Pedrus, ez GYÖNYÖRÜ!!!
megvan az új szakmád! szólj ha már nyitottál boltot!:-))
Döby, köszi aranyos vagy:-)
ami igazán zavar az a bizonytalanság. tegnap írattak velem 2 levelet, és az egyikre azt mondták jó, a másikat meg nem értettem mit kell írni pontosan úgyhogy nem is lett jó. ezt a jövendö fönök egyik munkatársa csinálta, a fentieket mondta és ma köszönésen kívül nem szóltak hozzám. utálok várni! ebböl még május is lehet ahogy halad a dolog:-(((
a bankos ismerös felhívott hogy egy másik bankos ismeröséhez beajánlott, beszéljek vele. hát hiszem ha látom... szívesebben maradnék itt, de hónapokat nem fogok várni. ha ez a másik bank bejön már lépek is.
holnap is lett volna egy interjúm, de inkább lemondtam mert Dunaharasztiban van, és a sokutazós munkából köszönöm inkább mégse kérek.
hétfön pedig 12órázom mert a munkatársnöm szabira megy. szerencsére csak 1 napra:-)
Kedves bariX, szerintem a problemaddal nem biztos, hogy a megfelelo topikot kerested meg.
Ha valakik tudnak segteni, akkor azok a Meddoseg Lombik...c. topikba irogato lanyok, akik tovirol hegyire ismerik a meddosegi kozpontokat, es az ott dolgozo, kulonbozo nogyogyaszti problemakra szakosodott orvosokat...Oket kellene megkerdezned, mi itt nem hiszem, hogy tudunk segiteni..en legalabbis nem:-((!
sziasztok,
gondoltam, 1 picit feldobom a topicot a történetemmel, és remélem, esetleg valaki tud nekem segíteni. bár már elég "öreg" vagyok ahhoz, hogy tudjam, mindenki csak önmagán segíthet igazán.
***
úr ég, hol kezdjem?? talán az elején...
nagyon pici voltam, amikor a nagybátyám (alkoholista, értelmifogyatékos) megerőszakolt. több esetben, több éven keresztül. mivel nem a szüleim neveltek, és egy végtelenül zárkózott, félénk gyerek voltam, senkinek sem mondtam el, egyrészt mert féltem a büntetéstől, a veréstől (teljesen meg voltam félemlítve), másrészt pedig annyira zárkózott voltam, hogy egyszerűen senkivel sem kommunikáltam. amikor a suliban már mindenkinek megjött a menzesze, akkor kezdtem el gyanakodni, hogy velem nincs minden rendben. 17 éves koromban sikerült magam rászánnom arra, hogy elmenjek egy nőgyógyászhoz. borzasztóan féltem. úgy gondoltam, hogy a megerőszakolásnak valami köze lehet ahhoz, hogy nem menstruálok, ezért félve, de elmondtam az egész történetet. a doki nem volt túlzottan beleérző, egyáltalán nem kaptam meg azt a lelki támogatást ami megkönnyítette volna a helyzetem. a vizsgálat úgy zajlott, hogy odacsődítette az egész orvosi kart, akik körbe álltak, a dokim pedig közben szörnyülködve mondogatta, hogy úr ég, ennek a lánynak nincs is méhe, ebből sem lesz gyerek...
iszonyatosan megszégyenítve éreztem magam, némán folyt a könnyem, legszivesebben menekültem volna. a konklúzióm az lett, hogy soha többé nem megyek orvoshoz, úgysem lehet gyerekem, stb.. bezárkóztam. pár évre. nem foglalkoztam a problémával. amire nem gondolunk nincs is. aztán megismerkedtem a férjemmel. elmondtam neki a történetet, majd ismét elővettem a bátorságom, és elmentem orvoshoz. természetesen ismét nagyon féltem. megint el kell mondani. ráadásul mit fognak gondolni rólam, hogy x éves vagyok, és még mindig nem menstruálok, és ennyire elhagyagoltam a dolgot, stb... no mindegy, erőt vettem magamon. hála az égnek a genetikus nagyon jó fej volt, átestem pár vizsgálaton, laporoszkópiás műtéten, kiderült, hogy fejletlen a méhem, az egyik petefészkem hiányzik, a másik is pici, de vannak benne tüszők. kaptam gyógyszert, aminek az lett a következménye, hogy 20 napig véreztem. utána pihentetni kellett a kezelést. immár 3 éve nem mentem vissza. mert ismét bezárkóztam. mert félek. mert hülye vagyok. mellesleg a nőgyógyász itt sem nem volt szimpatikus, ezért is olyan nehéz most ez a helyzet...
