Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
Vannak olyan helyek, ahol égbekíáltó ostobaságot is meg lehet jelentetni.
Pl. saját kiadású könyv, saját weblap, saját blog, elektronikus könyvtár, vixra.
Tehát ez az érved kilőve.
"csak magadat kábítod ezzel, hogy MAJD megírod a tanulmányt. De nem írsz te semmit."
Ezzel is el vagy késve. A tanulmány úgy 15 éve készen van. Kb. 50 példányt én magam nyomtattam ki azóta ismerősöknek, így már sokan olvasták. De széles körben publikálva eddig nem volt. Könyv alakban terveztem kiadni, A/4-es oldalra nyomtatva 28 oldalt tesz ki.
Kétnyelvűre terveztem, így kb. 56 oldalas lenne. Kisebb formátumban kb. 80 oldal. Már a fordítás is készen van, csak át kell még nézni, ami sajnos időigényes.
Most azonban meggondoltam magam, és nem nyomtatott könyv formájában akarom kiadni, hanem a netre kitenni, ahol sokan olvassák szakemberek és laikusok egyaránt. Ezért egy kissé át fogom dolgozni, hogy rövidebb és tömörebb legyen. Úgy vettem észre, hogy a neten nem szeretik a hosszú szövegeket.
"Ezzel már elkéstél. Már előtted másvalaki berakta ide a képet. De a kép jó, mert tökéletesen alátámasztja az elméletemet."
Nem a képet raktam be, szerencsétlen, hanem a szöveget. Azt a szöveget, ami arról szól, hogy a felhő különböző részein spektográfiával kimutatták az eltérő anyagi összetételt. Hogy értsed is: ez bizonyítja, hogy a planetáris ködök valóban csillagról ledobott anyagfelhők. Úgyhogy az "elméletedet" éppen cáfolja.
Nyilvánvaló, hogy még ilyen laikusoknak készült ismeretterjesztő szöveget se vagy képes értelmezni.
"Úgy látom, hogy nem szeretnétek, ha a planetáris ködök eredetéről szóló tanulmányom napvilágot látna."
Nem fog semmi se megjelenni, csak papírkutyaként hangemberkedsz itt. Két okból nem fogsz te semmit se megjelentetni. Egy, hogy égbekiáltó ostobaság az egész kitalációd, amiről egy átlagos középiskolás végzettségű laikus is látja, hogy fizikához-matematikához semmit sem értő fogalmatlan ember személyes ökörsége. Ilyen anonim fórumokon meg blogokban vitézkedhetsz vele, de magára valamit adó publikációs hely élből vissza fogja dobni. A tudományosak a nyilvánvaló hibák miatt, az áltudományosak meg mert lapos és érdektelen, semmi hihetetlen szenzáció nincsen benne. Kettő, hogy te még egy blogbejegyzést se vagy képes írni, úgyhogy csak magadat kábítod ezzel, hogy MAJD megírod a tanulmányt. De nem írsz te semmit. Kevés vagy hozzá. IGe is nagy áltudományos kókler, de neki legalább megvan az elszántsága, hogy ha valamit eltervezett, akkor azt meg is csinálja. Égbekiáltó ostobaság az összes munkája, de legalább létező írások ezek.
Te azt szeretnéd, ha mindenki ideges és aggressziv lenne a te publikációdtól?Miért lennének idegesek?Esetleg irigységre gondolsz? Senki sem próféta a saját hazájában.
Elolvastam a Temleton dijra vonatkozó irásokat . Nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ezt a Kálemről irt könyvet ,még csak a boritóját láttam, de eleve nem fogadom el. Számomra a Biblia egy tiszta tudomány. Hitetek mellé ragasszatok tudományt.
"A megfigyeléseket nem sokkal a tudományos munkája megkezdése után, még 2022 nyarán elkezdte a Webb-űrteleszkóp.
