Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Esztergom örök és megunhatatlan, évente minimum egyszer ellátogatunk a városba. Tavaly ősszel fedeztük véletlenül a Macskalépcsőt vagy Macskautat, ami a Vízivárost köti össze a Bazilikával és a várral. Annyira kevés helyen említik meg, hogy tényleg véletlen kellett hozzá. Gondoltuk újrázunk és most fentről lefelé megyünk, de sajnos az egyébként is eléggé rejtett lejárat felújítás miatt lakat alatt volt. Ez egy titkos menekülő út volt a várból, valamikor a középkor táján épült, a Bazilika építésekor betemették, majd több mint száz év után ásták ki. Éppen felújítják, tényleg elég romos volt, meg néhol veszélyes is, korlátok lépcsők betegesen, viszont a kilátás pazar. A várból és Bazilikából egyaránt, nem is szólva a kupola körsétányáról. A vár kiállítását egy korábbi alkalommal jártuk körbe, így fent szabadon mászkáltunk, meg szemben a Kálvária dombon. Meg lent a Duna parti sétányon. A Víziváros macskaköves utcái és terei a műemlék épületeivel is kedvenc, a belváros is, szóval az egész.
Az a gond, hogy 150 képből kell kiválogatni párat, és írni is kell hozzá. Nekem meg most bejött egy nem várt tevékenység, emiatt otthon a gépen nem tudok mással foglalkozni. :-)
Bár nem kultúra, de az eheti fő elfoglaltságom... :D
Más lehet egyik pontról a másikra eljutni, rohanni, várni, leküzdeni a mindennapi nyűgöket, tolongani a tömegközlekedésen, mint csak úgy kószálni. Megnézni egy kapualjat, homlokzat díszítést, csak úgy merengeni egy kávé mellett. ezt szeretem .
Felhőtlen horizontális szórakozás, olyan nagyon tháliás darab, amerikai szerzőtől, ez azért írom, mert szerintem a francia komédiák finomabbra hangoltak, visszafogottabbak.
A történet pillére, hogy egy amerikai színház színpadára várják a népszerű olasz tenort Othello szerepében. A vendég megérkezése után beüt a krach, az olasz tenor színpadképtelen lesz, miközben az összes jegy elkelt, valamit tehát tenni kell. Valakinek helyettesítenie kell. Az igazgató titkára, a lesajnált és lenézett kisember, aki fiatal korában folytatott zenei tanulmányokat, meglátja a lehetőséget és beugrik Othello jelmezébe, ezáltal a női szíveket is rabul ejti. Lehull róla a sok éves bénultság, frusztrációk sora.
Az elcserélt mobil telefonok, szerelmi szálak, szekrényben rejtőző nők, az itt ott feltűnő marihuána a szálakat keveri, az ilyen darabokban szokásos helyzetkomikumokat kínálja.
A nők szépek, szexik, erotikus fehérneműjük pazar, ám butácskák, a sikeres férfire ugranak, nem kicsit paneles.
A parlament látogatásának megvan az a nagy előnye, hogy ha esik az eső, vagy fúj a szél, akkor is megvalósítható.Egyébként Pesten-Budán elég sok látnivaló akad, können lehet kedvedre valót találni.
Vagy tíz évvel ezelőtt jártunk ott, úgyhogy egyetértek azzal, amit írsz.Olyan idegenvezetőt fogtunk ki, aki elsősorban az épületgépészeti megoldásokért lelkesedett, de nem hibáztatom érte, hiszen nagyon ötletesek. Eszembe juttattad, amit más alkalommal hallottam, hogy az Állatorvosi Egyetem épületét is Steindl tervezte, a beszélő szerint ezt alighanem egy hétvége alatt készült el. Na jó, ez túlzás, de szellemes túlzás.
Az ünnepek alatt bent jártunk a Kossuth téren, iszonyatos sor kígyózott a korona ingyenes látogatására. A töredéke időt sem tölteném egy helyben topogással, több órányi is kinézett, ez szóba sem jöhetett.
Kicsit csellengtünk, néztük hallgattuk az előadókat a meseszép októberben, és egyszer csak elkeveredtünk az Országháza látogatóközpontjába, gondoltuk, itt iszunk egy kávét meg egy kis sütit, pihenés, ilyenek, és akkor vettem észre, hogy jegyárusítás, meg időpontok az épület látogatására. Kiderült, hogy a kinti tömeg csak a koronát és a díszlépcsőt láthatja, akik jegyet váltanak, kb egy háromnegyed órás idegenvezetős túrán vehetnek részt, láthatják a fentieken túl a dísztermek egy részét, a folyósokat, és a nagy termet.
A szerencsénket fokozva egy nem túl távoli időpontra volt még hely, magyar vezetéssel, ez azért hangsúlyozom ki, mert kb 6-8 nyelven szintén indulnak csoportok.
Addig is ellátogattunk a Szabadság térre, megnéztük a tévé korábbi épületét (úgy láttam üres áll), a két vitatott emlékművet, a Duna parti sétányt, néztük a programokat, majd visszamentünk az indulási időpontra.
