Azt hiszem, a Szentkirályi utcában egész nap működtek, én ott sohasem voltam, csak a szomszéd klinikákon több évtizedig. Úgy kerültem a Mikszáth térre, hogy tizenéves koromban a Péterffy Sándor utcai rendelőben egy szombaton, amikor nem volt beteg a fogászaton, azt mondta az amúgy a klinikán dolgozó nagyon fiatal fogorvos – aki sok-sok év múlva a fogorvosi kamara elnöke lett –, hogy neki az állami rendelőben négyes mögött már nem szabad gyökérkezelni, csak húzni. De megszánt és elkezdte, de az ideiglenes tömést véglegesre majd a klinikán tudta csak cserélni, ezért elmagyarázta, hogy hová menjek. Így kerültem hozzájuk. Ha nincs ez a véletlen, akkor talán már régen nem lenne egyáltalán fogam, azaz ha továbbra is állami rendelőbe járok.
Írtam, hogy a Szentkirályi utcai fogászat az sürgősségi volt, csak oda tudott menni, akire a fővárosban éjjel jött rá a fogfájás. Ott valóban kenték-vágták, azaz húztak mindent, amit a páciens kért.
A Mikszáth téri klinikákon (amik -- vagy amelyek?? -- már pár éve átköltöztek a Szentkirályi utcai új épületükbe) csak délelőtt és szorgalmi időszakban volt rendelés. Ott igyekeztek minden fogat vagy maradványt megmenteni, tehát például egy olyan fogat (inkább már csak gyökeret), amiből már semmi sem látszott, mert letört fog, bent hagytak és lyukat fúrva ún. csapos fogat készítettek, ami egy fém- (akár arany-) tüskére ragasztott porcelánsapka volt. Akkoriban még nem volt csontba fúrt implantátum (beültetés), az csak tíz éve létezik nálunk.
A fotók azért gyanúsak, mert szerintem a Mikszáth téri klinikák valamennyi kezelőjében az ablakra merőlegesen voltak a székek. És ott nincs is háromszárnyú ablak az utca felé sem.
Gyerekkoromban volt legutóbb eltöve a karom, még írni se tudtam, legföljebb nagybetűket. Abszolút jobbkezes vagyok, így aztán a jobb karomat is sikerült eltörnöm (az unokabátyám tanított mozgó hintából kiugrani, naná, hogy a jobbal fékeztem az esést), de emlékszem, hogy a ballal pillanatok alatt prímán megtanultam fogni, enni, rajzolni, szóval minden fontosabb dolgot. Addig a pillanatig, míg le nem vették a gipszet. Azóta újra képtelen vagyok akár egy egyenes vonalat is meghúzni a ballal.
>Ahhoz hasonlóan lehetetlen feladat ez, mintha a sutábbik kezeddel próbálnál írni.
Amikor el volt törve a jobb kezem, bal kézzel írni azonnal ment, de először csak jobbról balra :-) Néhány nap kellett, mire megtanultam bal kézzel is balról jobbra írni.
Tudtátok hogy a különböző szakterületű orvosok közül a fogorvosok között a legtöbb az öngyilkos? Azt mondják, azért, mert nagyon gyakran kell fájdalmat okozniuk, és ez sokukat depresszióssá teszi.
Milyen volt, amikor te kerültél össze balkezessel: neked nem volt furcsa?
Avval én is bal kézzel kezdtem, elég jól ment a tükör-mozgás. (márpedig az azonos kézzel való vívást gyakoroltuk legtöbbet)
viszont ott - esetenként - jobb kézre váltottam. (akkor volt csodálkozás általában. Sajnos elég hamar híre ment, szóval igyekeztek a fijjugg felkészülni belőlem :) )
Igen, pont erről szól a zenészes példám is, hogy akinek nincsen sutábbik keze (nincs akkora különbség a két kéz között) azoknak ez megy, de akik mindig tudták a domináns kezüket rendesen használni, tehát akik egykezesek, azoknak ez borzasztó nehéz.
(Ahhoz hasonlóan lehetetlen feladat ez, mintha a sutábbik kezeddel próbálnál írni.)
Azoknak a balkezeseknek, akiket jobbkézre neveltek kiskorukban nem annyira nehéz.
Ifjúkoromban vívtam (kardoztam). Akkor még nem volt kard gép, a pást mindkét oldalán bírók voltak és - talán emiatt - nem is volt tiltva a kézcsere.
Általában jobb kézzel vívtam - mert avval tanítottak, edzettek többet -, de alkalmanként kezet váltottam csörte közben. (Ha negyon nem jött be az ellenfél stílusa)
Evvel legtöbbször sikerült annyira megzavarni a delikvenst, hogy enyém lett az asszó. :)
(később rájöttem, hogy az igazi sport a díjugratás. :) )
Gitárosok között sok olyan van, aki balkezes létére jobbkezes módon és jobbkezes gitáron játszik, mert amikor elkezdett tanulni, ilyet nyomtak a kezébe. Olyan is sok van köztük, aki bal- és jobbkézzel egyaránt tud játszani. (Ahhoz hasonlóan lehetetlen feladat ez, mintha a sutábbik kezeddel próbálnál írni.)
Erről a fogorvosi székről még az jut eszembe, hogy tavaly egy négyórás beavatkozás közben jutott eszembe egy olyan kérdés, amit szerintem még senki nem tett fel: miért mindig jobb oldalon állnak-ülnek a fogorvosok, mi van a balkezesekkel?
Az volt a válasz, hogy a mai modern székeket már át lehet fordítani balkezeseknek alkalmas állásba, de mivel eddig sehol nem volt olyan, a balkezesek eleve nem is mentek fogorvosnak vagy jobb kézzel kényszerültek dolgozni. Mindez azért érdekes, mert a balkezesek aránya a népességben eléri a 15%-ot.
Olyan mértékű empátiával rendelkező orvosokkal nem sok helyen lehetett találkozni. Csak csupa jót tudnék mondani, egy valakiről különösen.( Az idős fogorvos hajaz rá, esetleg rokona lehetett.) Dacára az egyébként nem kellemes beavatkozásoknak. Ma ilyet nehéz találni, még a fizetős rendszerben is. Egyébként is csak a próba/eredmény után lehet(ett) véleménye az embernek, de kinek van annyi foga, annyifelé próbálkozni?? :)
