+a szerszámokba befektetett pénz, a munkadíj (ha nem te csinálod) , villanyszámla, benzin pénz (utazási költség) , energiád, időd.
Durván egy gyári motyót ki lehet hozni kétharmad áron, ha magad csinálsz mindent.
Ha a forgó tölcséres megoldást választod, az még legalább egy +100000,- a Jensen V21, futómű a tölcsérnek, +tölcsér, +motor, +motor vezérlő elektrónika.
Meg lehet kérdezni vagy behatárolni a pontos összeget? Mi az ami annyira megdobja? (én tudatlanul azt hittem, hogy a MotionSound csak nagyot akar szakítni rajta...) :)
Az biztos is ha pl Korda házaspár legujabb slágerét a ma ma ma mia /mia?/ B3/122 es összeállitással kisérik , csak egy pár elvetemült fog figyelni az orgona tipusára és kiépitettségére / vagy Gyuri bá tudatmodositó eszközeire/ a népek a kifinomult zenére élvezkednek. A Hammondok szerintem különben is egyéniségek, két tökéletesen "egyformán" szoló nincs, ez adódik a hang generátorban levő hangszedök beállitásából , csövek állapotából, munkapont beállitásból és még több száz akármitől. Ugy az L,M,E, H sorozat elemei is mind egyéniségek, és kár belöle A,B,C-t csinálni szerintem, de ez minden állampolgárnak alanyi joga.
Erösitök után gyártásakor pedig , mivel gondolkodásunk sem egyforma/ ez sem fejméret függö/nagyon sok olyan dologra rálelsz, amitöl a klónozandó tárgy is fejlödik, mert hát igy dialektikus vagy milyen ...
És tényleg már csak kettöt kell aludni, és jön a Jézuska, ugyhogy mindenkinek
Elsősorban a zene, és különösen a jó zene a zenészből jön. Ha igazán jó, nem keressük, hogy miből jön. Csodálatos dolog, hogy 80 évvel ezelőtt kitalált Hammond orgona újból és újból minden generációt megérint. És persze vannak akik a hangszerrel új utat keresnek, vannak akiket a Nagy Mesterek hangképei tartanak fogságban. Akármilyen Hammondhoz jutunk hozzá, az ABC-k hangját szeretnénk hallani belőle. (Spinetek utólagos fooldback...stb) És persze mint a hifiben itt is rettentő fontos láncszem a vége, a hangszóró. vagyis a Leslie. Azt tartom fontosnak, hogy saját Magad-, magam békében legyek a hangszerek összeállítássával. Ha ez egy klón, és örömet okoz, legyen klón. Azt hiszem az élőzene szinpada, és a hangszerek szállítása is egy ésszerű kompromisszumot követel, de ez is csontig rágott dolog. Van itt olyan topiktársunk aki fiatal korában hammond orgonát épített, drawbarok helyett forgópotival húzta be a sinus hangokat (16'-1') és nagyon boldog volt vele, és nekünk is nagy örömet okozott. Nem a házilag készített holmik ellen írtam, csak arra akartam rávilágítani, hogy a megszólalással valamit le akarunk másolni, és persze a "megszólalásig úgy szól" az ma is igaz.
Minden kedves forúmozónak álldott békés karácsonyt kívánok, és hammondos élőzenében boldog új évet.
Szerintem is a hallás egy összetett dolog,de szerintem nem egyenesen arányos kinek mekkora feje van, bár fizikában soha nem voltam igazán jó...
Etalonként elfogadott a B3/122, az autentikus jazz Hammondozásban, de azért több lehetöség nyilik ezen hangszerekben , és továbbra is hive vagyok a kisérletezésnek, a mindent összedugni mindennel /csak ne fájjon/
Én részemről szivesen olvasok mindenki kisérleteiről , és ha módom, lehetőségem van rá, ki is próbálom,. A 70-80as években voltak zenészek , akik kisérleteztek Marshallba ,Selmerbe dugták a Hammondjukat , és egészen érdekes dolgokat hoztak össze. Mostanság a zenész inkább fogyasztó , mint aktiv részvevője a fejlődésnek. Megvesszük a a hangszer 2.1 verzioját, és már alig várjuk hogy a 3.4
Szerintem a ai napig nem sikerült a "gyári" B3/122nél jobbat felmutatni.
