dreamcatcher - álomcsapda [USA, 2oo3, lawrence kasdan]
- némi spoiler - kingnek valszeg senki sem mer szólni, hogy a csúcson kellett volna abbahagyni, az egykori rémálomgyáros továbbra is ontja magából a szörnyeket, de azok maximum egy vásári mutatványos ketrecében mutatnának szépen, éjszakáink nyugalmát nem fenyegetik. néhány éve attól votl hangos a sajtó, hogy stephen kinget elgázolták, az elkövető néhány hónappal később rejtélyes körülmények között elhalálozott, meg minden. miuzán a hírverés elcsitult, megjelent king első "postcrash" regénye, amit a mester az új millenium első nagyszabású rémmeséjének szánt. a könyv azonban nem az újdonság izgalmas illatát árasztotta, hanem a fáradt olaj émelyítő bűzét. na jó, hagyom a virágynyelvet: a kritikák szerint a könyv szar, king összeszedte eddig pályafutásának legjobb elemeit: telekinetika, ki nem mondott, de sírig tartó gyermekkori szövetség, agybaszkuráló idegenek, sz'al az álomcsapda hallgathatna az "állj mellém, rémkoppantó, ne bohóckodj!" címre is, ha nem hangzana túl bénán. na most, ha már idáig fikáztam a film alapjául szolgáló regényt, jöjjön egy fordulat: nem is olvastam. :]
aztán rögtön még egy: a film egész türhető. nem értem, mi fantáziát látott a warner ebben a regényben, de 1oo millió dolláros költségvetést biztosított lawrence kasdan számára, aki egy másik forgatókönyvíró zsenivel, william goldman-nel felvértezve megpróbálta kihozni a lehetetlent a kusza regényből: egy jó filmet. az első óra simán beszippantja a nézőt, szerény személyem borzongott, didergett és megfogadta, hogy soha többé nem megy vécére, ami a halál után a legmagányosabb dolog a világon; ebben a filmben pedig a klotyó tartogat néhány kellemetlen meglepetést. a film második fele azonban egy pöttyet sutára sikeredett: a cselekmény több szálra foszlik szét, fontosra és jellegtelenre egyaránt, belépnek új szereplők; a befejezés bár különbözik a regényétől [állítólag nagyon-nagyon béna], de azért vicces. a szereposztás nagyon impresszív, azt viszont sajnáltam, hogy morgan freeman nem mutatott semmilyen trükköt a szemöldökével, pedig annak biztosan célja van, hogy ekkorára nőtt. :] összeségében nem rossz produkció az álomcsapda, az utolsó harmadra jellemző lamerkodás ugyan hagyott némi keserű szájízt maga után, de úgy is inkább a borzongató/látványos jelenetekre fogok visszaemlékezni.
Honogurai mizu no soko kara (Dark Water) - 2002 - Japan
Hideo Nakata-nak, a Ringu rendezőjének és Kôji Suzuki-nak japán "Stephen Kingjének" filmje, amely ismét remek példa a múfaji elemek vegyítésére. Az Inner Senses-nél említettem már, hogy a filmnek lelke van. Itt sincs ez másképp. Olyan szinten keveri a horror és a drámai elemeket, hogy a a film végére teljesen összezavarodtam. Végig izgultam, paráztam a filmet, és a legvégén pedig egy könycseppet morzsoltam szét a szemem sarkában.
Részemről a cseresznye.
Legyen musical-nap, és a második film a Moulin Rouge, a harmadik pedig a Drágám a kölykök... :-) Vagy netán túl sokat akarok? :-) (még egyiket sem tudtam megnézni)
Amúgy beszólnék én, de hát tudja hogy van az, a Nagy Testvér figyel és gyomlál, ugyebár... :-)
mondja, tovaris, hát magát meg mi lelte? deportálta a kgb? kár lenne. kémeim jelentik, hogy hamarosan beruház egy rémségek kicsiny boltja dvd-be, ha majd hazatért szibriából, esetleg alakíthatnánk e film köré egy KM-et. mit szól?
