"Arról már nem is beszélek, hogy ilyen, vagy ehhez nagyon is hasonlító szitu sok alkalommal fordul elő összecsapásokon és a bírók még csak rá se fütyülnek az ilyen látványra."
Igen, láttam azt a jelenetet és az a véleményem, hogy - akárcsak ama bizonyos Terunofuji - Myogiryu
meccsen - a "hairpull" (igazából nem is tudom, hogy "hajhúzás, vagy fogás"), szinte ugyanez a jelenet
volt. Csodálatos módon, mindkét esetben mongol kárára ítéltek olyan szitu-ban, mikor, a 2021 Natsu-n
a Yusho sorsa így, egészen véletlenül "play off"-ban, rájátszásban dőlt el és a Myogiryu- val szemközti diszkvalifikálás híján Teru csont nélkül vitte volna a 2021 Natsu Yusho-t. Így is vitte, de ehhez a pla off-ban vernie kellett Takakeisho-t, aki így esélyt kapott a rájátszásra, enélkül ez nem történt volna meg.
Arról már nem is beszélek, hogy ilyen, vagy ehhez nagyon is hasonlító szitu sok alkalommal fordul elő összecsapásokon és a bírók még csak rá se fütyülnek az ilyen látványra. Nálam, ez is minősíti a dolgot.
A "hajhúzás"-nak nevezett dologban van valami. Egyrészt annak látszik /szerintem/, másrészt ezt mi forditjuk "hajhúzásnak" magyarra. Sokkal inkább "érvénytelen - kéz" -technikaként értelmezik a japánok.
Ha az érintkező kéz ujjai nyújtva vannak /és nem tudom még minek kell még megfelelnie, pl zártak
vagy nyitottak legyenek az ujjak?/ akkor nem számit "hajhúzásnak", különben igen. Ichinojo pedig
görbült ujjakkal ért Takakeisho hajához. Szerintem itt ma birói részrehajlás nem történt.
Az már más kérdés, hogy az "érvénytelen-kéz" technikának volt-e jelentősége a küzdelem kimenetelében.
Egyébként egy korábbi eset miatt - amit nagyon felháboritónak és vérlázitónak véltem - /TERU-tól vettek el győzelmet/ kezdtem bele a hozzászólásokba. Ha akkor a székbirók "nem csalnak" , ezen a fórumon meg
sem jelenek. Talán okosabb lettem volna, ha hallgatok.
Tizenhatszor néztem vissza a Youtube -"Sumo, Kyushu Basho, day 8, 2021. nov 21st, Makuchi all Bouts"
c. összefoglalón az inkriminált meccset, ezen belül is a hosszas, "csendes pihenő" - jüket követő félkör-táncos akciót, ami megelőzte azt a "Takakeisho - reptetést". Lehet, hogy fehér TV-t kéne vennem, mert megvakultam, de, aki ezt ide költötte (mármint azt, hogy ezt a döntést "hairpull" miatt / okán hozták a székbírák, azt is, meg aki - bíróként - ezt annak látta, örökre ki kellene tiltani a Basho - tornákról, még közeléből is, "mezei néző"-ként is, nemhogy a bíráskodásnak még-csak a közelébe - tájékára engedni !
A teljes 8. versenynapból - habár voltak érdekes, látványos összecsapások - bennem sajnálatos módon,
a Makuchi utolsó előtti meccse ragadt meg és nem véletlenül. Sokszor, sokat beszéltünk már, e-helyütt
a "halott ember" - effektusról és több alkalommal is elhangzott itt, hogy mennyire eseti és ötlet-szerű a bíráskodás éppen az ilyen helyzetben. Ám - legalábbis számomra - bizonyos, hogy egy adott szitu - ban igencsak "lejtős a pálya" és aktív és egyáltalában nem pozitív bírói közreműködés vezethet oda, hogy a valóságtól merőben elrugaszkodott, mondhatni arcpirító módon csalják el a bírók a meccset, éppen egy
mongol ellenében, egy számukra akár még a végső győzelemre (Yusho) is esélyesnek tartott Ozeki -vel szemben. Ma, a Takakeisho - Ichinojo meccsen pontosan ez történt és mondhatni teljesen korrekt Gyoji-
ítéletet követő monoii folytán az öt japán Shimpan megmutatta, hogy egy kritikus helyzetben szó nincs becsületes és korrekt japán mentalitásról. Ichinojo akcióját követően az Ozeki olyan látványosan repült
ki / le a ringből, hogy azt hittem, hogy a Takanohana-Chigaura-Tokiwayama heyáig (hazáig) földet sem ér. Ha van a "halott ember" szindrómának iskolapéldája, hát ez bizony az, és egyidejűleg, a gyalázatos, szemérmetlen módon csaló, elfogult bíráskodás leg - látványosabb, visszataszító megnyilvánulása volt.
