Alapvetően hasonlót állítunk azzal a különbséggel, hogy Te azt mondod, a VÁL gyök lett módosítva azáltal, hogy az utolsó hangot valaki, valamikor kicserélte, hogy egy másik jelentést adjon a szónak.
---
Semmi ilyesmit nem állítok. Azt állítom, hogy a VÁ az a gyök, amely a rokonértelmet biztosítja. A magyar nyelv pedig úgy épül fel, hogy a gyök utáni következő mássalhangzó módosít az eredeti értelmen, de nem tudja elszakítani az alap gyöktől. Így jelentésmódosulással új szó állítható elő. A második mássalhangzóval bővölő gyök tehát ezen a helyiértéken flexibilis, mert éppen ezen a helyen megváltoztatott hang módosít az értelmén.
"Akkor kiemelem, mert nem sikerült magadtól megtalálnod a választ, az idézetemben:"
Olvasd el még egyszer amit írtam, de most ne csak az első sort, hanem végig, mert abban elég világosan leírtam:
"Elismerem, hogy ilyen kaotikus helyzetben a VÉSZ gyökben mindhárom jelentés együtt lehet (veszély, elvesztés, és a tulajdonba vétel) egy adott kiejtési formulában, ahol nincs, v. nem tesznek különbséget a gyököket illetően a jelentéshez képest."
"Naná, hiszen pont ezért módosult az alapjelentés a második mássalhangzó által. Módosult. Tehát egy alapjelentésre megy vissza."
Alapvetően hasonlót állítunk azzal a különbséggel, hogy Te azt mondod, a VÁL gyök lett módosítva azáltal, hogy az utolsó hangot valaki, valamikor kicserélte, hogy egy másik jelentést adjon a szónak.
Én pedig azt állítom, hogy nem módosult semmi, hanem az egyik gyököt a VÁ+L ősgyökökből, a másikat a VÁ+G ősgyökökből rakták össze, a harmadikat pedig a VÁ+S ősgyökökből.
Most térjünk rá a bizonyítékaidra:
Magyarázd el, hogyan keletkezett a VÁL gyök, mint kiindulási szó szerinted?
Többször is leírtam, megismétlem: IGE. Ellenben a VÉSZ főnév, és más a jelentése.
--
A vésznek van igei és van főnévi jeletése is, de ez ugyanaz az etimológia, mint ahogyan a nyom is nyomva keletkezett. A vész is a veszteségből következik.
Az "Elvész a nyom" cím gondolkodtasson el jobban. Nem csak a vész kettős szófajú, hanem a nyom is. Értelemtől függően használatosak.
Igenévszókról, főnevesült igenevekről hallottál már? zár, nyit, les, nyom stb. vagy néző?
Akkor kiemelem, mert nem sikerült magadtól megtalálnod a választ, az idézetemben:
CzF: VÉSZ, (3), fn. tt. vészt, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. A Bécsi codexben rövid e-vel: „És lön igen nagy vesz a tengeren“. (Jónás könyve). „En értem vagyon ti rajtatok e nagy vesz“. Azonos a vesz v. vész igével; t. i. azon nevek seregébe tartozik, melyek egy alapértelemben igék is, mintzár, nyit, les, nyom stb. Mint fn. 1) Állapotváltozás, midőn valaminek mivolta romlik, meg-, elromlik, s romlás következteben megszünik, milyen különösen az élőállatra nézve a halál, a növényeket illetőleg a tenyészés szünete. Máskép: veszedelem.
A magyar és indogermán v-vel enteredő hangok 90 százelékja az indogermán au-ure-re megy vissza, attól, hogy az is partikelnyelv, ahogy a magyar, attól,hogy a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. De a blogemon részletesen le van írva:
Erre írod: "VA, elvont gyökelem úgy viszonyúl a VAL gyökelemhez, mint a mint a SZA (1), elvont gyökelem a SZAL gyökelemhez."
Ez mi, ha nem a kettő összekeverése? Ráadásul a "visszanyúlás" éppenséggel fordított irányú.
Nem a VA gyökelem nyúlik vissza a VAL-hoz, mivel nem abból keletkezett, hanem a VAL gyökelem nyúlik vissza (ered) a VA gyökelemhez, ugyanis annak toldalékolt formája.