Lehet hangosabb, mehet magasabbra vagy mélyebbre, sok kiragadott paraméter valamelyikét tényleg sikerül felülmúlni. De összességében a bajnok pár még mindig a vezető. Persze ott is sokféle megfejtés alcsoport van: A100, B3, C3 korai/késői & 31H, 21H, 22H, 44, 45 ,46, 47, majd az 1-2-vel kezdődőek.
Kifejezetten gitártémákra inkább erre szakosodott oldalakat javasolnék :-)
Nem kérdőjelezzük meg a kialakult hangképet amit Te füled képvisel. A hallás, és a hallás érzet egy nagyon bonyolult dolog. Minden ember másképp hall, ezért nincs tökéletes etalon, és nem hall senki sem ugyan úgy!
Hangfalat építeni nem könnyű dolog! Viszont a hangszóró paraméterei alpján elég egyszerű építeni sikeres hangfalat. Egy pár mérőkapcsolás, és műszer/generátorral felszerelve, elég jó eredményt érhetünk el. Az egyedi darabok előnye, hogy a paraméterek csak arra a hangszóróra (hangszórókra) érvényesek ha jól kiméred! Csak (jelben) jegyezném meg, hogy a gitár erősítős hangfalak hátul mind nyitottak (dipol sugárzók). Tehát nagyon nem is kell a térfogattal foglalkozni. Maximum valamivel nagyobbra kell méretezni a beépítendő hangszórónál a ládát. A csöves végfokoknál pedig a csövekhez méretezett kimenőtrafókat már régen kitalálták. Itt a huzal keresztmetszet, a menetszám, és a vas keresztmetszete, a vas jósága (permeabilitása) határozza meg a hangot. Aztán a tekercselő precizitása még a meghatározó. Én magam is tekertem kimenőtrafót kézzel. Eléggé macerás:-)
A mechanikai részeknél, az eredeti 110V-os motorokhoz, és a Withwort menetes csavarokhoz ragaszkodni eléggé balga dolog, mert itt európa nagy részén nem szabványos, bár beszerezhető alkatrészek. Ugyan azokat a beépíthető csavaranyákat már metrikus menettel is kaphatóak. A dobrotor csapágyai is 1000ft/db. áron bármelyik csapágy boltban beszerezhetők. Az eredeti Jensen hangszórók helyett is vannak csereszabatos hangszórók, -és talán egy kicsit jobbak is- több esetben is beigazolódott a használatuk során. Szóval a gyárinál jobbat, vagy hasonló jót építeni nem lehetetlen, csak költséges, ha minőségi alkatrészekből épít az emberfia. Szerszámok nélkül meg nem is érdemes belekezdeni, és valami jártasság is kell az asztalos , és fém megmunkálás terén!.........
Érdekes téma ez a kalákában építkezés. A legtöbbször nem végződik jól. Mindössze egy darab igen sikerült lezliszekrénnyel találkoztam eleddig. Azóta is várat magára a folytatás, pedig több helyütt már komolyan nekiveselkedtek.
A laci belsősége meg méginkább nem háztáji műfaj.
Erősítőt lehet építeni, de elsőre nem szokott általában sikerülni. Sokaccorra meg lényegesen meg is drágul.
Továbbra is inkább az ésszerű összeválogatásokat javaslom. Igényeink és lehetőségeink értelmes összhangba hozásával egy egészséges kompromisszumot biztos sikerül megtalálni.