Számomra ez a mai bírói ítéleta 2021 Kyushu Basho szégyen-gyalázata volt, nem kétséges!
(szíves elnézéseteket kérem a durva kifakadásom miatt)
1./ AZ eddig veretlen Abi sumojának bizonyítványát, mondhatni tökéletesen olvasta Hokutofuji, aki nem tekinthető egy "nyeretlen kétéves"nek. A meccs látványa pontosan ennek felelt meg. Hokutofuji szépen kiprovokálta Abi-ból a fej (ész) nélküli rohamozást, nem lépett elé ész nélkül, majd igen udvariasan ki is segítette Abi-t a ring szemközti (átellenes) oldalán. A végén (búcsúzóul) még taszított is egy kicsit rajta,
nehogy valami rejtélyes módon még lefékezni legyen képes. Abi, ezt követően, feltehetően talán vissza-fogottabb, óvatosabb lesz a hátralévő meccsein, főként a rutinosabb "Makuchi - rókák-kal" szemben.
2./ Tamawashi - Takayasu :
Rég volt olyan Basho torna, ahol Tamawashi-t (legalább eddig) ennyire erőteljesnek, és stabil formában birkózónak láthattam. Már szinte hozzá szokhattunk ahhoz, hogy előbb-utóbb elfárad és leereszt. Ezen
a tornán, eddig, ez egyáltalán nem látszik a sumoján. Ma ennek éppen Takayasu itta meg a levét. Saját fegyverével (a nagy tömegéből táplálkozó statikus erejével) győzte le őt a mongol.
3./Ura - Endo :
Két érdekesség volt itt látható. Az egyik a "lassított felvétel"ről közvetített Tachiai. Ura esetében ehhez
már hozzászokhattunk, miután ő ilyenkor keres egy megfelelő, fifikás figurát, amivel kizökkentheti az ellenfelét a normális kerékvágásból. Úgy látszik, Endo most jól felkészült erre, és lemásolta Ura induló cammogását, kihúzva ezzel ellenfele méregfogát. Ennek azután meg is lett az Endo szempontjából
kedvező eredménye.
4./Terunofuji - Myogiryu :
Ennek a meccsnek csupáncsak presztizs szempontból volt némi jelentősége. Útóljára a májusi (Natsu
2021) tornán találkoztak és akkor, a 05. 21.- i versenynapon a bírók - szerintem - elvették az általam teljesen megérdemeltnek vélt győzelmet a mongoltól "hairpull"- címen. Akkor ezt szóvá tettem itt és
kisebb fajta vita is kerekedett ezen. Nem állítom, hogy ezen, a mai meccsen Teru ennek megfelelően "elégtételt vett" Myogiryu-n, mindenesetre nem hagyott sok kétséget, időt és helyet számára, hamar
földhöz csapta őt, mint aki ezzel valamit, utólag szeretne bizonyítani. Persze lehet, hogy egyszerűen csak képzelődök.
Vasárlnap a mongolnak Endo, Shodainak Myogiryu, Takakeishonak meg Ichinojo jön szembe. Kiváltképp
"9. nap - Makuchi :" Helyesen, ez még csak a 6.-ik nap :-)
Jó kis mozgalmas nap volt . ABI tud "újszerű" dolgokat is mutatni, és ez jó. Variál néha a fiú !
A Henka rajongóknak Ishiura tartott ma bemutatót. Tobizaru-Terutsuyushi. A japán nézők boldogok
voltak a nézőtéren, hogy egyeseket majdnem letarolt közülük ez a két megtermett legény. Engem
a frász kerülgetett volna, hogy rám-zuhannak. URA nagyon szépen, hideg fejjel okosan előkészitette a
helyzetet, amiből Takayasu-t földre vite. Egy ex-Ózekitől elvárható, hogy több esze legyen, és ne
sétáljon bele bután egy ilyen helyzetbe !
