"This two disc set is a musical summary of the 23 year old's journey so far with 17 songs - including 'The Closest Thing To Crazy', Nine Million Bicycles', the number 1 duet with Eva Cassidy 'What A Wonderful World' and 3 previously unreleased bonus tracks - and a live DVD filmed earlier this year in Rotterdam.
Highlights from the three previous albums are joined by 'When You Taught Me How To Dance', from the film 'Miss Potter', and three new songs recorded for this album release - Toy Collection (written by Katie for the MySpace film 'Faintheart'), 'Somewhere In The Same Hotel' (a slow, bluesey song co-written by Katie and Mike) and 'Two Bare Feet'(a brand new, up-tempo, foot-tapping Katie/Mike co-write). 'Collection' is the ideal way to celebrate Kate Melua's stunning career to date."
Track listing * 1. The Closest Thing To Crazy * 2. Nine Million Bicycles * 3. What A Wonderful World * 4. If You Were Sailboat * 5. Piece By Piece * 6. Call Off The Search * 7. On The Road Again * 8. Mary Pickford * 9. Spiders Web * 10. Thank You Stars * 11. I Cried For You * 12. Crawling Up A Hill * 13. Tiger In The Night * 14. When You Taught Me How To Dance New Tracks * 15. Two Bare Feet * 16. Toy Collection * 17. Somewhere In The Same Hotel DVD (a 90 minutes DVD) * 18. The Arena Tour Live From Rotterdam (Plus `Behind The Screens' - a short film about the preparation and design of the tour production.)
Na, hát annak ellenére, hogy Mike Batt azt írta a blogján, hogy a Kozmic Blues rajta lesz studió változatban az októberi válogatás-albumon, itt ez most nem szerepel:
A 80-90 dalból, amit Katie eddig elénekelt már, össze lehetne állítani egy jó válogatás-albumot. De szerintem nem a teljes repertoárból fognak válogatni. Ha meg a studióban felvett dalok különböző élő verzióit is figyelembe vennék... Valójában csak egyetlen egy dal különböző verzióiból is össze lehetne állítani egy albumot, ha az mondjuk a "What I Miss About You". Ott van az album-verzió, azután a különböző élő változatok, egy részük zongorával, más részük gitárral. De szerintem a Dramatico egy teljesen hagyományos válogatást fog kiadni, a legismertebb, főleg albumon megjelent dalokból, plusz egy-két új dal, mint például a Kozmic Blues. Meg persze ott lesz mellette a koncert-DVD.
Örülök az extra daloknak de hülyeségnek tartom, hogy egy énekescsaj, akinek eddig három albuma volt, most kiad egy besztofot. Minek? könyörgöm, majd hat album után... na mindegy... ha egyeseket felvet a pénz :D
Bocs, természetesen az április 13-i hollandiai (Ahoy) koncert nem Amszterdamban, hanem Rotterdamban volt. Később április 29-én a milánói koncerten szintén forgattak a DVD-hez, ezért viselte Katie itt is ugyanazt a fellépőruhát, mint Hollandiában. Ha valamelyik számmal nem elégedettek, azt így egyszerűen be tudják helyettesíteni a milánói felvétellel - ha ott az jobban sikerült. De pont a Kozmic Blues az a szám, amit Katie szinte mindenhol másképp adott elő, és ezek közül nekem a legjobban a montpellieri és a ljubljanai tetszik, illetve állítólag most az utolsó (augusztusi) németországi és norvégiai fellépései közül egyiken-másikon még a ljubljanainál is jobban sikerült neki ezt a Janis Joplin covert előadnia. Kár, hogy ezek biztosan nem lesznek rajta a DVD-n, mert a DVD-hez csak a rotterdami és a milánói koncerten forgattak. Az apparátust, ami egy ilyen felvételhez kell, minden helyre nem vihetik el, mert az baromi drága lenne. (Komplett tévéstudió, operatőrökkel, kamerákkal, rendezővel, műszaki emberekkel...)