közben fel is adtam a dolgot, bemagyaráztam magamnak, hogy nem lehet gyerekem, az egész nem éri meg, stb...
aztán elindultam egy lelki úton, és most már TUDOM, hogy lehet, hogy csak rajtam múlik, csak AKARNOM kell.
abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy tudtok-e ajánlani egy olyan meddőségi központot, olyan nőgyógyászt aki mestere szakmájának, aki elég figyelmes, türelmes, kedves, megértő, stb...
mert egyszerűen félek elmenni egy idegenhez, a régi dokimhoz meg nem merek visszamenni, mert nem mentem vissza 3 évig, és egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni.
bocsi, hogy ilyen hosszú voltam, de egyszerűen ki kellett írnom magamból...
köszönöm.
köszi :-) aranyos vagy. még lenne mit javítani rajta, látszik is picit, hogy az alapszín (a halványsárga) picit csíkos maradt, nemtom mit csináljak vele.
na meg azt is elszúrtam, hogy vizes alapú festéket meg lakkot vettem, biztos ez kevésbé tartós...
na de ez aztán marhára nem babás téma :-) és biztos nagyon érdekel mindenkit :-)
Hal, csak javallani tudom a Kisteso programot...:-)))
A felujitas akkor lesz, ha hazamegyunk, mert bar Apukam tuti vallalna a lebonyolitast, de helyettunk nem valaszthat ki anyagokat (eleg nehezkes), nem varhatom el tole, hogy szervezze a konyhaszekrenyt, megvegyen mindet, stb. Ja, es raadasul a szuleim az orszag masik feleben laknak..
Igy most mindent megtervezek, megprobalok idopontot egyeztetni olyan mesteremberekkel, akikre mindenkeppen szukseg van, Apu mar intezi a tavhot (radiatorcsere), es egyebek...
Aztan majd indul a buli, ha otthon leszunk...
Jaj, es van meg par kerdesem, de azt hiszem nem irtam levelet...ugye nem?? olyan feledekeny vagyok mostansag..:-((
Cico, igen nagy valoszinuseggel julis legvegen koltozunk!
Szegény Bendi, hát, emlékszem, gyerekként én sem szerettem az orrfújásit.:(
Mikor is költöztök? Bocs, de erről lemaradtam. Napok, hetek, hónapok kérdése?
Pedrus, Te egy őstehetség vagy!:))) nagyon szép és ahogy látom, hasonló az ízlésünk, én is az ilyen visszafogott, kellemes látványt szeretem.
Szijjjja Bobuska!
A kistesó progi miatt kissé irigykedem :-)))) (mármint a program, nem a kistesó :-) )
Hogy lesz a felújítás? Amikor hazaköltöztetek, vagy elötte McSzervezed?
Csatlakozom, én is várom a beszámolót és a képeket! Biztosan gyönyörű a kis Bóha-Lara!
Kinga, szolidarítok Veled, mint látod, én is hajnalban keltem (5-kor). Na, jó, nem igazi szolidaritás, mert muszáj volt: megyek vezetni. :( Már úgy szeretnék túllenni rajta, nagyon fárasztó. Nade már csak három alkalom...
Csajok, én már úgy várom Bolhaanyát, hogy meséljen, meg képeket szeretnék a kiscsajról! Milyen boldogok lehetnek!:) Remélem, nem fáj nagyon a sebe. Gondolom, hétvégére hazamehetnek, nem?
Szia Kingus!
Reggel óta próbálok válaszolni neked, de nem megy. A Zindex monnyon le! :-((
Csak azt akartam megkérdezni, hogy miért kelsz hajnalban holnap?
Hát ez helytelen! ;-)))
Képzeld szerettem volna felvenni a tőled kölcsibe kapott blúzt (merthogy végre van pocakom), erre mellben kicsi. :-(( Olyan szomi lettem, pedig nagyon csinos.. A fehér naciba viszont beleférek, de még -sajna- nincs olyan idő, hogy hordhassam... Tavaszt akarok, de azonnal!