Zuroff véleménye szerint az. Akinek semmiféle diplomáciai akkreditációja, meghatalmazása nincs. Egy egyszerű - bár hathatós háttérrel bíró - magánnyomozó.
De egy nyilvánvalóan a végletekig elfogult magánnyomozó véleménye még nem ítélet! Remélhetőleg Áder János is tisztában van ezzel, és nem enged az etikátlan nyomásnak, nem rendeli alá Magyarország elfogadott jogrendejét Zuroff igényének.
Nem elsősorban Csatáryról van szó, hanem Magyarország önrendelkezéséről, melynek esküvel fogadott első számú védelmezője Áder János.
Én meg arra gondolok, hogy a Hágai Törvényszék túl objektív nekik. Még képesek korrekt védelmet biztosítani, konkrét eseteket tárgyalni, bizonyítékokat kérni és hasonló neonáci dolgokat művelni.
Nincsenek illúzióim egyébként - a hágai bíróság a jelenlegi politikai uralom igazságszolgáltatási karja csak, nem pedig az objektív igazságszolgáltatás letéteményese. De azért ebbe beleférnek az efféle úri huncutságok, amin Zuroffék rendszeresen elcsúsznak.
Ő érintett volt igencsak, amikor a bori táborban a szenvedéseit azzal akarta enyhíteni az egyik barátja, hogy azt mondta, ezek állatok. Radnóti válasz az volt, hogy de hát ezek is mi vagyunk. (Itt a pont.)
Ő valóban magyar volt, nem olyan diszmagyar, mint ti.
nem is nagyon akarják a hágai nemzetközi elé vinni az öreget.
Igen, ez furcsa - Zuroffék miért nem a Hágai Nemzetközinél jelentgetnek fel és miért nem oda akarják citálni? Miért a magyar hatóságokat tartják nyomás alatt?
"A tanúvallomások szerint a rendőrparancsnok korbáccsal verte a foglyokat, a nőket megalázó motozásoknak vetette alá"
Körülbelül a tizedik cikk, ami ugyanazt ragozza. Igaz, itt már fejlődés mutatkozik. Már nem csak egy embert ütött kutyakorbáccsal, és már nemcsak egy lánynak kellett az oszlopokat kikaparni.
Ezeken a semmiségeken csámcsog az úri közönség.
Azok, akik annak idején a Lassan Bolgárt üvöltözték.
Tőled is kérdezem:
Mégis, mennyi büntetés járhat egy 8 napon belül gyógyuló testi sértésért?
A cölöpkaparás milyen büncselekményi tényállást merít ki?
"Szerintem a jóvátétel ma már csak egyet jelenthet: elismerjük, hgy voltak honfitrsaink között is olyanok, akik nem helyesen cselekdtek."
Tudod mit?
Én elismerem. Sőt, Magyarország már elismerte százszor, ezerszer.
De mostmár jó lenne, ha a szlovákok, románok, de még a győztesek (angolok, fanciák, oroszok, amcsik) is elismernék, hogy voltak a honfitársaik közt olyanok, akik nem helyesen cselekedtek.
"De bizony kell. A legutolsó végrehajtót is kell."
Hát akkor kezdjétek a szlovákokon, meg a románokon, akik saját elhatározásból gyilkoták halomra azsidókat, aztán folytassátok azokkal aszerbekkel, akik a magyar népírtást véghezvitték, de ha már azok közül egy sem é, akkor vegyétek elő a teljes szerb katonaságot (a legutolsó végrehajtót is!!!!) a boszniai népírtásból.
Ha nem ezt teszitek, akkor kettős mércét alkalmaztok.
Ez nagyon érdekes szemlélet. Érdemes elgondolkodni rajta.
Ez ugyanis felveti a tömegpszihózis jelentőségét.
Ha ilyen szempontból viszgálódunk, sok ember lenne felmenthető.
A másik fele pedig éppen a veszélyére hívja fel a figyelmet. Aki ilyen tömegpszihózist, ilyen befogadó közeget teremt, az bűnt követ el.
És ha ezt aktualizálom - bár most ezt te fogalmaztad meg - az én kevésbé összeszedett és rendszertelen aggodalmaim, nem alaptalanok.... pont ezt érzem a zsigereimben.....
Valaki most egy befogadó közeget teremt, valami nagyon rossz számára.....