Steve Martin, könyörgöm, miért?..miért? Miért kell egy ilyen filmben játszanod? Úgy kilógtál ebből a szerepből mint Mari néni kaszája a lovaskocsiból, amikor levágta az őt előzni készülő motoros fejét.
A forgatönyv annyira gyenge, hogy a film egy pillanatif sem tudott lekötni.. najó egy picit akkor amikor Helena Bonham Carter cicijeit mutatják. A gyilkos, a cselszövő kilété pedig kb 10 perc után világos.
sajnálom, de nem tudom, mi lett a hiányzó darabkákkal. elfelejtettem, hová raktam őket. egyszer talán meglelem őket és elkezdek kirakni belőlük egy új képet.
Ez az alkotás is azon kevés filmek egyike, mely Stephen King regényből készült, és méltó társa a könyvnek. Az hogy könyv tökéletes szinte nem is meglepő hiszen King a horror mellett a drámához ért a legjobban. Karakterei, a részeges, gyermekmolesztáló apa, a családját összetartani próbáló, a gyerekéért mindent megtevő anya, és a sérült lelkű kislány egytől egyig remekül kidolgozott karakterek. Szinte érezzük a jelenlétüket a szobában amikor olvassuk a könyvet. King emberismerete bámulatos.
Ami csodálatos, az az, hogy Tony Gilroy forgatókönyvíró és Taylor Hackford rendező mindezt úgy vitte vászonra mintha a könyvet a olvasnánk. A szinészek emberfelettit alakítanak, fényképezés lenyügőző, a zene magával ragadó. Mestermunka.
a chihiro se került többe 18-20 millió usd-nél.
musa valóban 1 millió usd volt.
a legdrágább dél-koreai film ezidáig a resurrection of the little match girl 9,2 millió usd-be került, a film 2002-es, a műfaját tekintve pedig cyber fantasy action . no comment.
ez azért érdekes mert nálam mind az inner senses mind a dark water jobb film mint a ringu. mondjuk számtanilag nem sokkal múlja fölül. mindösszesen egy pontocskával, de tisztán szubjektíven milliószor tetszettek jobban ezen filmek mint a ringu.
musa the warrior, tehát elvben lehetne a magyar címe a harcos is.
amúgy a titanicon tavaly pontosan 30 percel rövidebb volt és akkor nem volt nálam 10/10-es - bár ettől függetlenül annyira megszerettem a filmet, hogy 1 hét alatt megnéztem 3x - miután láttam a teljes verziót egyből felkúszott a maximumra a tetszési indexemen.
És hozzátartozik az is a magas pontozáshoz, hogy van jónéhány film, ami egyáltalán nem tetszett, csakhogy mivel ez esetenként valakinek a kedvenc filmje is lehet, ezért az ilyenekről egyszerűen nem írok. Nem pontozom le és kész. Ha valaki konkrétan rákérdez, akkor megmondom, hogy nem, de csak azért nem írok fél oldalt egy ilyenről, hogy lefikázzam. Ami tetszett, arról írok és kész.
