" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
"Addig apám is ugy volt veled hogy oké, füge igy meg ugy 1-2 fa a ház elött az oké, de nálunk nem marad meg ültetvényes telepitéssel, ne is álmodjak."
Valóban, korábban az volt a jellemző, hogy egy-egy magányos füge állt némelyik présház előtt/ mellett/közelében. Áldatlan néphülyítői tevékenységünk hatásaként azonban azt tapasztaljuk, hogy sikerült elérnünk annak felismertetését, hogy fügét ugyanúgy lehet gyümölcsös gyanánt, kisebb ültetvényként, de legalábbis nem feltétlenül magányosként ültetni, mint bármely egyéb fajt. Annál is inkább, mivel az újonnan megismertetett fajták arra is rádöbbentették a közönséget, hogy hatalmas fajtaválaszték van és nem csupán az ujjas óriás és a nénifüge "A FÜGE".
Ennek megfelelően a délnyugat-zalai térség szőlőhegyeinek többségén egy rövid séta során ilyen látványok fogadják az érdeklődőt:
Ezek az egzóták bőven túlélnék az 1985-ös típusú teleket is olyan fekvésekben, ahol a füge "békeidőben" vidáman elvan. A jobb dombi pozíciókban a legszörnyűbb teleken sem ment a hőmérséklet -20 fok alá. A botanikus kertek létrehozóinak is tisztában kéne lenniük azokkal a "mikroklimatológiai" alapismeretekkel, amelyeket oly sokszor ismételgettünk itt, ezekben a fórumokban.
"Itt a környéken van most már több, 10 év körüli példány 0 fagylefolyású helyen. Az elmúlt évek vérzivataros telein a hajuk szála sem görbült. Az az érzésem, hogy sokkal többet bírnak, mint ahogy hiszik."
Igen az olyan teleken még nincs gond, mint az elmúlt 10 évben.
De ha bejön egy 1984-85 vagy 1986-87-es tél, akkor már baj lehet.
Akkor előfordult síkon -30 fok is. Azt már nemcsak a Magnolia hanem sok más gyakoribb növény is megsínyli.
Budapesten a Városligetben az egykori kis botanikus kertben 1987-ben a nagylevelű kaukázusi babérmeggyek tövig fagytak 3-4 méteres példányok. Egész kis liget volt ott belőlük.
Utána ugyan kihajtottak, de végül belepusztultak a károsodásba, ki is szedték őket.
Mindez a nagyvárosi hősziget belsejében. El lehet képzelni mi lehettett akkor külterületen.
A fügénél, kivinél ez belefér (30-40 évente egy brutális tövig fagyás), mert néhány év alatt felépíti magát újra és megint terem.
Még a baracknál és egyéb hagyományos gyümölcsöknél is.
Gondolj bele, ha a Jeruzalem hegyen -17 fok volt 85-ben vagy 87-ben. Mennyi lehetetett Csörnyeföldön vagy lent a Kerka völgyében.
1929-ben még ennél is rosszabb volt a helyzet.
Nem akarom senki kedvét elvenni az egzóta telepítésektől, de egy ilyen időjárási esemény állandóan a fejünk felett lebeg fenyegető rémként. Sőt a mai bolond időjárásban egyre inkább.
Gondolni is rossz rá mi lett volna, ha az idei márciusi időjárási helyzet január közepén jön.
Ezt csak azért mondom, mert az örökzöld liliomfa több száz évet megérő növény, de ilyen hossszú életet és hatalmas méretet véleményem szerint csak ott van esélye megérni, ahol 30-40 évente nincsenek gyilkos lehűlést okozó telek, mint nálunk.
Vagyis lent a Mediterránban vagy Nyugat-Európában atlantikus területeken.
A viszonylag enyhe tél mellett még igényli a nyári bőséges vízellátást is, ahhoz hogy hatalmas méretűre nőljön, amint már az előzőekben írtam.
Tehát ennek a gyönyörű díszfának a helyzete a ritkán bekövetkező erös lehűlések esetén teljesen más mint a gyümölcstermőké.
