Lehet, hogy csak én nem ismertem? Ma bukkantam rá, de nagyol élvezem.
VÉGH GYÖRGY - Mostoha éveim, A garabonciás diák, Eszter http://mek.oszk.hu/08300/08335/08335.doc Budapest anno történetek 1919 és 1967 közötti időből. A legtöbb utcának és térnek ma már más neve van.
Látom a kézcsók is szóba került. Ez eredetileg a nemeseknek való hűségesküt jelentette a feudalizmus idején. Nem a kezet, hanem a címeres pecsétgyűrűt csókolták meg, szimbolizálva a családhoz kötődést. Később a hölgyek köréba a "tartalak annyira mint egy urat" jelentéssel került. e feledjük, a nők elég hátrányos helyzetben voltak a középkorban, lovagi erények ide vagy oda.
A kézfogás a fegyvertelenség jele volt már az ókortól kezdbe (amikor még csak intés volt az üdvözlés) Szigorúan jobb (fegyverfogrató) kézzel. Egész egyszerűen azért mert ahhoz hogy valakit karddal leszúrjanak, közel kell kerülni. És ha közel vannak egymáshoz, és mindkettő fél fegyverforgató keze foglalt, akkor garantáltan nem tudják bántani egymást. Tehát a kéznyújtás egyszerre jele annak hogy "én nem bántalak" és annak hogy "remélem te sem bántasz". A kézfogás elfogadása ennek elismerését jelenti nem verbálisan.
Lehet hogy nem látott, de már akkor is a négy égtáj felé suhintottak a kardjukkal. A négy égtáj meg abból jöhet, hogy ugye keletet és nyugatot a nap kijelöli, és erre az észak-dél meg olyan szimmetrikus-féle :-)
Egyébként tényleg érdekes ez a hét ágra. Ebben az ezoterikus megoldásban egyáltalán nem hiszek - hol látott a magyar nép világtérképet? -, de az fura, hogy ma a legunalmasabb értekezletek alatt nekiálltam regresszív hipnotikus jelleggel napocskákat rajzolni, és mindig hét "águk" lett. Hiába no, szép dolog a kollektív tudattalan... :-)
Inkább olvaslak benneteket, mint írjak, de most van megosztanivalóm, bár talán már túlhaladott a téma.
Kaptam már kézcsókot kollégától, és erősen meglepett. :)
Kezet nyújtani uraknak nem szoktam, egyszerűen valahogy kimaradt az életemből, hogy erre igényem legyen. Viszont most nálunk vannak az oktatók gyakorolni, és az egyik százados, amikor bemutatkozott, kezet nyújtott. Később esett le, hogy miért ő nyújtotta...
Elnézést kérek, de nem állom meg beszólás nélkül: nem betűt, hanem hangot mondanak. A hivatalos latin betűs átírásban (pinyin) van is r betű. Egyébként kollégáim az angol r hangot hibátlanul ejtik (már amennyire meg tudom állapítani), a magyar nem megy.
Ez a magyar szólás arra vezethetõ vissza, hogy az õsi világkép a teret a négy égtájjal és a felül-középen-alul tagolás hármasságával fejezte ki, ezért akkor süt igazán a nap amikor a világ hét sarkát bevilágítja.
A disznóláb ott volt, azt is megtudtam, kogy akinek nincs az káptalan, akinek meg van az kápos, de még mindíg nem tudom, hogy miért süt 7 ágra a nap, és miért van egyeseknek herótja a munkához.
Az "Itt a kezem, nem disznóláb" szólás szerintem valami megállapodás esetén mondták, amikor kezet adtak rá. Erre még nem találtan forrást, de még sosem mondtam, bár sokszor kezet fogtam.
A kézfogás ettől függetlenül bizonyítja, hogy fegyvert nem rejtegetek :)
A fegyver, mint disznóláb-kapcsolat viszont nagyon sok helyen szerepel, és idézik O. Nagy Gábor könyvéből (megvan, de most nem bányászom elő)
"A jó napot kívánok vagy a szia gyakrabban hangzik el, mint az itt a kezem, nem disznóláb, de próbáljuk most az utóbbinak az eredetét kibogozni, ha már a címben ezt a kérdést tettük fel. Nos, ez a köszönés talán viccesnek vagy inkább humoroskodónak hangzik, de századokkal ezelőtt más jelentése volt. Esetünkben ugyanis a disznóláb nem a sertés végtagját jelöli, hanem fegyvert, vagyis inkább pisztolyt. Pontosabban O. Nagy Gábor nyelvész egy régi közmondásra emlékeztetve – néha még a disznóláb is elsül – azt írja, főként rossz puskát vagy pisztolyt.
