Ha komolyabban veszi az oldalát (azaz nem aszerint szavazgat, hogy aznap épp milyen lábbal kelt föl), akkor nem fog átszavani, hanem a saját oldalán néz körül, ott meg nagyjából ezek vannak. Ha a figura nagyon rosszkedvű az ex-pártja teljesítményére (azaz radikálisabb), akkor simán szavaz Hurkapestára, vagy a Jobbikra, vagy mittomén hány ilyen szemét van még "odaát". Szóval szélre sodródik. Ha mérsékelt konzerv, akkor meg marad neki Ibike. Mostantól egy kicsit nyugodtabban lehet rá szavazni.
Oldalt legfeljebb azok váltanak, akik nem ideológiai alapon döntenek, hanem vagy a kampányígéretek alapján, vagy érdekből, vagy protestek, vagy nemtom. Mondjuk, én vagyok a kásában, mert jobbra eszem ágában sincs szavazni, baloldalt meg van az MSZP, (meg Thürmer), 'szt kifújt.
Csak azt a nagyok által sugallt szemétséget kellene "felülírni", hogy a kicsikre adott voks elveszett szavazat.
A Magyar Nemzet április vége óta közöl a Fidesz választási vereségét elemző, meglehetősen kritikus hangvételű írásokat. A múlt hétfői számban Egei Antal egyetemista dolgozata jelent meg Pokorni birodalmat épít címmel. Az alelnököt helyenként alpárian támadó kolumna botrányt kavart. Vajon mi az üzenet? És ki üzen kinek?
Először is idézzünk a cikkből, hátha valaki nem járatja a Magyar Nemzetet. Pokorni valójában hiperaktív szervező, akinek tehetséges informatikusok és minden hájjal megkent üzletemberek adnak tanácsokat... Az SZDSZ felé is nyúló, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Az ő parlamentben tett javaslata alapján emlékezünk meg például Magyarországon hivatalosan a zsidó holokausztról, s ő volt az is, aki a XII. kerületben siratófalat állíttatott. Jó viszonyt ápol az újságírókkal is, függetlenül azok értékrendjétől, amiből cinikusan arra is lehetne következtetni, hogy hosszú távon gondolkozik.
Mi, cinikusan, akár arra is következtethetnénk: a szerző szerint Pokorni Zoltán liberálbérenc, hogy erősebb kifejezést ne használjunk. De tovább.
Pokorni célja a fővárosi kulcspozíciók (elnökség, frakcióvezetés) elfoglalása mellett egy IIIXII. kerületi tengely létrehozása lehet... ha ezt a szervezeti koncentrációt végre tudná hajtani, akkor a létrejövő Debrecen nagyságú gazdasági-politikai birodalom rendkívüli hatalmat biztosítana számára. (A választási vereség után Pokorni nem vállalta a Fidesz-frakció vezetését, arra hivatkozva, hogy inkább indul polgármesterjelöltként a XII. kerületben.)
Végkövetkeztetés: Időben meg kell azonban állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus az egész konzervatív jobboldal irányítását átvegye.
Hogy kerül e cikk a Fidesz (fél)hivatalos napilapjának tekinthető Magyar Nemzetbe? Ki írta? Ki és miért találta közlésre érdemesnek? Ki bólintott, egyáltalán kellett-e valakinek bólintania a megjelenésre?
A szerző Egei Antal, az aláírás szerint egyetemista, korábban a Vasárnapi Hírekben jelent meg néhány olvasói levele. Senkit nem leltünk, aki személyesen ismerné még a Magyar Nemzetnél sem.
Fideszes segítőnk állítja: a lap egyik ismert publicistája rejtezik az Egei név mögött. Mi rögtön hívtuk a megvádolt kollégát természetesen cáfolt.
Egy biztos: Egei információi nem szemináriumokról valók, hanem a Fidesz belső köréből. S innentől mindegy is, hogy álnéven vagy a sajátján publikál. Mert a cikk üzen, elsősorban Pokorninak, de úgy általában a Fidesznek, a jobboldalnak is. Hogy botrány lesz belőle, tudniuk kellett azt a magyar nemzeteseknek. Zárjuk hát ki gyorsan az írt egy érdekeset valami egyetemista gyerek, hasba rúgja benne a Pokornit, a vitasorozatba jó lesz verziót. Már csak azt kéne kiderítenünk, ki a valódi feladó.