Katie Melua a tervek szerint a jövő héten újra stúdióba vonul, hogy néhány extra számot felvegyenek az októberben megjelenő "The Katie Melua Collection" CD+DVD kiadványhoz. A DVD a mostani nyári turné amszterdami (Ahoy) koncertjének felvételét tartalmazza majd. Azt nem tudom, hogy a válogatás CD-n milyen dalok lesznek, gondolom, az előző három album és a kislemezek legjobb dalait igyekeztek összeválogatni - de ez persze mindenkinek más, így igazán mindenki kedvére nem lehet tenni. Az extra dalok között viszont nagyon valószínű, hogy ott lesz az ide turné meglepetés-dala, a Janis Joplin feldolgozás, a Kozmic Blues. Mike Batt a blogján elmondta még, hogy Katie rengeteg sürgető felkérést kapott újságoktól, tévéktől, hogy nyilatkozzon nekik az orosz-grúz háború (pontosabban Grúzia Oroszország általi lerohanása, melynek hátterében egyértelműen az USA és Oroszország hatalmi játszmája áll, és az, hogy Oroszország nem tűri, hogy Európa őt megkerülve juthasson az ázsiai olajhoz, földgázhoz Grúzia területén és kikötőin át - megj.tőlem) kapcsán. Mike és Katie szerint viszont az, ha az ember szülőföldjét éppen egy háborúval rombolják, nem olyan dolog, amit az ember, mint egy jó lehetőséget, kihasznál a saját média-jelenlétének a növelésére. Így ezeket a felkéréseket visszautasították. Katie ehelyett a blogjában írta meg az ezzel kapcsolatos érzéseit, gondolatait, illetve az egyik legutóbbi koncertje helyszínén szólt pár szót a témáról az őt erről is kérdező újságíróknak.
Az biztos, hogy a grúzok jobban jártak volna, ha Katie-t választják meg elnöknek Szaakasvili helyett. A saját területén próbált rendet tenni, és azért, mert már elege volt az oroszok által támogatott fegyveresek támadásaiból a grúz falvak ellen, de nem értem, vajon mire számított? Hogy az oroszok ezt ürügyül felhasználva nem rohanják le azonnal Grúziát? Vagy hogy a hatvan-nyolcvan tankkal majd megállítanak hatszázat, vagy hatezret? Hideg fejjel, az összes politikai és jogi lehetőséget ki kellett volna használnia, ehelyett elborult az agya attól, hogy a dél-oszét területről rakétákkal meg mindennel lövik a grúz településeket, és elhatározta, hogy erővel csinál rendet. Nyilván joga lenne hozzá, hiszen Grúzia saját területéről van szó, ahová annak idején, amikor az alán birodalmat szétverték a hunok, befogadtak egy csomó oszét (jász) menekültet (mint később Magyarország is), akik húsz éve, a szovjet birodalom felbomlásakor, orosz ügynökök lázítására is, a grúzok ellen fordultak, és önállósodni akartak. Persze úgy, hogy Grúziából hasítanának ki területet maguknak, és ugyanezt akarják az abbházok is. Azután az oroszok orosz útlevelet adtak az oszétoknak, és ügyeltek rá, hogy azok nyugodtan támadgathassák a grúz falvakat, míg a grúz állam rendfenntartói ne csinálhassanak semmit. Most pedig, hogy mégis megpróbálták, kapva kaptak az alkalmon, és végeredményben láthatóan már egész Grúziát annektálni akarja Putyin. Szaakasvili ostoba volt, mert erővel próbálta meg "normalizálni" a helyzetet, és visszaállítani Grúzia területi egységét, amit a szakadárok orosz biztatásra és orosz segítséggel, támogatással bontottak meg. De az egy régi igazság, hogy csak az ostoba ember kezd bele olyan harcba, amit nem képes megnyerni. Szaakasvili lenullázta a grúz haderőt, és lehet, hogy a független Grúziát is sikerült felszámolnia. Ha azt hitte, hogy így ráveszi az USA-t, akivel az utóbbi időben szoros baráti kapcsolatokat ápolt, hogy beleugorjon a háborúba, és mentse meg az oroszoktól, hát ostobán számított. Az USA nem hülye, hogy közvetlenül vegye fel a harcot orosz erőkkel, egy Oroszországgal határos országban. A kérdés az, mit tenne az USA és a NATO, ha mondjuk Putyin elhatározná, hogy Észtországot, Lettországot, és Litvániát lerohanja, és Oroszországhoz csatolja. Valószínűleg nem sokat, és Lengyelország is joggal van besz**va a történtek miatt. Elvileg, ha egy NATO tagországot támadás ér, a többieknek kötelessége azt megvédeni. De ha a támadó egy atomhatalom, baromi erős hagyományos hadsereggel, mint Oroszország, akkor vajon mi a helyzet?
