A vízben terjedő hanghullám, a közegben haladó longitudinális hullám . A víz felszínén haladó hullám, a víz közeg és a levegő közeg felszínén tapasztalható longitudinális és transzverzális kombináció. Vagyis két közeg összjátéka.
Hogyne lenne. A víz az egyik legjobb oldószer. Az ezoterikusak szerint, nem csak a testen lévő szennyeződést lehet vele lemosni, hanem a testből kisugárzó (bioáram) rezgéseket is, amit aurának neveznek. Ez olyan, mintha a számítógépedet újraindítással frissítenéd.:-)
„Csak a víznek van olyan képessége, hogy hullámzásban jeleníti meg magát.”
Nem is csak a hullámzásban, hanem a halmazállapot változásban is. Tudod a gőz, víz, jég hármas. A Klasszikus vízhullám, két közeg határának dinamikájában jelentkezik. Az EM és GR hullámok nem ilyenek. Ezt bizonyára te is tudod. :-)
Ha a fény részecskeként keletkezne és haladna, akkor a fénysebességnek függenie kellene a fényforrás mozgásától. Azonban sokszorosan bebizonyosodott, hogy nem függ.
Ergo, a fény nem lehet részecsketermészetű, csakis hullám lehet. A forrásfüggetlenség ugyanis olyan tulajdonság, amely minden hullámra jellemző.
A tapasztalati tények csakis a fény hullámtermészetét engedik meg.
"Ez a cikk Einstein relativitáselméletének érvényességét tárgyalja. Einstein és matematikájának (ahol létezik) összes feltevését felülvizsgáljuk. Az érvényesség kimutatására végzett kísérleteket újra megvizsgáljuk, majd megmutatjuk, hogy a speciális relativitáselmélet csak elméletileg helyes az Einstein által meghatározott korlátok és feltételek mellett, de gyakorlati vagy tudományos értéke nincs. Megmutatjuk azt is, hogy az általános relativitáselmélet alapvetően téves, és nincs tudományos alapja és nincs bizonyítéka. Ezért Einstein minden relativitáselmélete joggal tekinthető tudományos-fantasztikumnak."
".... Ugyanis a fényközeghez kötött rendszer megkülönböztethető a többi rendszertől, mert csakis ebben terjed a fény minden irányban ugyanazzal a sebességgel. "
Hibás elgondolás, ha nincs is fényközeg. Vagy van?
Fénnyel való mérési kísérletek azért sok helyen és sokszor zajlanak, a Föld-ön kívüli zónákban is. A legismertebb ezek közül a Holdon elhelyezett prizmás tükrök segítségével zajlottam és zajlanak jelenleg is. Miért is lényegesebb ez, mint a többi? Azért mert a Hold -Föld távolságot már többször megjárták űrhajók, emberek és űrszondák is. Tehát ha lett volna anomália a fénnyel márt távolságok és az űrhajókkal megtett távolságmérések közt, az már nagyon régen kiütközött, kimutatkozott volna. Ráadásul a fény részecske hatása alapján történnek a mérések.
"A Hold felszínén elhelyezett lézertükrök valójában olyan hármasszögletekből (más néven prizmákból) állnak, amelyek lényeges tulajdonsága, hogy a beeső hullám – jelen esetben egy földi obszervatóriumból küldött lézerimpulzus – pontosan a beesés irányával ellentétesen verődik vissza. Így a rájuk irányított lézersugarat ugyanabban az obszervatóriumban képesek venni. A jelek oda-vissza történő futási idejéből kiszámítható a Hold aktuális távolsága. ...
Holdi lézertükrök egyrészt az emberes Apollo program három leszállóhelyén (Apollo-11, -14 és -15), másrészt a szovjet Lunohod-1 és -2 roverek állomáshelyein találhatók. ....
Minden felküldött lézerimpulzussal nagyságrendileg 1017 (leírva az 1-es után 17 nulla) foton indul el a Hold felé, és még kedvező körülmények között is ezek közül már csak átlagosan egyet tudnak detektálni a „feladó” nagy távcsövével. "
Tanulság? A hazudós juhászfiú magyar népmese, megadja.
Ez kimondja, hogy minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség, függetlenül a rendszer sebességétől.
Mi ezzel a baj?
Hát csupán csak az, hogy több rendszereben soha senki nem végzett mérést.
Mit mértek? Megmérték a fénysebességet egyetlen egy rendszerben, a Föld rendszerében.