A fügénél kimarad egy termő év, a Magnolia-nál viszont feltételezem hogy 30-40 év növekedését kezdheti előről.
Ezért én kételkedem benne, hogy itt lesznek-e valaha is olyan nagy örökzöld liliom fák mint délen és nyugaton.
Visszatérnék még egy kicsit a Magnolia grandiflora-ra.
Tegnapelőtt beszéltem a Kámoni Arborétum vezetőjével és kiderült, hogy nincs ott idős példány ebből a fajból.
1 m-es magasságú fiatal példányok vannak, különböző fajták.
Tehát a magasságuk 1 m, nem a törzsátmérőjük.
Igaz, hogy az 1977-ben megjelent Arborétumok Vas megyében című könyv említi ezt a növényt Kámonból, azonban ez időközben nyilván elpusztult. Ennek méretéről nincs információm.
Meglepődtem azon, hogy ugyanez a könyv szintén említi innen a Phyllirea angustifolia-t, ami a Magnoliánál fagyérzékenyebb.
A Gyöngyös patak mentén sík területen fekvő arborétum bár nagyon sok savanyú talajt, nedvességet, párát igénylő egzóta telepítésére kiválóan alkalmas, véleményem szerint nem a legjobb a melegigényes mediterrán és szubtrópusi fajok számára.
Kivivirágzás kivi-bérapaság és kivibébik születése "lopva", záporok között (mint háborúban a bombatámadások közepett)
A hármas virágzat egyes virágai nyílásának időbeli sorrendje ugyanolyan, mint a Tomurinál. A középső (csúcs)virág már elvirágzott, miközben az oldalsók még ki sem nyíltak
Feri(ke) /kicsinyítő képző csak a személy beazonosítása kedvéért) éppen most szándékozik bővíteni az ültetvényét. A szaporítóanyagot most már a saját fáiról nyeri. Csemeteiskola ugyanott, ahol egykoron: a konyhakert végében.
"Addig apám is ugy volt veled hogy oké, füge igy meg ugy 1-2 fa a ház elött az oké, de nálunk nem marad meg ültetvényes telepitéssel, ne is álmodjak."
Gondolom, azóta világos, miért van nagyobb túlélési esélye a fügének/fügéknek egy dombon (az ültetvény a túlélést illetően nem egy más kategória ahhoz viszonyítva, mint az ugyanazon a helyen egyetlen egyed), mint akár ház előtt/körül egy völgyi fekvésben.
Természetesen, jól ismerve a füge téli nyugalmi állapotának -15 fokos tűréshatárát, olyan helyre van szükség, ahol a hőmérséklet nem száll ez alá az érték alá.
Megmondom az őszintén 2 éve a Balatonparton egy elhagyatott pince elhagyatott fügebokrát majszolva lettem szerelmes a fügébe végleg. Addig a aszalt füge örült voltam jobb hilyán.
Elhatároztam hogy pár tőt beszerzek, és megpróbálok kis ligetet csinálni belőlük. Vettem kezdésnek kertészetből 5 cserepes fügét amit kiültettem 2 különböző helyre. Aztán gondoltam , nono nem lesz ez igy jo, semmit nemtudok fügéről / szaporitásról ( pedig falusi gyerek vagyok) és elkezdtem belemerülni a témába.
Akkor találkoztam azzal hogy te/ti már a megyében/országban létrehoztad az első ültetvényt. Ennek megörültem ,mert ez azt jelenti hogy nemvagyok egyedül az ötletemmel, sőt már más/mások évek ha nem évtizedek óta 'rajta vannak'.
Igy könnyű tanulni, hiszen látszik egy út elöttem. Mondjuk 1000 - 2000 es állományal én nem kacérkodok :) területem sincs ekkora.
Nem utolsósorban az apámat aki részben mezőgazdálkodik is győzködhetem hogy na itt egy jó példa ennek van jövője és nem utolsó sorban realitása .
Addig apám is ugy volt veled hogy oké, füge igy meg ugy 1-2 fa a ház elött az oké, de nálunk nem marad meg ültetvényes telepitéssel, ne is álmodjak.
