra" c. esszéjét is.
Kb. nulla értelme van összemérni élő(?)súlyra, hogy Hitler, Sztálin, Mao, Pol-Pot, vagy épp a japánok irtottak ki több ermbert; ez persze nem homályosítja el a Shoa egyediségét.
Na nehogyma ezen osszevesszunk :)
Olvasd el pl. a Politika es irodalom cimu cikket a mai Magyar Nemzetben (MTI hir). www.mno.hu
Szerintem szegyellhetik magukat.
de azért a japánok mandzsúriai hadjáratáról írt regényért nem hiszem, hogy Nobelt adnának. ott ugyanis lényegesen nagyobb méretű öldöklés folyt, mint a 3. bir.-ban
Az előző rejtvény megfejtése: a szerző Szilágyi Domokos. Újabb, talán egyszerűbb következik.
Egy őszi levélre
Zörögve, veckelődve
honnan hová törekszel-
mintha egy üvegpatkány
vonná vemhes, törékeny
hasát az úton át, te
kallódó levélasszony?
A szerzőnek egy jóval ismertebb versét is ideírom, amelyből nem kisebb személyiség idézett a Parlamentben, mint dr. Torgyán. Nem értette, hogy az ilyen költők hogy kaphatnak Kossuth-díjat.
Apokrif
Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább - - -
- - -"Megint Isten?"
- - - "Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz, és legyint:
- - - "Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom előtt dugtok!
- - - de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"