Katie írásának az utolsó mondata a legfontosabb, ezt jó, ha mindenki állandóan észben tartja, egy ország békéje, szabadsága, függetlensége, demokráciája, és egysége nem eleve és örökre garantált dolgok, ezekért minden nap tenni kell, mert ha nem, akkor eljöhet az idő, amikor már ennyi nem elég. Amikor már többet kellene áldozni érte, akár életeket is. Az, hogy egy ország eljut-e idáig, függ persze a külső körülményektől is, de leginkább a politikusoktól, az okos politikájuktól, és az ország minden polgárától, mert az ő felelősségük a legnagyobb. Minden országnak, ahol demokrácia van, olyan politikusai, olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel. Grúzia is maga választotta meg Szaakasvilit, és bizony aki egy kicsit is ismer grúz megnyilvánulásokat, hozzászólásokat az internetről például, az tudhatja, hogy magyar mértékkel a grúzok közül sokakban igen erős a nemzeti büszkeség, itthon nálunk ez a mérték már szélsőségesnek számítana. Ez pedig nyilván nem tetszik az oszétoknak, abbházoknak, és minél erősebb a grúz nacionalizmus, ennek ellenhatásaként annál erősebb az abbházokban, oszétokban az elszakadási törekvés. Ezt mi, magyarok is eljátszottuk már a XIX.-XX. században, aminek az eredménye az lett, hogy az ország elvesztette a területe kétharmadát.
Ha nem vagy világhatalom, hatalmas hadsereggel, akkor csak ésszel, józansággal, türelemmel politizálhatsz, barátokat, szövetségeseket gyűjtve, mert különben a végeredmény tragikus.
Ha valahogy helyreállna a béke Grúziában, és megmaradna független országnak, Szaakasvili biztosan nem kerülheti el a felelősségre vonást, a minimum az lesz, hogy távoznia kell a hatalomból. Putyint és Oroszországot viszont senki nem fogja felelősségre vonni, mert egy erős katonai hatalom - főleg a határaihoz közel - gyakorlatilag azt tehet, amit akar. Oroszország most újra érinthetetlen szuperhatalomként kezdi definiálni magát, az olajból, gázból befolyó óriási pénzeket a hadsereg fejlesztésére (is) fordította, és fordítja a jövőben is. És erősödik az orosz (és a pánszláv) nacionalizmus, Oroszország láthatóan újra egy terjeszkedni akaró birodalom.
Katie ezt nem fogja tudni megváltoztatni a zenéjével, de akkor sem tudna tenni semmit, ha a gyerekkori terveihez hűen mégis a politikai pályát választja. A művészet nyilván hatással van az emberekre, hatással van a világra, de azért a világot akkor is a pénz, a hatalom, az erő irányítja - így volt, így lesz. És ha neked ezek nincsenek, ráfaragtál.
Ülök egy hotelszobában, Németországban, a nyári turném közepén, és a BBC World News közli velem, hogy a szülőföldem darabokra van szakítva. Ezen a héten egész idő alatt képtelen voltam nem figyelni a híreket. Sohasem láttam ehhez hasonlót ez előtt, sohasem éreztem magam ilyen kiszolgáltatottnak, magányosnak és dühösnek. Amikor háború van, az mindig valami távoli földön van, és azután átváltanak az időjárásra és a sporthírekre. Én majdnem megütöttem a tévét a távirányítóval, amikor áttértek a sporthírekre. Mialatt a konfliktus folytatódott Grúziában, én képtelen voltam elhinni, hogy a világ körülöttem a szokásos módon működik tovább, vagy hogy én a normális módon teszem a dolgom. Különösen végigcsinálni ezt a két utolsó fellépést, nagyon különös érzés volt. Távolabbra kerültem ezektől, mégis soha nem éreztem magam olyan kellemesen és boldognak sehol máshol, mint a színpadon.
A legrettenetesebb nap a múlt hétfő volt, amikor nem tudtam elérni senkit, beleértve az anyámat és az öcsémet, akik eredetileg nyaralni voltak ott. Amikor beszéltem a mamámmal múlt pénteken, azt mondta, hogy minden rendben lesz, és minden teljesen normálisnak látszik annak a tengerparti városnak az utcáin, ahol ők voltak. De akkor a telefonom nem működött tovább, és hallottam azokat a dolgokat a hírekben, amelyek megdermesztettek, arról, hogy a harcok tovább terjednek Grúziába, Tbiliszi felé, ahol a nagyszüleim élnek. Végül mind elértem őket kedden, és ők elmondták, hogy nincsenek harcok, nincs erőszak a fővárosban, sem máshol, kivéve Gorit.
A még mindig Goriban lévő oroszoktól származó jelentések szerint abbahagyták a harcot, de nem szükséges megölni egy ország népét vagy a katonáit ahhoz, hogy lebénítsák az országot. Gori a kellős közepén van annak az egyetlen útnak, ami nyugatról keletre tart keresztül Grúzián. Ez az az út, amelyen a mamámnak és az öcsémnek utaznia kell ahhoz, hogy elérjék a repülőjáratot, amely visszahozná őket Tbilisziből.