A másik a tuning. Azt is inkább csak finomabban javaslom, bármi is legyen az. Egyszerűen a túlzott átalakítások nem érik meg. Gazdaságtalan.
Van egy etalon amihez kanyargásaink során bármikor visszatérhetünk. ABC & 122/147. Egyenlőre továbbra is tartják vezető pozícióikat hangilag és más minőségi téren. Amennyiben valaki épp megváltani készül a világot, de szeretne itt-ott némi kontrollt, fogódzót, szerintem bármely ABC-s topiktárs jóindulatú és konstruktív segítségére számíthat.
Ebben határozottan egyet értünk hisz Jim Marshall is egyedi gyártásu cuccaival alapitotta meg a "birodalmat" de is a vox ac30-ából is évente kevesebb mint száz darabot készitett a 60 as években , és nem Kinában "faragták"...
Ha nem megélhetési gyártóként, hanem magad szórakóztatásásra készited a cuccaidat akkor viszont kipróbáltan , félárból kihozható egy pl "soldáno"
A sok sznob szemében viszont valóban nincs érteke, mert nem amcsi..
Etalon hangzásról meg csak annyit, hogy nem öszinte a mosolyom amikor a müvész urak,akik felnöttek "presences" hangzásu NDK erösitökön , messán próbálják "azt" a hangzást beállitani.
Más a pénz valóban nagyúr !!!
és csak reménykedünk hogy nem leszünk egy uj valóság show résztvevői.
Mindenkinek a fülében valami "etalon" hang-, hangzás, hangkép kialakul valamennyi idős korára. Senki nem születik Soldanoval a fülében. Volt szerencsém kipróbálnia magyar-kinai powerstatet, és nem jutott eszembe, hogy lecseréljem a bluesbreakert, vagy az ac 30-t. Nekem a tapasztalatom, hogy a házilag gyártott holmik a gyártójának nagyon kedvesek lehetnek, talán még jól is szólnak...de hogy költségben alkatrészből ugyanannyiért nem hozod ki, az biztos. Természetesen senki barkácsoló kedvét nem elvenni szeretném, hiszen az otthoni manufaktúrákból, kisérletekből lettek a nagy hangszergyártók.
"valaki tényleg elhiszi, hogy a többezres szériaszám legyártása után visszaosztott üzemi költségek összehasonlíthatók az egyedi gyártással?" feltett kérdésedre , én azt a kérdést tenném fel neked hogy, te meg tényleg elhiszed hogy egy 2500 dolláros Leslie 122xb-nek az előállitási költsége 2500 dollár? És csak baráti szivességböl reklámozzák , a reklámcégek , és a reklámarc zenészek ?, A kereskedök is akik forgalmazzák ,csak jószolgálati tevékenységet folytatnak a világban?
Én részemről kicsit furcsának tartom ezt a "szép uj, világot", ahol mindent forintasitani kellene, és igenis hiszek "háztáji" cuccokba a hand madek-ben ,ha azok valóban jók...
Az erösitö épitésben nem tudom hol buktál orra, de vannak még ebben a kis hazában akik tudnak trafot tekerni, de ha ragaszkodsz a külfödihez mert hát legyél sznob, akkor a Canadai Hammond cég Magyarországon is forgalmaz hálozati és kimenő trafókat amiből jóval s ár alatt tudsz "faragni" erösitőt.
Más, tényleg nem reklám csak volt lehetőségem összevetnem egy powerstate/HU/ csöves gitár erösitöt , egy a kategriájában levö Soldanó/USA hand made/erősitövel, és borzasztó felismerésre jutottam az ötödébe kerülő Kinában készült "Magyar"erösitő hozza ugyan azt a hangzást , amit a drága USA kollegája.
Gitár forúmokon ahol ez a téma felmerült elmagyarázták hogy mért szól jobban a soldáno, azért mert ilyenen játszik Erik Clapton, Van Hallen stb.