Lásd: VA+L=VAL, VA+G=VÁG, VA+S=VÁS,
Nagyon jól látszik, hogy ezek a gyökök (is) egy kéthangú, és egy egyhangú ősgyökből épültek föl.
És itt is:
"Vág, váj, vál, válik, vás - A . ~VÁ, ~VÉ, névragok is az jelentik, hogy valamiből, valamivé VÁLIK valami."
Mert ugye, a -VÁ, -VÉ kéthangú gyök, a VÁL - és a többi - pedig háromhangú.
Amúgy abban igazad van, hogy a -VÁ, -VÉ toldalékok valamivé válást jelentenek, de akkor a szó elején is ezt a jelentést kell, hogy adják... És ez bizony így is van.
Azonban a VÁ-G VÁ-J, VÁ-S (ide sorolható a VÉ-S is) már más jelentésű gyökök. Akkor is, ha amit elvágunk ténylegesen elválásról szól, de fizikailag különböző eseményt jelentenek.
Nézzük csak:
- Válik a vakolat a faltól, válnak a házastársak, választani is két, vagy több lehetőség közül lehet, és válogatni is.
- Amikor pedig vágunk, vésünk, vásik valami, akkor egyetlen tárgyról eltávolított darab(ok)ról van szó. Amikor valami leválik, elválik, vagy csak válik, akkor azt egy másik tárgytól való eltávolodásként lehet értelmezni.
De még ez utóbbi gyökök is különböző jelentésűek.
VÁG:
- Éles eszközzel ketté, vagy több darabra szel.
- Hirtelen mozdulatot tesz: földhöz vág...
VÁJ:
- Valami mélyedést hoz létre: a víz árkot váj,
- az ember üreget, járatot váj (pl bányában dolgozik a VÁJár, aki a szenet vájja, fejti.)
VÁS:
Valaminek a felületét egy másik tárgy (simára) koptatja. (apró darabokat választ le a tárgyról)
VÉS:
Valaki egy tárgyról eltávolítja a számára fölösleges anyagot.
Éppen úgy, ahogy ez az összetett szavaknál is megtapasztalható:
Az összetett szavak első tagjának jelentése minden egyes szóban megtalálható, de az összetétel már nem azt jelenti, amit az első szó.
És az összetételek második tagjaként szereplő FA ugyan azt jelenti, mint a szó elején:
Talpfa, fejfa, sámfa, karfa, nyírfa, félfa...
"A szal elvont gyökelem ugyanakor kapcsolatba hozható a szel, szél és a száll szavakkal is. A szél vud vágni. Valaminek a széle is vág. Szel -gyors szélsebesen vágó, szaladó mozgást is jelent. Itt vissza is kapcsolható a jelentés a szab, szak, szana szavaink SZA gyökeleméhez."
Így van!
Ez a jelentésbeli kapcsolat a szó eleji SZ hangnak és jelentésének köszönhető.
Többször is leírtam, megismétlem: IGE. Ellenben a VÉSZ főnév, és más a jelentése.
Az elVÉSZ szóban az É hang nem eredeti, hanem - mint írtam - a beszédet színező változat, mindegy, hogy irodalmi műben, vagy a hétköznap használja valaki.
Adódhat abból, hogy ez nyílt E hang, amit más esetekben is ejtünk É-vel, Ő-vel: LESZ-LÉSZEN, MEGY-MÉN, BE-BÉ, FEL-FÖL,
C-F is tesz ilyen felsorolást a különböző kiejtési változatokra: věve v. vén v. vőn, větt, věend, végy, věvő Ebben a szócikkben a VESZ szónak csak a VESZít jelentésével foglalkozik, a megVESZ, elVESZ jelentésével viszont egyáltalán nem, azt a másik szócikkében ecseteli:
"VÉSZ v. VÉSZÉN, néha: VÉSZEN, (vé-sz v. vé-sz-én) áth. első m. alanyi ragozással vévék v. ré giesen : vék, vével v. rég. vél, vől, véve v. vén v. vön, vevénk v. vénk, vevéték, vévénék v. vének v. vőnek; tárgyi ragozással: vevém v. régiesen: vém, vévéd v. régiesen: véd v. vöd, vévé v. régiesen: ve- véje v. csak vé; vevők v. régiesen : vők, vevéték v. ré giesen : vötök, vevék v. régiesen: vevéjek v. vék. Második m. vett; jövő : véend; par. végy ; htn. venni ; részes, vevő. Ható forma : vehet; tétető v. miveltetö forma: vétet v. vétet.
