"a dél- és közép olaszok, magyarok, és az iraki kurdok között a legáltalánosabb és megtalálható még számos örménynél"
Az etruszkok, szekeleszek, föníciaiak stb. ősei vihették magukkal ezeket a géneket Itáliába. Kurdisztán pedig éppenséggel a régi Paddán-Arám vidéke. A zsidóság kereskedő mentalitása a jelek szerint ez utóbbi vidékről eredeztethető. A magyar vonalról a Magyar (méd) őstörténet topikban (halkan megjegyezzük, hogy Komoróczy még az idézetteknél is behatóbban foglalkozik az Ábrahám fémjelezte ág kulturális vonásaival, amelyek mind egytől egyig Mitannihoz és az ottani hurri lakossághoz köthetők).
„kereskedéssel, pásztorkodással és kézművességgel egyszerre foglalkozott”
Kereskedésről és állattartásról tudok.
Komoróczy: „A kereskedelem mint önállóvá vált foglalkozási ág szükségessé tette a nagyállattartást. Az i. e. II. évezred második felében fellendülő arámi szárazföldi kereskedelem mindenütt kiterjedt szamár-, majd pedig tevetenyésztéssel járt együtt. A szamár e kereskedők legfontosabb szállítóeszköze; a II. évezredben egy-egy karaván szamarainak a száma elérte a 600-at is; a karavánok állandó összetétele szamaranként 1 ember volt. Az i. e. 1200-as évek táján jelenik meg a háziasított teve (dromedár, egypúpú teve); a Genesis Ábrahámmal kapcsolatban is említ tevéket, úgy látszik azonban, hogy még a különleges gazdagság jelének számítottak, és igen ritkák voltak ezek az állatok (vö. 24: 10, 35). A nagyállattartás nyilvánvalóan bizonyos mértékig az árutermelés céljait is szolgálta, s a szamár e kereskedők tevékenységének nem csupán legfontosabb eszköze, de egyik legfontosabb tárgya is lehetett: ez a kettősség alapozhatta meg az arámi népek kereskedelmi szereét az állattenyésztésre alkalmas zónában.”
Hozzátehetjük, hogy a Folyamközben a délről északi irányban fokozódó szikesedés ugyancsak az említett nagyállattartó-kereskedő népcsoportok megtelepedésének kedvezett. Ez persze nem bizonyítja, hogy Ábrahám a mezopotámiai Uruból érkezett Palesztinába. Mint láttuk, van arra más magyarázat.
No ezt találtam róla hirtelen; szerintem nem túl figyelemreméltó. Pláne hogy a genetikai kutatások sokszor aktuápolitikai menedzselésűek (ld. itthon Ceizel). ------------------------ A kutatók találtak egy olyan gént, amelyet a zsidókra, pontosabban Áron, Mózes testvérének leszármazottaira leginkább jellemző génnek tulajdonítottak. Ezek alapján a gént Cohen Modális Haplotípusnak (CMH) nevezték el, egyszerűbb nevén Lévita gén.
A kutatások eredménye, azonban nem teljesen igazolta az elvárásokat. Bebizonyosodott, hogy A CMH (Cohen Modális Haplotípus) a dél- és közép olaszok, magyarok, és az iraki kurdok között a legáltalánosabb és megtalálható még számos örménynél és a dél-afrikai lembáknál, de igaz az is, hogy a zsidókban is ugyanúgy megtalálható. Lám, lám. A felsorolásban ismét felbukkannak a dél-, és közép-olaszok. A két marker (mongoloid és CMH) egyezését már kicsit nehezebb a véletlenre fogni, így már szinte egyértelmű a kapcsolat, főleg ha a néprajzi elemeket is a helyükre tesszük. Az eredmények azonban azt is jelentik jelenti, hogy mindezek a népek szorosabb összefüggésbe hozhatók a zsidókkal.
Ha ez tény, márpedig az eredmény számos külföldi szaklapban megjelent, akkor igaza lett volna Ceausescunak, az egykori román diktátornak, amikor a magyarokat a "Kárpátok Zsidóinak" nevezte? Több közünk lenne a zsidókhoz, mint gondolnánk?