A kész képek varázslatosak voltak! A ködösségnek nevet adó gyűrűt mintegy 20 ezer, molekuláris hidrogénből álló csomó hozta létre, ezek mindegyike nagyjából akkora tömegű, mint a Föld. A gyűrű belsejében policiklusos aromás szénhidrogén molekulákra bukkantak – erre pedig nem számítottak a Gyűrűs-köd esetében. A gyűrűn kívül eső területen látványos küllőszerű alakzatok mutatkoztak meg – ezeket a korábbi, Hubble-űrteleszkóppal készült képeken (lásd a lentebbi videóban) alig lehetett látni, infravörösben viszont ragyogóak. A kutatók szerint ez annak köszönhető, hogy egyes molekulák a gyűrű legsűrűbb régióinak „árnyékában” képződnek, és ezeket így ez megóvja a csillag intenzív ultraibolya sugárzásától." (https://ng.24.hu/fold/2023/08/24/a-gyurus-kod-a-webb-szemen-at-nez-vissza-rank/)
"Áltudománynak (pszeudotudománynak) az olyan gondolatokat, eszmerendszereket, elgondolásokat nevezzük, amelyeket (mai) művelőik tudományként határoznak meg, de a tudomány fogalmának nem felelnek meg. (Leggyakoribb hibájuk az empirikus igazolás hiánya. Lásd: tudományos módszer.) "
"Az áltudomány olyan állításokból, hiedelmekből vagy gyakorlatokból áll, amelyek azt állítják, hogy tudományosak és tényszerűek, de még is összeegyeztethetetlenek a tudományos módszerrel. Az áltudományt gyakran ellentmondásos, túlzó vagy megcáfolhatatlan állítások jellemzik; a megerősítési torzításra való támaszkodás a szigorú cáfolati kísérletek helyett; a nyitottság hiánya más szakértők értékelésére; szisztematikus gyakorlatok hiánya a hipotézisek kidolgozásakor; és a folyamatos ragaszkodás jóval azután is, hogy az áltudományos hipotéziseket kísérletileg hiteltelenítették."
"Ott tartunk, hogy a jelenlegi gázledobódásos elmélet képtelen megmagyarázni a planetáris ködök sokféle, de mégis szabályos formáit, valamint az alak- és színszimmetriáit."
Képes. A te személyes kitalációd nem képes magyarázni a hatalmas alakbeli változatosságot.
"Ezt az egyik vezető csillagász (K.L.) is elismeri."
Mondtam, hogy egy büdös szót nem értettél meg az általad hozott idézetből. Nem arról beszélt K.L., hogy hibás a planetáris ködök kialakulásának tudományos modellje, hanem hogy minden részletében nem tisztázottak a dinamikai folyamatok. Amin nem szabad csodálkozni, hiszen egy instabil légkörű óriáscsillag maga többtucatnyi meghatározó tényezővel rendelkezik, ami pedig egy kaotikus és turbulens anyagmozgást befolyásol. Amint ráeresztik a szuperszámítógépet egy-egy esetre, pár óra vagy nap alatt egészen jól lemodellezi, hogy az adott gázfelhő alakzat valószínűleg hogyan alakult ki. Csakhát senki se fogja az összes planetáris ködöt numerikusan lemodellezni, viszont a szabályszerűségek felismerése és matematikai leírása ez esetben bonyolult, ezért nem ismert minden részletében.
"Akinek van szeme, annak nyilvánvaló, hogy ilyen alakzatok gázledobódással nem keletkezhetnek."
Éppenhogy nagyon szépen látszik, pláne azokban az esetekben, amikor egymást követően több lefúvás történt, és mondjuk a későbbi anyaga kölcsönhat a korábban kidobott felhővel.
"A szépséges alakzatok optikai látványosságok, amelyek gravitációs lencsehatás révén keletkeznek."
Tudatlan baromság. Annyit nem tudsz, hogy a gravitációs lencsék nem bontják színekre a fényt, csak eltgörbítik a pályájukat. És még egyszer: a szép színes képek nem a valódi látványt mutatják, mivelhogy a csillagászok szabadon változtathatják az egyes csatornák színét, hogy minél "gusztusosabb" legyen a végeredmény. Hamis színesek a képek! Az eredetiek - ha távcsőben egyszer is láttad volna - fakó, jórészt fehér meg világosszürke pacák.
