Tudod a főzőkanál mindig gondolatokat ébreszt, mivel szombat lévén, megint a ffiak etetésével kell foglalkoznom. (A teremtés koronái képtelenek arra, hogy kiszolgálják magukat.)
Ez így van, a legnagyobb kártevő maga az ember. Egyet lát maga előtt letarolni, a sajátjának tudni, kilőni, stb. no meg a másikat lenézni, sértegetni.
Mostanában egyre kevesebb az olyan ember akivel értelmesen el lehet beszélgetni, vagy akár csak meghallgatni azt a tudást amit az évei során felhalmozott, hogy ebből tanuljunk.
Szerintem ne várj érdemi választ, én se kaptam arra a felvetésre, hogy pl. Movat is ír a könyvében a vadon élő állatok egészségi állapotáról stb., s a helyzet messze nem olyan idilli, mint ahogy itt próbálták beállítani. S most ne elsősorban a veszettségre gondolj, hanem a paraziták behurcolására, pl. a kullancsra is, aminek meg további veszélyei vannak. (Bármennyire is nem tetszik egyeseknek, nem ugyanolyan veszélyt jelent egy vadon élő, kontrollálatlan állat és egy gazdás, orvos által rendszeresen ellenőrzött, megfelelő védelemmmel ellátott háziállat.) Erre is csak személyeskedés volt a válasz...
Szerintem a legnagyobb kárt mindig az ember maga okozza a természetben.
Például én is nagyon szeretem a madarakat, amit lehet, megteszek értük, évek óta a tetőnk alatt fészkel több rozsdafarkúpár is, az egyik fészekbe a kipotyogó fiókákat egész nyáron pakoltuk vissza tavaly, valami különlegesen béna fészekalj volt... :-) nagy nehezen azért fölnőttek ők is :-) No de azért nem lövöldözök a szomszéd macskájára (sem), tudomásul veszem, hogy egy településen és környékén ő is a természetes rendszer része kell hogy legyen. Ebbe sajnos az is bele kell hogy férjen, hogy időnként elkap egy madarat (én sem örülök neki). Ha észreveszem, elzavarom.
De összehasonlíthatatlanul nagyobb kárt okozhat például egyetlen ember, aki nem megfelelően permetez, és ezzel egy adott területen az összes madarat kiirthatja. Ehhez képest a macsek semmi. :-( A tudatos természetvédelem valahol -- gondolom -- itt kell hogy kezdődjön, s nem a macskák lövöldözésénél...
Pont most nézem a mexicoi farkasok visszatelepitését.
Érdekes a probléma, 5 db maradt életben, amelyeket megpróbálnak először "házasitani" és utána visszatelepiteni a szabadba.
És miért is történt mindez? Mert az ember kilőtte a farkasokat! Ki okoz akkor kinek kárt?
Miért kell most rengeteg pénzt rákölteni, hogy ez az 5 egyedből 1 pár és annak utódai visszakerüljenek természetes élőhelyükre. És még felmerül a genetikai probléma, apa-lánya, vagy anya-fia, vagy a testvérek közötti párosodás. ?!mi is lesz ennek a következménye?
Igen, persze, én is találkoztam már ezzel. Csak arra gondoltam, hogy azért ez nem 100%-os olyan szempontból, hogy ha mondjuk beszokik a kertbe a nyest, a róka stb., és esetleg sarokba szorítottnak érzi magát egy szituban, és megharap, -karmol valakit, szerintem a doki mindenképpen be fogja oltani az illetőt, mert nem vállalható fel a felelőssége, hogy mi van, ha mégse... pont aza példány. Az oltás meg nem veszélytelen, ha nem is annyira gáz, mint a húsz évvel ezelőtti.
Én is elmentem aludni, mivel ezt a problémát nem itt, és nem mi fogjuk megoldani.
Persze, hogy nem ment semmire velünk, mivel nem tud olyan érvet letenni az asztalra amit el is lehetne fogadni.
Ha van tv-d ami fogja az Animalt vagy a Discoveryt, egészen kicsit mélyedj el a nézésében. Meglátod, hogy mennyien küzdenek állatokért, a természet rendjének visszaállításáért, de egyik sem akar ölni! és kiirtani állatokat, még abban az esetben sem, amikor ép nem fér be az általatok felállított rendszerbe.
Itt csak ezt az egyet lehet Tőletek hallani ölni, kiirtani, azt megint ölni.
