Nem tudnád picit nagyobban föltenni? Kifolyik a szemem. :) Az oszk gyászjelentés-tárában azt találtam, hogy Muharos Ilonát, amikor 79. életévében elhunyt, testvére, Muharos Karola (Buknicz Adolfné) gyászolta. Szóval tényleg nem volt gyereke.
Plusz találtam egy Schoch Ottót, aki '82-ben hunyt el 61 évesen, tehát 1921-es születés. Neki van valahol helye a táblában?
Ja, nem szabad hagyni magunkat. Nekem éppen az ELMŰ (német) vezérigazgatójától van több bocsánatkérő levelem, amiben az ügyfélszolgálat miatt kért elnézést.
Ha az ember egy szolgáltatótól kap egy neki fogalmazott levelet a felvetett egyedi problémára, akkor lehetetlen felhívnia a levél előadóját, mert meg van tiltva, hogy bárkit kapcsoljanak vagy elárulják a mellékét, amit be lehetne választani. Néha megoldás a régi telefonkönyv, ahol még benne voltak a különböző részlegek közvetlen telefonszámai.
Azt szoktam mondani a telefonközpontosoknak, hogy bármelyik államtitkárságig eljuthat az állampolgár egyetlen hívással, de a szolgáltatók nem vezető munkatársai is elérhetetlenek.
Egyszer áramszünet volt, igy mobilról hívtam az ELMÜ-t. Az automata hosszasan magyarázta a neten való bejelentkezés valamitn a honlapjuk előnyeit. Olyan mérges lettem, hogy még másnap is tartott a mérgem. Igy irtam nekik egy emailt, amiben szépen elmagyaráztam, hogy ha áramszünet van, mit sem ér a honlap stb. Egy idő után kaptam tőlük valami pénzt, amiről kiderül, hogy kártérités.:-)
Sokáig nem volt telefonom. Még mobilt is az átlagnál később vettem. Persze, jó nagyon hogy van már. Módjával használom. Jelenleg a harmadik készüléket nyúzom. Mert adták a kártyás szerződéshez... Nem sokat "tud", de azt jól. Feltöltős. Néha, ha módomban áll, megnézem hogy milyen is az az okostelefon :)
Most a nav elintézte, hogy ne unatkozzak. Kiküldött egy papírt, felsorolt tételekkel, ami már nem aktuális. Mintha véletlenül rossz gombot nyomtak volna meg az adatbázisban, ami kiküldte a levelet, vagy nem vittek fel tavaly egy adatot, amit pedig lepecsételve visszaigazoltak, postán megérkezett. Még szerencse, hogy a papír nem veszett ki egészen. Fel lehet hívni őket, de nem veszik fel a telefont. Mehetek sorbaülni.
Ez egy másik ügy, hogy intelligens emberek csinálják-e a robotot. Van call-center, amelyik emberbarát, a másik meg (T-Com!!!) luddita géprombolásra ösztönöz. De! Huszonkét ével ezelőtt a karomat hagytam volna levágatni, hogy a lakásomban legyen telefon, mert úgy éreztem, belehalok a világtól való elszigeteltségbe, tekintve, hogy nincs. Nemrég meg le akartam mondani, mert aki engem keres, úgyis mobilon hív, a direkt marketingtől meg sikítófrászt kapok. Nem mondtam le végül, mert az áthuzagolás napokra elvágott volna a nettől is. No, nekem ez a történelmi előrelépés.
Most eszembe jutott a telefonébresztő. Régen igazi ember tárcsázott, és megvárta míg az ügyfél felveszi, és igazi emberhangon szólt bele. Ha nem vette fel az ügyfél, akkor , megvizsgálták a vonalat, hogy nem hibásodott-e meg
Mostanában meg órákig lóghatunk a telefonon, különböző sorszámokat, kettőskeresztet nyomogatva, míg végre kapunk valami információt, vagy elmondhatjuk a problémát. Persze csak akkor, ha egyáltalán felveszi egy automata a vonal másik végén. Aki kitalálja ezeket a gyorsító megoldásokat, nem biztos hogy képes végiggondolni a felmerülő problémák körét. Az ügyintéző is csak azt tudja csinálni, amit a szoftver enged , ha nincs rubrika, marad a hibás, vagy a számára értelmezhetetlen adat, és már löki is vissza. Mintha robotok ülnének mindenhol, emberek helyett. Hiába tanítják meg a robotot beszélni (lásd Ikea), attól még nem lesz ember :)
Azt már nem is akarom elmondani, hogy amikor én elkezdtem dolgozni, 1953, az irodában egy írógép volt és egy tekerős számológép. Én mint kezdő papiron számoltam egész nap és kézzel írtam a számlákat. Természetesen a papirral spórolni kellett, valami makulaturákat kaptunk erre a célra. A mai napig is tele írok minden fecnit, ugy belémrögződött.
Aztán már kint hamarosan computet közelbe kerültem, ami akkora volt mint a nagymama kredence.:-)
Számomra tényleg az internet a legfantasztikusabb dolog amivel az életemben találkoztam.