"Kedves Tamás, nekünk, a korlátozottan téltűrő gyümölcsfajok partizánjainak ehhez az az egyetlen választásunk, hogy megpróbáljuk ezeket DIVATtá tenni. Az emberek utánzási hajlama sokkal erősebb, mint a kollektív bölcsesség. Képtelenség mindenkit egyenként meggyőzni ezek létjogosultságáról, termeszthetőségéről, jóságáról, egészségességéről, stb. (Találkoztam már oéyan esettel is, hogy bizonyos növénynek olyanok voltak az ellenségei, akik növénybarátnak vallották magukat.) Amikor már az értelmes emberekkel megismertettük ezeket és ők elég sokan lesznek, akkor lassan-lassan elegendőek lesznek ahhoz, hogy divatot csináljanak. Az a jó, amikor már nem igényel értelmet, már csak utánozni és ültetni kell. Amikor már csak hasonlítani kell azokra, akiknek van..."
Én idén szintén ledugtam egy 2 db 1.5 méteres fügeágat , igaz csak 2cm vastag volt az ág,nmolyan vastag talánmint a te képeiden.
Mindkettő csúcsrügyes volt.
Tippem szerint tavalyi hosszu tőhajtások voltak ( nem sajátfáról van ezért csak a tipp).
Eddigi tapasztalat az hogy az egyik mintha haldokolna,csúcsrügy elszáradt.de az ág még tartja a formáját
( nem ráncososodott) szóval lehet nagyon megkésve de lesz belőle valami.
A másik egy fokkal jobb, már kezd éledezni a csúcsrügy most május végén lassan hajt és oldalág rügyek is jelentkeznek még kipattanás elötti állapotban.
Talán nyár végére be is éri a 20 cm-es szokásos dugványokat amik szintén végre normálisan hajtanak. pedig a sok esőt mintha nem szeretnék szabadföldben...
Amugy képzeld, Zalaegerszegről utazott a barátnőm egy távolsági buszon és 2 nő arról beszélgetett hoyg Zegen mindeketőjüknek már van fógebokra és hogy valami xy utcában Zegen van egy hatalamas vastag törzsű fügefa és az milyen szép és jó. Azt nemhallotta melyik utca ,de a lényeg hogy Zalaegerszegen is mozgolódnak a fügések.
Az ország egész területén messze átlag fölötti az eddig ebben az évben lehullott csapadékmennyiség, de területenként jelentős eltérések lehetnek akár nem túl nagy távolságokon belül is. Ezt az általam korábban leírt csapadék-jelleg magyarázza.
Az egyik zalakarosi borozó udvarán lévő öreg fügefa az én fajtáim közül "szivarfügé"-re keresztelt fajtának egy másik klónja/változata: 80%-ban azonos, 20%-ban eltérő jegyekkel.
Tavaly csináltunk egy kísérletet annak tanulmányozására, hogy vajon egy nagyon vastag, hosszú fügeág használható-e dugványnak, képes-e gyökeret fejleszteni. Nos, az év folyamán rövidke ágai fejlődtek, amelyek az idén töretlenül fejlődnek tovább, sőt a tövében sarjak jelentek meg, egyértelműen jelezve, hogy jelentős gyökérzetet volt képes fejleszteni ez a másfél méteres (a nem látható része értelemszerűen a föld alatt), kb. 5-6 cm vastagságú fügeág.
A teskándi ujjas óriás meggyőzően megerősíti azt a megfigyelésünket, hogy a füge dugványozással történő szaporítása is eredményezhet az anyanövénytől bizonyos mértékben eltérő tulajdonságú klónokat. A teskándi füge "anyját" ismerjük: szokványos ujjas óriás, nem túl bőséges első terméssel, visszafogott növekedésű ágakkal és a gyümölcsök sajátos, barnás színével.
Ez a példány mindig nagyon bőven hoz elsőtermést, az ágai kecsesen megnyúltak, a gyümölcsei színe pedig lilás árnyalatú a hagyományos ujjas óriás barnás-drappos színével szemben.