1) Valamely helyből mozdít ható testet kézzel vagy bizonyos eszközzel előbbi helyétől eltávolítva maga felé, mellé, köré stb. emel, mozdít, helyez.
2) Valamit birtokába ejt, magáévá tesz.
3. Bizonyos birtoktól megfoszt, megkárosít,
4) Valamit bizonyos áron tesz magáévá, vásárol, megvásárol.
5) Valakit bizonyos állapotba fogad, helyez. (számba vesz, fontolóra vesz)
Az igaz, hogy ezt a szót is É hanggal írja, ugyanakkor a régies kiejtésekben vegyesen fordul elő E, Ě, É, Ö hang, mint az előbbi szócikk szavaiban.
Figyelemre méltó, hogy az SZ hang minden régebbi változatból hiányzik ragozáskor. Az előbbi szócikkben is ez látszik: véve v. vén v. vön, vett, véend, végy,
Ennek a VESZ/VÉSZ szónak/gyöknek tucatnyi változata volt jelen egyszerre nem sokkal a szótár megjelenése előtt.
Ezek a változatok jelentős eltérést mutatnak egymástól: jószerével csak az első V hang a közös, a többi - kivált a harmadik -szintén tucatnyi hangot használ felváltva:
E, Ě, É, Ö, SZ, N, V, T, D, K, H, ND.
Úgy tűnik, hogy különböző nyelvterületek sokféleképpen alkotott szavaival állunk szemben, és ez a sokféleség ma is megmutatkozik:
Ma is fellelhető változatok: főnév: VÉSZ, VESZÉLY, ige: VEHet,-VESZhet, VETT-VESZett, VEVő,-VESZő VENni-VESZni,
A szópárokból világossá válik, (vastagon szedett) hogy a VESZ gyök mindig a "VESZÍT" jelentést hordozza, s ez egy stabil, kialakult gyök, a többi pedig kialakulatlan, sokféleképp megalkotott, vásárlással, tulajdonítással kapcsolatos gyök-család. Persze, ezek közt is megtalálható a - szerintem - legősibb változat a ma is használatban lévő VESZ.
Pontot téve a vita végére:
Elismerem, hogy ilyen kaotikus helyzetben a VÉSZ gyökben mindhárom jelentés együtt lehet (veszély, elvesztés, és a tulajdonba vétel) egy adott kiejtési formulában, ahol nincs, v. nem tesznek különbséget a gyököket illetően a jelentéshez képest.
Azonban alapesetben a mai nyelvben a VÉSZ és a VESZ gyök alakja és jelentése elkülönült egymástól. Azt sem zárom ki, sőt feltételezem, hogy eredetileg is ezek voltak a két gyök hangsorai, a különböző változatok a helybeli és honfoglaló népességünk nyelvi sajátosságokban is megmutatkozó etnikai sokszínűségét reprezentálják.
"Ezeket nem szabad a két másalhangzósakkal keverni!"
Egyetértek.
--
Te épp ezt teszed.
VA, elvont gyökelem úgy viszonyúl a VAL gyökelemhez, mint a mint a SZA (1), elvont gyökelem a SZAL gyökelemhez.
Előbbiek szétnyilásra, elszakadásra vonatkoznak, utóbbiak hasonlóan a részeknek egymástól távolodására vonatkozók, ú. m. szab, szak, szana.
Vág, váj, vál, válik, vás - A . ~VÁ, ~VÉ, névragok is az jelentik, hogy valamiből, valamivé VÁLIK valami.
A szal elvont gyökelem ugyanakor kapcsolatba hozható a szel, szél és a száll szavakkal is. A szél vud vágni. Valaminek a széle is vág. Szel -gyors szélsebesen vágó, szaladó mozgást is jelent. Itt vissza is kapcsolható a jelentés a szab, szak, szana szavaink SZA gyökeleméhez.