Hoshosryu megint nagyon szépen birkózott. Nagyon szeretem látni az ilyet. "Dave" barátunk viszont
bizonyára most kesereg, mert Hoshoryu-tól kikapott a kedvence :-). Daieisho megint 100 %-os volt. Takakeisho nagyok okés! Shodai - Takanosho meccsről. Az első monoii meglátása nagyon profi dolog
volt a székbiróktól. A második is az lett volna - szerintem -, de valahogyan elengedték. Indokát nem
látom, viszont egy Ózekit ne a Monoii-k mentsenek meg egymás után kétszer.
Az első igazán érdekes meccs (amit vártam is) a Takayasu-Ura összecsapás volt. Mind a ketten - eddig -
igen jól szerepeltek. Gondoltam, hogy az lesz a sikeres kettőjük közül, aki a nagyon is eltérő technikájuk
- küzdőmodoruk, és a fizikai adottságaik eltérő volta következtében nagyon is különbözőségéből fakadó adottságok - kínálta lehetőségeket előnyként tudja érvényesíteni. Nos, pontosan ez történt. Az Ura-féle
finesz - ötlet és a váratlanságra törekvés bejött a Takayasu-féle statikus, nyers erőre alapozott birkózás
helyhez kötött stílusa - modorával szemben. Ura - felismerve (készülve arra), hogy Takayasu lassabban
eszmél, egy hirtelen indítással kikapta az egyik lábát és már eldőlt a meccs. Szép mozdulat - látványos győzelem volt.
Abi és Takakeisho szuperül teljesít, persze eddig nem azonos meredekségű pályát futottak. Akkor válhat izgalmassá köztük a dolog, ha - a Yokozunával együtt - egészen a végjátékig képesek lesznek tartani ezt
a hatékonyságot - eredményességet. Mind a három teljesen eltérő küzdőmodorban -stílusban. Abi maga
a totális agresszió, lerohanás, az Ozeki a korai, feltörekvő pályája legjobb napjaira emlékeztető módon,
míg a Yokozuna ügyeiről már írtam a tegnapi hsaz-omban. Terunofuji ma is (Okinoumi ellen) lényegében ugyanazon, kitaposott ösvényen haladt, mint eddigi nyerő - napjain. Szépen hagyta Okinoumit támadni. Ő csak azzal törődött, hogy a teljes (jó méretes) testfelületén felfogja, feleméssze a támadás lendületét, energiáját, majd amikor már szinte szembeszökő volt a támadó fél oxigénhiánya, elsavasodása, szépen, különösebb megerőltetés nélkül kitolta Okinoumi-t a ringből. Arra azért felettébb kíváncsi vagyok (hogy- ha egyáltalán sor kerül erre), hogy hogyan - miként válik be ezt a küzdőmodor Takakeisho-val és Abi-val szemben.
"TERU-t (ma is) rendesen szorongatják, de azért jól állja a sarat"
Már az első napi meccse, de kiváltképp a Daieisho ellen vívott, nagyon kiélezett összecsapás óta érzem
azt, hogy ez a fajta rettenetesküzdelem - féleség egyáltalán nem véletlen a mongol meccsein. Mintha
mesterével egyetemben, valami olyan játékot adnának elő, mint az oroszok a II. világháború folyamán,
(a német hadsereggel szemben), egészen 1943. kora - nyaráig (a Kurszk-i katlan-csatáig). Vagyis-hogy kényszerből és mert a német hadsereg több szempontból (kiképezettség, fegyverzet és elsősorban is a
nagy Sztálin speciális katonai káderpolitikájának köszönhetően, mivel szinte teljesen sikerült kiirtania a
Vörös Hadsereg teljes Tábornoki karát, a hadvezetés tekintetében) is erősebb, ütőképesebb volt, (akár
Kutuzov tette 1812-ben, Napoleonnal és hadseregével), szinte tudatosan húzza magára ellenfeleit és fárasztja-meríti ki őket, egészen addig, amig úgy nem érzi, hogy kiszállt belőlük az erő, az akarás, és
végtére felismerik (későn), hogy ezzel a 192 cm magas, 181 kilónyi izom-tömeggel egyszerűen nincs
mit kezdeniök. Szerintem tanult(ak) a korábbi, Daieisho -tól, Takayasu -tól, valamint Onosho -tól több
ízben is, és másoktól egy-egy alkalommal elszenvedett, talán kissé váratlan, de mindenképp "buta" és legfőképpen felesleges vereségekből (kivéve nyilván a Nagoya Basho - n Hakuho -tól elszenvedettet).
Azaz neki a leg-megfelelőbb taktika - stratégiai az ellenfelek rohamának "elviselése - elszenvedése és
ezt követően a "kivéreztetése" és azután, a "földbe döngölése". De lehet, hogy tévedek. Ez viszont 10 versenynapon belül kiderül - eldől.