Kb mint a reptéri vizsgálatnál, átmentünk egy kapun, táska átvilágítás, majd kaptunk egy kis füles hangszórót, így nem kellett kepeszkedni, hogy biztosan halljuk az idegenvezetőt. Sok érdekességgel szolgáltak a történetek, kezdve az építés körülményeit, a felhasznált anyagokat, a díszítéshez 40 kg aranyra volt szükség pl, költségeket, ami akkor számítás szerint egy akkori negyvenezer fős város felépítését jelentette.
Megnéztük az üléstermet - amiből biztos nem újat mondok, kettő van, két teljesen egyforma. Egy felsőházi, és egy alsóházi. A felsőházit látogathatják a turisták. Ennek kék színű a szőnyege, mivel itt foglaltak anno helyet a nemesek, az alsóban piros a szőnyeg, itt helyezkedtek el a nép képviselői.
Amúgy a világon a harmadik legnagyobb Országház a miénk, és tényleg nagyon szép, ez a tévéből is látszik, de bent lenni azért más. Érdekesség lehet még, hogy közel húsz évig épült és a tervezője, Steindl Imre nem élte meg az átadást, a főlépcső melletti monolitot leszámítva magyar anyagból készült és több mint két száz szobor díszíti.
Egyetértek minden mondatoddal Molnárt illetően, a magánéletétől függetlenül szeretem a darabjait, mondjuk én először ismertem meg az életművének egy egy részeit, és csak utána a zűrös magánéletét, fordítva tényleg nem tudom hogyan lenne.
Tegnap egy érdekes "eseményen" vettem részt. Véradáson voltam, ahol - miközben folyt a vérem - a 30Y együttes tagjai játszottak élőben, kb fél órát :-)
(Ha netán valaki nem ismerné őket: elég neves pécsi zenekar. A Halott pénz sokkal ismertebb, meg talán még a Punnany Massif is, én azonban az Ő zenéjüket jobban szeretem.)
Ami kicsit a kultúrához köti őket az én szememben: vezetőjük és frontemberük, Beck Zoli "civilben" egyetemi tanár a PTE-en, és tagja annak a pár embernek, akik a Libri irodalmi dijról döntenek minden évben. Tegnap relatíve egész hosszan beszélgettünk egy könyv kapcsán, melyet az év elején említett, amikor a "nincs időm olvasni" keretén belül Szabados Ági vendége volt itt a Tudásközpontban. Meg is állapítottam magamban: igen jó volt az időzítésem az érkezésre, mert a zenészek még véradóként "ténykedtek" zenélés előtt, a véradók éppen viszonylat kevesen voltak, így volt lehetőségem megszólítani és beszélgetni, míg az orvosi vizsgálatra vártunk...
Óránként jár Vác-Diósjenő között. Egy barátnőm ez utóbbi helyen lakik, ha meglátogatom, mindig igyekszem kiélvezni az utat. Ez bónusz a kellemes társaság mellé.
Jó, hogy írtál erről. Nem is tudtam, hogy Molnár Ferencnek ilyen darabja is van.
Igen, ennél a szerzőnél gyakori a csendes, alázatos nők típusa, ilyen pl. az Ibolya vagy az Üvegcipő hősnője is. Viszont a túlzottan büszkék rendszerint rosszul járnak, lásd a Hattyú vagy az Olimpia. szereplőit.
Azt nagyon megértem, hogy a színházi emberek ezek után óvakodnak a Molnár-darabok rendezésétől. Az esetet emlegették a Színházak Éjszakáján, nagyon nem volt népszerű ötlet. Szerencsére nem kell túl sokat várni, a szerzői jog 70 év múlva jár le, és Molnár Ferenc 1952-ben halt meg.
El kell ismerni, Molnár még a pár mondatos szerepeiben is karaktert alkotott, nem csoda, hogy a színészek rajonganak érte.
Az időhiánya mindenkit szorongat, engem is, épp ezért megpróbálom jól beosztani, másrészt meg ami nekem fontos és feltölt, azt muszáj beírni a naptárba, különben könnyen szétfolyna.
Örülök, ha szépnek találod, amit írtam, tényleg nagyon jó volt, nekem ezek hosszan a lelkemben vannak, élnek és derűre fakasztanak.
Szerintem színházba egyedül is lehet menni, a történések benned zajlanak, persze jó megbeszélni, de ez nem kéne, hogy visszatartson. Mi sokat járunk, és látok nem egy embert egyedül beülni, az élményért. És nem azt gondolom róla, hogy szerencsétlen, egyedül van, hanem még egyedül is eljön, saját magáért. Vannak színházak, ahol utolsó pillanatos jegyek vannak, egy főre, szóval nem vagy te egyedül. Bátorítalak, ha valóban csak ez tart vissza egy egy színházi látogatástól.
Vannak ma is elemző beszélgetések, sőt én olyanokra is szeretek menni, ahová az alkotókat is meghívják, az a non plusz ultra. Na jó, ebből azért kevés van. Főleg ha Réz András a beszélgetést vezető/elemző.
A Nagy Gatsby-t filmen láttam, meg olvastam, és akkor is szemlesütve írtam meg, hogy nem igazán tetszett, persze, a színdarab ettől még lehetett jó.