Azt állítottad, hogy a VÉSZ ugyan az, mint a VESZ. Ezt írtad: "Ha elveszik a nyom, az ugyanaz, mint ha elvész a nyom."
A mondatodban a VÉSZ szó ige, amit ragozni lehet és kell is, ha úgy adódik. Lehet, hogy nem lesz belőle ikes ige, (a példa ezt mutatja), de attól még pl. 1. sz. 2. személyben ragot kell hozzá illeszteni. Alanyi ragozásban SZ, vagy L, tárgyas ragozásban D ragot kap. Nos, a VÉSZ igét, még soha sehol nem láttam/hallottam ragozni.
--
Ismered?
Wass Albert: Elvész a nyom
Szerinted milyen szófajú az "elvész" a címben? És nem ugyanazt jelnti, mint hogy elveszik a nyom?
CzF: VESZ v. VÉSZ v. régiesen VESZIK, önh. és k. m. vesz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. v. ~szél. Hangzója nyilt e, vagy (de csak a ragozatlan gyökben) mint elül érintők, nyujtott é, s különbözik tőle a zárt ě-vel ejtett věsz, vagy tájejtéssel vösz; a különbség leginkább az időragozásban tűnik ki, mert amaz: vesze, veszětt, veszend, veszsz, veszni, vesző; ellenben emez: věve v. vén v. vőn, větt, věend, végy, věvő (l. VĚSZ). Továbbá, amabból lesz tehető veszhet, miveltető veszejt v. veszít, emebből: věhet, větet stb.Jelentései: 1) Különösen állati és növényi életre vonatkozólag, előbbi mivolta, lényege, épsége bizonyos romlás következtében létezni megszünik, illetőleg meghal. Vízbe veszni, fúlni. Tűzbe veszni, megégni. Harczban elveszni, odaveszni, abban meghalni. Kiveszett az utósó ivadéka, a faja is. Epemirigyben sok ember, s dögvészben sok barom elveszett. Nagy szárazságban kivesznek a növények. Mérgében, kinjában csaknem elveszett. Hóhér bárdja által veszett el. Veszszen el ! (pereat. Átokszó.) 2) Szélesb ért. akármiféle romlás által előbbi mivolta elmúlik, s mintegy kihal. Elvesz a nép, ország, szabadság. Kivesznek a jó erkölcsök, a becsületesség, a felebaráti szeretet, a hazafiság. Elveszett a szemefénye. Haja, tüdeje, fogai vesznek. Sirva veszik el most szegény Magyarország (Tinódi), Veszett (romlott) jószág (Szabó D.). 3) Úgy eltűnik, úgy oda lesz, oltávozik, elpusztúl, eltéved, mintha lenni megszünt, mintha meghalt volna. Elment s oda veszett. Gyermeke elveszett. Sok bába között elvész a gyermek. (Km.) Szőrén szálán elveszett. Neve, hire is elveszett. „Kegyelmed is ne mulasson semmit ott el, a ne hagyjon minket is ide veszni.“ (Gr. Eszterházy M. levele Sennyei István cancellárhoz 1631.) „Mindnyájoknak ottan eszek vesz“ (Ugyanaz ugyanahhoz).
CzF: VÉSZ, (3), fn. tt. vészt, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. A Bécsi codexben rövid e-vel: „És lön igen nagy vesz a tengeren“. (Jónás könyve). „En értem vagyon ti rajtatok e nagy vesz“. Azonos a vesz v. vész igével; t. i. azon nevek seregébe tartozik, melyek egy alapértelemben igék is, mint zár, nyit, les, nyom stb. Mint fn. 1) Állapotváltozás, midőn valaminek mivolta romlik, meg-, elromlik, s romlás következteben megszünik, milyen különösen az élőállatra nézve a halál, a növényeket illetőleg a tenyészés szünete. Máskép: veszedelem.
"A veszik-hez képest a vész formulánál nincs szükség az -ik ragra."