Amennyire én tudom, Hakuho-val kapcsolatban teljesen önellentmondásos a japán közönség viszonyulása.
Egyrészt olyan mint egy "isten", nagyra tartják a "jótetteit", ugyanakkor időnként azt gondolják róla, hogy
ő egy "vadbarom", aki még azt sem tudja hogyan kell helyesen meghajolni. (A japán szumo-sajtó súlyosan birálta őt legutóbbi tornagyőzelme után, amikor a dijkiosztón több alkalommal is a hátát nem hajtotta elég
mélyen, csak immel ámmal, és alig volt az több. mint főhajtás.)
A közdelem hevessége, az ózumóban tényleg sport, és talán nem alaptalan a feltételezésem, hogy a legjobb
szumó-teljesitmények a világon, az Ózumó-ban találhatók meg.
A mai napról: URA ugyan vesztett, de csodálatos tigris-bukfencet mutatott be. Nagyon meglepett, hogy ekkora ember ilyen rugalmas, és kiváló mozgás koordinációval rendelkezhet. Tamawashi is elkápráztatott,
egyrészt azért, mert 17 éve nem maradt ki tornáról sérülés okán. Szinte hihetetlen, hogy ez lehetséges.
Másfelől pedig az ő esetében eddig még sosem láttam visszatetsző dolgot.
Nem "kabuki-szinház" de azért egy kicsit mégis az."
Lehetséges, hogy ebben van igazság. Akkor viszont azt a néhány meccs - látványt nem értem, ahol
szinte vérre megy a hirig és nem csupán az "első vérig", de a tachiai-tól kezdve, egészen addig, míg- ameddig valaki már szinte vérben fürödve hempereg (jobb esetben a dohyo-n), és rosszabb esetben
valahol lent a legalsó fertály talaján. És valóban, nem is kevés alkalommal lehet látni de facto vért is
(például a szerintem orr - vérzékeny Hokutofuji esetében nem is egyszer). Én legalábbis szeretném, ha
a sumo semmilyen formában és semmilyen mértékben nem válna olyanná, mint amit időről - időre valamelyik sport csatorna programjában láthatni és un. valamiféle "amerikai kecsesz-kecsken"-ként is tisztelhetnénk, vagy sokkal inkább csúfolhatnánk. A leg-borzasztóbb ebben nem is az, hogy kettőtől
hatig terjedő számú cirkuszművész azt a látszatot kelti, hogy valami vérfgagyasztó produkciót ad elő
egy szorítóban, hanem, hogy az amerikai közönség 10 - 90 évesig hogy képes ezen örjöngeni.
"Pl. Hakuho-t is azért bizták meg a "folyósó-őri" teendőkkel, hogy tanuljon egy kis illő alázatot."
No meg, tán az sem egy elhanyagolható szempont, hogy bármennyire is megvetnék valamiért (ugyan
én ebben sem igazán hiszek, mert a saját fészkükbe azért ők se piszkítanak legalábbis szívesen). Az itt megforduló "utca emberei" azért itt sem mentesek attól, hogy mélységesen tiszteljék a Nagy Bajnokot, akiben minden idők legeredményesebbjét láthatják és így módjuk nyílik arra, hogy kézzelfogható közel-ségbe kerüljenek hozzá. Ennek hatását nem szabad lebecsülni és - szerintem - ezzel a japán verseny-rendezők is igencsak tisztában vannak.
"Ami a Gyojik tevékenységét illeti, nemcsak a rosszul kivitelezett ugrálásaikra gondolok, hanem a néha
meglepő itéleteikre is. Meg kell békélnünk vele. Ugyanúgy, mint a küzdőtér hanyag felseprésével, ezt is el kell fogadni. Úgy látszik, az Ozumo vezetése szereti ha van véletlen tényező, továbbá, hogy
a birkózók ilyen esetben mutassanak alázatot."