Ezt nem mi magyarok kisérletezték ki. Európában így működik, nálunk elöszőr nyugat Mo-on kezdték el a rókák veszettség elleni vakcinázását, kitett csalival. Ott bevált, most már ahogy hallom, majd az egész ország területén alkalmazzák. Itt nálunk is évente 2x tesznek ki csalit, mármint csirekfejben az oltóanyag.
Azért teszik ki a piros figyelmeztető táblákat, hogy ilyenkor ne enged ki szabadon a kutyát, elméletileg a macskát sem lenne szabad. Amikor a csali anyag elfogyott, akkor beszedik a táblákat. Általában 2 hét szokott ez az időszak lenni.
Biztos, hogy működik a dolog, mert nem igen hallani manapság veszett rókáról.
Egyébként a személyes megfigyelésem nekem az -- bár olvastam a topicban, hogy sok helyütt nem így működik --, hogy a macskák is elkerülik a kutyás telkeket, ha kint a kutya (persze nem láncra kötve).
Régebben is voltak kutyáink, soha nem jött be macsek, ha ott voltak a kutyák. Aztán volt néhány kutyátlan év, és odáig mentek a cirmik, hogy rendszeresen egyenesen a teraszra szartak. Mondjuk én nem bántottam őket, de próbáltam minden olyan trükköt bevetni, ami nem árt a cicusnak (pl. citromlé, riasztó), nem ért semmit. Aztán lett megint kutyusunk, azóta macskának se híre, se hamva, csak ha nincs kint a kutya. Éjjel mondjuk bejön a drága (a kutty bent alszik a házban), de hát hadd egerésszen, nemde? -- S ezzel vissza is kanyarodtunk a topic eredeti témájához...
A vadon élő állatok minden bizonnyal találékonyak, de bízzunk benne, hogy nem öngyilkosjelöltek. Vidéki házaknál (sőt a nyaralókban is) a legtöbb helyen van kutya, sok helyütt nem is egy. Ha valahol baromfit tartanak, lehet, hogy ellenállhatatlan vonzerőt jelent a kisragadozóknak, erről nincs személyes tapasztalatom. De hogy egy (baromfi nélküli) angolkert nem feltétlenül jelent nekik ellenállhatatlan vonzerőt, az 16 évnyi tapasztalat után erősen valószínűnek tűnik. Egér meg van a mezőn is.
(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy ha valakit véletlenül megharap, megkarmol egy vadon élő állat, tutira számíthat minimum egy veszettség elleni oltásra, ami finoman szólva sem kellemes, és bár már nem annyira veszélyes maga az oltás, mint amit régebben adtak ilyen esetben, de azért ma sem veszélytelen. Az élelmiszerrel a vadaknak terjesztett "oltóanyagokról" nem lehet tudni, melyik egyed eszi meg, és simán lehet olyan egyed, amelyik kimarad a szórásból. Tuti szerintem csak az lehetne, ha befognának minden egyes egyedet, megjelölnék és beoltanák, ami vélhetően lehetetlen.)
Bevallom, engem ez nem érdekel. Természetvédőnek vallom magam, nem izgat túlzottan az ember által háziasított állatok sorsa. Én nem tartanék kutyát, tehát nem is vágatnám agyon öregkorára.
Aki egy tálból akar cseresznyézni a vadon élő állatokkal, azzal van nagy baj. Rettegni nem kell, csak ésszerűen viselkedni.
Mellesleg az említett állatok nagy része fizikailag sem tud bejutni a kerítésen.
Amúgy meg ilyet nem is mondott senki, hogy a természetet ki kéne zárni. De engedd meg, hogy nekem jobban tetsszen, ha nálunk a szomszéd oltott macskája egerészik bent a saját kertemben, s nem a róka. :-)
Akkor tovább kérdezek: Az is belefér, hogy a pár éves agarat, amelyik "kifutotta magát" (közben esetleg vagyont keresett a "gazdájának"), ha már nem megy, rögvest agyonvágatják?
Úgy gondolom, ha egy állat az erejét megveszítve egy életen át dolgozik mondjuk egy családért, legalább annyit megérdemel, hogy keressenek egy menhelyet, mely befogadja. Vagy adja oda ajándékba olyannak, aki hajlandó tartani. Elvégre az öreg, munkaképtelen embereket sem rakjuk ki a büdösbarlangba, ugye? Persze mondjuk száz éve még volt olyan is, ugyanilyen megokolással, hogy nem bírják eltartani, de azért nem az volt a jó, ugye?
