AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Én ismerek olyan szabolcsi tahót, aki az isaura szombati ismétlését is megnézte, de izoldának hívta, mert "olyan név, hogy isajúra nincsen is" és elment a postára 20 forinttal/borítékkal, csak nem volt cím, ahová elküldhette volna. Ez most is működik, nézd meg a NERpeti híveket, aki eléggé barom, az lehet akár platinakártyás szponzortámogatója a hangmérnöknek, és egy 50000 tagot számláló elitben érezheti magát. Jelenleg 14000 kretén van, akit le tudnak húzni.
Viszont gyűjtöttek Isaura felszabadítására. Itthon persze a rendőrök előbb verték volna szét az illetőket, mielőtt agyon tudták volna taposni egymást néhány ezresért, de mintha pont Karthago koncerten lett volna halálos baleset, az altamonti eseményeket is ismerjük...
Azért a mi időnkben olyanok nem voltak, hogy letapostuk egymást, mert valami pizsamába öltözött influenszer elkezdett ezreseket szórni a levegőbe.
Nem tudom, hogy számolják a generációkat, de szerintem ez már nagyjából a második generáció, aminek már nincs nagyon választási lehetősége. Készen kapnak mindent, vagy otthonról megtudják, hogy létezik más zene is, mint ami a suliban menő, vagy nem tudják meg sehonnan. Aztán jön a lépőzés, a Szobi, add nekem a mezedet -feliratok, meg a többi hülyeség :((
Alice Cooper pénteken Pozsonyban - szintén Todi - szervezésben fasza volt. Kis fura csarnok, előtte egy szlovák hard rock trió bemelegítette a tótokat, én addig nyakaltam a helyi sert. Zenészek élvezték a zenélést, én Nita Strauss látványát, játékát. Jó kis best of show, eső nélkül. Alice koncertet nem szabad kihagyni. Lett egy pengetőm is 😀
Engem mindig csábít, hogy boomerkedjek egy jóízűt a mai fiatalokról és a zenei ízlésükről, csak aztán rögtön eszembe jut, hogy a mi szüleink szerint pedig mi voltunk teljesen reménytelenek. Ettől függetlenül az Imagine Dragons minden kétséget kizáróan valóban szar.
"Ugye erre az ő köreikben(évjáratukban) már inkább ciki, rock szerű valamire már igencsak limitált a mainstream érdeklődés."
Érdekes dolog ez, én úgy emlékeztem, hogy mondjuk általánosban sokkal több rokker/metálos volt az én'79-es évjáratomban, de így visszagondolva, igazából osztályonként 1-2 ha volt. Inkább a korábbi, 74-78-as korosztály, ahol relatíve nagyon sok metálos volt. A gimiben mondjuk már volt 5-6 osztályonként, alterosokkal vagy grunge-osokkal, akiket azért lehet határterületnek is tekinteni. Szóval bármennyire is furcsán hangzik, de én azt látom mondjuk a fiaméknál, hogy van legalább 2-3 gyerek osztályonként, aki ilyen vagy olyan, de mindenképpen rockzenét hallgat, 11 évesen már rendesen belenövős zenekaros pólóban járnak a suliba, meg ilyenek, és ez kapásból több, mint az én időben, ahol rajtam kívül maximum eddások voltak az osztályban. Személyes tapasztalatom egyértelműen az, hogy ahol otthon a kölykök rockzenén szocializálódnak, ott Majkapapa, Kicsilegó, Azi és társai által generált hájp már nem sokat ér. Régebben volt egy videó a 24.hu-n, talán valami Azi-konci kapcsán, ahol egy apuka azon kesergett, hogy a gyerek miért nem Rammsteint hallgat. Hát baszki, talán ha minimális figyelmet fordítottál volna rá otthon, hogy a gyerek milyen háttérzenét kapjon a legózás mellé, akkor talán hallgatna Rammsteint vagy akármi mást, és nem szédítené el az első kósza korszellem.
Ez a lista, amit belinkeltél, ez azért nagyon súlyos. Ennek az Imagine Dragonsnak eddig csak a nevét hallottam, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora konformista, nyálas fos. A zene, a hangzás, a modoros banda, a klip képi világa ezzel a bennfentesnek szánt béna esztétikával - tejóisten! Mondjuk a Weezertől meg egy A-HA feldolgozást raktak be, szóval ezt a listát valószínűleg egy kettészakadt zenei fecskenadrág állíthatta össze. Nyilván a többibe be sem hallgatok, de már a klippek indexképei is sokatmondók.
Érdekes kérdés ez a Maneskin, mert mintha tényleg ők lennének az egyik ifjú, még hamvas banda, akik el tudnak vinni(képesek a saját korosztályukban népszerűnek lenni) fiatalokat a koncertjeikre.