Azt állítottad, hogy a VÉSZ ugyan az, mint a VESZ. Ezt írtad: "Ha elveszik a nyom, az ugyanaz, mint ha elvész a nyom."
A mondatodban a VÉSZ szó ige, amit ragozni lehet és kell is, ha úgy adódik. Lehet, hogy nem lesz belőle ikes ige, (a példa ezt mutatja), de attól még pl. 1. sz. 2. személyben ragot kell hozzá illeszteni. Alanyi ragozásban SZ, vagy L, tárgyas ragozásban D ragot kap. Nos, a VÉSZ igét, még soha sehol nem láttam/hallottam ragozni.
Mutass rá, hol van benne logikai hiba. A premisszák helyesek, a következtetés is megfelel a logika szabályainak.
"Összetétel lévén a szóelemek gyökei különböző eredetűek."
Ez nem logikai hiba, mert épp ez az egyik premissza.
"A gyöknek pedig pont az a lényege, hogy "legkisebb közös többszöröse" legyen a rokonító szavaknak amely tovább módosítható."
Indokold meg, miért ezt a módszert követtük a szóalkotásban? Indokold meg, miért azzal a bizonyos hanggal, gyökkel módosítunk egy adott szóelemet? Másképp feltéve a kérdést, Mi alapján lett egy szóelem azzal a hanggal, gyökkel módosítva?
" A gyök nem lehet két ÉRTELMES RÉSZBŐL összetett elem."
Hanem miből?
Hasraütésszerűen összeválogattak mondjuk három hangot, s kimondták, holnaptól ez lesz a a neve egy adott tárgynak? Azután megint hasraütésre hozzátettek ilyen-olyan hangokat, hogy azzal módosítsák és más jelentést kapjanak, s akkor kijelentették, hogy ez az új szó egy másvalamit fog holnaptól jelenteni?
"A gyök olyan lexikai elem, amely nyelvtani helyiértékén értelemre nézve közös alapot jelent rokonítható szavakban és [NEM] redukálható további alkotórészekre."
Sajnos, ez egy hibás és pontatlan definíció, mely
- nem veszi figyelembe a nyelv fejlődésének korai szakaszát, azt az időszakot, amikor még nem voltak gyökök, és azt sugallja, hogy az emberiség minden korábbi előzmény nélkül azonnal többhangú gyökökkel kommunikált, ami teljes képtelenség, egyrészt az agyi beszédközpont kifejlődésének hiányában, hiszen enélkül nem vagyunk képesek több hangot egymás után sem megformálni (kiejteni), sem értelmezni, másrészt a hangképző szervek fejletlenségé okán.
- és azt sem, hogy a hangok jelentésére mai nyelvükben is számos bizonyíték található. Az egy más kérdés, hogy ma az emberek igen nagy többsége már nem emlékszik a hangok jelentésére, mert már szavakat használunk helyettük a beszédben.
" Meghatározó helyen a va gyök áll."
A nyelvészek számára ez a gyök nem létezik, mert számukra ennek nincs jelentése.
Egyébként valóban meghatározó helyet foglal el. Ezért nem lehet a gyök jelentésének megváltozása nélkül felcserélni a gyök hangjainak sorrendjét.
Megint egy kérdés: Ha egy gyök első hangja meghatározó, és gyöknek tekinted, akkor egy ilyen csere után gyöknek tekinted a meghatározó helyre került utolsó hangot, vagy sem? Pl. rak - kar. Ha ui, a R hang gyöke ennek az első szónak, akkor értelemszerűen a K is egy gyök a másodikban. Tehát az R is és a K is egy-egy gyök (ősgyök). Ugye, érted?
"A további hangok ezt módosítják."
Nyilvánvaló. Csak azt magyarázd meg, miért pont az a hang módosítja a szót, miért mindig ugyan az a hang szerepel a gyökszó végén?
Ma is vannak olyan hangok, melyek ősgyökök, abból a korból, amikor még csak egy, legföljebb két hang jelentett egy fogalomkört. Ezeknek ma is önálló jelentésük van, egybetűs szavaknak nevezzük őket.
Továbbá olyan toldalékok, melyek szintén egy, vagy két hangból állnak, és megőrizték ősi jelentésüket, és toldalékként ezt az ősi jelentést vitték be a szóba.