A helyzet az, hogy a technika és annak használata nagyon előreszaladt, és ráadásul a népesség kisebb körében. Óriási egyenlőtlenségek vannak, és sajnos egyre nagyobbak. Amit hozhatna a friss generáció, az az emberi élet minőségének javulása, valami humán forradalmi változás kellene. Lehet hogy másként kellene megfogalmaznom, de most nem jut eszembe jobb. Erősödhetne az érzelmi intelligencia, a tolerancia, a tudás értéke. Ahogy annakidején az írásbeliség elterjedt. Ma mindenki írhat. Ma viszont a technika háttérbe szorítja az emberi kapcsolatokat, a humán értéket. Anno egy viszonylag elfogadható közegben lódult neki a tecnika, ma mintha nem lenne meg az az alap. Ma a technika az alap, és a cél is egyben. Az ember szinte egy számsorrá alakul. Pedig nagyon nem az.
Említhetném Fekete Gyula A kék sziget -ét , vagy az Alapítvány trilógiát, ami a társadalmi szövet lehetséges fejlődési irányát próbálja felvázolni. (nem azonos kategória a két mű, ezt ne firtassátok:) De ha belegondolok, a scifi-irodalom zöme társadalmi problémákat feszeget
Szerintem ez tényleg léptékváltás. Nyarankénti élményem, hogy olyan csatornákon hajózom, amelyeket azért ástak ki irtózatos munkával, hogy megkönnyítsék az áruszállítást - aztán mire készen lettek, Stephenson feltalálta a gőzmozdonyt. Mégis, a vasút és ezek a csatornák évszázadon át éltek együtt, és csak a közúti szállítás gyűrte le őket végül. Az, hogy a net egy évtized alatt átformálta a kommunikációt, az információszerzést, a kereskedelmet, SŐT a jövőről alkotott képünket, valami egészen más. Ez bizonyos értelemben filozófiai különbség: azt gondoltuk, az ember csillagászati távolságokba tör a mi életünkön belül, osztán nem ezt tette, hanem idement a szomszédba, csak sokkal hatékonyabban.
Nono. Nyitom, nyitom, és a képzelet nagy úr, de ahhoz, hogy tényleg máshol legyek, mégiscsak sok-sok órán át kell nyomnom a gázpedált. Persze nem bánom, mert autófóbiám legalább még nincs, de akkor is: nekem még a Harry Potterben is azt ígérték, csak gondolok egyet, és zsupsz - már ott is vagyok. :))
Azért a tűz elég gyorsan tud terjedni - ha hagyják :-D
A maguk korában ezek a találmányok is hihetetlenül gyorsan elterjedtek, egyszerűen mára annyira felgyorsult a világ (és globalizálódott), hogy már az újítások is sokkal könnyebben áramolnak.
Ez mind hasonló jelentőségű találmány, de egyik sem húsz év alatt lett az életünk nélkülözhetetlen része. Ilyen villámcsapásszerű változások eddig csak háborúkhoz kötődtek (de abból is kevéshez).
"dögletes repülési fóbiát ád az ég záros határidőn belül. :)
Szóval én izgatottan várom, mivel rukkol elő ez a generáció. :))"
Pl. repülési fóbia elleni tablettával? ;-)
"Az internet (szerintem) az egyik legnagyobb dolog az emberiség színre lépése óta: úgy változtatta meg gyökeresen a világot, ahogy eddig erre csak háborúk voltak képese"
Pontosan. És ami a legszebb az egészben: húsz éve még a fene se gondolta, tíz éve meg már nélkülözhetetlen volt. Csodálatos dolog. Hagyjuk is, hogy néha belegondolok, hogyan dolgoztunk húsz éve (egy adat kikeresése olykor több órás, megfeszített kapirgálással), de a kommunikáció fejlődése - no, az felfoghatatlan. Posta. Bélyeg. Telefonkönyv. Üzenetrögzítő. Különleges tudakozó. Távirat. Apróhirdetés.
Nem tudom pontosan, hogy melyik az a generáció, amelyiknek elő kéne rukkolnia (vagy más nézetben hogy melyik generációnak köszönhetjük a jelenlegi világot*), de nehéz dolga lesz. Az internet (szerintem) az egyik legnagyobb dolog az emberiség színre lépése óta: úgy változtatta meg gyökeresen a világot, ahogy eddig erre csak háborúk voltak képesek.
Amiről nekem két dolog jut eszembe. Egyrészt a Kistehén Tánczenekar emblematikus albuma (én kérek elnézést):
Másrészt, hogy tényleg, milyen érdekes ez. Egyik legelső gyerekkori emlékem - három éves voltam -, hogy lenyomnak a tévé elé: nézzem, mert most lép az ember a Holdra, ez egy történelmi pillanat. A kamaszkorom azzal telt, hogy regényeket olvastam a távoli bolygókról, űrutazásokról, hibernálásról és effélékről, szóval kábé evidensnek tűnt, hogy mire felnövök, úgy utazik az ember az űrbe, mint akkortájt Széplak-Alsóra. A franc se gondolta akkor, hogy ad egy: az űr meghódítása erősen mérséklődik, feltalálják viszont az internetet, amitől a földi élet változik meg gyökeresen; ad kettő:dögletes repülési fóbiát ád az ég záros határidőn belül. :)
Szóval én izgatottan várom, mivel rukkol elő ez a generáció. :))