A szó ebben az értelemben felbukkan Csokonainál, később Kemény Zsigmondnál. Krúdy pedig ezt írja a Rózsa Sándorban a lerongyolódott betyárokról: „A fegyverzetük disznóláb, amely évek óta nem látott egyéb töltést, mint szőlőtolvajok nadrágjába való sót." Egy ópusztaszeri kiállításon látható is Rózsa Sándor egyik fegyvere, ennek a disznóláb pisztolynak két csöve van, úgy, ahogy a névadónak páros ujjai.
Vagyis ha azt mondjuk, hogy itt a kezem, nem disznóláb, akkor nem elégszünk meg azzal, hogy jobb kezünket nyújtva fejezzük ki békés szándékunkat, hanem mindezt szóban is megerősítjük."
Nekem valami olyasmi kép rémlik, ahol ősember forma figurák szorongatják egymás mindkét kezét. Ezzel garantálva a meg nem támadást.
Ez a disznóláb - pisztoly nekem új. A disznólábas szövegről eddig azt képzeltem, hogy az illető - aki mondja - azt bizonygatja ezzel, hogy ő méltó a kézfogásra. Vagyis ember és nem disznó. Bizonyára kideríthetetlen a pontos eredet.
Ötévesen nekem is. Tizenötévesen már várja meg, mig én nyújtok kezet!
Annó, 9 évesen kezet nyújtottam a leendő tanítónénimnek. Aztán anyukám elmondta nekem a kézfogáshoz tartozó illemszabályokat. Egyszer. És azóta ehhez tartom magam. Ha már a saját kisgyerekkorommal dicsekedem, akkor egy másik emlék. Elsős koromban - még nem volt ellenörző könyv - hazaküldtek az iskolából a szülőknek egy papírt, rajta meghívóval a szülői értekezletre. Megmondták, hogy irassuk alá a szüleinkkel és másnap vigyük vissza. Odahaza anyám épp valami konyhai munkát folytatott, amikor én - tudásomra nagy büszkén - felolvastam neki a levelet. Mondta, hogy majd ha végzett a munkájával, akkor aláírja. Erre én nagy lelkesen, ott előtte kezdtem ráírni a papírra a nevét. Nem győzött leállítani és utána elmagyarázta az aláírás jelentőségét.
Szóval nekem csodaszüleim voltak, vagy én vagyok zseni, csak nem még jöttem rá?
"Amerika (az USA/Kanada) már rég túltette magát ezen az avitt gondolkodásmódon"
Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy ott mások a szokások. Nekem nincs ínyemre az, mikor huszonéves férfiak nyújtogatják felém a kezüket. Nem is aspirálok az USA elnöki címre. Másrészt nekem hiába jelezné akármelyik hölgy, hogy kézcsókot vár tőlem. Bizonyára népi demokratikus neveltetésem (a kettős nevelés áldozaata vagyok) okán, még semkinek sem csókoltam kezet és a jövőben sem tervezem. Akik egyáltalában esélyesek lettek volna ilyesmire, már nem élnek. Feleségem őnagysága pedig - Emmához hasonlóan - fuldokolna a nevetéstől ilyen eseben.
>A hölgynek kéznyújtáskor kéztartásával illik jelezni, hogy kézcsókot, vagy kézfogást vár. Persze ezt a partnernek illik felismerni, és annak megfelelően eljárni.
Jujjjj.... :-) Úgy emléxem, nekem ilyet még sosem jeleztek :-)))))
A kéznyújtásról: A nőnek/magasabb rangúnak kell kezet nyújtani: ez azt jelenti, hogy én olyan kis senki vagyok, hogy engedély nélkül még kezet sem nyújthatok a másiknak.
Amerika (az USA/Kanada) már rég túltette magát ezen az avitt gondolkodásmódon. Ott az utca egyszerű embere örömében simán kezet nyújt az Egyesült Államok elnökének is, ha a biztonságiak engedik. Ezt pedig az elnök örömmel fogadja, hisz' azért ment az utca emberei közé, hogy fogadja az örömüknek a megnyilvánulását.
>Másrészt picinyke gyakorlatom azért nekem is van a mentés fortélyai terén.
Teljesen igazad van. Úgy kellett volna írnom, hogy "Mint itt legtöbben, de különösen a doktornők, jól tudjuk, hogy hogyan kell az írott szöveget a vágólapra másolnunk, és ... "
"aki lerántja a kézfogásra nyújtott kezedet, hogy megcsókolja"
Szerintem súlyos modortalanság kézfogásra/kézcsókra nyújtott kezet (egy jól körülhatárolt esetet kivéve) rángatni, vagy csavargatni. A hölgynek kéznyújtáskor kéztartásával illik jelezni, hogy kézcsókot, vagy kézfogást vár. Persze ezt a partnernek illik felismerni, és annak megfelelően eljárni.
Az is a baj, hogy a mai világban már nem elfogadott. Talán idősebb, valódi uraktól még elfogadják mint egzotikus érdekességet, de engem menthetetlenül hülyének néznének, ha kézcsókkal próbálkoznék. Úgyhogy én maradok a kezitcsókolom köszönésnél, azt még lehet.
