Szerénységed miatt én mondom meg, hogy miért néztek Rád gyanakodva az érettségi találkozón. Nem ugrott be nekik, hogy melyik osztálytársuk is vagy, ugyanis a többi leányzóval egykorúnak látszottál. Ugye így volt?
Rendben, kikászálódom az idillből, és előállok a vállalással. Tudok kakaót főzni. Tudok kalácsot sütni. Ha lesz topiktali, mindkettőt elkészítem. De csak ha tiborpapa is jön, nem úgy, mint legtóbb. Hö-hö.
Tudod, hol ettem utoljára kalácsot kakaóval? Széplakon, a Kogépterv üdülőjében. Úgyhogy a fiatalság felelevenítésére én is biztos megnézném azt a kalácsot.
Természetesen, magam is ezt a tervet szövögetem. Kakaóban tudok még nevezni: egyes volt tanítványaim szerint - akiket anno, kiskorúak lévén, sörrel mégsem itathattam - van tehetségem a műfajhoz. :)
(Amikor középiskolai angoltanár voltam, az év legrövidebb napján, azaz Sztálin elvtárs születésnapján a kedvenc osztályom mindig eljött hozzám kakaózni. Akkor még Kőbányán laktam, de elzarándokoltak oda, mert rendes gyerekek voltak. Kaptak kakaót, kalácsot. Az a vicc, hogy a huszadik érettségi találkozójukon - nemrég - a fele gyanakodva méregetett, hogy ki a manó lehetek, de a Kőbánya és a kakaó tökéletes hívószónak bizonyult.)
Igazad van, az ingyenességnek tényleg nem lehet útját állni. A baj csak az, hogy míg egy zenész megteheti - és miként olvasom, meg is teszi -, hogy feltölti a, khm, TeCsőre a művészetét, aztán ha már jó népszerű lett, koncertezni kezd, meg bögréket árul a saját portréjával, nekünk valahogy az eredeti tevékenységből kéne megélnünk. Igaz, régóta gondolom, hogy ha ránk szakad az ég, majd kiállok a város egyes pontjaira, jókat mondok a környékről, közben meg kalapozok, de félek, hogy az én művészetemet ennél azért nehezebb lesz termőre fordítani. Szóval most az van, hogy az ingyenesség meggyökerezett és elvárás, viszont közéleti típusú tartalomszolgáltató orgánum ebből még soha nem élt meg. Sehol, Magyarországon meg pláne nem. Az indextől a hvg.hu-ig minden masszív veszteséget termel, az egyetlen, ami nyereséges - de az nagyon -, a hírkereső. Naná, ott csak a gépek dolgoznak, az embereket pedig, akik a cikkeket gyártják, mások fizetik.
Hát ez nagyon tetszik. Javaslatom: háztetőtúra a hétkerben, aztán macskacsalogatás a nyolckerben, te kapsz kakaót, mi a hónunk alá csapunk néhány üveg sört... remek topiktali ígérkezik, juhé. :)
Boszorkának külön hála, mert arról, amit írt, eszembe jutott, hogy idén nem kaptam semmilyen értesítést az Örökség Napokról (pedig lesz, szeptember 15-16., dacára, hogy nemrég nyugdíjba zavarták azt, aki évtizede szervezte). Olyankor is mindig szoktam házat mutogatni, tetőstül. Gyorsan írtam a szervezőknek, hátha még beférek a programba. Meglátjuk.
Persze, itt is ugyanaz a helyzet, mint a trehányul átvett cikknél: értem én, de attól még nem tetszik, nem örülök, hogy így van. És még csak nem is azt a dolgozót szapulom, aki elköveti vagy hagyja elkövetődni, hanem a rendszert.
A kreatívok azért nem törekednek korrektort alkalmazni, mert a megrendelő jóváhagyásával nem érzik magukat felelősnek a hibákért. És ha felismernék azokat, akkor sem mernének szólni, mert félnének attól, hogy emiatt legközelebb mást bíznának meg a hirdetés elkészítésével.