Az első planetáris ködöket az 1700-as évek végén fedezték fel, amelyek az akkori kis távcsövekben a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló alakú, kerek, vagy korongszerű, elmosódott képet mutattak, amelyeknek nem volt határozott kontúrjuk. Innen származik a „planetáris köd” elnevezés, amely bolygószerű, ködös, homályos égitestre utal. Tehát ebben az időben még bolygóknak, vagy bolygókhoz hasonlatos égitesteknek gondolták őket.
Azonban a nagyobb távcsövekben a ködös alakzatok már egyáltalán nem hasonlítottak a bolygókra. Nem volt határozott kontúrjuk és nem voltak gömb alakúak, mint a bolygók, hanem különböző érdekes formákat mutattak. Hamar kiderült, hogy valójában semmi közük sincs a planétákhoz, vagyis a „planetáris köd” (bolygószerű köd) elnevezés megtévesztő, nem fedi a valóságot. Ennek ellenére az elnevezésen nem változtattak, ma is így nevezik őket.
De hát akkor mik lehetnek ezek az égitestek, ha nem bolygók?
Ahogyan fejlődött a technika, még nagyobb távcsöveket építettek, amelyek egyre részletgazdagabb képeket szolgáltattak. Azt tapasztalták, hogy a ködök egy része számtalan apró csillagra bomlik szét az óriási távcsövekben. A korábban „ködök”-nek hitt égitestek egy részéről kiderült, hogy ezek valójában galaxisok. Távoli hatalmas csillagvárosok, mint amilyen például az Androméda köd, amelyet ma már nem ködnek, hanem Androméda galaxisnak hívnak. Így a galaxisok kiváltak a planetáris ködök csoportjából.
Azonban nem minden köd bomlott csillagokra. Egy részük továbbra is elmosódott ködnek nézett ki, bármekkora távcsővel vizsgálták őket. Ezeknél megmaradt a „planetáris köd” elnevezés és nem derült ki, hogy pontosan mik is valójában.
William Herschel (1738-1822) angol királyi csillagász 1780 körül behatóbban foglalkozott a planetáris ködökkel. Úgy vélte, hogy ezek a képződmények világító gázködök, amelyek a gravitáció hatása alatt lassan összehúzódnak, és majd valamikor csillagokká sűrűsödnek. Vagyis Herschel csillagok bölcsőjének tekintette a planetáris ködöket.
Azonban ez az elmélet is hamar megdőlt. Miután a fényképezés is bevonult a csillagászat eszköztárába, sikerült megfigyelni, hogy a legtöbb planetáris köd középpontjában egy csillag található. Ebből arra következtettek, hogy a ködből nem születhet csillag, hiszen az már ott van. Így ezt a magyarázatot is el kellett vetni, és a planetáris ködök mibenléte továbbra is homályban maradt.
Közben egy másik témán gondolkoztam. Lassan, meg-megállva. Nyikorgó kosár nélkül ugyan.
Az egyidejűség nem abszolút, Feynman is ebből indult ki.
Van egy ötletem.
Ezt a paradoxont nem lehet pontrendszer mechanikával feloldani.
Azt már Landau is leszögezi, hogy a relativitáselmélettel a merev test fogalma nem egyeztethető össze.
A természet kénytelen valószínűségekkel operálni.
Ha elvetjük a Newton-i abszolút időt, elveszítjük a 3. törvényt is.
Valahogy ebből következik az, hogy a kvantum világban csak valószínűségek vannak.
Persze még azt is meg kell vizsgálni, hogy a hullámfüggvény valószínűségekkel hogyan oldható fel az egyidejűségi paradoxon. De ez már meghaladja a tudásom jelenlegi szintjét.
Ott tartunk, hogy a jelenlegi gázledobódásos elmélet képtelen megmagyarázni a planetáris ködök sokféle, de mégis szabályos formáit, valamint az alak- és színszimmetriáit.