Három verziót sikerült összetelefonálnunk, magunk se tudjuk, melyiknek higgyünk.
Az elsőt több forrásunk osztja, vagyis ez a legismertebb; a második a legvalószínűbb; a harmadik a legérdekesebb.
A legismertebb.
A Magyar Nemzet fölött jelentős informális hatalommal bíró Simicska Lajos (ahogy egyik segítőnk fogalmazott: A Lajos üzenőfüzetnek használja a lapot) a kollégiumi idők óta Orbán bizalmasa. Az általunk megkérdezett fideszes képviselők többsége biztos abban, hogy a cikk Orbán és Simicska közös akaratából íródott. Egyik forrásunk pótcselekvésnek tartja Pokorni megtámadását. Pótcselekvésnek, ha már igazi cselekvést nem hozott a Fidesz legutóbbi kongresszusa. Pokorni kiváló bűnbaknak. És persze Orbánnak kedvező, ha a jövő tavaszi tisztújítás előtt gyöngíti egyik lehetséges kihívóját. A XII. kerületet így is, úgy is megnyeri Pokorni, hát ütik, hogy följebb ne vágyjon.
Maradjon csak a kivezető pályán Áderrel, Deutschcsal és a most elzavart sajtófőnökkel, Hammerstein Judittal együtt. A vége megint az lesz, hogy Orbán stabilizálja a hatalmát. Meg a pártot 25-30 százalékon. És Simicskával ketten maradnak a Fidesz Rt. főrészvényesei. Ők találták ki a pártot, hogyan is nézne ki, ha most beleülne egy kakukkfióka?
Pedig, véli egyik segítőnk, olyan nagyon nincs ok tartani Pokornitól. Nem alternatív hatalmi centrum neki a XII. kerület, hanem menekülőút. És hát azt se hagyjuk ki a számításból, hogy öt gyereke van, el kell tartania őket. Amihez a mezei képviselői fizetés kevés.
Nézzük a legvalószínűbb megoldást. Miszerint nem föntről, hanem alulról, a fővárosi Fidesz-frakció felől fúj a passzátszél. Attól a csapattól, amelyet Pokorni hírlik széles körben nem tart makulátlannak. Négy éve állítólag azért nem vállalta a főpolgármester-jelöltséget, mert nem bízik budapesti övéiben. Ráadásul ezek az övéi mára alaposan belakták kuckójukat. A csapat zárt, Orbán sem lát a kártyáiba, belenyúlni pláne nem tud, s ha néha ráküld is egy ügyeletes rendteremtőt, az hamar elvérzik a mosolygós ellenálláson, mint pár éve Deutsch.
Ennek ellenére, amikor kiderült, hogy Pokorni a polgármesterséget ambicionálja az országos politika helyett, támadhatott nagy riadalom a Kupper András vezette fővárosi Fidesz-frakcióban. Mitől is? Hát attól, hogy Pokorni nem áll meg a kerületben, hanem beül a fővárosi közgyűlésbe. És ha ott van, s kijelenti, hogy frakcióvezető kíván lenni...
Hogyan kerülhet Pokorni a közgyűlésbe? Ha az önkormányzati választásokon fővárosi listára teszi a Fidesz, konkrétan Orbán. Mikor nem kerül listára Pokorni? Ha ő maga vagy Orbán nem akarja. Ha bizalmatlanság alakul ki Pokorni körül, Orbán nyilván elgondolkodik. S talán maga az alelnök is ért a szóból.
Ott sántít ez a magyarázat, hogy a fővárosi fideszesek valószínűleg gyengék ahhoz, hogy Pokornit rugdosó cikket helyezzenek el a Nemzetben. Ha csak nem kaptak rá engedélyt de ez már az első, a legvalószínűbb változat mutánsa.
Azért idézzük egyik fővárosi fideszes segítőnket: Örülök, hogy Zoli kapaszkodót talált a XII. kerületben, kell az neki a nagy útkeresés közepette. De most még nagyon nem kéne bejönnie a közgyűlésbe. Kevés a pozíció, meg volna is mit tanulnia. A budapesti politika más ám, mint az országos. Tessék ebből érteni, Pokorni úr! A legérdekesebb.