Valahol érthető, hogy nem könnyű elviselnie egy magabiztos cégvezetőnek, ha egy hosszú listát kap az általa már jóváhagyott hirdetés hibáiról. Tehát a megrendelők többsége nem hálás, nem köszöni meg az észrevételeket, hanem örökre megharagszik érte és akkor sem hirdet abban a médiumban, ha tudja, hogy cége számára az lenne a leghatékonyabb. Az ügynökségek pedig kihúzzák az ilyen szerkesztőséget a listájukról, mert könnyen elhelyezhetik bárhol máshol a reklámjukat anélkül, hogy akadékoskodnának velük. Őket pedig egyátalán nem érdekli a hatékonyság, ami különben sem mérhető azon termékeknél, amelyeket (amiket???) sok helyen reklámoznak.
Még nyomdászok is igen ritkán készítenek hibátlan kiadványt.
Netes hirdetéseknél még rosszabb a helyzet, mert a gazdaoldal szerkesztője sokszor nem is látja azt a hirdetést, amit a reklámcég az oldalán megjelenít, így ha akarna, akkor sem tud beleszólni.
Csaknem 20 éve azt mondta nekem egy tapasztalt nyomdász, hogy senki ne higgye, hogy hibátlan kiadványt tud készíteni.
Valóban.
És ezt még tetézi, hogy a hirdetéseknél a megrendelők és az ügynökségek megsértődnek, ha valaki helyesírási, tördelési hibára hívja fel a figyelmüket. Korábban – tudomásom szerint – csak két sajtótermék szerkesztősége merte ezt megtenni. Az egyik a HVG, de most már a válság miatt talán ők is kénytelenek elnézőbbek lenni.
Fizetős oldallal inkább a komoly tudományos lapoknál szoktam találkozni, ők megengedhetik maguknak, mert nincs helyettük más. Egyszerű politikai napilap nem teheti meg, hogy pénzt kér a tartalomért, amikor ott van ingyen tizennyolcezer másik újság. Senki nem fog előfizetni, és őszintén szólva szerintem ez így is van rendjén. A világ az ingyenes tartalom felé halad, muszáj ahhoz alkalmazkodni, nem csak az újságoknak, de például a zenészeknek és lassan a filmeseknek is. Számomra példaértékű, és szerencsére talán egyre gyakoribb, hogy egy zenekar önként ingyenesen letölthetővé teszi egy albumát, de ma már a TeCsőn és máshol is teljesen legálisan lehet bizonyos flmeket megnézni.
Számos külföldi lapot, már csak előfizetéssel lehet olvasni a neten. Van persze olyan is, aminek van egy netes lapja, de az sokkal kevesebbet hoz le , mint ugyanaz az ujság papiron. Természetesen el tudom képzelni, hogy nálunk pénzért a kutya se nézné meg a napilapokat, inkább beérné az indexel vagy az origóval. :-(
Emma a kilátásra én is nagyon kiváncsi vagyok! Macskám az sajnos nincs.:-(
Az nyilvánvaló, hogy nem osztoznak a nagy cégek, vagyis nem osztanak le a haszonból az online megjelenésű napilapoknak, a lap szempontjából ingyenes (ingyen adja), az olvasó szempontjából pedig nem (nem jut hozzá ingyen). Ezért írtam, hogy gubancos. De nem az olvasó a ludas :)
pollner blogját olvastam néha, valami csekély átfogó képem van a napilapok fennmaradási küzdelméről.
Amikor az MTI magánkézbe adásának gondolata felmerült, azt hittem, hogy jobb, ha önálló, államilag támogatott marad, nem pedig valami nagy profitorientált nagy cég tulajdonába kerül. Nos az a helyzet, hogy , szóval az, ami van.