Ugye erre az ő köreikben(évjáratukban) már inkább ciki, rock szerű valamire már igencsak limitált a mainstream érdeklődés. Aztán mégis.
Persze, lehet ők is csak egy múló remény az idő kerekének visszafordítására.
Kis Novarock: eddig voltam autóval, voltam vonattal, most busszal mentem. Az biztos, hogy kényelmes, hátránya, hogy délután fél kettőkor már a fesztiválterületen voltam, amikor még csak helyiérdekű előadók produkálták magukat Jürgen Klinsmann ékes nyelvén. Szerencsére volt árnyékos hely biztonságos távolságban a színpadoktól. Apropó színpadok: amikor legutoljára jártam, a harmadik színpad teherautóplató-méretű volt a két nagy színpad között, de mostanra messziről is jól látható méretűre hízott. Az első zenekar, amit megnéztem, a P.O.D. volt, ami őszintén meglepett, hogy aktívak még. A slágereik még 20-25 év után is jók, de a többi feledhető volt, meg valami technikai problémával is küzdöttek.
Büfészünet után a színpad felé menet azt láttam, hogy topless hölgy üldögél a barátai között és cseveg velük - ez már jelezte, hogy Steel Panther koncert lesz :-) Sokaknak nem jön be az altesti humor, a sok szöveg, a hajmetál-nosztalgia, de szerintem k*rva jók voltak, én végigvigyorogtam a koncertet. Ha jól számolom, negyedszerre látom őket és ugyan volt egy csomó ismerős vicc, de volt bőven új is. A zene továbbra is zseniális, nagyon sok témájuk simán felférne a 80-as években milliószámra eladott lemezekre (OK, néhány téma konkrétan ott van azokon a lemezeken). És persze csöcsből sem volt hiány :-) De amikor az Asian Hooker-re felhívott ázsiai lányka tánc közben elbotlott a színpadon, Michael Starr egyből ugrott, hogy felsegítse, szóval látszik, hogy ez csak image.
Utánuk jött a Body Count. Ugyan a korai Body Count albumokon volt olyan eszmeiségű dal, ami nem tér el annyira a Steel Panther-től, de most nem ezeket vették elő. A Raining blood-os nyitás felpörgette a közönséget, de utána kicsit mintha leült volna a buli, az új albumra készülő számok nem jöttek be nekem annyira. Ice-T rasszizmusellenes szövegével teljesen együtt tudok érteni, de amikor azt mondja, hogy bárcsak lenne olyan, mint a Purge filmben, hogy egy éjszakára szabad a gyilkosság, meg hogy nincs olyan, hogy toxikus férfiasság, akkor azért felszaladt a szemöldököm. Mondhatja, hogy ő nem dicsőíti az erőszakot, csak a környezetében történő dolgokat szövegeli meg, de nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ezt csinálja. Itt nem éreztem olyan kikacsintást, mint amikor Satchel arról magyaráz, hogy mennyi kokaint fogyasztott. Az sem tűnik jó ötletnek, hogy a kb. 8 éves lányát arra biztatja, hogy ha bullying áldozata, akkor azzal fenyegetőzzön, hogy le fogja lőni az illetőt... Ettől eltekintve azért jó volt a buli, Ernie C tisztára úgy nézett ki, mint Chuck Berry és örülök, hogy láthattam őket. Az örömbe csak az az üröm került, hogy a koncert fele közben elkezdett esni az eső...
Alice Cooper előtt elállt az eső (mintegy beetetve, hogy nyugodtan ott lehet maradni a színpad előtt - de különben is, eddigre minden fedett helyen heringként tömörültek az emberek). Három gitáros, három különböző karakter (dögős szőke csaj, egy Keith Richards- és egy Mick Mars-hasonmás) hiba nélkül játszottak, sorban jöttek a slágerek, főleg a korai klasszikusok és a 80-es évek végi másodvirágzás sikerei, de Alice érdekes módon nem nagyon kommunikált a közönséggel. Mintha színházi előadás lett volna, egyszer-kétszer említette Ausztriát, de ennyi. Az eső meg közben újra eleredt és meg is erősödött, hamarosan feladta a cipőm, majd az esőkabátom is reménytelen küzdelmet. A koncert vége felé körbenéztem és meglepve láttam, hogy eltűnt a tömeg - nem mondom, hogy egy falunapon is ciki lett volna az a nézőszám, akik megvárták a School's Out-ot, de a színpadról eléggé demoralizálható lehetett a majdnem üres nézőtér. Persze ennek semmi nyoma nem volt, abszolút profin játszottak.