Ez utóbbi, ugyebár puszta feltételezés a részedről ? Mert - ugyancsak feltételezéssel élve - el kellene gondolkodni azon, hogy akkor most sportról beszélünk, amit sportszerű környezetben és sportszerű körülmények között és szabályoknak megfelelően rendeznek meg, sportolók, sportolni szándékozók
számára és (talán nem véletlenül) sportszerető - sportkedvelő nézők szórakoztatására és még csak véletlenül sem valamiféle kabuki-szinházi előadás, amelynek figuráit valami merőben más szándék,
ok, cél mozgat más okból, célból és szándékból, mint, ami egy sporteseményen, annak szereplőitől - közreműködőitől (sportolóktól, bíróktól és a többi, egyéb közreműködőtől (mint a Szövetség is) teljes
joggal várható.el. Tulajdonképpen nincs ezzel semmiféle probléma, csak éppen ezt a körülményt jó -
előre tisztázni kell és akkor, ez esetben senkit sem érhet csalódás, nem származhat ebből félreértés.
Ez a nagyság átka és logikus következménye. Ha valóban érdemes volt / van / lesz is a promócióra, úgy
jogában, valamint módjában áll neki is és edzőjé(i)nek is, felkészülni erre és amúgy is ráfér, hogy ha és amennyiben a sportág majd olyan szintű klasszikusa szeretne lenni, mint Hakuho volt, akkor erre is fel
kell készülnie, többek között a technikája - stílusa, fegyvertára és a mentális és a fizikai állapota állandó - szüntelen karbantartásával - lehetőseg szerinti fejlesztésével. Mind neki, mind pedig az edzőinek ez a
közös érdeke, feladata ez-idő szerint és nem más. Nem lesz olyan könnyű dolga, mint a nagy elődeinek,
de nyilván nem lehetetlen, megvalósíthatatlan feladat. Most, hogy a Nagymester visszavonult, adatott
neki egy lélegzetvételnyi idő erre - (a rajta kívül szóbajöhetők szerintem) - még nem igazán vannak ott,
ahol egy ilyen méretes feladathoz fel-nőniök kéne és emellett úgy látszik, hogy - legalábbis egyelőre - meglehetősen korlátozott a potenciális trónkövetelők tábora-száma. Egy ideig így volt ez az eddigi két nagy mongol előd, Asashoryu (kb. 3 év / 2003 - 2006 között) és Hakuho (kb. 3 év / 2010 - 2012 között) esetében is. Ha ennyi talán nem is adatik neki, ám azért most is lesz korlátozottabb lehetősége (- lauf).
Érdekes ügy ez a Gyoji tevékenység. Ma például az Enho - Tohakuryu összecsapás alkalmával sikerült
az éppen "szolgálatban lévő"-nek nagyot bénáznia, ami szerencsére nem okozott sem balesetet, sem
pedig nem hozta előnyösebb, vagy éppen hátrányosabb helyzetbe a közdő felek bármelyikét se. Enho egyébként látványos akciójába sikerült szinte majdnem belépnie, "belecsinálni" ügyetlenkedő, valami egészen töketlen módon. Csak hajszálon múlt, hogy nem lett baj belőle. Igazából, azon csodálkozom,
hogy az ilyen esetek elkerülése, megelőzése érdekében- hogy-nem-lehet kicsit "leültetni - pihentetni",
kivonni a forgalomból, legalábbis átmenetileg az ennyire alkalmatlannak tetsző ring-bírót. Ezzel neki is lehetőséget kéne biztosítani a pihenésre és legfőként arra, hogy átgondolhassa alaposabban, hogy mi
célból is tartózkodik ott és miért nem. Más sportágakban manapság, ez szinte már megszokott dolog
és például a futballban is előfordul az, hogy a formán kívül került bírókat is, kényszer-pihenő-szünetre
lehet küldeni időnként - alkalmanként.
Amúgy pedig Enho érdemeiből ez semmit sem von le. Az akciója látványos, szép és legfőképpen igen hatékony, szóval egy vérbeli "Enho-s" akció volt. Pontot / győzelmet ért.
A Makuchi-ban az Ura - Hoshoryu meccsre lettem volna kíváncsi, de sajnos csak volna. Amennyire rutin- ból közdött ma Ura, épp annyira rutintalanul - ötlettelenül ment bele az összecsapásba most a mongol.
Ura szinte munka és erőfeszítés nélkül vitte a meccsüket. Mitaleumi és Daieisho meccse küzdelmes volt
ugyan (mindkettejük mai harcmodora kísértetiesen emlékeztetett az egykori Ozeki Chiyotaikai stílusára)
ám ami a színvonalat illeti, az elmaradt attól, amit vártam, reméltem. Shodai tűl könnyen nyert. Onosho pontosan a tőle elvárható módon hozta a szokott formáját, egy "fej nélkül belemenő" harci kakasnak.
"Ishiura - Terutsuyoshi összecsapás számomra azért volt érdekes. . ."