És azért szól szarabbul a a powerstate mert ilyenen nem játszik Erik Clapton , Van Hallen stb.
konkluzió: A sza@r pedig jó, mert tizenöt milliárd légy nem tévedhet...
Senki nem akarja a saját munkáját, forintosítani? vagy a barátaitól kapott szívességet? Csak a tunningba gondoljatok bele, amit szívességből végeznek el a barátaink, valaki tényleg elhiszi, hogy a többezres szériaszám legyártása után visszaosztott üzemi költségek összehasonlíthatók az egyedi gyártással? nem beszélve a megkérdőjelezhető háztáji gépesítettségből, -telenségből adódó minőségi alulmaradást. Az eredeti termék árában ott szerepel a tervezés a kísérletek, a termékre szabott célszerszámok számolatlan forintjai (dollárjai). ...és persze mint egyedi db-t ki veszi meg tőletek, otthonra örökös darabbá válik, ami persze nem baj, ha a támasztott igényeket kielégítik. O-ról indulva nehezen elképzelhető egy házilag összerakott 122. Értem alatta az erősítőépítést, mindjárt orrabuksz a trafón...hangszórókat vegyél (0 km--est) mechanikát, ha elég sznob vagy (legyél!!!) withwort menetes csavarok... Szóval a pénztárca nagyúr.
Szerintem is, mert nagyon drágák az alkatrészek. Sőt az egyedi darabok meg még drágábbak. Én egyet csináltam megrendelésre egy ismerősömnek a pénztárcájához igazítva a cuccot. Szivta is a fogát rendesen, de azért amikor leüvöltött mindenkit a motyója vigyorgott rendesen. Nem is vállaltam garit a fődarabokra:-))
Egy kérdés a mesterekhez: Egy haveromnak beszéltem hogy itt a fórumon nagy házi laci "faragások" mennek... :) Az volna az érdeklődés tárgya hogy mennyiből lehet kihozni A-Z egy kis pörgettyűst? (pl olyan KBR-3D klónt vagy hasonlót...) Köszönettel!
Ellenpélda: valahogy így kell igényesen filmezni, vágni. Hibának talán azt a néhány fölösleges effektust lehetne felróni és persze azt, hogy a felvétel ON-topic részét, Tony Ashton Hammond szólóját nem mutatták...
Karthago - Áruló : meglepetésemre Gidó L100-zal(legalábbis gondolom, hogy azzal, mert az operatőrök/vágók parádésan gyorskezű munkájának köszönhetően szinte semmit se lehet látni belőle, á lá LGT sziget).
Értem amit mondassz, valószínűleg igazad is van, ebben nem tudom a megfejtést, viszont van nekem is egy ismerős akinek Jamo-ja van, hááát... én nem cserélném el a kis rendszeremet rá. Ezen felül az innen onnan összeválogatott rendszereknél nagyon észnél kell lenni, mert ugye együtt csak otthon lehet őket összepróbálni és az már gond ha akkor derül ki hogy van egy gyenge láncszem, hiába a gondos keresgélés...
Ma megint meghallgattam cd-kel is a kis 400w-os RCF aktívakat és nem csalódtam most sem! Teljesen univerzális a dolog (akár otthonra akár koncertre kell) Hozzádugni valami 10000 körüli márkásabb dvd játékost (Philips, Toshiba...) és megoldott a zenehallgatás is. :) A másik amitől ismét elcsodálkoztam, a kis Korg x50! Brutális a megszólalása, igazi kis vaddisznó! Én nem nagyon bíztam az utóbbi években a Korgokban, de most ismét oda kell figyelni. Mondjuk a Hammondot nem váltja ki, de kiegészítő billentyűnek tökéletes, nagyon profi zongorákkal, vonósokkal, szőnyegekkel, dobkészlettel, olcsón! Ajánlom mindenkinek halhassa meg valahol testközelből ha teheti (és érdekli át téma) :) Ráadásul már itt az M50 is ami még durvábbnak ígérkezik. (4x nagyobb minta ROM, sequencer stb.)
