Keresés

A Mikszáth téren ma nincs ilyen ablak, az biztos. Egyébként is ez egy egyszerű ablak, nincs felső része, talán egy modernebb ház lehet.

Bocs, de kissé hosszú leszek.

A sürgősségi fogászati ellátás a Szentkirályi utcai klinikán volt éjjel-nappal. A Mikszáth téri egykori gangos lakóházban – aminek a bejárata a negatív sarok közelében volt – működött a Konzerváló és a Fogpótlástani Klinika. Azok ablakainak egy része nézett a fás térre, az udvari rendelők előtt nem volt fa. A Krúdy Gyula utca indulásánál volt a gyermekrészleg, ahol pl. a kétméteres Szívós István kezelte a kisgyerekeket nagy türelemmel.

A Mikszáth téri klinikák úgy működtek – mintha ezt is már leírtam volna korábban –, hogy háromféleképpen lehetett bekerülni.

1. Egy körzeti fogorvos beutalta a beteget azzal, hogy ő képtelen szakmailag megoldani a problémát. Valószínűleg ilyen sohasem történt.

2. A beteg vállalta, hogy TC fogják kezelni, azaz tanulmányi célra, amikor hallgatók kezelik.

3. Önköltségért – főleg a külföldiek – fogadták a beteget, de akkor nem a hallgatók, hanem a tanárok kezeltek.

A TC kategóriában a betegek java része a hallgató rokona, ismerőse volt, ezért eléggé sajátos hangulat uralkodott a kezelőkben. Azért is hívtak ismerőst betegnek, mert probléma lett volna, ha a gyakorlati időben nem lett volna betege a medikusoknak, meg mindenféle esetet is be kellett gyakorolniuk, arra volt nekik minimum eset követelményük. Itt azokat a hátsó fogakat is megmentették, gyökérkezelték, amiket az állami rendelőkben simán kihúztak.

A kezelés eléggé lassú volt, mert a hallgatók nagyon óvatosak voltak, ám időnként odalépett a teremben körüljáró és minden szék után kezet mosó tanár, aki átvette a fúrót és pillanatok alatt többet végzett, mint a medikus. Szóval gyakorlatlanok voltak még a fiatalok, de mivel sok idő juthatott egy betegre, sokkal jobb volt az ellátás, mint máshol. Például egy gyökérkezelés során háromszor készítettek röntgent: előtte, közben – ez volt a tűs kontroll, amikor a betegnek tátott szájjal, a fogból kiálló műanyag tüskékkel kellett a másik emeleten lévő röntgenbe menni és úgy megvárni (15-20 percig) a film laborálását, hogy megállapítsák, elegendő mélyen van-e a gyökércsatornában a tű –, valamint a tömés végén, hogy sikerült-e a művelet.

A nem rokon és ismerős beteggel is más volt a medikusok kapcsolata, mint máshol. Például volt olyan, hogy egy beteg lakásán este nyolckor becsöngetett az NDK-s medikus, hogy csak szól, hogy másnap nem 8-ra, hanem 11-re kell mennie kezelésre...

Itt az anyagok is korszerűek voltak, például az akkoriban ritka porcelánfog pótlást is ingyen megcsinálták, amit akkoriban egyetlen fogtechnikusnő készített a városban (valószínűleg az egész országban).

A pótlásnál volt olyan tanár, aki aranyat ajánlott – amit sokszor platinával kevertek, mert a 24 karátos arany önmagában elég puha lett volna –, de az nem látszott, mert be volt borítva porcelán sapkával, vagy hátul volt –, de azt a betegnek kellett fizetnie, sőt a kliniika aranykönyvét az Omker Bajcsy-Zsilinszky úti egyik boltjához elcipelve megvásárolni. Ott egy kis üvegkalickában ült egy idős férfi, aki a kiutalt aranymennyiséget egy – számológépszalaghoz hasonló méretű – aranylemez tekercsből vágta le, miután sublerrel lemérte a hosszát. Ez nem sikerült mindig pontosan, ezért még vágott hozzá pici darabokat. Mndezt egy kis papír szotyolás zacskóba téve adta át a vevőnek, aki azt vitte be a klinikára. Akkoriban nagyon kevés rendelőnek volt az ilyen 24 karátos fogarany felhasználására engedélye.