Hálistennek, a téma alapján kizárt, hogy ez a nő, illetve a többi marhaságot jegyző kolléga az én válogatott kis csapatom tagja lett volna. :-)
Azt gondolom, hogy az újságokat ennél azért valamivel szofisztikáltabb céllal írják, de a valós szándékok és a megvalósítás sokrétű módjának kifejtése helyett most jól elmegyek fürdeni. :)
Egyszer nekem is volt egy kalandom egy Népszabadságos újságírónővel. Vagy a BNV-n, vagy valami más, elektronikai kiállításon álltam az Ericsson standján, és a nő megkérdezte, hogy adnék-e interjút. Mondtam, rendben, de megjelenés előtt látni akarom, féltem, hogy valami hülyeséget írnak és a cégemnél meg jól legorombítanak érte. A nő mondta, hogy ő csak jót ír és erre semmi szükség.
Elmeséltem neki, hogy épp náluk jelent meg az akkor divatos zsákutca műszaki fejlesztésről a cikk, a fejlesztés a Berendezés Orientált Áramkör, vagy BOÁK volt, ők meg azt írták, hogy itt az új fejlesztés, a BOA. (Annak van értelme, mint a Hippodromnak.)
Meg mondtam még neki néhány megjelent marhaságot. A nő közölte, hogy majd holnap jön interjúztatni, de többet nem láttam. Ez számomra jó megoldás volt, mert a cégnél nem tudták meg, hogy majdnem meginterjúztattak.
Azt gondolom, hogy az újságokat azért írják, hogy megírják benne, hogy Orbán, illetőleg Gyurcsány mekkora szemét, de ha csak ez lenne, nagyon kilógna a lóláb, ezért tesznek mellé kis/nagy színeseket is. A "brit tudósok" felfedezése szerintem kacsa vagy elferdített hír. Azt legalább illene megírni, hogy hol kutatnak azok a brit tudósok, a Brit Királyi Akadémián, vagy a Whiskas macskatápszergyár laborjában...
Mint "kívülálló", semmiféle kioktatás-szerűt nem olvastam , szerintem egyikőtöknek sem indokolt szabadkozni. Lehetni lehet, de ok nincs rá.
Ami az ingyen megnézem a net-en kitételt illeti.
Hogy a francba lenne ingyenes az olvasónak??? Ki fizeti a net-hozzáférést, a technikai géppark beruházási és fenntartási költségeit? Még nincs igazán kibontva ez a gubancos kapcsolat a felhasználók, és a papír kontra net információáramlás témában.
Azt hiszem, a folyamatos egzisztenciális rettegés miatt tűnök mostanában ennyire hülyének. Én kérek elnézést, ha túl okoskodóra, pláne, ha kioktatóra sikeredett az esetleírásom.
De tény, hogy én is rettenetesen utálom ezt a helyzetet, nem is tudok vele igazán mit kezdeni. Ahogy meséltem is erről: huszonplusz éve, amikor dolgozni kezdtem, egy komolyabb cikket tényleg úgy írt meg az ember, mint egy szemináriumi dolgozatot, kutatott, interjúzott, összefoglalt, abban - kérem -, még volt matéria. Most meg én is _tanítom_ közművelődési szakembereknek, hogy az internet korában az győz, aki a sajtó keze alá dolgozik, magyarán ha szétküldenek valami frappáns, könnyen kezelhető anyagot, figyeljék csak meg, hogy perceken belül sok tucat honlapról köszön majd vissza. És igen, így lesz. Gondolhatod, hogy közben mennyire röstellem, hogy igazam van.
A legrémesebb az egészben, hogy ha ma valaki arra kíváncsi, mivel is foglalkozom én, odakattint a megfelelő helyre, és valami szégyenletes borzalmat lát: hiszen az én munkatársaimnak is töltögetniük kell a megfelelő rubrikát, hogy "frissüljön az oldal", így aztán felkerül szar-szappan-szalámi, annak rendje és módja szerint. Az meg, hogy a printben milyen remekül van szerkesztve az általam főnökölt rész, nyelvileg milyen míves, tartalmilag minő átgondolt, hát, azt meg a kutya se veszi már észre, mert napról napra kevesebben veszik meg - elvégre ott van "minden" a neten is, ingyér.