"Van szóvégi ragozás, ha elveszik valami (-ik), az elvész esetében pedig nincs szükség rá."
Mire nincs szükség? A ragozásra? Egy igét mindig lehet és kell is ragozni, akár tetszik neked, akár nem...Ezt nem Re fogod eldönteni, ezt már talán évezredek óta műveljük, és nyelvtanunk egyik oszlopos, törvénybe is foglalt sajátossága...
- "Pl.: Csak az a baj, hogy a VESZ gyök nem veszélyt jelent, hanem azt, mikor valamit vesz-ünk, vagy el-vesz-ünk, vagy el-vesz-t-ünk."
- " Az a veszély, amin van veszíteni valód, amiben elveszhetsz magad is
A vesz és a veszély tehát rokonítható szavak, sőt, egyazon gyökűek."
Ha jól emlékszem, ezt én is leírtam:
"Ugyanakkor az is igaz, hogy a kettő közt igen szoros tartalmi kapcsolat van, hiszen vész esetén elveszthetjük vagyonunkat, hozzátartozónkat, egészségünket."
Majd hozzátettem:
"De nem ez az igazi oka a VÉSZ szónak fenti alkalmazásának (ha elvész a nyom), sokkal valószínűbb egy színesebb beszédre való törekvés. (pl. egy irodalmi műben) Ti. a VÉSZ szót nem lehet/nem szokás ragozni Én vészek, te VÉSZEL, ő VÉSZ."
Csak kérdem, mit jelent számodra az "egyazon gyök"? Az alábbi gyökök ugyan azok, vagy különbözőek?: szál, szel, szél, szól, szül,
Az összetett szavaid nem relevánsak. Fals logika. Összetétel lévén a szóelemek gyökei különböző eredetűek. A gyöknek pedig pont az a lényege, hogy "legkisebb közös többszöröse" legyen a rokonító szavaknak amely tovább módosítható. Ezt a szórenden belüli hierarchia mutatja meg. Ez a jelentés lesz a meghatározó így a származékok közös alapja. A gyök nem lehet két ÉRTELMES RÉSZBŐL összetett elem.
Ezekben csak a VÁ ősgyök azonos, az S, a J, az L, és a G más-más ősgyökök, más-más jelentéssel.
Mindig jusson eszedbe, hogy a gyökök valójában összetett szavak.
----
Nem. A va - utáni hangok nem ősgyökök. Gyökök jelentését befolyásoló hangok. A gyök olyan lexikai elem, amely nyelvtani helyiértékén értelemre nézve közös alapot jelent rokonítható szavakban és redukálható további alkotórészekre.
Meghatározó helyen a va gyök áll. A további hangok ezt módosítják.
"Hajlást, vagy hajlással kapcsolatos mozgást jelent. Mind a kettőre vannak származékszavak."
Igen, de azok már különbözőek, mert toldalékoltak (összetettek).
A jelentést csak a B(+u, o, a) hang hordozza. Erre nem tért ki a szótár...
Valamilyen folyós anyagból (víz, iszap, mocsár) felszínre törő gáz, vagy levegő hangját leginkább ez a hang adja vissza. (más nyelvterületen - és még a miénkben is - előfordul a hasonló hangzású P hang lásd: búb-púp) Ez a hang a félgömb alakú buborék szétesésekor keletkezik, így magát a (fél)gömbszerű alakot is jelenti, sőt annak belsejére is utal. Összetételekben már sokféle jelentése lesz a szavaknak, hiszen a hozzá ragasztott más jelentésű hangok, gyökök a saját jelentésükkel módosítják az új szó jelentését.
a búb, bolt(ozat), burok, búra, az alakkal marad kapcsolatban, míg a benn, be, ből, bel(ső), bél, bendő, a bu(rok) "alatti" térre, tartalmára utal.
"Nem kifejezetten szinonímákról van szó, hanem rokonítható szavakról."
Nem ugyan az... Így már érthető.
"Pont az a lényeg, hogy eltérő jelentésű szavak keletkezhessenek."
