Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Én nem voltam egyszer sem, nem tudtam róla, de nekem - sajnos vagy sem - az irodalom nem a fő sodorban van. Koncertekre járok, részben pár ismert pop(?) előadóra, részben jazz-re.
A Hadikban csak egyszer voltam, hetente vannak (nyilván tavasszal/nyáron, de ezekről sem tudtam korábban) a terasz részen akusztikus koncertek, ott volt Barbi és Jancsó. Na nem a filmrendező :D, a Blahalouisiana énekese és gitárosa. :-)
A hajómodellezésnél van több teljesen eltérő fő ága. Az élethű hajóknál az egyik a teljes saját építés, akár fából vagy más anyagból eredeti tervek alapján, a másik a boltban kapható kitek összeépítése, akár alapos feljavítással. Én az utóbbival foglalkoznék, de nincs időm. Viszont a zsűriben többször voltam már pl. a mosonmagyaróvári makettversenyen.
Akkor ajánlom a könyvecskét :-) Én meg született pécsi vagyok, mégis a Pécs könyvükben - ez volt az első ilyen kiadványuk, - találtam pár újdonságot, amit nem tudtam eddig :-)
Hasonlóképpen, mint amikor befizettem egy 2 órás tematikus sétára szülővárosomban. Pedig Csak a belvárost jártuk körbe, mégis láttam olyan épület-díszt, amit eddig soha nem vettem észre, pedig sokszor elmentem alatta/mellette :-)
Ez is érdekes elfoglaltság, mármint a hajómodellezés. Diákkoromban faltam Dékány András könyveit, és időnként még most is beleolvasok. A kedvencem a Kossuth Lajos tengerésze sorozat, nem kis meglepetéssel értesültem arról, hogy az Implacabile tényleg létezett!
Na, előkerestem azt a pár fotót - sajnos csak mobilos képek - az említett Múzeumok Éjszakájáról 2015-ből. A koncertet az Ad Libitum együttes adta, ők zenéltek Cseh Tamás lemezein is. Az épületben pedig emléktárgyak, a falakon Cseh Tamás rajzai, és van egy berendezett indián sátor is.
És rosszul mondtam, hivatalosan Cseh Tamás Archívum.
A koncert poénja az volt még, hogy a szombati MúzÉj után vasárnap megismételték, a karszalaggal volt látogatható. Szombaton csak egy fél órát voltam ott, mentem tovább, vasárnap néztem végig a koncertet. A fotókon a koncertfilmet reklámozó kivetítő előtt ül Másik János.
Csimpolyához hasonlóan - ahogy említette a rá következő hsz-ben - én se nagyon láttam ezeket. :-) Pesti ember nem ér rá olyan huncutságokra, hogy csicsás pesti épületeket nézegessen. :D
A Stefánia palotában úgy voltam, hogy ott volt hajómodell kiállításunk. :-) A hajózás, hajómodellezés is érdekel, de idő hiányában jómagam nem építek modelleket. Az egyesületünk rendez kiállításokat, kétszer is rendezőként vettem részt a Múzeumok Éjszakáján.
Viszont Robert Capa kiállítást láttam a Ludwig Múzeumban.
És ha már Ludwig Múzeum, nem tudom, mennyire ismert, hogy érvényes MüPa belépővel ingyen meg lehet nézni a Ludwig Múzeum kiállításait az előadás előtt. Csak be kell mutatni a jegyet, és adnak egy 0 forintos belépőt. Azt most nem tudom hirtelen, hogy külön kell-e kérni mindegyik kiállításra, vagy automatikusan érvényes az összesre?
Ja, tudom, hogy újabban okoskodnak, hogy vinyl, - de ez hülyeség :-) Azoknak, akik anno rojtosra hallgatták, bakelit marad az idők végeztéig :-) A sznoboknak meg legyen csak vinyl :-)
És hát igen, nem két filléres hobby lehet, - de a végeredmény meg igen látványos!
Én most egy hét alatt 3 színházi előadáson voltam. (Kicsit sűrűre sikeredett mostanában a kultúr-programom, mert holnap is megyek :-) )
A három közül messze a legjobb Az elveszett Csontváry című darab volt. Sőt, megkockáztatom: sanszos, hogy nálam az évad előadása lesz...
Új darab, a színház felkérésére írták, mert Csontváry évforduló van. Nálunk meg ugye itt van az állandó Csontváry kiállítás, amit szinte minden évben megnézek... Hihetetlen színeket használ, helyenként szabályosan világítanak egyes részek...
A darab 3 idősíkban játszódik: az egyik Csontváry életében, a másik röviddel a halála után, amikor a hagyaték majdnem kutyák vacsorája lesz, - mert ha nem jelenik meg Gerlóczy, és nem szeret bele a képekbe, akkor azok piacosoknak kerülnek eladásra, akik kocsi-vászonnak szabdálják fel a vásznakat,- a harmadik idősík pedig napjaink, amikor a történések egy különös kép körül zajlanak...
Nagyon jó darab, - sok része a feltárt tényekre épül, mert tárlatvezetésen már hallottam a kocsi-vásznas történetet is ....