A megválaszolásra váró kérdések
Ha a CMH valóban zsidó (azaz szemita) eredetű népeket jelez, akkor azt jelenti, hogy mind a magyarok, a szicíliaiak, a szárdok és a kurdok zsidóknak tekintendők, az örményekkel (szintén kedves szomszédokkal vannak körülvéve, akik az örményeket nemes egyszerűséggel a "Kaukázus zsidóiként" titulálnak) és lembákkal együtt. Ez utóbbiakról szintén számos cikket publikáltak már, rengeteg hasonlóságot hozva fel a szokásaik, törvényeik és a tórai előírásai között. A kurdok esetében így megerősítést nyerhet az a nézet is, amely szerint valamikor a kurdok a médek közvetlen leszármazottai is szoros kapcsolatban lehetnek a magyarokkal, eredeti nyelvüket az arab tenger közepén elfeledve. Talán a kaukázusi Qud-Makar település neve is erre utalhat, bár ez csak találgatás. Ebben az esetben azonban a zsidó eredethagyományokat is meg kell kérdőjelezni, így ugyanis zsidók és magyarok nem lehetnek idegenek egymás számára, hanem testvérek, sőt. Az eredeti feltételezést alapul véve a lévita papság őseit a magyarok ősei között kellene keresni!
Történelmi tény, hogy az egyiptomiak tartottak bizonyos habiroktól, akik gyakran támadták meg őket (ruházatuk kifejezetten emlékeztet a honfoglaló magyarokéra), ugyanakkor Egyiptom is gyakran vezetett sikeres ellentámadásokat. Ezekről a habirokról már kiderítették, hogy azonosak az avarokkal. Nevük pedig avar-abir/apir-habir formákban bukkan fel azidőtájt. Ezek az avarok alapították Avariszt (Avar várost) és Tanaiszt (Tana városát) a Nílus-Deltában és valószínüsíthető, hogy nem álltak meg itt, hanem tovább is jutottak nyugati irányban. Ha ez a nép, amely építészetben jártas annyira, hogy városokat építsen Szíria, Palesztína és a Sínai Félsziget területén, ilyen félelmetes, vajon nem lehetséges, hogy a fáraó ezen Apirok elsőszülöttjeit ölette meg? Hiszen sokasodásuk az ország területén sokkal komolyabb politikai kockázat, mint mondjuk néhány pásztor nép fiaié, akik történetesen szintén azon a területen telepedtek le. Az is előfordulhat azonban, hogy mindkét esetben ugyanarról az ősapáról lehet szó, a bibliai Everről (Károli, és ált.: Héber; Teremtés 10:24,25.), akinek a nevét pontosan ugyanúgy kell írni héberben, mint az ivrikét, vagy az avirokét, mégpedig "alef", "vav", "resh" formában, bár lehet, hogy ez csak véletlen egybeesés.
----------------------- Avshalom Zoossmann-Dsikin doktor "A mai zsidó papok az ősiek leszármazottai?" tanulmánya nemrég látott napvilágot egy német újságban "HOMO: Journal of Comparative Human Biology - Zeitschrift fuer vergleichende Biologie des Menschen" (51. szám, 2-3, 2000, 156-162 old.) Zoossmann tanulmánya megkérdöjelezhetővé teszi Michael F. Hammer, Karl Skorecki és kollégáik által a Nature magazin 1997. január 2-i, 385-ik számában "A zsidó papok Y kromoszómái" és Karl Skorecki, David Goldstein, et al. által a Nature magazin 394-ik számában "Az ószövetségi papság eredete" címen közzétett, valamint a kapcsolódó, dél-afrikai Lemba törzsről (American Journal of Human Genetics , 66. szám) és a világ zsidó népességéről szóló (PNAS, 97. évf., 12. szám) tanulmányokat. Ezek a tanulmányok azt bizonyították, hogy az askenázi és a sepárdi zsidóság szoros kapcsolatban van egymással és a mai kohenek ugyanattól az apai őstől származnak. Zoossmann arra a megállapításra jut, hogy a zsidó papsággal foglalkozó jelenlegi tanulmányokban hibák vannak és olyan következtetésekre jutnak, amelyek a rendelkezésre álló adatokkal nem bizonyíthatóak.
Zoossmann-Diskin összefoglalójában azt írja: "Munkáik [Skorecki és Thomas] alapos vizsgálata számos hibát felfed, amely arra a kétségbevonhatatlan következtetésre vezet, hogy kijelentésük mely szerint a legtöbb kohen közös eredetű, nem nyert bizonyítást. Hibáik: a vizsgált közösségek meghatározása, éles különbségek a zsidó papság három mintája között, elég alkalmazható marker használatának hiánya az egyedi-esemény-polimorfizmus haplotípusainak kialakításához, téves eljárás az egybeolvadási idő kiszámolásához, és az Y kromoszóma mikroszatellitái mutációinak alábecslése. A javaslat, hogy a Cohen Modal Haplotype ókori zsidó népesség jele, más népességekből származó adatokkal sem támasztható alá." (156. old.) ----------------------- A hargita.awardspace.com-ról ollózva...
