Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
"Az egész női kérdésből sokkal többet értek nálad,"
Kötve hiszem... Ékes bizonyítéka a vallásgyakorlatos hozzáállásod, ami eleve determinálja ebbéli ismereteidet. (Ti. a vallás meghatározza a női-férfi aspektus arányát, azok érvényesülését, egyszóval egyensúlyi helyzetüket.)
"majd ha valaminek utána kéne néznem, megteszem. Nem kell utána néznem semminek, mert nekem a vallásgyakorlaton keresztül derült ki, hogy a nők alapvető helyzete az evolúcióban is, meg a teremtésben is hol van."
A vallásgyakorlat - mint fentebb említettem - eleve nem adhat reális képet erről a kérdéskörről, mert erősen patriarchális beállítottságú, ergo hamis képet fogsz kapni a gyakorlat közben.
Tehát bátran nézz utána...
Emlékeztetőül:
Brahma az univerzum teremtője, felesége Szaraszvati a bölcsesség, a tudás, a művészetek, a zene, az irodalom, a beszéd, a tanítás istennője.
Fatális tévedésben vagy, én a témára vagyok rákattanva, mert évezredek óta problémát jelent és az egyensúly felbomlása a világ romlását idézi elő.
Zóhár:
"a férfi-princípium önmagában csak fél test... s ugyanígy a női; ha összekapcsolódnak, akkor lesznek csak egyetleneggyé. S ha eggyé lesznek, örvendeznek mind a világok, mert a tökéletes test által mindenre áldás száll. Ez a titok foglaltatik ebben a mondatban: Ezért megáldá az Úr a sabbat-napot, és megszentelé azt (2 Móz. 20,11) - ugyanis e nap csak a tökéletes test által az, ami. A Matróna egyesült a Királlyal, egy testté lettek, és az ebből támadó áldások uralják ezt a napot; így azt a testet, amely nem tartalmazza a férfi- és női princípiumot, fél testnek nevezik. És nem szállhat áldás hibás, hiányos dologra, hanem csak tökéletes helyet illet az áldás, nem fél helyet, mert fél dolgok nem maradnak meg az öröklétben, és nem szállhat rájuk áldás sohasem."
No, ezt szépen leírja a Zóhár, csak az a baj, hogy ebből egy betű sem valósult meg, ellenkezőleg:
2Kir 23:14. "És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg."
Eredmény:
Jer 44:17-18. "Hanem csak azt cselekeszszük, a mit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utczáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.
De a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk."
Erich Neuman (Pszichológus, Jung tanítványa)
Azonos jelentőséggel bír ez a női problematika a kultúrpszichológusok előtt, akik felismerték, hogy a mai ember veszélyeztetettsége, egy bizonyos részben, az egyoldalú patriarchális férfi lélek öntudat kialakulásában rejlik. A matriarchális psziche hiànyàban egyensúlyàt veszítette.
Müller Péter:
A férfiuralommal nem az a baj, hogy rosszul bánik a nőkkel, hanem az, hogy tönkreteszi az egész földi életet. Megrontja, és végül el is pusztítja.
"Mert a cél ismer minket és megtalál... nem feltétlenül a mi érdemünk ez, sőt!"
Egyetlen út során sem a cél keresi az utazót. Nem a nyúl viszi a vadászpuskát és nem a befőtt teszi el a nagymamát.
Hogy miként jutsz a célba, az bizony a te, te magad érdeme. Az is, miként tévedsz néha el.
"Közösen határozzuk meg (...) "
Azt, a muzsika a te fülednek kedves vagy sem, kizárólag te magad határozod meg. A gond akkor van, amikor mások mondják meg neked, mi a jó és mi a rossz.
A dolgok, a történések önmagukban neutrálisak. Jelentéssel egyedül te magad ruházod fel őket.
Az a jó amit annak mondasz. ÉS fordítva.
"Az egyéni célok önzést és kicsinyességet eredményeznek."
Nem feltétlenül. Főleg nem, ha te magad vagy a szeretet.
"És egyébként is : én csak egy másod- vagy segéd- hegedűs vagyok ebben az orchestrában."
Még a karmester is te magad vagy. Életed főszereplője, rendezője is. Mindenki más statiszta - még Jézus vagy Buddha is.
Hiszen te vagy a világ világossága.
A vallások megpróbálják léted nagyszerűségét lekicsinyíteni, a szereped elnyomni, jelentéktelenné tenni. Ám a valóságban te, Te magad vagy minden, az út, az igazság és az Élet.