Na, ezért meg extra módon irigyellek :-) Cseh Tamás az első számú kedvencem, én a bakelitjeit hallgattam rojtosra, de a youtube-on is szinte minden nap hallgatok Tőle jó pár számot :-)
Bereményi egy zseni, és hogy Ők ketten egymásra találtak, az az Univerzum egyik nagy adománya ....
Koncertjére egyszer sikerült eljutnom itt Pécsett, - duplán emlékezetes volt: egyrészt maga a koncert, másrészt pedig hogy egy barátnőmmel mentem, a férjeink meg együttes erővel vigyáztak az akkor még csecsemő lányomra :-) De hát akkor is úgy volt, hogy: menni kellett !!!
Meg egy Cseh Tamás-estre jutottam el életemben, 2007-ben, de akkor nem énekelt, hanem a Csillagokkal táncoló kojot című könyvéről beszélgettek. Nekem ez van meg dedikálva.
Ez nagyon szép hobbi, irigyellek érte! Miután nekem két balkezem van, meg se próbálok ilyesmit. Viszont jártam a Vasúttörténeti Parkban, ott láttam modellkiállítást, és nagyon tetszett!
Ezért aztán örülök, hogy olyan "fejlövésed" van, aminek ilyen szép a végeredménye.l
A műsor két részből állt, az első felében Cseh Tamás dalokat adtak elő, a másik felében Bereményi Gézával beszélgettek. Mindkét része nagyon jó volt, én imádom Tamás dalait, rongyosra hallgattam azt a pár kazettát, kívülről fújtam a szövegeket is. (Sajnos csak egyszer adatott meg koncerten élőben hallani a Katona József Színházban.) Az énekes hangja is hasonlított, nagyon jól visszaadta a dalok hangulatát. Természetesen én is majdnem végig "énekeltem", sajnos az utolsó pár lemez dalait nem ismerem, azok későbbiek, nem voltak meg kazettán.
Bereményi Gézát kérdezték a Tamással való kapcsolatáról, a korszakról, beszélt az első találkozásról, sztorikat, élményeket mesélt.
A háttérre az egész műsor alatt régi fekete-fehér filmeket vetítettek (természetesen hang nélkül), a két felén ugyanazt tükrözve. Régi budapesti városképek, filmek, Cseh Tamás portrék, fellépések felvételei, filmek az indiántárborról stb.
Vittem vagy hat CD-t dedikáltatni, amiknek beazonosíthatóan ő írta a szövegeit. :-) Megkérdeztem Gézától :D, hogy mindet, vagy csak egy kiválasztottat? Mondta inkább az utóbbi. Az Utóiratot választotta, annak a borítóján ő van Tamással. Azért az orra alá nyomtam a Levél nővéremnek CD-t is, ha már pár éve* Másik Jánossal dedikáltattam, legyen rajta még egy. Sajnos egy aláírás örökre hiányzik róla. :-(
*A Múzeumok Éjszakáján volt koncert a Cseh Tamás emlékházban a Várban.
A sok hobbim közül az egyik a vasút ill. vasútmodellezés. Egy klubban építünk modul terepasztalt 1/45 méretarányban, keskenynyomközű vasutat, mint pl. az Úttörővasút, vagy a királyréti, kecskeméti. Kint szoktunk lenni a nagy kiállításokon is, ez a fotó a Vasúttörténeti Parkban készült tavaly. (Ezeket a járműveket nem mi építettük, de ilyesmiket szeretnénk mi is. A Csepel az gyári.)
Az épülő témákhoz kellenek rajzok épületekről, állomásokról, részben emiatt voltam Hűvösvölgyben a fűtőház vezetőjénél, részben meg megépíteni tervezett kocsikat mértem és fotóztam. És ha már ott jártam, fotóztam mindent. :D
Hosszú... :-) Hobbihoz kapcsolódó céllal voltam az elmúlt hetekben többször arrafelé (Hűvösvölgynél), a múlt héten meg a fűtőház mellett ügyködtem ugyanilyen okból. (Ha belemennék részletekbe akkor egy normális ember azt mondaná, ez nem normális. :DDD)
A fotózás meg egy kis vonatozás az járulékos dolog volt lazulással párosítva. :-)
Esztergom örök és megunhatatlan, évente minimum egyszer ellátogatunk a városba. Tavaly ősszel fedeztük véletlenül a Macskalépcsőt vagy Macskautat, ami a Vízivárost köti össze a Bazilikával és a várral. Annyira kevés helyen említik meg, hogy tényleg véletlen kellett hozzá. Gondoltuk újrázunk és most fentről lefelé megyünk, de sajnos az egyébként is eléggé rejtett lejárat felújítás miatt lakat alatt volt. Ez egy titkos menekülő út volt a várból, valamikor a középkor táján épült, a Bazilika építésekor betemették, majd több mint száz év után ásták ki. Éppen felújítják, tényleg elég romos volt, meg néhol veszélyes is, korlátok lépcsők betegesen, viszont a kilátás pazar. A várból és Bazilikából egyaránt, nem is szólva a kupola körsétányáról. A vár kiállítását egy korábbi alkalommal jártuk körbe, így fent szabadon mászkáltunk, meg szemben a Kálvária dombon. Meg lent a Duna parti sétányon. A Víziváros macskaköves utcái és terei a műemlék épületeivel is kedvenc, a belváros is, szóval az egész.