Nem tudnak ezek semmit így kommentálja a fenti két verzió hirdetőit ősrégi, ritkán tévedő forrásunk. Viktor nem volt beavatva, ez Simicska magánakciója. Úgy véli: Orbán szívesen távolodna régi pénztárosától, Simicska Lajostól, s inkább támaszkodna a cikkben a Pokornit körülvevő minden hájjal megkent üzletemberek-ként jelölt csoportra. Állítja, Simicska sértett, agresszív és kiszámíthatatlan, ha megszólal, árt a Fidesznek. (Emlékezetes, Simicska a kampány alatt a Magyar Nemzetben kijelentette: elvágja mindazok torkát, akik a gyerekeihez, a családjához nyúlnak. Utóbb kiderült, egy direktmarketinges tucatlevél ragadtatta e reakcióra a volt APEH-elnököt. A küldeményben az állt, hogy az amúgy vállalkozások adásvételével foglalkozó feladó szívesen megvenné a címzett cégeit.)
De a vajon ki fúrja Pokornit? kérdésnél van egy fontosabb eleme is a történetnek.
Néhány hete hallottuk a hírt, hogy formálódik egy Fidesz-közeli liberális párt. Amelynek talán csak annyi a dolga, hogy 2010-ben kirántson legalább 2 százalékot az SZDSZ alól (és ezzel kiejtse a szabad demokratákat az Országgyűlésből), de az is lehet, hogy a szövetségen belül nyilvánvalóan létező nemzeti liberális erőket becsatornázza. A pletyka már május elején arról szólt, hogy Stumpf István, Pokorni Zoltán és egy a Fidesz alapítói közé tartozó üzletember neve fémjelezné a fideszliberálisokat. Hogy csupán tagozat lennének, mint például a kisgazdák, vagy szatellitpárt, mint a KDNP, netán elszabaduló szatellit, mint az MDF ma még kérdés.
Mindenesetre a rávaló pénz legalábbis segítőnk szerint lassan, de biztosan gyűlik. (Mennyibe kerül egy párt? Egy év költsége nem több, mint mondjuk fél kilométer autópálya.) A hiperpragmatikus Orbán pedig, aki nyíltan sosem vállalná föl, hogy jószántából elvisel maga mellett szabadelvűeket, a megfelelő pillanatban duzzogva újabb szövetséget kötne, csak hogy leválthassuk a komcsikat.
Segítőink szerint alakul a Simicskához kötődő jobbos médiabirodalom (Magyar Nemzet, Hír TV) alternatívája is. A mérsékelt jobbnak már most van egy normális hetilapja (Heti Válasz), legalábbis baráti a viszonya a Széles Gábor-féle Echo TV-vel, talán még a napilapjával is az lehet. Ha feláll egy ilyen triász, a tagjaival valószínűleg a hirdetők is bátrabban szóba állnának.
értem, szóval a Heti Választ Bolgár írja, ezt eddig nem tudtam...
HÁTTÉRÉRDEKEK
A Magyar Nemzetben nem jelenhetett volna meg az írás, ha tartalma nem tükrözné a Fidesz mögötti legbefolyásosabb üzletembernek tartott Simicska Lajos álláspontját - reagált a cikkre az Index hírportál. A napilap főszerkesztője, Liszkay Gábor mindezt sietett cáfolni, mondván, a Magyar Nemzet nem olyan újság, "ahol az impresszumban nem szereplő emberek határozhatják meg a lap tartalmát". Égei Antal kilétét ugyanakkor lapzártánkig homály fedte, így makacsul tartja magát a vélekedés, hogy az írással fideszes gazdasági körök kívántak üzenni, méghozzá nem is Pokorni Zoltánnak, hanem Orbán Viktornak.