kirakósdit játszottam. nem rég találtam meg az ágy alatt néhány termetes procica és egy alig használt philip k dick regény mellett [hogy mennit kerestem!]. a puzzle neve memento, a dobozán fakó sárga post-it fecnin felirat: "ne felejtsd el megköszönni a rózsaszín zokni szeretőjének". hát most megköszönöm, bárki is legyen az. felnyitottam a láda tetejét, igen, ez ilyen régimódi puzzle, érezni az alkohol avitt illatát, a jobb felső sarokban még néhány vércseppet is találtam, a másik sarka pedig be volt horpadva. tehát, felnyitottam a ládát. valamiért azt hittem, zenélni fog, mint azok a képeslapok, amik hamiskás dallamkezdeményeket sajtolnak ki magukból gyámoltalanul, de ez megint inkább csak egy érzés volt, mint emlék. rémlik valami erről a kirakósról, mintha legutóbb nem tudtam volna rendesen összeilleszteni az elemeket, mert talán egy hosszú munkás nap vagy egy tmulatott éjszaka után álltam neki a kihívásnak? vagy lehet, valaki más tette, nem is én? kiszórom az elemeket. kisebb-nagyobb darabkák, megfakult memóriszeletek, amik önmagukban legalább annyira céltalanok, mint amennyire gyökértelenek. olcsó hasonlat, tudom jól, de most nem ez éltet. össze kell illesztenem a darabokat. de mi is ez tulajdonképpen? aha, egy kirakós. a kirakósnak megvannak a saját szabályai: előbb mindig elő kell keresni a legnagyobb darabokat, ha azokat megfelelően elhelyezted, akkor a többit már igazán nem nehéz hozzáilleszteni. persze, ezzel csalsz; saját kénye-kedved szerint alakítod a játékszabályokat, de úgy érzed, így lesz igazán izgalmas az összerakósdi, ha mindig minden fölösleges elemet visszatennél a dobozba, előbb-utóbb monotonná válna az illesztgetés. hosszasan leköt a játék, még szerencse, hogy nyílvánvaló, mit teszek, így magával tud ragadni, de mikor már majdnem előttem a kész kép, rá kell jönnöm, hiányzik pár darab. kicsit csalódott vagyok, de látom, mi hiányzik és gyorsan beillesztek pár hasonló elemet egy másik játékból. mikor ezzel végzek, már nem is emlékszem, miért is vettem elő ezt a játékot és nagyon félek attól, mi lesz, ha újra elrakom. talán megint csalódott leszek... miért is vagyok csalódott? talán azért, mert túl könnyen ment a kirakósdi. nosza, nehezítsük meg a dolgot! kinyitom a ládát [miért nem zenél?], találomra kiveszek néhány darabot és eldugom őket.
őőő... 2-3 pont??? Hú de nehezet kérdeztél! :D Nem is tom hirtelen. Tudom, hogy volt ilyen, de általában olyan filmeket nézek csak meg, amiket más ajánl, mert hűdejó... Emiatt általában csak jókat látok. De azért van olyan, ami nem jött be! Mi is? őőőőőőőőőőő Affffenébenemugrikbeegysem. :) De nem mindegy? Úgysem az én alapján fogtok filmeket nézni! :DDD Ez a hozzászólás amúgy simán 10/10! :P Ja és kösz a kiemelős segítséget...
azért örülök, hogy végül is mindenki jól érezte magát tegnap, talán csak a nevető negyedik... ööö... nem nevetett annyit. tudjátok, az a kis göndör. az ötödik seggét szíjjelcsapom, ha legközelebb is kimagyarázza magát. :] a hatodik-hetedik pedig lebabázott, az ő távolmaradásuk elnézhető. viszont nézzük a dolog jó oldalát: legalább nem fulladtunk meg, viszont a sivatagban kullogó férfiakkal messze menőkig együtt tudtunk érezni.
félkövér: [b]szöveg[/b] -> szöveg dőlt: [i]szöveg[/i] -> szöveg aláhúzott: [u]szöveg[/u] -> szöveg kép beszúrása: [img src="http://www.kep.hu/kep.jpg"]
url beszúrása: [a href="http://www.url.hu"]link megnevezése[/a] -> link megnevezése
aham, a harcos címre hallgat, de nem szabad összekeverni a most mozikban futó indiai-angol filmmel. a hercegnőt pedig az a zhang ziyi alakította, akitől már ketté állt a f...ülünk a csúcsformában 2-t, a hőst és a tigris és sárkányt látva. a zu warriorban nem volt olyan helyes...
te kulapapa, mondd csak, megtennéd azt nekem, hogy felsorolsz néhány filmcímet, amire 2-3-nál több pontot nem adnál. ;]