Utána jött a kisebb feketeleves, mert a fesztivál területén a sötétben random helyeken állt bokáig érő víz, onnan kellett kijutni a gyülekezőhelyre, megvárni a buszt, de úgy néz ki, megúsztam megfázás nélkül. Ami még meglepett, hogy a főattrakció a Maneskin volt, mentek tinilányok is, ez néz ki a jövő nagy bandájának(?).
Párom nagy kedvence. Naná, hogy Nuno miatt, aki mondhatni a férfiideálja (én meg kábé mindenben az ellentéte, de hát ilyen igazságtalan az élet 😊). A totális thrash/death/grind szentháromság őrületem kellős közepén megjelent NYÁL lemezt természetesen meghallgatni sem voltam hajlandó akkoriban, hanem csak jó másfél évtizeddel később, akkor is csak muszájból. Túllépve a tinédzserkori zsigeri tiltakozáson persze be kellett látnom, hogy közel sem hallgathatatlan cucc, csak nem az én világom. Ízes, profin megírt és tálalt rockzene, értem én, hogy be is kajálták a tömegek, de én ma is túllépek ezen szívfájdalom nélkül. Autókázáshoz, nyaralós vízparti lazuláshoz nem rossz, de magamtól biztosan nem teszem lejátszóba. 10/5
Helloween – Rabbit Don’t Come Easy
Az „újkori” Helloween számomra legjobb (és maximális) teljesítménye, a The Dark Ride után nekem ez egyértelmű csalódás volt, ma sem tudok érte lelkesedni. Lehet, hogy 2003-ban a stílus gyöngyszemének számított a Just a Little Sign, két évtized távlatából azonban nem nevezném mágikus pillanatnak. Inkább olyan dalok tetszenek innen, mint az Open Your Life, a Liar vagy a Sun 4 the World (maharadzsás fikcsi rulez!). Ezután tényleg elengedtem a dolgot, ha jön ki új Tökfej lemez meghallgatom és minden tiszteletem Weikié, hogy ennyi idő után is életben tartja a csapatot és végül is jól fut a szekerük, de utoljára a 7 Sinners volt az, ami valamennyire tudott érdekelni hosszabb távon. 10/6
Egyszeri és megismételhetetlen alkotás. Még pont elkapták a hajmetál hullám végét, ezzel a csipetnyi fúvós funky-val ki tudtak tűnni a tömegből, ezért emlékezetes bő 30 év távolságából is. Bár a Wikipédia szerint már éppen úton voltak a süllyesztőbe, amikor beütött a More than words (aminek túl sok köze nincs az album többi részéhez). Eklektikus, mint egy Queen album a 70-es évekből: van itt akusztikus bugyinedvesítés, funkos lüktetés, a Sinatrát nem csak szövegben idéző When I first kissed you, gitártekerés (még csak nem is az új gitárhős Nunotól, hanem egy vendégtől), de nekem a csúcspont mindig a záró Hole hearted, ami tökéletes példa arra, hogy lehet egy akusztikus szerelmes dal is dögös.
Sok-sok évvel ezelőtt a Sziget Nagyszínpadán játszottak. A beálláskor békésen beszélgetett, sörözgetett a tömeg a színpad előtt, majd az egyik zenész belecsapott a húrokba és megdörrent a torzított cselló - a nép felhördült, hogy "mi a f*sz?", a csellista meg vigyorgott, hogy "na, erre nem számítottatok" :-) Aztán valamikor meghallgattam egy albumukat, amin nem csak Metallicát játszottak, de nagyon fárasztónak éreztem, koncentrálni kell, hogy mit is játszanak, hol tartanak. Néhány éve Prágában voltam Elton John koncerten, az előzenekar a 2 Cellos volt, ami hasonló, mint az Apocalyptica, csak nem négyen vannak, hanem ketten és nem metált játszanak, hanem inkább pop-rock klasszikusokat. Két dalt játszottak, ha jól emlékszem, a Billie Jean-t és Smells like teen spirt-et (ismétlem, Elton John koncert előtt) és arra jöttem rá, hogy ebből a fajta feldogozásdiból pont ennyi az ideális mennyiség. Hiába komoly a zene, ez valahol mégiscsak egy zenei vicc és egy poént ennél többször nem lehet elsütni.
Igazad van (én is megvettem már év elején), de ez a szemlélet nem illik egy Tool koncert elé :) Én örülök annak, ha valaki emiatt el tud jutni rá, 2022-ben kb. földöntúli élmény volt.
Ha valakinek még nincs jegye a mai Tool-ra, akkor volt vmi akció, aminek a keretében 44 ezres szektorokban kijelöltek 9100 forintos jegyeket. Elvileg ez ma délben lejárt, de még mindig aktívak (világoszölddel vannak jelölve). Akit elriasztott a magas jegyár, az szerintem csapjon le rájuk, ennyiért ajándék.