Ishiura rendkívül izmos, ám még mindig nem képes reálisan felmérni, hogy "mit bír el a szarka farka".
Most, ebben az esetben is ez döntötte el a meccset. Egyébként ezt a "bebújok az ellenfélbe" - figurát
rajta kívül és nála lényegesen nagyobb hatékonysággal adja elő Ura (aki persze már-már majd másfél
mázsa (hol van már a régi Ura-tól súlyban), aki viszont fejben sokkal érettebb, mint Ishiura és pontosan tisztában van azzal, hogy hol vannak a teljesítő képessége határai. Ám néha - néhe még azért Ő is tud tévedni. Rajtuk kívül még Enho is járssza ezt a figurát - időről - időre sikeresen, most éppen kevesebb sikerrel.
"Daieisho nagyon - nagyon jól küzdött !!!"
Iszonyatos erő, lendület és akarat van benne, és ráadásul még ki is tud törni belőle. Ez a sikerei záloga.
A rapszodikussága viszont a kudarcainak a kovácsa. Ha ez utóbbitól valami módon szabadulni tudna és emellett valahogy bővíteni tudná a technikai fegyverzetét is, nemcsak remek Ozeki válhatna belőle, de
még ennél is többre lenne hivatott. És ráadásul még - szerintem - gyorsabban és sokkal biztosabb úton juthatna el odáig, mint akár Takakeisho, vagy éppen Asanoyama (a mostaniak közül Shodai-t csak azért
nem sorolom ide, mert szerintem nincs reális esélye innen továbblépni). Szerintem neki még ezt a most
elért szintet is tartani, megugrani is problémás. Kíváncsi vagyok arra is, hogy egyáltalában meddig lesz
még képes tartani ezt a jelenlegi rangját, mert legtöbbnyire borotvaélen táncol.
Egyébként úgy tűnik, hogy Terunofuji-nak éppen ma sikerült átlépnie a megmaradt árnyékán. A legfőbb mumusai a közelmúltban éppen Daieisho, Takayasu és Onosho voltak. Máig végtére Daieisho maradt az egyedüli, mert épp az utóbbi tornákon ellenük vívott összecsapások alkalmával, Onosho-t és Takayasu-t
már sikerült meglépnie (és persze Hakuho meg visszavonult időközben). Ma iszonyatos erőfeszítés árán
ez is bekövetkezett. Szerintem ezzel hatalmas lelki tehertől is szabadulhatott meg - egyben.
Hokuseiho tegnap rosszul kezdett, ma pedig már ki sem állt. A képfelirat tanúsága szerint az ok lehet
Covid és könyöksérülés is egyaránt. A másik, aki számomra érdekes, Enho, aki tegnap ugyancsak nem jeleskedett, ám ma, valami csodát művelt mert egy felettébb kockázatos figurába belemenve, valami egészen fantasztikus figurával tudott menteni, ezzel idézve a régebbi, megszokott, nagyon fantáziadús
Enho-féle sumót.
2. nap, Makuchi :
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de mintha egy egész más Abi - t látnék, mint aki - akárcsak az Aki 2021.
Juryo Yusho-val került vissza a Makuchi-ba. Az első két nap Abi, valami egészen ellentmondást nem tűrő elszántsággal és erőszakossággal küzdött és csikarta ki a győzelmet, például ma is a nála nem kevésbé erőszakosan és hatékonyan küzdő Chiyonokuni-val szemben.
Egészen más szempontból volt érdekes a Tamawashi - Hoshoryu összecsapás. Számomra legalábbis, az korántsem volt olyan egyértelmű (a meccs kimenetele), mint épp a Gyoji számára, aki minden kétségét leküzdve mutatott a legyezőjével Tamawashi-ra. Ám úgy látszik, hogy ez mégsem volt ilyen egyértelmű,
mert például a közvetítő következetesen monoiit emlegetett, azaz ő sem látta ezt ilyen egyértelműnek.
Én sem. A visszajátszást - lassítást végignézve meg még kevésbé. Ám, amikor ember ítélkezik ember produkciója felett, abból szükségképpen ez következhet.
Okinoumi - Kiribayama : Itt nem a meccsel kapcsolatban van észrevételem, hanem azzal, hogy mintha
azt írtátok volna, hogy Kiribayama (aki mongolnak látta meg a napvilágot) immár japánra honosíttatta
magát. Az összefoglalóban, a meccsek elején kirakják a kamerakép tetejére a porondon várakozó két delikvens nemzetiségét jeltő zászlókat és Kiribayama esetében azóta is konzekvensen (még mindig) a
mongol zászlót rakják kii. Akkor most ???