Azonban ebből az 1 mérésből arra következtetni, hogy akkor minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség, az egy óriási logikai baklövés. Teljesen szembemegy minden tudományos módszerrel. Ugyanis ahhoz, hogy egy feltevés egy elmélet alapelvévé válhasson, több kísérlet egybehangzó eredménye szükséges.
Hogyan lehetne bizonyítani (vagy cáfolni) azt a tételt, hogy a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi?
Nagyon egyszerű. Meg kell mérni több olyan rendszerben is, amelyek mozognak (a Földhöz, vagy egymáshoz képest).
Ha ugyanazt az eredmény hozza több kísérlet is más-más rendszerben, akkor már nagy valószínűséggel ki lehetne jelenteni, hogy ugyanannyi a fénysebessé minden rendszerben. De ilyen mérések eddig nem voltak.
Ezért javasoltam egy másik topikban, hogy a végezzék el az Mishelson-Morley kísérletet űrállomáson, amely a Föld körül kering (tehát a Földhöz képest nagy sebességgel mozog). Ebből egyértelműen megállapítható lenne, hogy egy mozgó rendszerben is ugyanannyi-e a fénysebesség, mint a földi rendszerben.
Ma már ez a kísérlet viszonylag könnyen elvégezhető lenne.
Vajon miért ne akarják mégsem elvégezni?
Hát éppen azért, mert ha eltérő fénysebességet adna a kísérlet, akkor az teljesen átszabná a jelenlegi "modern" fizikát. Ettől félnek nagyon a fizikusok. Ugyanis akkor az ő tudásuk egy csapásra elavulttá válna.
Ez kimondja, hogy minden inerciarendszer egyenértékű.
Mi a baj ezzel?
Hát csupán az, hogy inerciarendszerek nem léteznek, de ha léteznének sem lehetnének egyenértékűek.
Ugyanis a fényközeghez kötött rendszer megkülönböztethető a többi rendszertől, mert csakis ebben terjed a fény minden irányban ugyanazzal a sebességgel.
+ SF még mindig egy kalap alá veszi a relativitás elméleteket. Mert ugye több is van és eltér a használhatóságuk. Ez is metafizikai szokás. Meg simán hazudozik, hogy az einsteini relativitás elméletek, mert még abból is több van, nem lettek kísérletekkel és tapasztalati adatokkal, mérésekkel megerősítve.
Meg azt is keveri, hogy az atommag hasadás és az az által keletkező energiák hatalmas mértéke, két-két nagyon különböző először elméleti fizikai, majd gyakorlati fizikai kutatás eredményei. Mindkét esetben. Tehát ez négy kutatási fázis. Vázlatosan:
atomhasadás fázisok, ahol a keletkező energiák háttérben voltak:
1. Elvileg a számítások alapján hasadhat az atom.
2. Kicsiben kipróbáltuk, tényleg hasad.
atombomba fázisok, ahol a keletkező energiák elsődlegesek voltak
3. Elvi számítások alapján, nagybani kísérletnél, hatalmas hő és fény energiák keletkezhetnek.
4. Kipróbáltuk egy atombombánál, kontrollálatlanul és tényleg nagy volt a Durrr.
Sőt még ugye volt irányított, kontrollált kísérlet is előtte, atom-máglya és annak is volt egy elméleti része is előtte.
A fizikai/kémiai elmélet, amit Otto Hahn olvasott és elkezdett vele kísérletezni.
"A fizikusok 1938-ig úgy gondolták, hogy uránnál nagyobb rendszámú, nagyobb atomsúlyú elemeket az uránnak a neutronokkal való bombázásával lehetne előállítani. Senki se vette komolyra Ida Noddack német kémikus feltevését a német Angewandte Chemie folyóiratban ( Nr. 47, Jg. 1934) amikor ezt a lehetőséget még 1934-ben felvetette."
A fizikai kísérlet csekély mértékű volt és nem az energia felszabadulás volta lényegi eleme:
"Hahn és asszisztense, Fritz Strassmann számára amikor 1938. december 17-én egy uránmintában annak besugárzása után nehéz elemeket keresgéltek, de helyettük bárium nyomait fedezték fel. Ezt a nevezetes, Hahn által Radium-Barium-Mesothorium-Fraktionierung-nak, vagyis „rádium-bárium-mezotórium-hasítás”-nak nevezett kísérletet Hahn azonnal az eddig elképzelhetetlen maghasadásnak tartotta."