Inkább csak a lényeget kiemelve: a Gen. 23: 16 szerint alku nélkül 400 sékelt fizetett ki egy darab földért, méghozzá „a kalmároknál forgalomban lévő ezüstöt” (vö. šiklum). Egyiptomban ezer ezüstöt kapott egyszer (20: 16). Ki tudja, ezek alapján a többi országban mennyi pénz ütötte a markát?
Hogy igen vagyonos ember volt, azt bizonyítja, hogy fél sékel arany és tíz sékel ezüst súlyú ékszert küld jegyajándékként a rokonságának, más ezüst- és aranyneműk kíséretében (24: 22, 53).
Komoróczy: „A nemesfém- és pénzvagyon egyértelműen elárulja, hogy Ábrahám elsősorban kereskedő volt, s állattenyésztése inkább járulékos, kiegészítő foglalkozás. Kereskedő volta teszi egyedül érthetővé azt, hogy miért találkozunk vele Kanaán és Negeb legtöbb városában: éppen az árutermelésben részt vevő városokban. Ábrahám, az arámi kereskedő egész Kanaánt beutazta, közvetített Egyiptom, a Negeb, a filiszteusok, a közép-kanaáni városok – és talán Harrán vidéke között. Dél-Szíriával mindenesetre kapcsolatban állt, Damaszkusz, »a szamarakban bővelkedő ország«, szintén arámi kereskedőváros, ügyfelei közé tartozhatott; innen származott szolgája, Eliézer is (Gen. 15: 3). Mind neki, mind fiainak szoros kapcsolatai voltak azonban Harrán vidékével, Arám országával, ahonnan Ábrahám származott, vö. pl. a rokonokról érkező híreket (Gen. 22: 20–24); Izsák (Gen. 24) és Jákób (Gen. 28 skk.) házasságát. E kapcsolatok talán ugyancsak kereskedelmi összeköttetéseket takarnak. Ábrahám életformája nem beduin (bedú arabul ’a sivatagban élni’), hanem kereskedő; házanépe Kádes környékén tartózkodik, míg ő maga és felesége a filiszteusoknál, ill. Gérárban (20: 1). Kereskedői viselkedést mutat a Makpéla-barlang megvásárlásánál (23: 3 skk.) is. Az ősatyák történetében gyakori szó a kereskedő foglalkozást jelölő sáhar ige (pl. Gen. 23: 16; 34: 10, 21; 42: 34).”
Esetleg lehetne a cigány törzsekhez hasonlítani, mert ők kereskedéssel, pásztorkodással és kézművességgel egyszerre foglalkozott egy vándorcsapaton belül. (nem beszélve a "megélhetési bűnözésről") Mondjuk az is biztos, hogy a nevek régen mind beszélő nevek voltak (tképpen most is, csak már nem jelentenek semmit), azaz egy név a legjellemzőbb vonását tükrözte a személynek, vagy a testi alkatát, a mesterségét, vagy a származását. Így számomra logikusnak tűnik a személyek és helységnevek ilyen szoros kapcsolata.
Olyan megközelítés is van, amely Jahve(h) vagy Jehovah nevét is a "hawa" szótőből próbálja származtatni, amelynek eredeti jelentése a rombolással van összefüggésben.
Más vélemények szerint a mennydörgéssel vagy az (égből való) lehullással...
Mindenképpen egy rendkívül félelmetes Isten-képről van szó, akihez az ókori izraelita csak mélységes mély rettegéssel, félelemmel és borzadállyal mert közeledni.
Ha mert egyáltalán...
Áron fiait is hogy megégette, amikor ún. idegen tűzzel próbáltak közelíteni az égőáldozati oltárhoz.
Hát nem Jézus szerető és kedélyes Atyaistenéről van szó, akihez esténként derűs szívvel imádkozunk: "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
Illetve hát ugyanaz az Isten, csak nem egyformának látjuk...
Az olyan összetett névről, mint Él-Shaddai nem is beszélve.
Ezt a keresztény Biblia-fordítások általában a Hatalmas Isten vagy Mindenható Isten fordításokkal adják vissza, jóllehet a név eredeti jelentésén vitatkoznak a nyelvészek:
"The name Shaddai (Hebrew: שַׁדַּי) is used as an epithet of El later in the Book of Job.