Bár a megtámadott a nyilvánosság előtt szűkszavúan - méltatlan, kicsinyes vagdalkozásról beszélve, a megbízó szándékát nem firtatva - kommentálta az írást, úgy tudjuk, a Fideszben többen osztják a vélekedést, hogy az igazi célpont a párt elnöke lehetett. Eszerint "Égei Antal" arra figyelmeztette Orbánt, ne hagyja, hogy olyan személy - Pokorni, Kósa Lajos vagy bárki más - szervezzen erőközpontot a Fideszben, aki veszélyeztetheti a pártelnök mögötti vállalkozók üzleti érdekeit. A pártban nem először fogalmazódik meg a gyanú, hogy a szövetség egyikmásik politikusának némely üzletemberek nagyvonalú, ám kétes célú támogatást ajánlanak föl. Legutóbb egy országos hírű bankárról vélték tudni, hogy az illető azzal kereste meg Kósa Lajost: nem takarékoskodna, ha a debreceni polgármester pénztárát kellene feltölteni annyi pénzzel, amennyivel ki lehetne billenteni székéből Orbán Viktort. (Igaz, erről a hírek szerint sikertelen próbálkozásról nem az üzleti érdekeiket sértve érző körök, hanem a Fidesz jövőjéért aggódó politikusok számoltak be a Heti Válasznak.)
Gazdasági körök Orbán ellen?
Népszabadság Munkatársunktól 2006. június 8.
Orbán-párti és Orbán-ellenes gazdasági körök küzdelme áll a Magyar Nemzetben megjelent, Pokorni Zoltánt támadó cikk mögött. Erre a következtetésre lehet jutni abból a cikkből, amelyet a Heti Válasz ma megjelenő száma közöl.
Mint arról beszámoltunk, a jobboldali napilapban Egei Antal szerzői név alatt közölt elemzés törtető liberálisként mutatja be Pokornit. A Heti Válasz elemzése szerint a valódi szerző kilétét fedő homály miatt "makacsul tartja magát a vélekedés, hogy az írással fideszes gazdasági körök kívántak üzenni, méghozzá nem is Pokorninak, hanem Orbán Viktornak". "Egei Antal" arra "figyelmeztette Orbánt, ne hagyja, hogy olyan személy - Pokorni, Kósa Lajos vagy bárki más - szervezzen erőközpontot a Fideszben, aki veszélyeztetheti a pártelnök mögötti vállalkozók üzleti érdekeit", állítja a lap, és mindjárt hozzáteszi azt is, hogy nem ez lenne az első eset, amikor kétes üzleti körök ajánlanak kéretlen támogatást egyes politikusoknak.
"Legutóbb egy országos hírű bankárról vélték tudni, hogy az illető azzal kereste meg Kósa Lajost: nem takarékoskodna, ha a debreceni polgármester pénztárát kellene feltölteni annyi pénzzel, amennyivel ki lehetne billenteni székéből Orbán Viktort" - írja a Heti Válasz. Megpróbáltuk erről megtudni Kósa Lajos véleményét is, de lapzártánkig megkeresésünkre nem reagált.
Derült égből Egei
Simicska nem akar kontrollt gyakorolni a Fidesz fölött
egei-spirk
2006. június 7., szerda 15:59
Simicska Lajos nem igyekszik kontrollt gyakorolni a Fidesz belső történései fölött - állítja a Magyar Nemzet jogásza. A jobboldali napilap Pokorni Zoltánt támadó cikkével kapcsolatban az Indexnek küldött levél szerint az üzletember nem üzent a Fidesz alelnökének. A Pokorniról törtető liberális képét festő egész oldalas cikk szerzőjéről a lap azt állította, hogy egy, a politikában teljesen ismeretlen egyetemista.
"A nacionalista, antiszemita és antiglobalista szélsőségeseket kizáró, sokféle erőt tömörítő tábor centrumában egy olyan szabadelvű-konzervatív szellemiséget kell kialakítani, amelyet akár jobboldali liberalizmusnak is nevezhetünk."
Pelle János: Miért fáj Pokorni néhány jobboldalinak?
Forrás: HVG
Az alábbi cikk szerzője hozzászólását a Magyar Nemzetben akarta publikálni, de ott, arra hivatkozva, hogy a jobboldali veresség okait elemző vita befejeződött, cikkét nem közölték. Kisebb rövidítésekkel helyt adunk az írásnak, az ugyanis nem csak a jobboldali olvasóközönség érdeklődésére tarthat számot. (A szerk.)
A Fidesz önvizsgálatával az a legsúlyosabb gondom, hogy annak a Magyar Nemzetnek a hasábjain folyik, amelyet, mint a jobboldal meghatározó szellemiségű napilapját, részben felelősnek tartok a választási kudarcért.
