Megnéztem. Einstein szándékolt félrértését látom ott tőled. Te is irtad, hogy ismered Einsteintől az 1937-ben (szerinted 1941-ben) megjelent átértékelését, ahol elvetette a mozgási tömeg fogalmát, és helyette újra visszavette a mozgási energiát, és erre nem alkalmazta az E=mc^2 egyenlőséget. Ezt Te is tudod, és szándékos félrevezetést kísérelsz meg.
Ráadásul a kötési energiát Einstein megkülönböztette a mozgási energiától, és ezt továbbra is tömegváltozásnak tekintette, amire viszont érvényesnek mondta továbbra is az E=mc^2 tömeg-energia ekvivalenciát. Ezt is megkeverted.
A saját igazolásodra hol így, hol úgy értelmezed Einsteint.
Köszi. Grassmann nyilván keveset tudhatott még a szemünkről. Akkoriban éppenhogy felfedezték a szelént pl. , nemhogy tudtak volna a szem fotokémiájáról.
A szemről ma már objektívebben lehet beszélni a hullámhosszak alapján, és ezen a talajon a színérzetünket jellemezni.
Ha additív színkeverésről beszélünk, akkor egyértelműen meghatároztuk azt is, hogy monokróm fénysugarakat keverünk össze. Azt is tudjuk, hogy három szín esetében elfelejthetjük a színérzet fogalmát, ezek az RGB színek, hiszen ezeket a szemünk is a hullámhosszaik alapján szelektálja.
A szubtraktív színkeverés más tészta, mert itt a keverékszíneket valóban a színérzetünk alapján hamisan látunk monokromatikusnak. Azonban az RGB színeket ebben az esetben is a valódinak érzékeljük, és ez jó kapaszkodót ad nekünk. Hát igen, Grassmann óta sokat fejlődött a tudomány.
Vegyész (is) vagyok, és szakmámhoz tartozik a színérzékelés, hiszen a titrimetria ezen alapszik.
Valami félreértés lehet köztünk, ha ennyire foglalkoztál a színérzékelőkkel.
Először is mindvégig hullámhossz alapján tárgyaltam a színeket, és ezt hoztam összefüggésbe a színérzettel.
Másodszor a recehártyában igenis színérzékelők vannak, amelyek a fény hullámhossza szerint mutatnak érzékenységet. Ezek a színérzékelők a bíborfolyadékban végbemenő fotokémiai folyamatok révén érzékelik a megfelelő hullámhosszú fényt.
Harmadszor az emberi színérzékelők nem képesek a teljes spektrumot közvetlenül érzékelni, hanem csak három hullámhossz-tartományt. A vöröset, a zöldet és a kéket. Ezeket sem egyformán, az emberi szem a zöld fény hullámhosszára a legérzékenyebb, és legkevésbé a kékre.
Negyedszer a három receptorunk képes elő állítani a teljes spektrumot. A sárgát pl. úgy hogy a zöld monokromatikus és a vörös monokromatikus fényt összekeverünk, sárga színt érzékelünk. Azonban ha sárga monokromatikus fény érkezik felénk, azt is sárgának érzékeljük.
Ötödször megkülönböztetünk additív és szubtraktív színkeverést, ezeket nem szabad összetéveszteni még egy fizikusnak sem, mert akkor ezt ugyanúgy nem fogja érteni, mint valaha a kémiát. :-)
Hatodszor ha nekem nem hisztek, legalább ezt olvassátok el:
Szóval ha nem a szemeddel méred meg a fény hullámhosszát, hanem műszerrel, akkor egész más színeket kapunk. A szemünk alakítja át zölddé
Hiszed, vagy nem, a szín biológiai fogalom. Amiről te beszélsz és műszerekkel méred az a spektrum. A szemünkben nincs színérzékeny pigment, vagy valamely színre specifikus érzékelő. Ezt sokan keverik, ezért ne gondold, hogy bántásként írom, hanem kiigazításként, mert néhány évig színérzékelők fejlesztésével is foglalkoztam, akkor muszály volt megérteni a különbséget. :o)
Ez nem csalás, hanem a "szín" definíciója. A "szín" nem frekvenciát, vagy spektrumot jelent, hanm színérzetet. Az nyilvánvaló, hogy ugyanaz a színérzet többféleképpen is előállhat. Erre vonatkozóan ott van a Grassmann-féle pszichofizikai törvény, ami szerint egy keverékszín színét az összetevők színe szabja meg, függetlenül attól, hog mi azoknak a spektrális összetétele.
Már sejtem, mi okozta a félreértést. Mi végig színekről beszéltünk, te pedig spektrális összetételre gondoltál. A kettő nem ugyanaz!
A szemünkben nincs sárga érzékelő receptor. Most szerinted hogyan látjuk a sárgát?
Válaszolok: ha vörös és zöld színek hullámhosszait összekeverjük, sárga színt látunk. Ha sárga színnek megfelelő hullámhosszúságú monokromatikus fény jut a szemünkbe, akkor is sárgát látunk.
