Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
Nem érted szuperfizikus, vagy éppen nagyon is - azért tartod magad távol mindentől, ami szembesülésre kényszerítene.
Olyanok kérdéseivel foglalkozik bárki is, akik gondolkodnak: összerakják amit hallanak azzal, amit addig tudnak, következtetnek, állításokat fogalmaznak meg. Az ilyen kérdező lehet egy gyerek vagy egy professzor, mindegy. A lényeg, hogy fáradoznak vele, mert mércéjük a logikai helytállóság.
De te nem veszed a fáradságot semmihez. Ha akadályt látsz, nem logikával viszonyulsz hozzá, hanem hazudozással, felszínes, hamis érvelésekkel ("mások ezt meg azt mondták" stb.), egyszóval olcsójátékkal, és nincs olyan önbecsülésed, ami gátolna benne.
Továbbra is butaságokat beszélsz. Látszik, hogy fogalmad sincs a fényképezési technikákról.
"Pláne, a legtöbb "szép színes" felvételnek előkereshető az eredeti forrása, ahol le szokták írni, hogy mely spektrumsávokban készült három-négy (alapban "fekete-fehér") fotóból kombinálták össze."
Attól, hogy több szűrővel készült felvételből rakják össze a képet, még nem lesz hamis-színes.
szuperfizikus, nem írtál le semmit, és nem is fogsz leírni semmit.
Lehetne az bármi is, de te kb. 50 sornál hosszabb anyagot egész egyszerűen nem tudsz kompilálni. Ahhoz logika kell, és az neked nincs, nem rendelkezel vele.
Képzelgésekkel pótolod, de azt is csakis burokban, minden külső érintkezéstől irtózva.
"Az egyik közismert magyar csillagász (K.L.) írta a közelmúltban"
És te egy büdös szót nem értettél belőle.
Azt se vetted észre, hogy jómagam is ugyanezeket írtam: gömbszerű, gyűrűszerű, tengelyirányú jet-szerű ANYAGKIÁRAMLÁSOK.
Az idézeted éppen ezeknek a kiáramlásoknak és lefúvásoknak a dinamikáját említi, hogy még nem ismertek minden részletében.
"Mivel amatőr csillagász voltam, van jónéhány asztrofotós ismerősöm. Szerintük a színek valódiak."
Hazudsz.
Pláne, a legtöbb "szép színes" felvételnek előkereshető az eredeti forrása, ahol le szokták írni, hogy mely spektrumsávokban készült három-négy (alapban "fekete-fehér") fotóból kombinálták össze.
A planetáris ködök szimmetriái többnyire csak pontatlan kvázi-szimmetriák, sokkal pontalanabbak a valóban gravitációs lencsehatás okozta Einstein-gyűrűk szimmetriáitól.
"jónéhány asztrofotós ismerősöm szerint, a színek valódiak."
Ez megint egy tipikus önámító hazugság, "szuperfizikus" stílusában, neve nincs ismerősök ellenőrizhetetlen mondásaira alapozva.
"A planetáris ködök eredetéről szóló gyenge történet"
Te minősíted gyengének? Milyen alapon? Ne csodálkozz, ha ezt senki se veszi komolyan! Ez is csak ugyanolyan önámítás, mint az összes többi szöveged.
"Csak a miheztartás végett, ez itt egy kis válogatás a jellemzőbb planetáris ködökről:"
Igen, nagyjából ezek szerepelnek az én tanulmányomban is. Szóval eddig semmi újat nem mondtál.
"Se nem szimmetrikusak, se nem szabályosak."
Azért ehhez nagyon vaknak kell lenni, hogy ne vedd észre.
Az egyik közismert magyar csillagász (K.L.) írta a közelmúltban:
„A planetáris ködökkel kapcsolatban az utóbbi évek legintenzívebben vizsgált kérdése a különböző szimmetriák értelmezése. A Hubble Űrtávcső (HST) drámai felbontású képei több kérdést vetettek fel, mint amennyit megmagyaráztak - talán érthető, hogy miért szontyolodtak el az elméleti szakemberek. Néhányan egy tavaly ősszel tartott konferencián egyenesen úgy fogalmaztak, hogy az elmúlt 5 év nagyfelbontású képei tisztán rámutattak, hogy mennyire nem értjük a planetáris ködöket formáló mechanizmusokat. Miről is van szó? Mint azt a színes mellékletünkben található planetáris ködös galéria is szépen mutatja, rendkívül különböző szimmetriájú ködökkel találkozhatunk. A gömbszimmetria mellett leggyakrabban tengelyszimmetriát látunk, ám egyértelmű pontszimmetriával is összefuthatunk. Hogy a helyzet bonyolultabb legyen, előfordulhat kombinált szimmetria-együttes is (pl. tengely- és pontszimmetria)…”
Jobban kellene ismerned a témát ahhoz, hogy érdemben beleszólj. Ehhez nem elég a wikipédia.