És ez az az út, amelyen én utazni szoktam minden évben, hogy eljussak a fővárosból a tengerparti városokba. Ez mindig annyira remek utazás autóval, hat óra nagyszerű vidéken, változó tájjal, sivatagszerű domboktól sötét erdőkig, pompás folyók, azután hegy, amelyen át kell kelned, ahol általában egy busz van előtted, lassan küszködve a meredek hegy rémítő kanyarjaiban. Így számomra az a gondolat, hogy ez az út jelenleg veszélyes és fenyegető, hihetetlen.
Anyukám és az öcsém kétszer próbálták meg megtenni ezt az utat vissza a fővárosba, de minden alkalommal visszafordították őket grúz rendőrök, arról tájékoztatva őket, hogy ez túlságosan kockázatos. Vannak beszámolók olyan emberekről, akik a másik irányba utaztak, eljutottak egészen Goriig, és az autóikat és minden holmijukat ellopták. Egy huszonöt éves lányról is hallottam, aki eltűnt. Emberek egy csoportjával utazott azon az úton, és Gori közelében rajtuk ütöttek. A lányt elrabolták, és azóta nem látta őt senki.
Az egyik legfrusztrálóbb dolog volt az elmúlt napokban megpróbálni tiszta képet kapni a konfliktusról. Tegnap, a családom szerint, Gori még mindig megszállt város volt, míg ugyanabban az időben azt láttam a hírekben, hogy az oroszok kivonulnak. Talán ez néhány napba kerül nekik? Talán felrobbantják a fel nem robban bombákat mielőtt elmennek? Ki tudja. Én csak azt szeretném, hogy a hazám szerezze vissza a stabilitását.
Grúziában mindig bizonytalan volt a politikai helyzet, különösen a Szovjetúniótól való elszakadása, és a kilencvenes években ezt követő polgárháború után. Nemrégiben a dolgok megjavulni látszottak, a gazdaság növekedett, a nagy városok kezdtek tisztábbnak látszani, és szinte nem is lehetett hallani olyan elektromos áram kimaradásokról, amelyek akkor voltak, amikor ott éltem. De ezután az elmúlt hét után minden újra bizonytalannak látszik.
Sue, a sajtósom elmondta nekem, hogy elárasztották a hozzám intézett kérések, hogy beszéljek erről a médiában. Mit kellene mondanom? Nem tűnik helyesnek odavinni ezt ugyanarra a platformra, mint amikor a zenémről beszélek az újságíróknak, fényekkel, sminkkel, és a show-biznisz minden képtelenségével. Én nem akarok valamiféle arc lenni, aki személyesebbé teszi ezt a konfliktust az átlag brit számára, azért, mert ők ismernek valami énekest aki onnan jött, aki biciklikről énekel. Ez nevetséges. A konfliktus az konfliktus. Csak éppen így esett, hogy ez a konfliktus a szülőföldemen van, amelyre emlkszem, és ahol majdnem az egész családom van éppen most.
Tíz nappal ezelőtt biztonságban, boldognak éreztem magam, és már nagyon vártam a látogatást Grúziába, a nyári vakációra. Most nem vagyok biztos benne, mit érzek. Csak annyit tudok, hogy egyszer Grúzia meggyógyítja magát a jelenkori történelmének egy újabb viszálya után, és azután én sohasem fogom ezt a biztonságérzetet adottnak venni, és ezt azoknak az embermillióknak sem kellene tenniük, akik békés országokban élnek.
Katie Melua - aki jelenleg Németországban turnézik - bejelentette, hogy aggódik a családja biztonságáért, miután tegnap háború tört ki Grúzia és Oroszország között, és orosz gépek ma hajnalban bombázták a grúz infrastruktúrát, és robbanások rázták meg a grúz fővárost, Tbiliszit is. Katie édesanyja, és öccse jelenleg Tbilisziben tartózkodik, nyaralni utaztak Grúziába a rokonokhoz. Katie két héten belül csatlakozott volna hozzájuk. Mozgósították a tizennyolc év feletti férfiakat, az öccsét ez egyelőre nem érinti (csak a bombák, amelyek hullanak), mert még csak tizenhat éves, de a nagybátyját jó eséllyel behívhatják harcolni. Katie mindkét oldal vezetőire dühös, hogy háborúval akarják a problémákat megoldani, és hogy pózolnak egymás előtt, mutogatva, hogy melyikük fegyvere, "szerszáma" nagyobb. És reméli, hogy az erőszak befejeződhet, mielőtt még több ember meghal.
