>Másrészt picinyke gyakorlatom azért nekem is van a mentés fortélyai terén.
Teljesen igazad van. Úgy kellett volna írnom, hogy "Mint itt legtöbben, de különösen a doktornők, jól tudjuk, hogy hogyan kell az írott szöveget a vágólapra másolnunk, és ... "
"aki lerántja a kézfogásra nyújtott kezedet, hogy megcsókolja"
Szerintem súlyos modortalanság kézfogásra/kézcsókra nyújtott kezet (egy jól körülhatárolt esetet kivéve) rángatni, vagy csavargatni. A hölgynek kéznyújtáskor kéztartásával illik jelezni, hogy kézcsókot, vagy kézfogást vár. Persze ezt a partnernek illik felismerni, és annak megfelelően eljárni.
Az is a baj, hogy a mai világban már nem elfogadott. Talán idősebb, valódi uraktól még elfogadják mint egzotikus érdekességet, de engem menthetetlenül hülyének néznének, ha kézcsókkal próbálkoznék. Úgyhogy én maradok a kezitcsókolom köszönésnél, azt még lehet.
Jó, jó, hát van még, ugye, a modortalansági faktor, sajnos egyre gyakrabban. :)
Ujjbegyből vérspriccelésig természetesen én sem megyek el, de megőrjít, ha egy nőszemély csak úgy odateszi a kis puha pracliját.
Ellenben a kézcsók. Na, az egy kihívás. Mert sosem tudhatod, melyik férfi lesz az - persze életkor alapján lehet tippelni -, aki lerántja a kézfogásra nyújtott kezedet, hogy megcsókolja. Ember legyen a talpán, aki ezt képes röhögés nélkül, decensen viselni. Viszont meg tudom mutatni azt az urat, aki Pesten a legjobban csókol kezet: tapasztalati élmény, már ezért is érdemes élményekre nyitottan járni a világban. :-))
A lényegesen idősebbel és magasrangúval kapcsolatban érthető is a dillema. Ezen nem is lepődöm meg. Egy tizenévesnek, vagy a huszas éveinek az elején járónak én is kezet nyújtanék. (nagyapja lehetnék) Ám a nálam 10-15 évvel fiatalabb nőnek nem. Esetemben pedig a magas rang fel sem vetődhet. A legnagyobb tömeg, akinek valaha is dirigálhattam a Magyar Néphadseregben volt ahol időnként kb. 80-100 ember felett voltam századügyeletes. Ez kb. olyan hatalom, mint az iskolában a hetesé.
A kézszorítással kapcsolatban - mint sok másban - a mértéktartást érzem helyesnek. Nyilván nem a szorítóerő összemérése a cél, de azért érződjön, hogy egy embertársammal parolázom.
"Nem akarom illemtanivá alakítani a csevejt, de megosztanám veletek egy gyanúmat. Az utóbbi időben többször volt az az érzésem, hogy az általad leírt alapszabályt a hölgyek egy része nem ismeri."
Az ember (nő) természetesen tudja, hogy ebben a relációban neki kell először kezet nyújtania, DE. A szabály alszabálya a "hatalmi" kérdés, miszerint nemcsak az idősebbnek, de a magasabb rangúnak sem nyújtunk kezet. S mivel a szabályok keletkezése óta az élet annyit mindenképp változott, hogy a nők dolgoznak, mindenféle beosztásokban, ámde legtöbbször a férfiak magasabb rangban vannak mint ők, máris kész a zavar. A magam részéről ezt úgy oldom meg, hogy tőlem telhetően felmérem, milyen típusú úrral állok szemben, és ha a "nő" szempontot látom érvényesülni, nyújtok, ha a "hatalmit", szendén várom a lendülő kezet.
Következő probléma, hogy a nő szorítson-e. Vonatkozó eset, még zsenge koromból, amikor egyetemi gólyatáborban valami árokásás ürügyén egy lelkes állami gazdasági főmufti végigjárta a jelenlévő - persze - hölgyeket, és mindenkivel lekezelt. A sor végén visszajött hozzám, újfent kezet rázni, mondván, "magának olyan jó erős a kézfogása". Naná - anyám gyakorolta velem. Őt idézem: "nem döglött hal az, fiam". :)
A kettős front miatt lehet, de reggel óta morfondírozok manhattani "ötperces" bejegyzésén. Egyrészt szerintem nem öt perc. Másrészt picinyke gyakorlatom azért nekem is van a mentés fortélyai terén. Harmadrészt akkor most van rajtam sapka vagy nincs? :-))
OFF: Öt perc reszelés után elnyeli :-) Egyik megoldás: reszelés közben kijelöl és Ctrl C, ha elnyelte, hadd vigye, Ctrl V és új 5 perces reszelés indul :-)
Megoldás 2: az öt percnyi reszeléssel készült beírásokat nem olvassák végig. ON
Tyű, ez egy elátkozott történetnek látszik, az előbb, úgy fél órás reszeléssel megírtam, jó hosszan, oszt elnyelte a zindex...
Na, akkor tömören.
Ő itt Emmeline Pankhurst, a női választójog harcosa. A szobron látható mosónői kinézete ellenére jó házból való, mutatós úrinő, akit nálánál 26 évvel idősebb férje is támogatott, hogy harcoljon a jó ügyért. A nők választójogát 1832-ben - Emmeline születése előtt 26 évvel - egy törvény tette lehetetlenné, kimondva, hogy milyen "férfi" - és nem "személy" - választó és választható.
Nos, Emmeline mident megtett, így nem pusztán a hölgyek által alapított célszervezetekben vett részt, de a brit szociáldemokratákhoz is csatlakozott, akik Keir Hardie-t, egy egyszerű bányászgyerekekt már parlamenti mandátumhoz juttattak. No, ki is zárták legott, elvégre csak egy nő volt.
1913-ban Emily Davison a király lovai elé vetette magát az epsomi derbyn, hogy így hívja fel a figyelmet a helyzet tarthatatlan voltára. Egy évre rá Mary Richardson kisbaltával esett neki egy Velázquez festmények a National Galleryben.
Aztán kitört a világháború. Emlékszünk: nemrég halt meg az utolsó veterán, egy 1918-ban besorozott ápolónő. A háború után egy éven belül a nők választók és választhatók lettek.
Tíz évre rá a férfiakéval egyenlő jogokat is elnyerték.
Mrs Pankhurst akkor indult a választáson. Konzervatív színekben. Vesztett.
Még abban az évben meghalt, alig volt hetven éves. Ez a szobor a brit parlament parkjában áll.
A tetszéshez nem tudok hozzászólni, az ízlés dolga. Viszont tényleg elavulóban levőnek látszik, amit talán az is mutat, hogy nagyon sokan keverik a létére szóval, pedig az pont az ellenkezőjét jelentette eredetileg. De attól mi még használhatjuk (én is szoktam).
Van a madarak halmaza. Ezen belül van a repülő madarak halmaza és a nem repülő madaraké (ezeket nem egészen tudományosan futómadaraknak hívják).
Az elmondható, hogy mind a repülő, mind a nem repülő madarak szárnyasak.
(Egy barátom egyszer azt a felosztást tette, hogy hülyeség a madarakat mindenféle családokba meg osztályokba sorolni. "Van a kis madár meg a nagy madár." Majd kis gondolkodás után hozzátette: meg a pingvin.)
meg azt mondanám, hogy strucc...:))
