Eldöntötted mán, suvikám, hogy az új bort (rugalmas) új tömlőkbe tették vagy (merev) cserépedényekbe? Vagy ma egy újabb verzióval rukkolsz elő, troll...?
Bemegy egy férfi a műszaki boltba: - Helló! Érdeklődni szeretnék, hogy mikrohullámú sütőtök van? Erre az eladó hátrakiabál a raktárba: - Béla, gyere ki, itt van egy elmebeteg, aki valami mikrohullámú sütőtököt szeretne.
A farizeusok szerént bűn, mert azzal (alkoholfogyasztással) vádolták Jézust. Eszerént a farizeusok úgy tudták, a bor nem "Isten áldása", hogy még csak ne is nézzük; csupán veszendőnek való, troll...?
ne hivatkozzál rám a továbbiakban, mintha elismertem volna, hogy a yayin jelenthet erjedetlent is. Nem ismerem el. A yayin kizárólag a migat-tal együtt jelenthet mustot. Anélkül bor.
A bor előállítása sem egyszerűbb: rendkívül komoly szakértelmet, felkészültséget, odafigyelést s speciális körülmények biztosítását s fenntartását igényel...
Eddig úgy szólt a hablatyod, hogy azért kelletett az új bort új tömlőbe tenni, mert a régi tömlő merev volt, míg az új (rugalmas) ellentállott az erjedéskor keletkező agresszív gázok roncsoló hatásának. Most meg azt muzsikálod, hogy az új bort merev(!) cserépedényekbe tették (mégse nem bírja, hát az új tömlő?), majd 40 nap elteltével tették tömlőkbe. Csakhogy az mán 1.nem új bor s 2. azt tehették volna akár ótömlőbe is. De Jézus azt mondja, hogy az új bort teszik új tömlőbe, troll...
"egyiptomi fogságból való szabadulásról megemlékező széder est"
According to the synoptic Gospels, it would appear that on the Thursday evening of the last week of his life Jesus with his disciples entered Jerusalem in order to eat the Passover meal with them in the sacred city; if so, the wafer and the wine of the mass or the communion service then instituted by him as a memorial would be the unleavened bread and the unfermented wine of the Seder service (see Bickell, "Messe und Pascha," Leipsic, 1872).
A szinoptikus evangéliumok alapján úgy tűnik, hogy Jézus élete utolsó hetében, csütörtök este bement tanítványaival Jeruzsálembe, hogy a szent városban elfogyassza a páskavacsorát. Ha ez így van, akkor a kenyér és a bor, amit a misében, illetve a Jézus által alapított közösségi szolgálatban használnak, nem lehetett más, mint a Széder szolgálatkorhasznált kovásztalan kenyér és erjedetlen szőlőlé...
Ez után kerülhetett a – valószínűleg(!) igen erős(?) – bor palackokba
Ez már nem új bor, suvi. Mánpenig új bort tettek új tömlőbe. Amiről hablatyolsz, azt mán ó tömlőbe is tehették volna. De nem azt mondá Jézus, hogy a nem új bort ó tömlőbe teszik. Nem gyött be a hablatyod, troll, próbálkozz más hablattyal, suvikám...
Akkor a te kis eszed szerint, a zsidók csak import bort itttak?
Vagyis képtelenk voltak a szőlőből, a fos tömlőikkel, új vagy régi szar is légyen az, bort előállítani:-)
Pedig:
Õsi borászatok
Arra, hogy a bor a kezdetektől kíséri a zsidó népet, nemcsak írásos, illetve a hagyományban fennmaradt emlékeink, hanem régészeti bizonyítékaink is vannak. Az ókori Izrael területén, elsősorban Júdeában feltárt szőlőpréseket hagyományosan a puha, jól megmunkálható mészkőbe vágták. Egy széles, sekély, téglalap vagy kör alakú medencéből álltak, melyben a taposás folyt, valamint egy másik, mélyebben fekvő, szintén téglalap, vagy kör alakú medencéből, melyben összegyűjtötték a kipréselt levet. A kettőt vájat kötötte össze, melynek eredéséhez növényi rostokból készült hálót illesztettek, ami megszűrte a második medencébe belefolyó lét. Innen kerek agyagedényekbe merték a folyadékot, azt alaposan lezárták, majd legalább negyven napon át érlelték. Ez után kerülhetett a – valószínűleg igen erős – bor palackokba. A bort időnként fűszerekkel vagy mézzel ízesítették, és nemcsak nyers szőlőből, hanem mazsolából, sőt más gyümölcsökből: datolyából, fügéből és gránátalmából is készítettek bort.
„És Noách (Noé) kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. És ivott a borból és megrészegedett… (1Mózes 9:20-21.)”
Ebből a tórai idézetből kitűnik, hogy a szőlőtermesztés és a borászat szinte egyidős a civilizációval. A zsidó hagyományban ettől fogva lépten-nyomon találkozunk a szőlővel, illetve az abból készült borral, legyen szó a Tóráról, vagy a prófétai könyvekről, Szentélybeli áldozatokról, a szombatról, vagy az egyiptomi fogságból való szabadulásról megemlékező széder estéről. Akár egy kisfiú körülmetélését, akár egy új házasság megkötését ünnepli egy család, a bor központi szerepet kap a szertartásban. Sőt, a talmudi időkben a gyászházban is helyet kapott a bor: 10 pohárral szolgáltak fel a halotti toron. Érdekes, hogy ez utóbbi szokás megszűnt a Szentély lerombolásával, és a Jeruzsálem elveszte miatt megtartott, kilenc napos nyári gyászidőszakban éppen hogy tilos bort inni, mert az embernek kerülnie kell ilyenkor az örömöt. A cfáti kabalisták által meghonosított tu bisváti széderen, akárcsak a peszáchi széderen, négy pohár bort fogyasztanak. Az első pohár fehér, a másodikba egy kevés vörösbort is kevernek, a harmadik pohár fele-fele, a negyedik pedig csak vörösbort tartalmaz. Így jelképezik az érést, a fejlődést, az istenszolgálatban való előrehaladást. Egyben ebből a folyamatból is látható, hogy a zsidó hagyomány nemesebbnek, előrébb valónak tartja a vörösbort a fehérnél.
Na, megtudtad a frankót, nincs is minn álmélkodnod, haladjunk tovább:-)
Ennyit arról, ha valaki "igehelyekből" szeretne észre szert teni:-):-):-)
Mikor kész a bor, le lett fejtve, akkor már az öreg tömlő is megfelelő
Aha, tehát elébb szétporciózták a mustot sok-sok új tömlőbe s miután kiforrta, kizajongta magát ottan, az imígyen nyert erjedt bort "lefejték" az új tömlőkből, hogy sok-sok ótömlőbe tegyék, suvi? Tudod, hol sántít ez az egész, troll (mán azon kívül, hogy egy orbitális nagy f@szság); hogy a zajgó, forrongó mustot az új tömlő nem (sem) bírgya, suvikám...
Akkor válaszolj: miért tették az oinos neos-t új tömlőbe, troll? A zajgó, forrongó oinost az új tömlő nem (sem) bírgya. Akkor mi az oinos neos, hát, troll...?
