Az is megdöbbentő egyébként, hogy néhány ember ide jön részvétet nyílvánítani és közben megvádolják Mikit mindenféle tiltott szerek szedésével. És úgy állítják be ezt a szörnyű tragédiát, mintha Miki magának köszönhetné ami történt.
Pedig lehet nem kellene meglepődnöm ezen, hiszen olyan országban élünk ahol egy sportoló, egy válogatott labdarugó, tragikus halála csak félpercet ér meg az országos(kereskedelmi) televíziókban.
:((
Csak csatlakozni tudok az előttem szóló volt vagy jelenleg is aktív sportolókhoz, és a pár döbbent '78-ashoz...
Az ember csak újra és újra nézi a képeket, vagy meredten bámul maga elé, és igyekszik nem gondolni semmire, mert különben jönnek elő a saját képei...
Valahogy minden más jelentést kap: amikor már több órája vártuk a csapattársunkat, mert még mindig nem jött vissza az erdőből (csak nagyon eltévedt) ; vagy amikor egy utcai versenyen épp előttem száguldott bele a lámpaoszlopba az egyik sporttárs (agyrázkódással megúszta), vagy amikor egyszerűen csak elköszönök a többi tájfutótól rajt előtt: "Sietek vissza/Siess vissza!" (Nem, mert időnként meglátunk egy vadetetőt, ahol megállunk kicsit szemlélődni).
De a legborzasztóbb az, hogy nem is nagyon kell az emlékekben kutatni: magamról tudom, hogy nem állok meg ha szúr valami, vagy nem úgy kapok levegőt, ahogy kellene, mert "megvannak rá a praktikáim". Néha működnek, néha nem, eddig többnyire működtek; és amikor esetleg nincs minden rendben, akkor sem megyek a mindenki által használt ideális útvonalon, hanem a magam feje után.
Erről szól a sport, lépdelni a határokon, még ha tudjuk is, hogy ha valami balul sül el, több óra is eltelhet, mire megtalálnak, vagy egyáltalán keresni kezdenek...
Ehhez nem kell dopping, elég, ha csak igazán szívből csinálja az ember!
Tudni, hogy még így is megéri...
Kicsit hosszúra nyúltam, de csak annyit szerettem volna mondani, hogy amikor most részvétemet küldöm a hozzátartozóknak, nem csak üres szavakat küldök...
Ti pedig vigyázzatok magatokra, és "Siessetek vissza!"
Őszinte részvétem a családnak. Nagyon sajnálom Fehér Miklóst.
Szörnyű, hogy ilyen megtörténhet.
Sajnos, nemcsak a sportban kell szembe nézni a fiatalkori szívinfarktus veszélyével, hanem általában is. 15-20 évvel ezelőtt, mint a fehér holló, olyan ritka volt a 30 év alatti infarktus, mostanában pedig már mindennapos.
:-(((
Ja és azt is hozzáteszem, hogy bárkinek lehet vmilyen eltitkolt betegsége, vagy nem eltitkolt, de lappangó betegsége, fizikai állapottól és kortól függetlenül.
Szegről-végről kapcsolatban vagyok a testépítéssel, amely sportot talán a legtöbbször gyanúsítják - persze joggal - doppingolással. A testépítők kokszolnak, ez nem kérdés, olvassatok csak utána egy-egy magyar bajnokságnak, hányan esnek ki az utólagos teszteken.
A testépítőknek azonban az a véleménye, és ez általános köztük, hogy szinte minden sportág ettől szenved. A kerékpárosok nagy része orvosilag igazoltan asztmás, mert arra szedhetnek egy egyébként doppingszernek minősülő asztma elleni készítményt. (El tudod képzelni, hogy napokon keresztül száz kilométereket hajtasz teljes gőzzel hegyen-völgyön, méghozzá ilyen őrült tempóban, mindezt dopping nélkül?)
Az orra ragasztható légzéskönnyítő tapaszokat engedik, de, ugyebár, állítólag tüdőtágulatot okoz a rendszeres használatuk.
Vagy el tudod képzelni, bármilyen képtelenül is hangozzék, hogy 14 éves úszók erősebbek és gyorsabbak legyenek náluknál 5-6-10 évvel idősebb vetélytársaiknál? (És itt az "idősebb" pl. 24 évest jelent.)