Ezt az egyik vezető csillagász (K.L.) is elismeri.
Akinek van szeme, annak nyilvánvaló, hogy ilyen alakzatok gázledobódással nem keletkezhetnek.
De akkor vajon hogyan keletkeznek?
Erre a fontos kérdésre ad választ a tanulmányom. Eszerint a helytelenül planetáris (bolygószerű) ködöknek nevezett alakzatoknak semmi köze sincs a planétákhoz sem, de a gázködökhöz sem.
A szépséges alakzatok optikai látványosságok, amelyek gravitációs lencsehatás révén keletkeznek.
Miért fontos ez?
Egyrészt, mert megold egy közel 250 éves rejtélyt. Másrészt pedig beláthatatlan következményei lehetnek a gravitációs optika fejlődése szempontjából.
Egy hasonló eset volt, amikor több száz évvel ezelőtt sikerült megmagyarázni a szivárvány keletkezését, és végül ez vezetett el a színképelemzés módszeréhez.
A különböző kultúrákon alapuló társadalmak értékrendje többnyire ugyanarra a tucatnyi ellentmondásos axiómára épül. A különbség a súlyozás és a sorrend. Kenyér VAGY cirkusz a népnek például.
Kár volt Popperrel kezdeni az előadást. (40 perc után elszunyókáltam.)
Carroll egy másik formulát írt fel egy tudományos elmélet hitelességére.
"Az ilyen kérdező lehet egy gyerek vagy egy professzor"
A közönségtől függ, hogy miként érvelünk.
A napokban volt egy matek feladvány. A fecsegőrobot középiskolai szinten oldotta meg a kétismeretlenes lineáris egyenletrendszer rendezését. Felírhatta volna a determinánst is, de azt kevesebben értik.
Volt egy bajszos, aki szerint úgy kell az emberekhez szólni, hogy a legegszerűbb is megértse.
Még mindig nem jöttél rá, hogy a szimmetriák megléte vagy nem léte itt korántsem valami kétértékű logikával eldönthető alternatíva, hanem folytonos skálákon mozog. Az viszont egyértelműen eldönthető, hogy a planetáris ködök szimmetriái általában sokkal kisebb mértékűek, mint az Einstein gyűrűk jellegzetes körszimmetriája. Hasonlóan, mint ahogy a vízcseppek szimmetriái is rendszerint egyértelműen sokkal kisebb mértékűek, mint a szabadon szálló szappanbuborékok igen pontos gömbszimmetriája.
Miért akarod te az eddigieknél is jobban elásni magad most ezzel az értetlenkedéssel?
"Az ilyen kérdező lehet egy gyerek ... lényeg, hogy fáradoznak vele, mert mércéjük a logikai helytállóság."
Ugye a gyerekekre nagyon is jellemző, hogy sokat fáradoznak, mielőtt kérdeznének, és a mércéjük a logikai helytállóság. A gyerekeknek.
Már nem tudod, hogy miket beszélsz.
"Kevés vagy kérdezni szuperfizikus."
Te írtad, hogy kérdezni egy gyerek is tud. De válaszolni, az a nagy feladat.
Te nem kérdezni, hanem válaszolni vagy kevés. Még egy olyan egyszerű kérdésre sem tudsz felelni, hogy van-e szimmetria. Még azt is másnak kell (rosszul) megválaszolni a helyetted.
Persze értem én. Azt nem mondhattad, hogy nincs szimmetria, mert kiveri a szemedet.
De azt sem mondhattad, hogy van, mert akkor fejbe vernek a haverjaid.
"Azt kérdeztem tőled, hogy szerinted sem szimmetrikusak a képek?
Nem érted a kérdést?"
Feleslegesen hisztizel, már rég megválaszoltam a kérdésedet.
A planetáris ködök szimmetriái távolról se annyira szabályosak, mint az Einstein gyűrűké. Hanem csak ilyen-olyan pontatlan közelítő kvázi-szimmetriákat mutatnak.
