"Előzenekarként" egy lengyel srác játszott félelmetes muzikalitással midis vibrafonon. Gyakorlatilag 3 oktáv midibillentyűzet kb tenyérnyi érintőtéglákkal. Ez össze volt kötve mögötte egy rakás analóg, digitális szintivel, szemplerrel, multieffekttel. Amit kihozott belőle az óriási! Rafinált harmóniák, melyekre virtuóz szóló került még rafináltabb hanxínekkel, helyenként ritmussal ami dob vagy arpeggio. Egymaga többet hozott mint a Kraftwerk. Hiába, jazzzenész, meghát eltelt 30 év :-)
Utána a már jól ismert Raphael Wressnig-Enrico Crivellaro Hammond trio. Megint befűtöttek szépen. Lendületes, virtuóz és ami a lényeg, nagyon jó hangulatú nóták a műsor elején, végén. Talán a közepén azt a blúzos részt nem kéne mindig annyira elhúzniuk. Felvettem az első órát belőle, aztán low battery :-(
A konecert előtt recsegett a magasa a 22R lezliben. Az ECC82-re gondolt-unk, de aztán inkább arra jutottam hogy a magassugárzója van félig a sírban, ígyhát ha nem is tetszett neki, de javasoltam a biztonság kedvéért hogy most csak félig hajtsa ki a laciját. A hangerőhiányt meg visszakapta kontrollból. Jól le is ment a műsor.
Érdekes, hogy az elektromos hangszerek fejlesztésében, -amit a mai zenészek nagy többsége használ- milyen uttörő volt a Kraftwerk együttes. Theremin professzorhoz tudnám őket hasonlítani. Neki voltak ilyen volumenü találmányai a múlt században, ami a zenével kapcsolatos. Véletlenül néztem meg ezt a videót.
Hát, vannak még egy páran L100 bajnokok. Igaz, mindig anyagi okok játszottaxerepet a hanxerválasztásnál. Aztán feljeb léptek amint tehették. Emerson 69-től, de akkorra ismert lett, bevállalhatta részletre is akár. Lordnak az M100 után a menedzser vette 68 elején. Grahame Bond is 67 után ábécézett már. David Greenslade is L100-al kezdte, majd A100-al folytatta. Kisebb német krautrock csapatok használták elementáris erővel. Vagy hasonlót. Murphy Blend, Birth Control, Frumpy, Twenty Sixty Six And Then, Pell Mell, Ikarus. Itt nem volt más, színtiszta spinetdöngetés.
Wakeman nem hammondos, csak az is volt neki. Érdemeit nem csorbítja, de nálam marginális. Mindig azzal kezdődött a zene számomra érdektelenedése amikor a billentyűsök elkezdték magukat körbebástyázni és szaporábban használni a Rhodest. Kíváló példák 1973-74-ből: LGT, Syrius, Mini, Jon Lord. Kár, mondta a varjú :-)
Köszönöm! Bár itt a fórumon tőlem csak jobbak vannak, de a hanxereknek szólni kell, ez a feladatuk. "Véletlenül" nekem van L100-am, mostmár talán a próbákon is fogom használni, s ha közelebb nem találsz, egy próbát megér :))
Talán Emerson keze alatt a Nice-ban szólt a legjobban, bár nem valami széleskörű a spinet-ismeretem. Presser is jól nyomta, kár, hogy hamar a sarokba vágta a zongorázás és egyéb kevésbé karakteres billentyűsök kedvéért. Eddig a Boston-ról is azt hittem, h L100, most látom, hogy M3.
Többnyire a progbillentyűsöknél lehet hallani L100-ast, ahol sokszor "csak egy billentyűs hangszer a sok közül" szerepet osztottak rá. Ezen zenészek igénytelenebbik része ma szintiből hozza az orgonahangokat(még egy klónra se futja). Aki eléggé Hammond-orientált volt, az hamar váltott ABC-re. Kakukktojás Wakeman, akinek C3-asa volt, mégis nagyon kevésszer szólaltatta meg, akkor is eléggé vérszegény(spinetre hajazó) sounddal.
Bármilyen valameddig kitartott hangot ki lehet osztani orgonának. Ámbár én inkább a Hammondokét javaslom.
Ezzel kapcsolatban lett még egy további ötletem a bankomhoz. Teszek hozzá L100 spinethangot is alkalomadtán a maga foldbackeletlen mivoltában. (de akkor is leosztom 5 oktávra, lesz amilyen lesz ott alul :-) Kinek is lehet Elszázasa?
M100, M3 nem, mert az a kettő között van. Annyira árnyalni már felesleges.
A 3.0-nál még mindig a regisztereket és kapcsolatokat tervezem. Perka, anélkül, mennyire, hogyan?
Sziasztok! Nincs meg valakinek a az LGT "Kotta nélkül" kottája? El akarjuk játszani ezt a régi darabot. Általában szokott menni a kagylózás, de ezzel szívok. Segítsetek, hogy nem kelljen kotta nélkül játszanom...
Akkor duplán sajnálhatod a tegnapi estét. 