Elképzelhető-e, hogy az az orvos vizsgálja egy kórházi műhiba okait, aki a tragikusan végződött operációban meghatározó szerepet játszott? Márpedig ez az újság, amelybe 2000-ig, szerkesztőségének átszervezéséig és irányvonalának megváltozásáig magam is sok publicisztikát írtam, kétségtelenül nagyban hozzájárult a vereséghez. Igaz, erről nyilvánvalóan nem vezető munkatársai tehettek, hanem az a "legfelső szinten" született döntés, hogy mindenáron egységes táborrá kell kovácsolni a magyar jobboldalt, szabadelvűeket, konzervatívokat és radikálisokat.
Az "egy a tábor, egy a zászló" formulája vezet az újabb győzelemhez, gondolta 2000 tavaszán az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor, elfeledve azt, hogy két évvel azelőtt még egészen másféle politikai mezőnyben aratott meglepetésszerű győzelmet. És az sem jutott az eszébe, hogy az akkori, a Postabank kegyelemkenyerén élő Magyar Nemzet, melyet Horn Gyula egyértelműen felelőssé tett kudarcáért, még egészen más szellemben szerkesztett napilap volt.
A legfőbb ok, ami megszólalásra késztetett, az Egei Antal kolumnás cikke volt, amely "Pokorni Zoltán birodalmat épít" címmel május 29-én jelent meg a lap hasábjain. Az írás alcíme is sokatmondó: "A konzervatív jobboldal nem kerülhet liberális politikus kezébe". "Ha a Szövetségen belül áramlatokhoz kellene sorolni, Pokorni egyértelműen a Fidesz liberális szárnyának alakja, aki az SZDSZ felé is nyúló, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Az ő parlamentben tett javaslata alapján emlékeztünk meg például Magyarországon hivatalosan a zsidó holocaustról, sőt ő volt az, aki a XII. kerületben siratófalat állíttatott. Jó viszonyt ápol az újságírókkal is, függetlenül azok értékrendjétől, amiből cinikusan arra is lehetne következtetni, hogy hosszú távon gondolkodik", írja Egei Antal, majd hozzáteszi: "Pokorni a konfliktusokat feloldó, a kompromisszumokat kereső politikus hírében áll. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy esetenként azt az utat választja, amelyik a jobboldali táborban morálisan elfogadhatatlan."
Magam is részt vettem a Pokorni kezdeményezésére létrehozott Holocaust emléknap előkészítésében, Szita Szabolccsal együtt szerzője voltam annak a vékony ismeretterjesztő füzetnek, amely a témáról 2001 tavaszán első ízben (!) eljutott a magyar iskolákba. De itt jóval többről van szó, mint holmi személyes érintettségről. Egei nem kevesebbet állít, minthogy a Fideszen belül kompromisszum kész liberális és intranzigens radikális szárny van, és közöttük pedig a morális választóvonalat a "zsidókérdés" megítélése alkotja. Ha ez igaz, magyarázatot ad arra, miért veszítette el a választásokat a jobboldal 2002 után 2006-ban is.
Kár lenne tagadni: a magyar társadalom véleményformáló középrétegei, bár érzékelték a gazdasági helyzet romlását, de legalábbis stagnálását a szocialista-liberális koalíció kormányzása alatt, nem ideológiai üzenetekre, hanem mindenekelőtt stabilitásra és nyugalomra vágynak. A "mindennapok hősei" a Fideszben, illetve a sajtójában jelen lévő jobboldali radikalizmust fenyegető veszélyként, megosztó erőként érzékelték, amellyel szemben előnyben részesítették a mindenféle ideológiai burkot levetkőző, kizárólag a "leben und leben lassen" pragmatizmusát hirdető baloldalt. Számomra nyilvánvaló, hogy a
Fidesznek csak akkor van esélye arra, hogy négy év múlva, az újra várható médiaellenszélben győzzön, ha sikerül bizalmat keltenie a városi középrétegekben, mindenekelőtt Budapesten.