Takakeisho - Onosho : Most láttam első ízben, hogy Takakeisho számára milyen sokat jelentett az a tíz - egynéhány kiló, amitől sikerült megszabadulnia. Szerintem minden tekintetben (reakció-idő, cselekvő-képesség, stb.) gyorsabb, ellenállhatatlanabb lett és ennek most az egyébként ugyanezen erényekben igencsak otthon lévő Onosho látta a kárát.
Terunofuji - Daieisho : Annyi bizonyos, hogy ez a nap (de lehet, hogy egyben a torna) meccse volt, bár még 13 nap hátra van. Az, amit a tegnai nap után írtam Daieisho-ról, az itt most teljes életnagyságban megmutatkozott. A mongol érdeme és Yokozuna mivoltának leg-ékesebb bizonyítéka volt, ahogy a már - már szinte egy elvesztett helyzetből fordítani tudott és egy szem-pillantás alatt, egy látványosan szép dobással gyúrte le végül Daieisho-t. Nagyszerű meccs, igazi sumo - élmény volt és Daieisho-nak is nagy múlhatatlan érdeme volt ebben. Igazán nem tudom, (de nagyon remélem, hogy a tornán láthatunk még ilyen vérbeli, pompás, a régi időket idéző sumot.
Még egy dolog és ezúttal a rendezésről és mindenek - előtt a közönségről. Nem vagyok tisztában azzal,
hogy Japánban most milyen a járványhelyzet. Azt azonban egész világosan látni, hogy egyfelől, amikor
a közönség következetesen visel maszkot, ugyanakkor-másrészt olyan mérhetetlenül fegyelmezetlenül
nem tesz eleget a távolságtartásnak, hogy egész világosan látszik, hogy a nézőtér alsó hat - hét - nyolc üléssorában, mint a heringek a konzerves dobozban, úgy szoronganak, miközben a felső tíz-egynéhány
üléssor pedig pang az ürességtől. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a torna nézőközönsége egytől-egyig egy - közös háztartásban élő házaspárokból és közvetlen rokonságból tevődne össze. Még viccnek
1./ Chiyoshoma ott folytatja, ahol az Aki-t abbahagyta. Kotoeko ellen (félre)ugrott rgy olyan félfordulatos beugratós libelle-t, hogy azt még műkorcsolyázásban is értékelték vplna a pontozóbírók. A leg-durvább
pedig (ebben az egészben) az volt, hogy a közönség ráadásul, még meg is tapsolta ezt a mutatványát.
2./ A következő attrakció a Takayasu - Endo meccsen történt, ahol a Gyoji 2 alkalommal bánt el Endoval.
Először, am8ikor a töketlen ide - oda ugrándozásával megakadályozta Endo-t abban, hogy lendületből kitessékelje a már vert helyzetbe került Takayasu-t. Másodjára meg az első összecsapásuk lezárultával egyértelműen Takayasu-ra mutatott a legyezőjével, amikor egyértelműen Ő lépett ki előbb, mint -hogy
Endo talajt ért volna. Ráadásul mindez a Gyoji orra előtt történt. Az öt székbíró újrajátszást ítélt, rendelt
el és ebben már Takayasu volt valóban jobb, de nagyon sokatmondó volt Endo azon pillantása, ahogy a
vesztes ezt követően a "porondmesterre" meredt. Valahogy nem tudtam csodálkozni ezen.
3./ Ura viszont megmutatta, hogy hogyan - miként lehet diszkréten úgy "félrelépni" és abból látványos
akciót indítani (Chiyoshoma mutatványával szemben), Tamawashi bánatára, hogy az valódi sumo-nak tűnhessen a publikum szemében. Vagyis, ha ugyanott, ugyanakkor ketten majdnem ugyanazt csinálják,
az korántsem számít ugyanannak.
4./ Emlékezetes volt a Shodai - Daieisho meccs is. Daieisho-ban iszonyat erő és iszonyat akarás van és
ő az, aki - Hakuho visszavonultával és Terunofuj-t is beleértve - a jelenlegi mezőnyben bárkit legyőzhet,
nála ez csakis egy pillanatnyi diszpozició függvénye. Ha valamennyire kijönne neki a lépés, nálam már
réges-rég legalábbis Ozeki lehetne, de még innen is lehetne esélye továbblépni.