A világ belőled fakad, nem te a világból.( hiszen a te országod nem ebből a világból való ) Életed a róla szóló gondolataid eredménye. Semmi sem történik veled véletlenül- valamilyen szinten te magad vagy mindennek az előidézője.
A tudatosság annyit jelent, hogy továbbá nem sodródsz vakon az eseményekkel, és nem hiszed el vakon, amit mások a füledbe sutyorognak. Amikor már a tudatod határozza meg a léted és nem fordítva, akkor megéled azt, hogy milyen végtelen módon rendeltetett az egész univerzum a szolgálatodra.
Akkor már a te magad leszel a jó pásztor és zöldellő rétekre vándorolsz és bővizű folyókhoz. Terített asztalhoz ülsz a világ dicsőségére. Tudni fogsz és nem vakon hinni: és tudásod alapján utat mutatsz a segélyt kérőknek. ( mi módon is mutathatnál utat annak, aki nem a szakadékban akarja végezni, hanem a terített asztalt keresi, ha te magad nem ismered a járást, csak hiedelmeid vannak róla? )
- hogy aztán némelyik a terített asztal helyett a szakadékba kóborol? Hát, az is egy út, mondhatni, elvétette az utat. Te bizonyosan nem büntetted azzal, hogy szakadékba lökted. A koppanás az alján pedig nem büntetés: következmény.
Vannak élőlények, akiknek sok ilyen koppanás kell, hogy aztán leüljön a teríttet asztalhoz és olajjal kend meg a homlokuk. Ilyen az Élet......:)))
Vannak, akik ezt IStennek, mások nirvánának, sokan pedig másnak nevezik.....a lényeg az, hogy a ez a valami olyan hatalmas ( végtelen ), hogy képtelenség nem célba érni.
Mert a cél ismer minket és megtalál... nem feltétlenül a mi érdemünk ez, sőt!
A hagyomány szerint Jézusnak ehhez csak egyetlen életre volt szüksége.....mások létélmények egész sorát gyűjtik be.
Egyetlen élet sok mindenre elég lehet, ha az ember törekszik a megismerésre.
A végtelenhez képest 1000 vagy 400000 év.......semmi. Ám kiváló lehetőség önmagunk megtapasztalására. Élmények gyűjtésére.
Hiszen van ideje a gyásznak, bánatnak, örömnek, vigalomnak, árulásnak és nagylelkűségnek.....kérdés csak az, hogy merre, milyen útra fordulsz.
Semmi. De, ebben a "semmiben" egy egész végtelen benne van ám. Amikor a semmi már "valami", onnantól kezdve: véges. Önmagunk megtapasztalása sem egyéb, mint a végtelen véges állapotba történő elmerülése.
A lét szimfóniája végtelen hangjegyből és dallamból áll......hogy milyen lesz a muzsika?
Azt bizony te határozod meg...
Közösen határozzuk meg (...) Az egyéni célok önzést és kicsinyességet eredményeznek. És egyébként is : én csak egy másod- vagy segéd- hegedűs vagyok ebben az orchestrában.
"nem vonnám kétségbe, hogy a HGY-s-híveknek pontosan ezekre a megtapasztalásokra van szüksége a boldogulásuk érdekében... előbb-utóbb túl fognak ezeken jutni... jóravaló emberek ők is."
Ez a létezésed egyik nagy élménye - hogy életed során bármi és bárki lehetsz. Hiszen minden cselekedeted önmeghatározás.
Az én létezésem már ab ovo meg van határozva. Ha meghatározhatatlan volnék (én volnék Isten) akkor persze, mondhatnám, hogy bármi és bárki lehetek. De sajnos én már az vagyok, aki vagyok.
Még a tévút is út, ahogy az előbb találóan a HGY-sek kapcsán megjegyezted.
Elvéteni annyit jelent: nem a legrövidebb úton eljutni oda, ahova minden embert ösztökél a belső iránytúje.
Vannak, akik ezt IStennek, mások nirvánának, sokan pedig másnak nevezik.....a lényeg az, hogy a ez a valami olyan hatalmas ( végtelen ), hogy képtelenség nem célba érni. A kérdés csak az, kinek mennyi utat kell ehhez megtennie.
A hagyomány szerint Jézusnak ehhez csak egyetlen életre volt szüksége.....mások létélmények egész sorát gyűjtik be.
A végtelenhez képest 1000 vagy 400000 év.......semmi. Ám kiváló lehetőség önmagunk megtapasztalására. Élmények gyűjtésére.