Semmi értelme eltérő jelentésű szavakat készíteni, ha nincs rájuk szükség, ha nincs olyan dolog, amit megnevezzünk vele...
A szavak létrejöttét mindig a szükségszerűség motiválta, és motiválja ma is. Ha egy dolog "képbe kerül", mert a fejlődés ezt hozza (pl. vasút megjelenésével talpfa), akkor az embernek szüksége van annak megnevezésére. Ennek legegyszerűbb módja a lényegének (fontos tulajdonságainak) megragadása, s azokat meglévő szavakkal egyetlen összetett szóban megfogalmazni, mert azt mindenki érteni fogja különösebb magyarázat nélkül.
Egy másik összetételben funkció+ alak szerepel: Kútgyűrű, évgyűrű, jegygyűrű, pecsétgyűrű, kötélgyűrű, dugattyúgyűrű, aranygyűrű, karikagyűrű....
Nem egymásból alakultak ki, nem az évgyűrűből lett a jegygyűrű, vagy a többi, (vagy fordítva) hanem az alakját meghatározó gyűrű és a funkciójára utaló kút, év, jegy, stb. szavak valamelyikéből lett összerakva attól függően, hogy mit akartunk vele megnevezni.
"Vész - vész-el "
Ez is egy szóösszetétel. Szükség volt egy olyan szóra, mely olyan cselekvést fejez ki, mely a veszély elkerülésére, túlélésére irányult. Adott volt a gyök: VÉSZ, és egy másik gyök (jelen esetben egy ősgyök) amely cselekvést fejezett ki: (e)L. A kettőt összerakva megszületett az új szó: VÉSZEL.
A cselekvést kifejező ősgyököt sok egyéb gyökhöz hozzá lehet illeszteni, s ezt ma igeképzőnek nevezzük. Ved-el, férc-el, szeg-el, föld-el, rím-el, vád-ol, ács-ol, síp-ol, füty-ül...
" VESZÉLY, (vesz-ély) fn. tt. veszély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Körülbelül azt jelenti, mit a ,vész’ szó, azaz részint am. veszedelem, vészes állapot"
Csak az a baj, hogy a VESZ gyök nem veszélyt jelent, hanem azt, mikor valamit vesz-ünk, vagy el-vesz-ünk, vagy el-vesz-t-ünk.
Az összetétellel (toldalékolással már meg fog változni a gyök jelentése attól függően milyen toldalék kapcsolódik hozzá.)
A VESZ és a VÉSZ két különböző gyök, az előbbiben a VE ősgyök (V+E hang és jelentései) a másodikban a VÉ ősgyök (V+É hang és jelentései) található.
A különbségtételhez tudni kell, hogy az E hang egy közelre mutató jelentést hordoz: E hely, erre, emez, ...
Az É hang pedig figyelemfelhívó szerepkörben van: (H)É...
Ugye, aki VESZ, az a saját közelébe (tulajdonába) helyezi a tárgyat, a VÉSZ pedig figyelemfelhívó jelentést hordoz.
"Ha elveszik a nyom, az ugyanaz, mint ha elvész a nyom."
Ez igaz. DE az (el)VÉSZ szó nem lehet az eredeti, mert mást jelent, mint a VESZ. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kettő közt igen szoros tartalmi kapcsolat van, hiszen vész esetén elveszthetjük vagyonunkat, hozzátartozónkat, egészségünket. De nem ez az igazi oka a VÉSZ szónak fenti alkalmazásának (ha elvész a nyom), sokkal valószínűbb egy színesebb beszédre való törekvés. (pl. egy irodalmi műben) Ti. a VÉSZ szót nem lehet/nem szokás ragozni Én vészek, te VÉSZEL, ő VÉSZ.
Ugye, más lesz az értelme, visszatér az eredeti jelentése (VÉSZ, azaz baj) és már semmi köze a VESZ szóhoz.
Ezekben csak a VÁ ősgyök azonos, az S, a J, az L, és a G más-más ősgyökök, más-más jelentéssel.
Mindig jusson eszedbe, hogy a gyökök valójában összetett szavak.
Pontosan úgy, mint az agyagszobor, agyagedény, agyagkorsó, agyagbögre, agyagtál, agyagpadló, agyagtégla, agyagcserép...