Értem. Tehát zárjunk ki a kertből a süntől a görényig mindent, attól rettegve, hogy megbetegszünk tőlük, és éljünk steril körülmények között? Igazából akkor kert sem kell, hiszen az is piszkos, föld van benne, meg minden. Költözzünk városba.
Aki attól fél, hogy a természet közelsége megbetegíti, azzal valami nagy baj van.
Nem a pénzről szól, hanem a vadvilág és a természet által képviselt eszmei értékről, ami - bármilyen ihetetlen - még a kutyákkal töltött százezer évünknél is nagyobb (és sérülékenyebb).
Sokszor írtam már, hogy a kóbor kutyát nem azért kell lelőni, mert bármiről is tehet, hanem azért, hogy ne tegyen több kárt, és más módon sajnos nem lehet ezt elérni.
"Mi a véleményed például az olyan emberről, aki a kiöregedett haszonállatot (legyen az igás- vagy versenyló, versenyagár) kivégezteti/levágatja?"
Visszakérdezek: szerinted mit kellene vele csinálnia? Megtartania évekig, amíg végelgyengül, közben naponta kimenni hozzá és megsimogatni, valamint rákölteni a kevés fizetést a család helyett?
A legtöbb ember nem luxusból tart lovat vagy egyéb haszonállatot, hanem gazdálkodik vele. Ha az állat már nem képes ellátni a feladatát, akkor csak eszik, költeni kell rá, de másikat kell venni helyette, amivel gazdálkodni lehet. A legtöbb gazdásznak nincs erre kerete.
Lehet érzelmi alapon megközelíteni a kérdést, meg sajnálni az állatot, de hogy ez teljesen az ésszerűség rovására menjen, az luxus.
Ez szerintem nem igaz, olvasd el például Farley Movat könyvében, amit erről ír a farkasok vonatkozásában... Nem hinném, hogy túl nagy különbség lenne ebben a ragadozó emlősfajok között. Más kérdés, hogy ők nem betegednek meg a férgektől stb. Attól még az ember elkaphatja és megbetegedhet.
A vadon élő állatoknál ritkán veszed észre hogy betegek, mert utolsó pillanatig titkolják, amíg csak bírják.
Igen, viszont nem szabad, hogy minden csak a pénzről szóljon. Nem csak haszonelvű alapon kell tekinteni ezt. Felelősek vagyunk a kutyákért. Nem dobhatunk sutba százezer évet, és ez a mi részünkről is elkötelezettséget kell hogy jelentsen. És az esetek túlnyomó részében nem a kutya tehet arról, hogy kóborrá válik.
Mi a véleményed például az olyan emberről, aki a kiöregedett haszonállatot (legyen az igás- vagy versenyló, versenyagár) kivégezteti/levágatja?
Az erdei vad alkalmasint tisztább és egészségesebb, mint egy ételmaradékon élő, kukákban turkáló falusi macska.
Változott a világ, az általam említett vadak domesztikálódnak, bejárnak a lakott területekre. Legtöbbjüket vakcinázzák is veszettség és élősdiek ellen.
A bérvadászok és a kutyák kártételét összehasonlítani olyan, mint mondjuk a fegyveres rendőri visszaéléseket párhuzamba állítani a bűnözők tevékenységével. Mindkettő sajnálatos és büntetendő cselekmény, mégis mindenki tudja, hogy rendőrségre szükség van, bűnözőkre viszont nincs.
Ugyanígy: bérvadászatra szükség van (sokszor ebből finanszírozzák az egész évi vadgazdálkodást), kóbor kutyákra viszont nincs.
Az emberi településeken a macskák végzik. Nem pedig a nyest stb. Nem is örünék neki, jobban szeretem (ha már valakinek muszáj), ha a szomszéd oltott, parazitamentesített macskája jön be, mint ha a férges-kullancsos (és még ki tudja, mit hordozó) erdei vad. A te értelmezésedben pedig már az a macska is kóbor, ha átjön mondjuk hozzánk, vagy kitéved az utcára.
De komolyan írtam. Más kérdés, hogy sok a törvényszegés, de emiatt a teljes bérvadászat létjogosultságát megkérdőjelezni nem okos dolog. Ellenben a kóbor kutyák vadászatának létjogosultsága tényszerűen nem létezik.