Amit Chiyonofuji és Takanohana korszakról irsz és gondolsz, az nagyon megállja a helyét, és az tényleg szép volt. Amit a "lovagias magatartásról" gondolsz nekem is nagyon tetszik. Ugyanakkor változik a világ.
Megjelentek a mongolok, akik más kultúrális, történelmi és érzelmi alapokról indultak. Bennük megvolt,
megvan az újitási szándék, nekik kicsit mást jelent a küzdelem, és szimpatizálok útkereséseikkel. Viselkedésük ésszerű realitás. Van még 1-2 dolog, ami miatt nem várom el a maiaktól azt, amit a régiek "tudtak", /ha valójában tudták azt és nemcsak látszat volt !/ és ez a következő:
Felvételről láttam edzéseket néhány beyában. Nagyon brutálisak voltak, csicskáztatták egymást, a
Még Masutoo is mondott olyasmit, hogy a napi edzések során, gyorsan előkerül a bambusz-bot.
Összezárnak 10-20 bivalyerős fiatalembert, ott életre halálra megy a küzdelem. Minden az csak nem
"pap-nevelde". Nem vajszivű embereknek való, akik nagyon kétségbe esnének egy kis megalázástól.
A valóságot viszont nem szabad kimutatni kamerák előtt. Tehát KÖTELEZŐ a képmutatás. Aki a
képmutatásban hibát vét, az nem méltó a "Kyokai nemes szelleméhez". Ebben azért néha hibázott
Hakuho, Ashashoryu meg egyenesen tett rá.
Számomra Takanohana volt a legszimpatikusabb, mert visszavonulása után, - én igy értelmeztem -
ezen a képmutatáson akart változtatni, együttérzőbb szabályokat akart az alacsonyabb rangú rikishik
érdekében. Hitt a Kyokai-ban, az emberi tisztességben. Persze ahhoz már nem értett, hogy a "szélmalmok ellen" hogyan kell harcolni. Még egy "banális" dolog, ami a birkózáson kivül Takanohana-t előttem "elsővé"
tette. Lefogyott 70 Kg-ot. Ez olyan nehéz feladat, aminek nem akad párja. A yokozuna cim elnyerése,
könnyebb.
Még egyszer utoljára, a fentiek miatt is, egyáltalán nem sajnáltam legutóbb Terunofujit, amikor őt
Hakuhó oly emlékezetesen megverte. Az a küzdelem nem arról szólt, hogy ki lesz a bajnok, az egy mongol
belharc volt. Melyikük a Dzsingiz-kán és melyikük a legyőzött ellenfele. Sőt. Hakuhó aznapi győzelmét, élete egyik legnagyobb győzelmének tartom.
Sikerült mongol módra brutálisan megvernie, legyőznie azt a mongol ! ellenfelet, aki nála sokkal erősebb, eltökéltebb és sikerre éhesebb. Nagyon nagy tett volt. Hakuhó úgy vonult vissza, hogy fején maradt a skalpja. Azt gondolom, teljes joggal örülhetett. Ezt a japánok talán nem értették meg.
Valahogy így érzem én is, ahogy írtad is. így, utólag, és mindkettejük esetében. Időközben valamelyest átgondoltam és rájöttem valamire. Ott lehet a gond, hogy számomra a kezdet Chiyonofuji (1981-1991)
közötti, illetve Takanohana (1995 - 2003) közötti kor és "Yokozuna munkásságuk" volt mértékadó, mivel
az akkori összefoglalók jelentették - legalábbis nekem - a nagy tornák nézésének hőskorát. Akkor lettem "szerelmes" a szumo-ba, és ez nem kis mértékben éppen kettejüknek volt köszönhető. Egyfelől, miután
koruk óriásai voltak, másrészt volt egyéni stílusuk, technikájuk és harmadsorban, a maguk módján - és szerencséjükre - csupáncsak szomszédos korban léptek a küzdőtérre Yokozuna rangban, és mindketten
olyan kikezdhetetlen nyugalommal tették a dolgukat, ami egész egyszerűen lebilincselő volt. A puszta
látványa a sumojuk-nak, az a kőszikla - nyugalom ahogy és amit tettek a dohyo - n, ezzel példát adva- mutatva minden akkori kortársuknak. És ez a két "Nagy Bajnok" 11 + 9, azaz mnd-összesen húsz évet
töltött el Yokozuna-ként - szerencsémre - akkor a ring - ben. A modern sumo legendás, nagy kora volt.