Szóval ha nem a szemeddel méred meg a fény hullámhosszát, hanem műszerrel, akkor egész más színeket kapunk. A szemünk alakítja át zölddé, és a komplementer szín fogalma is csak szemünk tulajdonsága, csak másodlagosan hullámhosszak kérdése.
Emiatt ha komplementer színekről beszélünk, akkor nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogyan érzékel a szemünk, és mi az a zöld szín, amit látni vélünk. Ma már választ lehet adni erre a kérdésre is. Azt gondolom, erről vitatkozunk.
Ott van a 319-ben a klorofil elnyelési spektruma. Látszik, hogy kéket is és pirosat is elnyel. A visszavert komplementer szín egyértelműen zöld. Hol itt a probléma?
Ott van a probléma, hogy a visszavert fény nem zöld. Ezt mi csak úgy látjuk, de valójában nem zöld verődik vissza. A folyamat végén ott a szemünk, amely így csalja meg a valóságot. :-)
Kéket is el kell nyelni ahhoz, hogy zöld jöjjön ki, de ez sem ilyen egyszerű, mert önmagában a kék hiánya sárgát ad.
Kérlek olvass már végre, ne csak spekulálj.
Én kérlek, hogy olvass, légy szíves. Ott van a 319-ben a klorofil elnyelési spektruma. Látszik, hogy kéket is és pirosat is elnyel. A visszavert komplementer szín egyértelműen zöld. Hol itt a probléma?
Ha csak az RGB színkeverésből indulsz ki, ez úgy van ahogy írtad. Azonban az elnyelésnél már nem ez a helyzet, és a klorofil ugye először elnyeli a fényt. A róla kibocsátottra van csak (félig) igazad, mert a sárga-kékre már helytelen a megállapításod. De ebbe most ne menjünk bele.
Maradjunk ott, hogy a klorofil elnyeli a fényt. Fényelnyelésnél a vörös-zöld nem komplementerpár! Eddig megkerülted ezt a tényt, most már nem tudod figyelmen kívül hagyni.
Fényelnyeléskor bíbor-zöld és vörös-kékeszöld a komplementerpár Egyébként additív keveréskor is, de ebbe se menjünk bele.
Tehát elnyeléskor a vörös hiánya kékeszöldet ad és nem zöldet, és itt a bökkenö. Kéket is el kell nyelni ahhoz, hogy zöld jöjjön ki, de ez sem ilyen egyszerű, mert önmagában a kék hiánya sárgát ad.
Igen tartom most is, amit a 337.-ben írtam. Azért hoztam fel a sárga-kék színeket, mert ezek komplementerek, és egyszerűbb megértetni magam velük.
A vörös-zöld nem komplementerpár, klorofil emiatt bonyolultabb eset. A 327.-ben ezt próbáltam elemezni, és kihozni a zöld színt. Nem állítom, hogy biztos vagyok a benne, de még mindig jónak látom a megoldást.
Ezt korrigáltam a következő hozzászólásomban, és korrekt módon jeleztem, hogy nem vagyok biztos benne.
Én pedig tudomásul vettem, és fel sem hoztam a témát azóta. Te viszont igen a 377. hozzászólásodban. Én erre reagáltam, amit te ki tudja miért kekeckedésnek vettél. Nem kellett volna előhoznod, és kész.
Nem én vagyok kekeckedő típus, hanem te vagy idegbajos. Ha nem bírod a kritikát, ne járj fórumozni.
Úgy van ahogy mondod. A színtérzékelőket receptoroknak, az intenzitásérzékelőket pedig csapoknak nevezik. A színérzékelőink a fény hullámhosszúságát érzékelik, és csak háromféle van belőle: vörös-zöld-kék. Innen van az RGB rövidítésem, de ez természetesen másképp működik mint pl. az RGB monitor. A biólógiáját nem ismerem részletesen, emiatt nem is mennék bele.
A lényeget írtam: nincs sárga receptorunk. Ha sárga szín érkezik a szemünkbe, akkor ez a vörös és zöld receptorokat képes izgatni. Ezt én úgy fogom fel, hogy az agyunk nem-kék jelzést kap. Talán innen lehet az általam idézett térinformatikai honlapon az a megjegyzés, hogy az agyunk a színinformációt a komplementére fordítja le. Szerintem ez logikus, és hülyeség hülyeségnek minősíteni, hamár komplementerekről beszélünk :-)
A szem RGB receptoraira beérkezik a sárga fény, és ez egyszerre ingerli a vörös és zöld receptorokat.
Ne vedd kötekedésnek, de a szemünk ideghártyáján nincsenek RGB receptorok.
Vanak fény intenzitást érzékelők és a szín érzetet pedig az idegsejtek egy másik csoportja kelti, de ezek geometriai tulajdonságaik alapján adnak "szín" információt, ezért lehet színtévesztés is. Gyakorlatilag ez a tulajdonság okozza azt is, hogy olyan szineket is "látunk" ami a spektrumból teljesen hiányzik. Ezért lehet kikeverni additív módon pl a filmek, vagy a televízió esetében három alapszínből az összes többit.