A példák sora hosszú, egy testépítő lap fórumára összegyűjtöttem az Index híreit ez ügyben: itt megtalálod.
Nálam szakértőbbek sem tudnak azonban mit kezdeni a dologgal: ha a sportolók nem doppingolnak, a teljesítményük "megmagyarázhatatlanul" visszaesne, ami nem tesz jót az üzletnek. Ha mindenki beismeri a doppingolást, az az egész élsporttól is elfordíthatja a közönséget, és az sem jó az üzletnek. Ha egyes sportolók ismerik csak be, valszeg végképp búcsút mondhatnak az élsportnak, ami a saját életük csődjét is jelentheti. Az esetleges perek végkimenetele pedig legalábbis kétséges a bizonyítás és egyebek szempontjából. Mi meg maradunk ámuló nézők, amikor valaki megint javít egy kicsit valamelyik világcsúcson, vagy fejel egy csodagólt, és amikor utána összeesik, sírunk. Azt hiszem, joggal, mert a mi pénzünkből tartják fenn ezt a rendszert, és ilyen értelemben a felelősség a miénk is.
Fehér Miklóst nagyon sajnálom, mert bár nem ismertem, és a focit sem igen kedvelem, 24 éves korban meghalni infarktusban, több, mint egyszerű baleset. De javítsatok ki, ha másképpen gondoljátok.
Most néztem meg 2szer 1másután a videón. Hát nem volt vmi kellemes látvány. Először azt hittem, hogy magyarokkal ez nem eshet meg, mivel a magyar játékosok nem tudnak futni.
Egyetértek azokkal, akik csodálkoznak rajta, hogy az élsportban ilyen fizikai terhelés mellet a sportolók számához képest arányaiban ilyen kevés a haláleset. (Kevés? Egy is sok...) Mindez igenis csak a rendszeres orvosi kontrollnak köszönhető.
Reggel hallgatom a híreket. Amikor bemondták, hogy elhunyt Fehér Miki teljesen ledöbbentem. Nem akartam elhinni. Ő volt az egyik legnagyszerűbb magyar játékos. Igazi példaképe lehetett a többi honi focistánknak. Még most sem akarom elhinni, hogy ez megtörtént.
Fehér Miki! Nyugodj békében!
:: Nagyon készült Miki a vasárnap esti mérkőzésre
2004. január 26. 09:13:56
Mikivel még péntek este beszéltem. Elmondta, hogy bizonytalanságban van, mert a héten szeretett volna a Boavistához menni, de maradnia kell a Benficában, mert Nuno Gomez megsérült és hetekre kidőlt a sorból. "Nyugi Miki! Figyelj, majd a hétvégén bebizonyítod Camachonak, hogy a csapatban a helyed!..." - mondtam neki. Nagyon készült... A mérkőzés 60. percében állt be vasárnap este Joao Pereira helyére... A 91. percben gólpasszt adott Fernando Aguirnak... A 94. percben sárga lapot kapott, a képen is látszik még mosolyog rajta, és azután... összeesik... a játékostársak azonnal rohannak, akik nem mennek oda, azok a gyepre borulnak és sírnak, ők már érezték, tudták... Sajnos az újraélesztés sem sikerült... Július 20-án lett volna 25 éves..
Ahogy itt olvasom a forumot, meg tudom erteni azokat, akik buborekokrol, verrogokrol, orvosi kivizsgalasrol meg mindenfele okossagrol beszelnek, csakhogy ez potcselekves, mit sem valtoztat a lenyegen.
Biztos,hogy sok sportoló szed szert,de lehet,hogy nem ez okozta a halálát.Várjunk még egy picit aztán biztos kiderül,hogy mi okozhatta,lehet más baja volt.A kis Dárdainál is egy olyan dolog okozta a halált,ami szívultrahanggal látható lett volna.
Ne zajgassuk ilyenekkel . . .
Ez az egyik jel állítólag (mármint a sárgás bőrszín).
Egyébként a csapattársai nagyon profik voltak. Egyből stabil oldalfektetés. Szerintem hihetetlen lélekjelenlét kell hozzá.
