Drága volt akkor is a lezli. Sokan ha kissé korábban beszerezték az egysebességeset, nem biztos hogy gyorsan váltottak. A hatvanas években sok felvételen még ez hallható. Főleg csöves lezliknél, mert az XB szériáig a stop helyett a chorale lett. Tehát maradt kétbites, csak másképp. A tranyós daraboknál jelent meg a három sebesség.
Párhuzamosította a kimenetet, aztán vagy 5 lacikát rátett a B3-ra. Érdekes hangzás, de régóta jobban szeretem egy lezlivel az orgona konkrétabb hangját. Meg továbbra is kedvenc sebességem a stop állás :-)
Hosszas vajúdás után megkezdődött a Viscount Soul orgonák gyártása. Hogy most a hangszerfejlesztés vagy a gyártási technológia volt megoldandó vagy mindkettő, fene tudja. Érdekes lehet a fizikai kontaktus nélküli távolságmérős érintkezősor.
Érdekes darab valóban. Főleg hogy a németek fantáziát láttak ennek is az összeszerelésében. Mindjárt lett tüchtig módon billentyűfedele is :-)
Azért az amerikai famunkák minden típusnál felülmúlták az európai megoldásokat. Az angol közelített, a belga és német már távolabb volt. Igaz, billentyűfedéllel. De a részletek kissé elnagyoltabbak, a lakkozás a politúr helyett is más megjelenést biztosít. Az S6-nál is
..hamár Offolunk, (!)..."felfoghatatlan az elgondolás", egyetértek, gyenge ügy, talán így sikerült hamarjában a fényűző nagy Atelier széria lesoványítása- szinpadi modelre...bárhogyis, már a múlté! !!..
NB, közelebb, ON!..: a Viscount sem mindig arany, amilyen jó a Live dizájnja (amit gyakorlatilag csak át kellett venni az eredeti KeyB-től), olyan pocsék a Legend Expander ergonómiája (volt a KeyB-nek is anno egy fényűző-bár emiatt nagyobb expanderje, ami már nem tudott elterjedni, az nem kellett nekik)-inkább elővették spórolósan egy-az-egybe a sokéves DB szeria expander-dobozát, ami már akkor is rossz volt ,és abba suvasztották az új Legend-elektronikát -de kihagyva a fontos (!) aux- send- return egységet. A kb. ezzel egyidős Crumár-expander emelettel jobb, modern dizájn. Igaz,kb. 200 EUR-val többe került, ami szempont volt akkor -azóta viszont a Viscount viszont feltornázta a saját árát ugyanarra !... V.
Ezek az Atelierek ritmusgépes “csodák”. Nem azt mondom, egy förmedvény kinézete van a kilométeres oldalkonzolokkal, meg a +1/4 oktáv is irreleváns, mert zongorázáshoz se sok ott alant, de legalább jó dragák is voltak. Itteni Zsolt barátomnak van egy nosztalgiából a siheder kori orgona tanulmányai okán, de neki is csak úgy, hogy kínjukban már fél áron tukmálták rá a Roland központban, nehogy kifutó típusként nyakukon maradjon. :)
Egy VK77/88-nál nagyobb dobozba gyakorlatilag beépítették ugyanazt, de fönt lehagytak egy oktávot ami perkás hangokra nagyon jó, lent meg adtak hozzá 3!!! félhangot.
Ki sem töltötték ezeket a helyeket, számomra felfoghatatlan az elgondolás.
...az ötlet régi, több ihasonló megoldás volt-van a piacon évtizedek óta. Közös nevezőjük hogy általában optikus leolvasással működnek, ilyeneket használnak szinte kivétel nélkül az un. "Silent-pianokban" is, egy valamilyen piano-ROM-player cum MIDI egységgel kiegészítve. (nekem is van valahol egy ilyen kiépített példányom, elheverőben..) A DP-gyártók ezt az (optikai)-rendszert valahogy nem csípik, s inkább maradnak a 2-3 érzékelős kalapács-rendszernél... V.