Kimentünk a divatból, el is fogunk múlni annak rendje és módja szerint.
(Ha bemutatsz egyszer a macskának, cserébe' megmutatom a kilátást a háztetőről. :) Hm? :)) )
Bocsánat, most veszem csak észre, hogy komolyan beszélgetünk erről az egészről.
Jesszusom, nehogy komolyan tessék venni engem!
Egyrészt rólam köztudott, hogy kimondottan rossz viszonyban vagyok a médiával. (Nagyon szeretném, ha ezt nem vennéd magadra, mert pont te vagy a kivételek egyike, a múltkor a saját fórumomban még linkeltem is egy cikkedet.) Tisztában vagyok azzal, hogy a nem normális mértékű elfogultságom miatt az én véleményem nem mindig számbavehető. Téged meg aztán végképp nem akarnálak bántani, úgyhogy bocsáss meg, ha mégis sikerült volna. A lényeg, hogy igen, nagyjából tudom, hogyan megy, hogy az ilyen dolgok végső oka többnyire a pénzhiány, ami ebben a nyomorúságos helyzetben érthető (más újságíróval is emgbeszéltem ezt már).
A macskákkal és minden más két- és nyégylábúakkal meg csak nyugodtan tessék viccelni - a házikedvencek pont azért vannak, hogy felvidítsanak minket.
" While the findings are interesting, Dr Loyd cautioned that the study was preliminary and has not been published or reviewed by other researchers. “We tested this tool,” she said. “It’s a great way to learn about cat behavior in the outdoors, and next we need to learn a lot more.” J. San Ramon"
Bocsánat, most veszem csak észre, hogy komolyan beszélgetünk erről az egészről.
Oké, akkor untatlak egy kicsit azzal, hogyan is van ez.
Amióta a napilapkészítés, hála az internetnek, hétnapos üzem lett, a legnagyobb gond a szombat. Vasárnap hagyományosan dolgozik jó sok ember, de a szombat még úgy öt-hat éve is szent volt, csak azok a bánatos lúzerek húzták az igát, akiknek valami pártrendezvény vagy fesztivál csapott be, netán valami hülye, aki pünkt aznap bírt csak interjút adni.
Na már most, az internet azonban szombaton sem állhat le, a ránk jellemző, súlyosan romló egzisztenciális feltételek mellett viszont egy szerkesztőséget lehetetlen (ez bebizonyosodott) arra kényszeríteni, hogy heti hét napot dolgozzon. És ilyenkor jön el a vérnősző kismacskában utazó amerikai tudósok ideje. Szombaton ugyanis egy alapvetően papíralapú sajtóterméknél csak az dolgozik, akinek igazán muszáj, azaz pár egészen nélkülözhetetlen ember, így például egy szégyenletesen alulfizetett valaki, aki a "mozaik" rovatot töltögeti. S ha ő lát az mti-ben egy ilyen hírt, bizony nem áll neki zaklatni a tudományos rovatot, hogy ellenőrizzék, kinek a nagyszabású eredménye ez, és valóban így van-e, esetleg pont fordítva; mi több,azt is tudja, hogy az mti-nél egy hasonló kínban lévő valaki töltögeti a hülyébbnél hülyébb híreket, ő is abból dolgozik, ami a keze ügyébe kerül. Valamint (és ez a legjobb az egészben) emberünk azzal is tisztában van, hogy ha kiderítené is, mi az igazság, majd megírná és megvédené macskakérdésben a PhD-jét, akkor pont ezredannyian kattintanának rá a megszülető közleményre, mint ha ad egy húzós címet a hülye mti-hírnek, oszt kipakolja szombat délben, hadd olvasgasson a sok unatkozó polgártárs.
Nagyjából így.
Én meg úttörő becsszavamat adom, hogy soha többet nem tréfálkozom macskákkal.