Ahhoz, hogy a jobboldal a fővárosban felvehesse a versenyt a baloldallal, akár már a polgármester választáson is, nem engedhet meg szemernyi kételyt sem az irányvonala felől. Ezért elengedhetetlen, hogy a "zsidókérdés", az 1938 és 1945 között lezajlott páratlan kollektív tragédia megítélésében konszenzusra jusson a baloldallal. A jobboldal nem követhet el annál súlyosabb hibát, hogy vezetője akár egy elejtett célzás erejéig szembeállítja a magyarokat és a zsidókat, illetve hagyja, hogy a képviseletében fellépő orgánumok kétértelműen írjanak Izraelről. Ez utóbbiról nemcsak a magát "konzervatív hetilapnak" aposztrofáló
Magyar Demokrata közölt elképesztő cikkeket az utóbbi években, de az antiszemita hangvételű hazai szélsőjobbtól gondosabban elhatárolódó Magyar Nemzet is. Elég, ha itt arra a tényre utalok, hogy bár a napilap lelkiismeretesen beszámolt Orbán Viktor izraeli látogatásáról, amelynek során a ciszjordániai települések ügyében radikális álláspontot elfoglaló Likud-ot "a Fidesz testvérpártjának" nevezte, a lap közel-keleti cikkeiben, illetve lapszemléiben visszatérően ír "a palesztinok ellen elkövetett népirtásról". Ha a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, miért van megsértődve, ha a közvélemény félreérti a mozdulatait?
Hasonlóképpen igaz mindez a globalizáció kritikájára, illetve az Amerika-ellenességre is. A nemzeti kultúra és identitás jogos védelme, illetve a mindenkori washingtoni adminisztráció kritikája nem csúszhat át a jenkik ócsárlásába, és az ellenségeik sikere fölött érzett kárörömbe. Márpedig erre is tömérdek példát látok a Magyar Nemzet hasábjain, tekintet nélkül arra, hogy ez a hozzáállás ellentmond a józan észnek, ugyanis, mint ez köztudott, az Egyesült Államok Magyarország legfőbb szövetségese.
Sajnos, olyan hajlamok és zsigeri reakciók vannak a jobboldalon, amelyet a vezetőinek mindenképpen le kell győznie, ugyanúgy, ahogy ezt a Németországban a CDU-CSU tette 1945 után. Magyarország 1990 után a német példát csak töredékesen, illetve még úgy sem tudta követni. Nyugat-Németországban nyomban a második világháború után megkezdődhetett az önvizsgálat, amit nem gátolt a kommunista rendszer, és a polgárság szerkezete is egészen más volt, mint nálunk.
A Fidesz második nekifutásra, az MDF kudarca után próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, de taktikai okból felhagyott vele, illetve nem forszírozta túlságosan a dolgot. Orbán Viktor 2000 körül már számolni kezdett a szélsőjobboldali szavazók voksaival, ezért hagyta, hogy ambivalens legyen az álláspontja. Ez jutott kifejezésre abban is, hogy 2001 szeptember 11-e után a liberálisok közé sorolt Martonyi János külügyminiszter szólalt fel a parlamentben, és nem Orbán Viktor - mint ismeretes, ezt a tényt a baloldal habozás nélkül kihasználta és a Fidesz ellen fordította Washingtonban.
Ebben a helyzetben nemhogy attól kellene félni, hogy "a konzervatív jobboldal liberális politikus kezébe kerül", hanem éppenséggel üdvözölni kellene ennek a szellemnek a jelentkezését. Ha ezt a fordulatot Orbán Viktor hajtaná végre, az lenne a legjobb, de ha Pokorni Zoltán teszi meg, úgy is jó. A városi középrétegek felé való nyitás elkerülhetetlen a Fidesz-ben, ami - tetszik, nem tetszik egyeseknek - csak a nemzeti radikálisok marginalizálását jelentheti. Szükséges a nyitás a közép felé, meg az ezzel járó kompromisszumok. Nem lehet őket előre "morálisan elfogadhatatlannak" nevezni, hiszen a Fidesznek úgy kell visszatérni a liberális gyökereihez, hogy megőrizze koalíciókötési képességét a Kereszténydemokrata Párttal, egy leendő kisgazda formációval, sőt, az MDF-fel is.