Gondolom ezekután átgondolod a "nem szimmetrikusak" állításodat.
"A színekről meg ne is beszéljünk! A képek általában széles spektrumú csillagászati eszközökkel készültek, amik az infravöröset meg az ultraibolyát is adott esetben rögzítik, ezeket pedig "gusztusos" emberi utólagos színezéssel kombinálják össze a látható fényben készült felvétellel. (Gyk. az összes látványos kép hamis színezésű.)"
Mivel amatőr csillagász voltam, van jónéhány asztrofotós ismerősöm. Szerintük a színek valódiak.
Hajlamos vagyok inkább nekik hinni.
"Van.
A planetáris ködök úgy alakulnak ki, hogy az életük utolsó fázisában lévő óriáscsillagok időről-időre a felső csillaglégkört lefújják magukról. Hol nagyjából gömbszimmetrikusan, hol gyűrűszerűen az egyenlítő mentén, néha meg éppen jet-szerűen a forgástengelyük irányában."
Igen, ez a régi téves elmélet. Jól ismerem.
"Csak kár, hogy nálad okosabbak közel fél évszázada már kiderítették..."
Sok elméletről derült már ki, hogy téves. A planetáris ködök eredetéről szóló gyenge történet is ilyen.
"mennyire nem értjük a planetáris ködöket formáló mechanizmusokat."
Ezért írtam a tanulmányt, ami talán elvezet a helyes megoldáshoz.
A mi "szuperfizikusunk" ennyire szégyentelen. Még ez a kis szösszenete is plágium. És nem is rejtetten, hanem a közvetlenül előtte lévő hozzászólást utánozza.
De Elminster másik hozzászólásáról, mélyen hallgat, noha az igazán a planetáris ködökről szól.
"Tanulmányom célja a planetáris ködök eredetének kiderítése. Ezek a gyönyörűséges égi alakzatok a távoli égbolt leglátványosabb díszei. Hogyan jönnek létre? Miért szabályos az alakjuk? Miért mutatnak erős szimmetriát alakra és színre?"
Csak a miheztartás végett, ez itt egy kis válogatás a jellemzőbb planetáris ködökről:
Se nem szimmetrikusak, se nem szabályosak.
A színekről meg ne is beszéljünk! A képek általában széles spektrumú csillagászati eszközökkel készültek, amik az infravöröset meg az ultraibolyát is adott esetben rögzítik, ezeket pedig "gusztusos" emberi utólagos színezéssel kombinálják össze a látható fényben készült felvétellel. (Gyk. az összes látványos kép hamis színezésű.)
"A csillagászok régóta keresik a válaszokat, de a kielégítő magyarázat még nincs."
Van.
A planetáris ködök úgy alakulnak ki, hogy az életük utolsó fázisában lévő óriáscsillagok időről-időre a felső csillaglégkört lefújják magukról. Hol nagyjából gömbszimmetrikusan, hol gyűrűszerűen az egyenlítő mentén, néha meg éppen jet-szerűen a forgástengelyük irányában.
"A központi csillagnak egy második képe, amelyet gravitációs lencsehatás hoz létre."
Lásd fent.
Nem. Nincs itt semmiféle gravitációs lencsehatás.
Figyeld nagyonokos! Ez itt valódi gravitációs lencsehatás képe, és általában galaxisok meg galaxishalmazok irgalmatlan tömege okozza:
" A planetáris ködök eredetének kiderítése azért igen nagy jelentőségű eredmény,"
Valóban az.
Csak kár, hogy nálad okosabbak közel fél évszázada már kiderítették, és ezzel a csillagok "életének" egy fontos szakaszáról sikerült ismereteket szerezni.