Részvétem az elhunyt hozzátartozóinak és barátainak !
Megdöbbenve olvastam a hírt. Borzasztó, hogy ilyen fiatalon ez be tudott következni.
Most elmesélek egy történetet, ami a legjobb barátommal esett meg kb, fél éve.
István barátom egy klíma berendezéseket forgalmazó, szerelő cégnél dolgozott targoncás raktáros munakörben.
Egész nap dolgozott az ominozus napon. Reggel 7-től egészen este 6-ig. Túlórázni kellett, mert nagyobb szállítmány érkezett. Közepesen nehéz kézi munka. Kamionról le raklapra aztán targoncával helyére rak. Ez ment egész nap.
Este hat előtt pár percel mindenféle előjel nélkül orraesett és ott abban a pillanatban meghalt. A kollégái ugyan próbálták ujraéleszteni, de ez nem sikerült. Kijött a mentő 5 perc alatt, de nem volt benne defibrillátor. Beszoltak egy másik kocsinak aki szintén öt perc mulva helyszínen volt. Sikeresen újraélesztették és már működő szívvel vitték az intenzívre. Természetesen kómaban volt. Az orvosok azt mondták, hogy ugyan nem agyhalott, de várható agykárosodás nagyon valószínű. Csoda hogy él. Kómaban telt el egy hét, mikor is hirtelen magához tért. Ott voltam az ágyánál mikor felébredt. Borzasztó volt látni a legjobb barátomat szellemi fogyatékosnak.
Biztattak ugyan, hogy ez még nem a végleges állapot van esély a javulásra. Már az is kész csoda, hogy 10 perc agy-oxigén hiány után egyáltalán kijött a kómából. Hosszadalmas felépülési időszak következett. Lényeg az, hogy ma már teljesen tiszta és visszanyerte önmagát. Semmi nem látható rajta - agyi szövödmény nem maradt.
Elkezdődött a kiviszgálás. Először azt mondták, hogy infarktusa volt (kómás állapotaban). De ezt a legalaposabb kivizsgálással végül 100%-ban kizárták. Nem volt sem embóliája, sem érszűkülete, se infarktusa. A szíve és érrendszere teljesen egészségesnek bizonyult. Akkor mi volt ez ? Mitől állt meg a szíve egyik pillanatról a másikra? Fogalma sem volt senkinek. Míg aztán az eset után 3 hónappal, ellenőrzött körülmények közt amikor tudott értelmesen kommunikálni, feltették egy terhelő padra (futószőnyeg) a kardiológián. Tele volt érzékelőkkel. Nézték a légzését a szívverésének minden dobbanását. Egyszer csak azt látták az EKG-én, hogy a szíve lassan folyamatosan görcsbe akar rándulni. Kérdezték is tőle érez e valamit. Semmit nem érzett. Megállították. Azóta olyan gyógyszert írtak neki fel ami ezt a fajta görcskészséget megakadályozza. Tök jól van.
A barátom 43 éves szikár erős ember. Felépítette a házát saját kezűleg.
Az orvosai nem tudnak magyarázatot adni a történtekre. Még azt sem lehet rá mondani, hogy betegség. Csupán volt egyszer fél éve egy spontán szívmegállása - de hogy mitől ?
A munkahelyén minden esetere felajánlottak neki egy 6 órás számítógépes adatrögzítői állást.
A fizikai munkától ugyan is végleg eltiltották.
Elgondolkodtam.
Mit írtak volna az ő boncolási jegyzőkönyvébe halál oknak - ha elveszítjűk?
(ha nem jön vissza és nem derülnek ki hogy szervileg teljesen egészséges)
Halál okának ugyan is nem lehet azt beírni - nem meghatározható......... valamit beírtak volna - de mit?
A tragédia képeinél láttátok azt, amelyiken a gólt ünneplő csapattársa ott van a nyakában? Rettentő sápadtnak, szinte zöldes-sárgának látszik az arca.....pár percre a haláltól....borzasztó.......:-((((((
![](http://www.nb1.hu/foto2/napkepe/2004_01/0126napkepe.jpg")