"E pluribus unum", azaz "Sokféléből egy", olvasható az Egyesült Államok nagypecsétjén - ez volt az új szövetségi állam első jelmondata. Meggyőződésem, hogy a magyar jobboldalnak, ha a legközelebbi választáson győzni akar, e szellemben kell építkeznie. A nacionalista, antiszemita és antiglobalista szélsőségeseket kizáró, sokféle erőt tömörítő tábor centrumában egy olyan szabadelvű-konzervatív szellemiséget kell kialakítani, amelyet akár jobboldali liberalizmusnak is nevezhetünk.
Hmm, eddig nem tudtam, hogy a jobboldaliság fő ismérve, hogy nem hagyjuk hatalmon az elévült bűnözőt. Most hagyjuk, hogy egy bűnöző nem évülhet el, csak a bűntett; viszont ezek dzerint az aktív bűnözőkkel kapcsolatban nincs a jobboldalnak erkölcsi aggálya.
Sosem szerettem ha valaki az ellenfelét becsmérli és lekicsinyíti. Sokkal édesebb a gyôzelem, ha méltó az ellenfél. Én legalábbis nem szoktam nyulakra vadászni.
Ha már azt a mondatot kiemelted, nem ártott volna értelmezni az előzményt és ha ez megvan, akkor annak a kontextusában válaszolni nem pedig szabad értelmezés szerinti formájának szentelni a gondolataidat.
>>Egy versenyben teljesen ertelmetlen felvetes, hogy azert nyersz, mert te vagy jobb, vagy azert, mert a masik rosszabb.
Ez igaz. Aki viszont erkölcsi fölényt akar kovácsolni győzelméből a vesztes rossz formájára hivatkozva, az ne csodálkozzon, ha ezt visszafordítják és jelzik, hogy saját logikája szerint másoktól függő az, hogy mi az eredmény, neki nincsenek meg azok a képességei, hogy bármibe is érdemben beleszóljon, tulajdonképp nem üti meg a mértéket.
Természetesen ez nem igaz, de mivel a problémát a premissza helytelensége okozza, a vitaindító számátra a konklúzió az, hogy vagy semmit érő szar csapat tagja, vagy mégsem illő ez a szemforgató hazudozás egy kilakult állapot megokolására.
>>Merkel az eletben nem gyozott volna, ha Schroeder es az SDP totalisan le nem jaratja magat. ....ha 1994-ben meg egy het hatra lett volna a magyar valasztasi kampanybol, a fidesz be sem jut a parlamentbe, es ma egesz maskepp nezne ki a magyar politikai paletta.
Nem gondolod, hogy nincs olyan a világban, hogy csak a baloldal az egyedüli kormányzóképes alternatíva és nem a véletlenen múlik az, ha jobboldal kerül kormányzati pozícióba?
>>Altalanos iskola masodik osztalyaban tanitjak La Fontaine mesejet a savanyu szolorol:-). Kerlek, azert ennel vegyuk komolyabban egymast!!! OV, amint direkt elvesziti a 2006-os valasztasokat.... Ne rohogtess!
Az általános iskola második osztályában anítják azt is, hogy egyszer egy az egy. Aztán mégis létezik ennél kissé bonyolultabb matematika.
Amennyiben a politikai lelkesedés lekesedés és alapműveleti szintet túllépted, talán tudunk erről is beszélgetni .
Nem feltétlenül. Hurapesta felejtôs, oda épelméjû nem x-el. Ibike meg ugye épp hogy vette az akadályt, nem sokan bíztak benne. Meg abban sem, hogy nem fexik be Viktoárnak. Innentôl lehet rájuk szavazni!:)
Ez jó! És logikus is. A baj csak az vele, hogy ma itt sok olyan jobbos van, aki már annyira útálja viktoárt, hogy elszavaz balra. Orrcsipesszel meg gumikesztyûvel.
"Kötelességemnek tartom minden alkalommal megvédeni őt mindenhol a mocsadékokkal szemben, mert nála jobb, humánusabb embert keveset ismertem, pláne politikusban!"
"Nem olyan hülye már a jobboldali szavazó, hogy a balsik szája íze szerint cselekedjen."
Lópömpit.
A baloldal szája íze szerint akkor cselekszik jobboldali szavazó, amikor balra szavaz (vagy legalábbis nem szavaz). Akkor meg nem minősül jobboldali szavazónak, ugye...