Valószínűleg az öregnek eléggé a mienkkel hasonló ízlése lehet.
Hammond B3 - Ázsia. Ebben található a felvetés megoldása.
A keleti emberek jó tanulók. Szorgalmasak, precízek. Viszont nem túl nagy egyéniségek. Épp ezért nem is találkozni náluk műfaji megújító szándékkal, ami Amerikában, Európában igen jellemző.
Sajnos ezek a megújult előadók pl. engem kevésbé kötnek le, mert hiányzik belőlük az a lendület, lazaság, pozitív kisugárzás, elegancia mint Jimmy Smithből. Ha hallgatom, szebb fényben látom a környezetet.
Így szerintem a japánok igen jól választottak. Nagyon kihallani a játékukból hogy egy mestertől tanultak, Jimmy Smithtől.
Ami nem baj, mert továbbra is ez a név a definíciója a hammondos zenéknek.
Hogy félreértés ne essék, azért nagy szükség van a többi műfajra is amit szintén szeretek, mert csak egy stílus állandóan az durva diéta lenne :-)
Ezeka Japan gésák tudnak valamit. Pici lanykak, a Leslie mogottuk mint egy teherauto:-) Azert erdekes, hogy a jobb oldali voros haju holgynek mennyivel simabban, vekonyabban szol a B3-ja. A bal oldali, kicsit fonott haju gésa B3-a viszont brutal koszos, vaskos Blues hangot araszt. Legalabbis en ezt igy hallom. Azert a favorit nalam Jimmy bacsi mellett meg mindig ez a "béna" banda:-)Roy Phillips Peddlers
Egyetértek. Ami tetszett a játékában az az, hogy próbált a tag némi eredetiséget csempészni bele, ilyen finom szólókban ritkán hallani rake-eket(amikor fel-le húzza a játékos a kezét a billentyűzeten - amúgy van erre megfelelő magyar kifejezés?:-) ), s ahogy ő csinálta, az elég jól szólt, másképp, mint a rockereknél, de mégsem vékonyan.
Fantasztikus, hogy milyen energiával, dinamizmussal, jókedvvel játszik a mester hatvanegynéhány évesen.
Ilyen szempontból manapság Brian Auger az etalon, mintha huszonéves lenne.
Közzétenném a tegnapi "RTL KLUB Reggelis" videók hozzáférhetőségét hátha valaki lemaradt róla és szívesen megnézné :-)) és ha valaki a látottak/hallottak alapján kedvet kapna ehez a muzsikához akkor szeretettel várjuk dec26.-án a Take5 jazz clubban ahol a már megszokott jazz-funk őrület mellett helyet kap a műsorban egy- két igazi hamisítatlan Gospell gyöngyszem is Tisza Bea jazz énekesnő tolmácsolásában. Hammondos üdvözlettel: Krisz
Hmmmm... Engem kissé zavar hogy balkézzel folyamatosan kapaszkodik az alsó manuálba és ott is legtöbbször abba a szekundba. Még az egyébként jó kis szólóját is sikerül eléggé hatástalanítani vele. Ha van más basszus, meg gitárkíséret eléggé felesleges balkézzel is játszani. Inkább ront mint javít az eredményen. Mint legtöbbször, a kevesebb több. Elegánsabb, szellősebb és attól még nem amatőr. Ilyenkor javaslom a mester megfejtését: Moanin
Igen, mindig félúton van a megoldás. A túl alapcucc már becsapósan gyengus lehet, a túl hájend meg pénzügyileg túl far end :-) Inkább arra kívántam rámutatni hogy ügyes összeválogatással meglepően kevés összegből lényegesen jobb cucc állítható össze mint a kereskedők, gyárak által szájbarágósan kínált megfejtéseknél.
Analógiaként hozakodnék elő a saját gigtoolsommal.
