A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Ez elég meggyőző. Azt azonban nehéz elgondolnom, hogy csak a „bent”, az elme ereje alkotja meg számunkra a „kinti” világot, leképezve a valóságot. Ha az elemi részecskéktől kezdve, az élővilágig nincs leképező elme, akkor nincs is valóság? Az elektron meg a pozitron nem szándékosan kerülik egymást, hogy elkerüljék a megsemmisülést. Az erő vonzza őket egymáshoz, ami a lényegük.
Maguk a jelenségek, pl a bomba felrobbanása ott vannak "kinn" a valóságban.
De az "erők", a "mezők", a "sugárzások", a "részecskék", az "állapotfüggvények" "téridők" csak az agyunkban léteznek. A gondolkodásunk elemei. A jelenségekről való következtetéseink, számolásaink eszközei.
Mondok egy nagyon egyszerű példát, az úszó testeket.
A jelenséget el lehet mondani, pontosan ki lehet számolni Archimédesz megfogalmazásában, amiben a test és a kiszorított víz súlya szerepel.
De el lehet mondani és pontosan ki lehet számolni a hidrodinamika nyelvén is, amiben a folyadéknyomás és a felhajtó erő szerepel.
És el lehet mondani és pontosan ki lehet számolni egy olyan nyelven, amiben csak a víz meg a test potenciális energiája szerepel.
Most akkor mi van ott "kinn"?
Súlyok?
Nyomások, erők?
Energiák?
Nem!
Ott kinn csak az úszó test van.
A többiek csak a gondolkodásunk eszközei.
Olyan jó, bevált eszközei, hogy szinte látjuk is őket a lelki szemeink előtt.
De nem maguk a valóság. Az csak az úszó test. Pont addig vízbe merülve, mint amennyi merülést kiszámoltunk bármelyik modell alapján.
A kvantumfizikában meg ott van az alagút effektus, amikor a vákuum térerőből kölcsönt kapunk egy rövid időre, majd az visszakerül újra a vákuumtérbe. Nem akarok az erő szavunkon rugózni, de ha jobb kifejezésed van, elfogadom. (E=mc2)???
Ott milliárdnyi atom van, ráadásul nagyon különböző távolságban egymástól, hisz a testek külső felülete mikroszkopikus léptékekben igen egyenetlen. Sőt a belső szerkezetük is, hisz még az elvileg szabályos kristályos szerkezetű fémek is telis-tele vannak diszlokációkkal, a műanyagok, mindenfelé kunkorodó polimerláncokkal, a szerves anyagok ezeknél is sokkal bonyolultabbak. Ilyen körülmények között semmire se mész az egyszerű tankönyvi sémáiddal.
Atomi szinten pedig már végképp értelmezhetetlen az "erő" fogalma. Éppen ezért született az egész kvantumfizika.
"bármely egyenes vonalú egyenletes mozgású és gravitáció-mentes megfigyelő pont ugyanúgy megfelel egy "álló v. fix téridő" koordinátarendszer felvételéhez"
na igen, de attól tartok, hogy a fényen kívül semmi nem végez egyenes vonalú egyenletes mozgást. mivel a fény igen, ezért nincs zuhanás. ha lenne, nem látnánk már a közeli fénylő égitesteket sem.
tehát
[melyik az "álló v. fix téridő"]
a papírlap, amely az asztalodon várja 3d-s rajzodat. :O :P
A dipólus töltésekben kiegyenlítődő taszítás és vonzás erői adják ki a semleges atomot. A mágnesek pólusainak taszító, vagy vonzó hatásai, nem egy kézzelfogható erőt igazolnak?
"A természeti jelenségekben ott van az erősség és az irány"
Ne csinálj "erőt" az "erősségből"! Én ez alatt a kölcsönhatás skaláris nagyságát, a vektor hosszát (normáját) értettem.
