Szia Mediterránum!
"Magyarországon sok magnóliát láttam,csak kevés növény fa termetü,többnyire csak bokrocska marad."
Talán az lehet az oka, hogy Dél-Európával ellentétben ahol már 150-200 éve (vagy talán még régebben) ültetik ezt a csodaszép növényt, nálunk csak kb. 30 éve.
Sok más növényhez hasonlóan nyílván azt hitték róla, hogy itt nem marad meg.
Tudomásom szerint (valahol olvastam), Magyarországon az első példányt a Budai Arborétumban ültették a 80-as évek elején.
Ez azóta már elérte a mellette lévő épület tetejét.
Az utóbbi években a fa egyre jobban terjed, ami nagyon örvendetes.
Mivel nagyon hosszú életű növényről van szó, még sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy kiderüljön nálunk is megnő-e olyan nagyra és idősre, mint a mediterráneumban.
A növény mindenképpen telepítésre javasolt a városi hőszigetekben és a jó fagylefolyású területeken.
Valószínűleg rosszabb fekvésekben is megmarad (fagytűrése talán -20 fok körül lehet) , de azért mégis a melegebb helyek a kedvezőbbek. Fajták között lehetnek eltérések.
Nagyon szereti a jó mínőségű tápdús talajt. Jóbban kedveli a savanyú kémhatást, de nem igényli annyira mint a lombhullató rokon fajok.
Még egy fontos dolog van: ahhoz, hogy igazán szép és dús legyen, nyári csapadék kiegészítésre van szüksége.
Száraz, meleg helyen a Magnolia grandiflora kiritkul, megcsúnyúl.
Őshazájában (az USA Dél-Keleti államaiban) szubtrópusi éghajlat van: nagyon hosszú és meleg nyár van sok csapadékkal (kb.: 1500 mm).
Mert hiába jó egy domb télen a fagylefolyás szempontjából, ha nyáron az egyből elfolyó csapadék víz miatt túl száraz.
Az ilyen helyeken öntözni kell.
A sík területek, amik jó vízelátottságúak, meg télen túl hidegek az inverzió miatt.
Ez a legtöbb mediterrán és szubtrópusi növény nevelésére vonatkozik.
(Ez a Magyarországi korlátozottan téltűrő növények tartásának nagy problémája)