Akkoriban évi 8 kg fogarany fogyott évente országosan – ezt az MNB Emissziós Főosztálya tartotta nyilván –, de a mai napig nem tisztázott, hogy hová lesz ez az arany elhalálozáskor, különös tekintettel a hamvasztásra. Nincs egy bátor újságíró, aki kiderítené ezt.

Hát ez jutott eszembe erről a fogászatiszék-fotóról.

Láttam már ilyesmit :)

Azt hiszem a szinészek ide jártak. Kotnyek miatt tippelek erre. De máshol is lehetett  zöldlombos kilátás a fogászati székből. Ott van egy kis tér, két homlokzat néz fákra. Persze udvari is lehet, jókora épület. Gyerekfogászat is volt, talán főleg  fogszabályozás profillal.

Ez még a ronda búgóshangúfúró, nem? lassabb fordulatszámmal.. brrr

Honnan tudjuk...???? :-)))

Fogászati Klinika , 1088 Budapest, Szentkirályi utca - Krúdy Gyula u
valamelyik kezelő

Yogié nyócker macska... hát érted... :-)

Mintha ismerős lenne nekem ez a fogorvos még ősrégi pesti időmből.

Nagyjából mindent értek, csak a nyócker macskát nem. Onnan kell? Azok gyilkolóbbak, vagy kevésbé gyilkolóak, vagy hogy?

Percek óta nézem ezt a Kotnyek-fotót, és azon röhögcsélek magamban, hogy nagymamám mindig mesélte: nagyapámnak, aki rendes idegggyógyász főorvos volt, megfelelően rendes orvos barátokkal, egyszer nagyon megfájdult a foga. Elment hát a megfelelő baráthoz, aki belenézett a szájába, kopogtatott, nézelődött, hümmögött, aztán kinyitotta az ablakot. Kérdezte nagyapám, ezt ugyan mivégre. "Mert, Ferikém, akkorát fogsz ordítani, ha kihúzom ezt a gyulladt fogat, hogy még megrepedne az ablak". Hiába, orvosok közt megengedett az őszinteség...

(19122)

Nem is kellett volna különösképen igyekeznem, hogy a lányom lehessen.:-)))

Attól még és hozzánk is képest csitri.

Elég szörnyen hangzik, de megvan az eredménye! Álmélkodással olvastam az imént, hogy mikor kezdted a szakmát.

Dehogy siklottam. Elégedettségem tanújeleként be is vettem még egy kanál örökfiatalság tinktúrát. Békalábból, rókaszemből, ürömből és pongyola pitypangból főzom itt esténként, csodákat tesz! :-)) (Köszönöm!)

Elsiklottál afölött, amire utaltam: azaz hogy tanítványaid egy része idősebbnek látszott Nálad azon a banketten.

Épp ez az, hogy a NZZ-nak van ingyenes tartalma bőven. A fizetős csak azon felül - azért az úgy más. 

Egy-egy bögrényit még tudok, de többhöz nincsen eszközöm - csak a kis tejforralót tudom bevetniilyen célokra.

(Egyébként néhány hónapja vettem igazi kakaóport, azóta is ott áll a doboz fölbontatlanul. Lusta vagyok megcsinálni.)

Nálunk, Kőbányán ilyenkor boldogan azt kérdezik: mit iszol? :)

(Valójában: tanár koromban szódásüveg-talp vastagságú szemüveget viseltem, mint korábban egész életemben. Lényegében felismerhetetlen az arc, ha eltűnik róla a meghatározó elem. Kedvenc történetem, hogy egy napi munkából ismert ember hónapokig nem köszönt vissza, miután kontkatlencsére váltottam. Aztán egyszer valamiért újra szemüveg volt rajtam, mire rám rontott: De rég láttam, csak nem volt valami baj? Új életet kezdhettem akkor - volt, akinek soha többé nem árultam el, hogy én vagyok én...)

Ne mondd, hogy kakaót se tudsz csinálni???:-)))

Napi rendszerességgel olvasom a Neuer Zürcher Zeitungot, csak előfizetéssel. Igaz van egy online kiadásuk is, de közel se tartalmazza azt amit a papir alapu ujság, amit lehet online is olvasni ha van előfizetésed. Azt hiszem hasonlóan működik a Süddeutsche Zeitung is. Lényem is botlott már hasonlóba amerikai lapnál.