Két érintkező test között makroszkopikusan egy erővel írjuk le az impulzusátadást, de ugyanezt egy részletesebb szilárdtestfizikai leírásban a testek atomjai közötti elektromágneses kölcsönhatás fogalmaival írjuk le. Még részletesebben az atommagok és az elektronhéjak közötti kvantumfizikai kölcsönhatás atomon kívülre kilátszó részével, a Van der Waals effektussal.
Akkor most mi "van ott a jelenségben"?
Egy F erő?
Vagy az E és B mezők?
Vagy a kvantumfizika pszi állapotfüggvényei?
Egyik se! Ezek csak a jelenség különböző leírásainak eszközei, amik egyedül a gondolatainkban léteznek.
„Modellezi bizonyos természeti jelenségekben mérhető kölcsönhatások erősségét és irányát.”
A természeti jelenségekben ott van az erő és az irány még akkor is, ha nem tudjuk modellezni, megmérni. A kölcsönhatásokban lévő hatás, minek minősül nem filozófiailag? Szerintem erőnek, a megnyilvánult munkavégző képességnek. De ha tévedek, majd kijavítotok.
"Mint a pápa mondotta, rendjén való, hogy a világegyetem fejlődésének az ősrobbanást követő szakaszait tanulmányozzuk, de ne feszegessük magának a Nagy Bummnak a kérdését, mert ez volt a Teremtés pillanata, következésképpen Isten műve."
"azért odabiggyesztettem, hogy a mozgást az álló, v. fix téridőhöz képest rajzold. :P"
Honnan a frászból tudod, hogy melyik az "álló v. fix téridő", okoska?
Látod? Einstein ennyivel okosabb nálad, mert ő rájött, hogy bármely egyenes vonalú egyenletes mozgású és gravitáció-mentes megfigyelő pont ugyanúgy megfelel egy "álló v. fix téridő" koordinátarendszer felvételéhez.
"A négydimenziós téridő-kvantumok végtelen sokaságából adódik az, hogy végtelennek, folytonosnak tűnik a téridő halmaza. Ez a halmaz lenne egyben a „végtelen”tudatmező is, aminek egy bit a kvantuma?"
Nem, az "erő" bizonyos fizikai elméletek kelléke. Csak az elménkben létező fogalom. Modellezi bizonyos természeti jelenségekben mérhető kölcsönhatások erősségét és irányát.
Ugyanilyen elméleti kellék a téridő is.
Modellezi bizonyos kölcsönhatások során mérhető mozgások kinematikai szerkezetét.
Semmi értelme filozófiailag elmélkedni egy fizikai elmélet bizonyos fogalmainak "valóságos létezéséről".
Egyébként is, előbb a "valóságos létező" fogalmának relevanciájáról kellene filozofálni.
Egy elmélet "valóságossága" csak a jóslatai sikeressége révén ítélhető meg. Ha sikeresen követi a mérési eredményeket, akkor a valóság jó leírásának tartjuk mindenestül. A benne használt fogalmakkal, szabályokkal, törvényekkel együtt.
abban megegyezhetünk, hogy valaminek okoznia kell a tömeg súlytalanságát? hiszen nem zuhanunk. (bár a fene tudja, egy végtelen, üres térben még a mindennekn végtelen ideig tartó zuhanása is belefér. na ekkor nincs súlytalanság.)
"
Nem a tér hullámzik, hanem valami más, ami tényleg nem semmi.
miért lenne butaság, ha egyszer a téridőt képes a tömeg hajlítani? ha a tömeg miatt hajlik, akkor hullámoznia is kell, ha úgy tetszik rezeg, fodrozódik, mint ahogy a szél mozgatja a vízfeszínt. az ok az égitestek alapvető egyenetlen mozgása. vízkiszorítás elve. a térbe merült test a súlyából annyit veszt, ...
ter,észetesen az egy más kérdés, hogy és amennyiben a tér hajlik, hullámzik, rezeg, a tömeg miatt kiszorul, akkor az nem lehet semmi.
azért, ha lehet ne hagyd ki azt a téridő rezgő mozdulategyveleget sem, ami a többi égitest mozgása révén létrejött, téridőben keletkező rezgőhullám kelt Földre nézve.