Amikor más anyagból készült de azonos tárgyat kellett megnevezni, értelemszerűen az arra jellemző szó került az újba: Agyagtál, ezüsttál, aranytál, üvegtál, porcelántál, stb.
A sorrend is fontos, mert felcserélve más jelentést ad az összetett szó: fafej-fejfa, vasbeton-betonvas, szemüveg-üvegszem, épületfa-faépület, írógép-gépíró, állóvíz-vízálló...
A szisztéma ugyan az, hiszen a hangok (amikor még nem léteztek szavak) szükségszerűen valamilyen fogalmat (fogalomkört) jelentettek.
Tehát egy-egy hang a mai értelemben egy-egy szónak felelt meg, s ezeket a szavakat, (hangokat) rakták össze új dolgok megnevezésére. Ma is ezt tesszük, mikor összetett szavakat hozunk létre.
Az újonnan megnevezni kívánt dolog két- vagy akár több, számunkra fontos jellemzőjét jelentő szót/hangot választunk a megnevezéshez, a szóösszetételhez.
Pl: vas-beton-talp-fa. Ugye, a vasút megjelenésekor a talpfa megnevezése vált szükségessé, ezért a funkciójára utaló talp és az anyagára utaló fa szavakból állt össze az új szó.
Ezzel gyakorlatilag párhuzamosan jelent meg egy új építési technológia, mikor a betont vas (acél) szálakkal erősítették meg. Ezt az építőanyagot is meg kellett nevezni, s az előbbihez hasonlóan módszerrel itt a felhasznált anyagok neveinek összerakásával oldották meg, így született meg a "vasbeton" szó.
Amikor a vasúti talpfát kiváltotta a vasbetonból készült változat, úgy ezt is meg kellett nevezni. A módszer most is ugyan az volt mint az előbbi kettőnél.
Amikor a hangokból gyököket raktak össze elődeink, ugyan ezt a gyakorlatot követték: meglévő szavakat (melyek akkoriban csak hangok voltak) raktak egymás mellé.
Olyan hangokat kiválasztva, melyek jelentései a megnevezni kívánt dolog jellemzőire utaltak.
Éppen ezért a vás, váj, vál, vág gyökök (mint összetett szavak) különböző jelentésűek annak ellenére, hogy van "áthallás" közöttük a VÁ ősgyöknek köszönhetően.
Ugye, az agyagszobor, agyagkorsó, agyagtégla is mind mást jelent, annak ellenére, hogy ezek közt is van "áthallás" az agyag szó miatt, mert ezt a jelentést mindhárom "gyök"-be magával vitte. Ugyanígy vitte a saját jelentését a VÁ ősgyök az említett gyökökbe.
A toldalékolás is valójában szóösszetétel, azzal a különbséggel, hogy azok a hangok (ősgyökök) vagy gyökök, melyeket rendszeresen használtunk az összetételekben idővel toldalékká váltak.
Ez egy megkerülhetetlen alapvetés, ami érthetővé teszi a szó/gyökalkotás ma is élő menetét, logikáját, s ezen keresztül (ennek segítségével) a szavak közti rokonság is felderíthető, és még arra is fény derül, miért vannak különböző, egymástól távol eső nyelvekben hasonló hangokkal alkotott hasonló jelentésű szavak, amiket eddig csak átvételekkel tudtak magyarázni.
"A halk s-sz szókezdés fokozása a suttogástól egészen a z-zs zajongásig terjed. Ez tudatos felhasználása, fokozása a hangoknak"
Semmilyen tudatosság nincs benne. Ezek a hangok más és más természeti jelenségeket utánzó hangok.
"Ez a szókezdés tudatos felxiójával létrejövő szóképzés tipikus példája ez,"
Nem létezik, vagy csak kivételes esetben effajta szóképzés.
Ha már a szavak keletkezése szóba került, kíváncsi vagyok, Te hogyan gondolod lépésről lépésre a beszéd, a szavak kialakulását?
Amíg ebben nem jutunk közös nevezőre, addig teljesen másról fogunk beszélni, és nem fogjuk megérteni egymást, sem és a nyelv kialakulásának menetét sem.
