igenis prűd vagy! itanítási időn kívül a diákok úgy öltözködnek ahogy akarnak. pl egyáltalán nem meglepő, ha pl Hermione a klubhelyiségben egy szexis rövid selyem hálóingben flangál, vagy ha Roxmortsba miniszoknyában és egy vékony blúzban megy le a karácsony előtti utolsó hétvégén ajándékot venni :))))
Jahh, meg magassarkúban, ami sokszor csizma. Blöe. Pedig nem gondolom magamról, hogy prűd lennék. ;) Néha oda kéne írni, hogy ez a Roxfort, ahol egyenruhát hordanak a tanulók. :)
Én nem vagyok pasiból, azt mégse nagyon tudom megemészteni, amikor a hősnő (Hermione, Ginny, Lily!) ilyenolyan feszülős felsőben van, meg még a satöbbi... :SSS
Sőt, használatos a "szemforgató" jelző is. Nekem is természetes, én mindig is használtam a "forgatja a szemét", "ne forgasd a szemed" stb. kifejezéseket :-) És én is gyakran mondom a fiamnak, ő tényleg forgatja, sőt, néha pörgeti :-D :-D :-D Arwen
:) Pedig nekem a szemforgatás annyira természetesnek tűnik, én is rendszeresen használom (bár én csak forgatom, és nem megforgatom). Esküdni mernék, hogy gyerekkoromban jó párszor megkaptam a "Ne forgasd a szemedet, kisasszony!" kezdetű letolást, pedig a szüleim nem olvastak angolul semmit. :)
Egyik regényemben ( nah vajon melyikben? :D) Harrynek olyan patrónusa lesz végül, mint Pitonnak, miután ugye hozzákerült, és történt egy fontos érzelmi változás. Fekete párduc volt. És Harryvel nincsenek békében, mert egyik sincs a másikkal megelégedve társaságilag. XD
Fekete talár... a mágusok világában a fekete színű talár, amire a legtöbb bűbájt lehet kimondani, illetve méregálló főzettel lehet átitatni az anyagot, így ellenállóbb lesz. :D
*nem röhögni kérem* Csak mondom megosztom saját agyszüleményeimet. XD
Most olvastam azt a részt, ahol a ruhák színéről társalognak oldalakon át, valahogy az jön ki belőle, hogy aki Mardekár-szimpatizáns, annak a zöld kell legyen a kedvenc színe, és fordítva... (akár tovább is mehettek volna ezen a logikai láncon, miszerint akik ugyanabba a házba tartoznak, azoknak a kedvenc étele, kviddicscsapata sőt a patrónusa is ugyanaz kellene legyen ilyen alapon)
Speciel azokat a részeket, ahol oldalakon keresztül tárgyalják a karakterek ruházatát, el kellene látni valami figyelmeztető jelzéssel, hogy vigyázat, pasiknak nem ajánlott!
ez az okítás a marriage stone elején van. az édesgyökeret aprítják meg csócsálják össze, és valamiért mindig más lesz az íze. bár nem nagyon hiszem, hogy ez a valóságban is működne :)
Na, azért azok között is vannak szintkülönbségek. Például egy olyan karakterről, mint Hermione könnyebben elhihető, mint például Harry-ről. Kivétel, (ami nemstudom *szégyen, szégyen* talán AYLNO-ban, vagy a Marriage Stone-ban van) például olyan esetekben, amikor PP kiegészítő leckéket ad olyan dolgokról, hogy ha így aprítod, vagy másképp morzsolod, akkor más lesz a hatása. Mire Harry érdeklődni kezd. Draco meg persze mindig jó bájitaltanból. :DDD Olvastam egyáltalán olyat, ahol nem? Nem rémlik. :)
Van mégegy, ami majdnem minden ilyen PP-s sztoryban benne van: az áldozat hirtelen a bájitalfőzésben találja meg élete értelmét... (Bár az AYLNO-ban ez valamiért csak félig-meddig van így: a két áldozat közül csak ez egyikre igaz teljes egészében;)
Ha szórakozás, akkor megette a fene... az irodalom (ha egyáltalán van ilyesmi), egyfajta pszichoterápia, éppúgy, mint minden más igazi művészet – az olvasó, valamilyen értelemben 'jobb emberré' válik, mire végez a történettel.
*Meta: Na, most ezt tényleg felesleges volt ideínom – akik egyetértenek velem, azoknak minek, akik meg nem, azok jól bolondnak néznek;)*
*Természetesen nem erről jutott az eszembe* Mondjuk van előnye is, ha az ember rossz storykat olvasgat: ebben a kontrasztban legalább jobbnak érzi a sajátját;)