"Singer Katie Melua spoke today of her fears for the safety of her mother and brother, who are in her home country of Georgia as it teeters on the brink of war.
Melua, 24, telephoned her mother Tamari after fighting broke out between Georgia and breakaway province of South Ossetia, which is backed by Russia. The Nine Million Bicycles singer was due to visit family members in the south west Asian republic in a fortnight and still hopes to go. She fears her uncle may be conscripted into the Georgian army but her brother Zurab, 16, is too young to fight.
Melua said she hoped the conflict ended soon. "Whoever settled anything with war? At the moment it seems to be a lot of posturing and the two 'sides' showing each other how big their 'guns' are," she said. "But I hope that the violence can end before any more people are killed."
A spokeswoman for the singer added: "She is worried about her mum and brother being there. But they are not completely panicking because they are in Tbilsi. "Everyone has been told to sit tight and see how it pans out. "Her mother told Katie that all Georgian men over the age of 18 are to go to Ossetia. Fortunately her brother is too young, but her uncle would qualify. "On a personal note, that is scary.""
Azóta, hogy Katie az édesanyjával beszélt telefonon, a háború Tbiliszit is elérte, mert orosz bombázók jelentek meg ott is. Arról, hogy jelenleg mi van velük, nincsenek hírek, az oroszok kikőtőt, utakat, és repülőteret is bombáztak. Tbilisziben, a fővárosban evakuálták a Parlamentet, és más kormányzati épületeket a bombázások miatt.
Viszont például az egyáltalán nem szerepel a listájukon, hogy 2006 őszén Katie egy jó kis koncertet adott Sopot-ban, és azóta Lengyelországban eléggé ismert lett. Ha nálunk a TV2 mondjuk elintézné, hogy a "Magasztár 4.-Big Brother" utolsó adásában, a szavazás alatt (ha lesz ilyen) Katie és együttese szórakoztassa élőben a nézőket... :)
Nem értem, miért kell a turnékat albumcímek szerint elnevezni, besorolni? Főleg akkor, ha az nem megy? :) Az, hogy ki hogyan sorol be valamit, vagy mi szerint osztályoz, az illetőtől függ. Fel lehet osztani évek szerint, helyszínek szerint (brit turné, európai (kontinens) turné, amerikai turné, ausztrál turné)... aszerint is, hogy melyik album volt az utolsó, ami megjelent a turnét megelőzően, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy ilyen koncerten nem játszottak volna dalt vagy dalokat a következő - még meg sem jelent - albumról. 2004. március 18-án például Katie énekelte a Thankyou, Stars és a Spider's Web című számokat is, a 2007-es nyári turnén pedig műsoron volt a Pictures albumról (ami azután csak októberben jelent meg) a Perfect Circle és a What I Miss About You is. Azután vannak koncertek egy turné közben, amelyek valójában kilógnak a turnéból, ilyen volt például a 2006-os sopoti koncert, a "Gig on the rig" koncert, vagy 2007 júliusában a Live Earth koncert, mert ezek más jellegűek voltak, rövidebbek, speciálisak, egyediek, nem olyanok, mint az aktuális turné szokásos állomásai. Tőled függ, hogy mi szerint osztályozod, de az igy, hogy ezt hogyan teszed. :) Ők egyszerűen évek szerinti bontásban időponttal és helyszínnel tüntetik fel Katie oldalán, mert máshogy jól besorolni szerintem nem is nagyon lehet. Vagyis pár koncert úgyis mindig kilógna a sorból... Ott van például 2006-os amerikai turné... annak az első része egyértelműen az Il Divo-hoz kapcsolódik, a második része meg kisebb koncert helyszínekhez, de persze lehetne PbP turnénak nevezni, de csak azért, mert akkor az volt Katie addigi utolsó albuma. Viszont a koncerteken nem egy, hanem mindkét albumról játszottak dalokat akkor is. Biztos, hogy albumcímek szerint be kell sorolni a koncerteket? Miért? :)
Nembírom! Nem bírom a bizonytalanságot... Minden koncertturné-helyszínt kitöröltem. Valakivel, aki érti azt a nyomorult Tour Historyt, meg kell ezt beszéljem. Patreides. Siess a segítségemre :]
A PbP-turné csak akkor kezdődhet, mikor megjelenik, tehát 2006 szeptember... Úgyhogy az előtte lévő koncertek is a Call off the Search turnéhoz tartoznak? Háárom éves turnÉ?