Hiszen van ideje a gyásznak, bánatnak, örömnek, vigalomnak, árulásnak és nagylelkűségnek.....kérdés csak az, hogy merre, milyen útra fordulsz.
A lét szimfóniája végtelen hangjegyből és dallamból áll......hogy milyen lesz a muzsika?
Kívülről ezt nehéz azért megítélni... erről nekem is megvan a magam véleménye... de azt azért nem vonnám kétségbe, hogy a HGY-s-híveknek pontosan ezekre a megtapasztalásokra van szüksége a boldogulásuk érdekében... előbb-utóbb túl fognak ezeken jutni... jóravaló emberek ők is...
a bódhiszattvákra nem jellemző, hogy "felismertettnének " bármit is. A cselekvés azé, aki a keres.
Kérj, és adatik neked, de az utad magad járod, nem lökdös azon senki. HA elvéted az utad, bármikor módodban áll iránytűért fohászkodni. Ajtókat fogsz látni, de hogy melyiken lépsz be, az a tied.
Zörgess és ajtó nyitvatartásik neked.
Az "úton" nem taszigál senki. Arra mégy, amerre csak akarsz. Ez a létezésed egyik nagy élménye - hogy életed során bármi és bárki lehetsz. Hiszen minden cselekedeted önmeghatározás.
Mi az út? Ősi kérdés.
Mi nem az? Ez pedig az ősi válasz.( persze nem a kereszténység vagy egyéb gügye vallás válasza. )
"Akinek a reménylett dolgokban bizonyossága van, az is érezheti jól magát. Nincs kikötve, hogy ettől nem érezheti jól magát senki."
Nem bizony. A szellemi mámor, mint a drog néha valóban átjárja ezen derék hívek elméjét. Nézz csak meg egy HGY-s szeánszot: a hívek szemmel láthatólag boldogan járkálnak négykézláb fennakadt szemekkel és vartyognak" nyelveken".
A feel good nem úgy tartja - és tapasztalta - hogy az élet egyszeri valami vagy két irgalmatlan semmi között, vagy egy kozmikus lottó, melyet ha nem jól töltesz ki, akkor örök időkre szenvedhetsz valami Pokol nevezetú helyen.....
A fell good egyik derűs élménye, hogy a lét örök, csak a formái változnak.....ez természetesen azonnal is visszavonhatatlanul megszüntet egy rakás teológia félelmet - amely a gügye vallási tanításokból ered - valamit az elmúlás ősi emberi félelmét is.....
Azon azonban, hogy ő maga Buddhává váljon, leginkább saját maga dolgozott. A saját erejéből vált azzá - és tanításai azt az utat mutatják meg másoknak, miként lehet ezt másoknak is megvalósítani.
Ezért szerepel a buddhisták intelmei között az, hogy ha találkozol Buddhával, öld meg...vagy az, hogy Buddha miért nem terhelte a követőit istenképpel.
A budhhista gondolkodásmód jónéhány irányzata pedig azt tartja, hogy a létező kizárólag önmaga választja meg, hol és miként testesül meg, nem mások dolgoznak rajta.
"A reménylett dolgok bizonyossága nem azt jelenti, hogy az ember vakon reménykedik a dolgokban."
Ez egy keresztény dogma. A keresztények pedig azt hiszik - itt a hit szó jelentéséhez leginkább a hiedelem áll a legközelebb - hogy ugy van, ahogy írod. Józan ésszel, vagy tudatos fejlődés utján lévő létező személy viszont jól látja és tapasztalja, hogy ez a hiedelem nem más, mint vakon reménykedni azokban a dolgokban, melyet a vallási irányzatuk képvisel. A vak szó tökéletesen helytálló, - igy a vakhit is - hiszen a keresztény definiáló ki is emeli, hogy a NEM LÁTOTT dolgok "bizonyossága".
A feel good - azok szerint , ahogy én élem meg - egy olyan gondolkodásmód, amelyben a hit nem más, mint laza bizonyosság, melynek alapjait a megtapasztalás jelenti. Ebből fakadóan a feel good arra törekszik, hogy NE a lét határozza meg a tudatot. hanem a tudat a létet.
Így aztán a derüs világszemlélet akkor is megmarad, ha épp a körülmények - finoman szólva sem rózsásak.
Ha szabad egy kicsit a javára írni, ez jobbnak tűnik annál, mint amikor egy adott személy nagyszerű körülmények között is képes arra, hogy rosszul érezze magát.