A magyar népbíróságokat a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Kormány hozta létre 1945 februárjában, egy 1944. decemberi határozat alapján. A népbíróságok bírói tanácsaiba a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba ömörült öt politikai párt delegálhatta a népbírókat. Nem kellett rendelkezniük jogi végzettséggel, az igazságügy-miniszter delegálta tanácsvezető bírók azonban szakemberek voltak.
A fellebbezési fórum a NOT volt (Népbíróságok Országos Tanácsa). Ebbe már csak jogi végzettségű bírót küldhettek a pártok.
Ergo, független szakemberekből állt így teljesen törvényes volt minden, ami ítéletet hoztak.
Én pedig aszittem faszistákok voltak de ha te mondod, kénytelen vagyok felülbírálni az előző nézetemet.
… streicher spec. keményen uszított, nem gondolatban …
Logikusan egyet kell értsek, de azt se felejtsük el, hogy Streicher egyáltalán nem azt gondolta, hogy uszít, ellenkezőleg, kivégzése, azaz halála pillanatáig meg volt győződve róla, hogy a puszta igazságot mondja. Persze ezzel messze nincs egyedül, de erről később.
Az, hogy mi számít uszításnak mindig az adott korban létező törvények, illetve az adott kor, adott társadalmában létező közvélekedés dönti el. Ha ebben a törvények nem mérvadók, akkor a közvélekedés dönt a kérdésben, ha a közvélekedés nem mérvadó, akkor a törvények, ha egyik sem, az a káosz, ahol mindent lehet bárkiért és bárki ellen.
Amit Streicher művelt mai korunk szemüvegén keresztül nézve elmebetegség szintű uszítás, de Streichert nem azért végezték ki, mert elmebeteg módon uszított, ugyanis ha elmebeteg lett volna, nem végezhették volna ki. Márpedig Sterichet nem volt elmebeteg, elfogását követően pszichiáterek tesztelték a szokásos, nemzetközi standard alapján, amely kisebb változtatásokkal, de ma is ugyanúgy érvényben van, (Rorschach teszt, MMPI, Wechsler teszt) és nem találták elmebetegnek. Streicher uszítását saját kora szemüvegén át kell vizsgálni, ezen keresztül pedig az, amit művelt nem annyira az uszítás lényege szempontjából fontos, mint inkább az egyetemes emberiesség gondolatköre szempontjából. Ugyanis ezen helyezte kívül a jóember olyannyira, hogy még náci kortársainak egy része is megvetette, és nem a háború vége felé, hanem már rögtön az elején, a Der Stürmer első számainak megjelenése után. (Később persze egyre többen.)
Most világítsuk meg az esetet egy mai példa, Kertész úr minap megjelent írásműve alapján. Az, amit Kertész úr művelt, nevezetesen hogy a magyar felelős egyedül a Holocaustért, hogy röfög, és zabálja a moslékot, miközben nem akarja tudomásul venni, hogy le fogják szúrni (hiszen genetikailag alattvaló), minőségében semmiben sem különbözik Streicher írásműveitől. Streicher hasonló dolgokat írogatott a Der Stürmer hasábjain, csak éppen a zsidókról, egy olyan társadalmi közegben, ahol senki se szólította fel, hogy kérjen bocsánatot, mert amit tett, kora német közgondolkodásának szerves része volt, mi több a világban uralkodó közgondolkodásból sem lógott ki annyira, mint a második világháború, és Streicher felakasztása után.
Természetesen Streicher írt sok minden mást is, olyan szintű dolgokat, amelyekhez képest az, hogy egy nemzet minden tagját a csecsemőtől az aggastyánig valaki röfögő disznóhoz hasonlítja, legfeljebb csak egy jelentéktelen kötőmondat.
Csakhogy Streicher befogadó közegben működött, hosszú időn át, azt meg ugyebár nem tudjuk, hogy másvalaki,pld. aki röfögő disznókhoz hasonlítja egy mai élő nemzetközösség minden tagját, milyen írásművekkel rukkolna elő, ha a közgondolkodás olyan befogadó lenne gondolataival, mint anno Streicher gondolataival a német társadalom.
Kedves asta! Ha én is visszafelé olvasok, mint te, már érthetővé válik a bejegyzésed. Ha fel is tételeztem bármi hülyeséget, attól igen messze voltam, hogy a feltételezést el is higgyem. Relatíve kevés az időm, nagy a munkaterhelésem, és k*rva meleg van.