Szerénységed miatt én mondom meg, hogy miért néztek Rád gyanakodva az érettségi találkozón. Nem ugrott be nekik, hogy melyik osztálytársuk is vagy, ugyanis a többi leányzóval egykorúnak látszottál. Ugye így volt?

:-D

Rendben, kikászálódom az idillből, és előállok a vállalással. Tudok kakaót főzni. Tudok kalácsot sütni. Ha lesz topiktali, mindkettőt elkészítem. De csak ha tiborpapa is jön, nem úgy, mint legtóbb. Hö-hö.

Saját készítésű finomság nemigen szokott a nálam tartott találkozókon lenni, mert én ahhoz béna vagyok - az én tehetségemből csak gyümölcsteára futja.

Tudod, hol ettem utoljára kalácsot kakaóval? Széplakon, a Kogépterv üdülőjében. Úgyhogy a fiatalság felelevenítésére én is biztos megnézném azt a kalácsot. 

Megzavarom ezt a kis idilt; nekem csak kalácsot igértél, de üsse kavics, jöhet a kakaó is :)

Természetesen, magam is ezt a tervet szövögetem. Kakaóban tudok még nevezni: egyes volt tanítványaim szerint - akiket anno, kiskorúak lévén, sörrel mégsem itathattam - van tehetségem a műfajhoz. :)

(Amikor középiskolai angoltanár voltam, az év legrövidebb napján, azaz Sztálin elvtárs születésnapján a kedvenc osztályom mindig eljött hozzám kakaózni. Akkor még Kőbányán laktam, de elzarándokoltak oda, mert rendes gyerekek voltak. Kaptak kakaót, kalácsot. Az a vicc, hogy a huszadik érettségi találkozójukon - nemrég - a fele gyanakodva méregetett, hogy ki a manó lehetek, de a Kőbánya és a kakaó tökéletes hívószónak bizonyult.)

Nálam kilátás mintegy tizenöt méternyi van, úgyhogy az ilyen irányú igényeket nálad kell kiélni.

Persze, egy újság egészen más, nektek máshogyan kell kezelni a helyzetet. Végül is a tévék is remekül megélnek.

De ehhez aztán a legkevésbé sem értek, úgyhogy nem akarom helyettetetek jobban tudni. Remélem megoldjátok valahogy.

Igazad van, az ingyenességnek tényleg nem lehet útját állni. A baj csak az, hogy míg egy zenész megteheti - és miként olvasom, meg is teszi -, hogy feltölti a, khm, TeCsőre a művészetét, aztán ha már jó népszerű lett, koncertezni kezd, meg bögréket árul a saját portréjával, nekünk valahogy az eredeti tevékenységből kéne megélnünk. Igaz, régóta gondolom, hogy ha ránk szakad az ég, majd kiállok a város egyes pontjaira, jókat mondok a környékről, közben meg kalapozok, de félek, hogy az én művészetemet ennél azért nehezebb lesz termőre fordítani. Szóval most az van, hogy az ingyenesség meggyökerezett és elvárás, viszont közéleti típusú tartalomszolgáltató orgánum ebből még soha nem élt meg. Sehol, Magyarországon meg pláne nem. Az indextől a hvg.hu-ig minden masszív veszteséget termel, az egyetlen, ami nyereséges - de az nagyon -, a hírkereső. Naná, ott csak a gépek dolgoznak, az embereket pedig, akik a cikkeket gyártják, mások fizetik.

Hát ez nagyon tetszik. Javaslatom: háztetőtúra a hétkerben, aztán macskacsalogatás a nyolckerben, te kapsz kakaót, mi a hónunk alá csapunk néhány üveg sört... remek topiktali ígérkezik, juhé. :)

Boszorkának külön hála, mert arról, amit írt, eszembe jutott, hogy idén nem kaptam semmilyen értesítést az Örökség Napokról (pedig lesz, szeptember 15-16., dacára, hogy nemrég nyugdíjba zavarták azt, aki évtizede szervezte). Olyankor is mindig szoktam házat mutogatni, tetőstül. Gyorsan írtam a szervezőknek, hátha még beférek a programba. Meglátjuk.