In the Septuagint and other early translations Shaddai was translated with words meaning "Almighty". The root word "shadad" (שדד) means "to overpower" or "to destroy". This would give Shaddai the meaning of "destroyer" as one of the aspects of God. Thus it is essentially an epithet. Harriet Lutzky has presented evidence that Shaddai was an attribute of a Semitic goddess, linking the epithet with Hebrew šad "breast" as "the one of the Breast", as Asherah at Ugarit is "the one of the Womb".[4]
Another theory is that Shaddai is a derivation of a Semitic stem that appears in the Akkadian shadû ("mountain") and shaddā`û or shaddû`a ("mountain-dweller"), one of the names of Amurru. This theory was popularized by W. F. Albright but was somewhat weakened when it was noticed that the doubling of the medial d is first documented only in the Neo-Assyrian period. However, the doubling in Hebrew might possibly be secondary. In this theory God is seen as inhabiting a mythical holy mountain, a concept not unknown in ancient West Asian mythology (see El), and also evident in the Syriac Christian writings of Ephrem the Syrian, who places Eden on an inaccessible mountaintop."
"Bereishit bara Elohim et hashamayim ve'et ha'aretz. "- így kezdődik a héber Biblia, no persze a feltételezett latin átírás szerint.
Az Elohim és a Jahve(h) szavak etimológiáját sikerült már megnyugatóan rendezni? Úgy nézem a Wikipedián, hogy még elég sok a találgatás ezzel kapcsolatosan...
Dolgozatának IV. fejezetében foglalkozik ezzel a kérdéssel Komoróczy, melynek címe: "Pásztor?... Kereskedő!"
Mindjárt idézem, megpróbálom beolvastatni, csak jól összefirkáltam, aláhuzigáltam ifjabb koromban ezt a tanulmányt... A lényeg, hogy már a Gen. 24: 35-ből kitűnik, miszerint Ábrámnak jelentős pénzvagyona lehetett (arany, ezüst), ami, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy Kanaán és a Negeb legtöbb városában sűrűn forgolódott, jelzi, hogy kalmárkodással kereste a kenyerét.
Ugyancsak Komoróczy írja a harráni ékiratos szövegekről (i. m. 419. o.): „A közelmúltban tették közzé azokat az akkád nyelvű gazdasági okmányokat, amelyek a város külkereskedelmi levéltárából kerültek elő. Ezek között az okmányok között többször szerepel egy Ura nevű város (mindkét név a šumer uru ’város’ szóhoz kapcsolódik). Egy ilyen okmányon »Ura város fiai (=polgárai), kereskedő emberek« szerepelnek. Bár Kis-Ázsiában is kimutatható egy Ura nevű város, az kétségtelen, hogy az ugariti és alalahi okmányokon szereplő Ura Szíriától nem messze s keleti irányban feküdt, vagyis az említett Harrán-vidéken. Lehetséges, hogy az Ószövetség is e város kereskedelmének emlékét őrizte meg.”
„…Ábrahám családi hagyományainak számos mozzanata utal arra, hogy ezt az arámi kereskedő céget eredetében kizárólag Felső-Mezopotámiához köthetjük. Minden, fentebb ismertetett érven túl, ez kétségtelenné válik, ha a család tagjainak neveit vesszük vizsgálat alá. Az ugyanis a helyzet, hogy Ábrahám legtöbb rokonának neve az Euphratés–Balih–Habúr-vidéken helynévként található meg. Maga Hárán, Ábrám és Náhor testvére (Gen. 11: 27 sk.) a jól ismert Hárán-Harrán városnévvel azonos. Náhor, a másik testvér – illetve Terah apja – neve a »Folyóköz« sémi elnevezése (Naharaim), de településnév is (Til-Nahiri). Terah (Károlinál: Táré), a kivándorló nemzetség-ős neve Til-ša-Turahi formában ugyancsak helynév (a Balih mentén). Peleg (Gen. 11: 16) mint Paliga a Habúr torkolatvidékén fekszik. Szerúg (Szarugi formában) Harránhoz közeli helység (Gen. 11: 20). céber (11: 4) esetleg a Habúr folyó nevével hozható kapcsolatba, bár ez – s csupán ez! – bizonytalan egybevetés. Re’ú (11: 8) mint helység Ragulihi formában az Euphratés közelében lehetett. A Sém és Ábrahám nemzedéke közötti személynevek, az egyetlen határozott kivételt képező Ábrahámtól eltekintve, tehát valamennyien Aram-naharaim, az Euphratés–Balih–Habúr-vidék földrajzi nevei! Nyilvánvaló ebből, hogy viselőik még jelképes történeti személyek sem lehetnek, s ebből következőleg az ősi izráeli hagyományanyagban semmi sem utal a Dél-Mezopotámiából való kivándorlásra: a történeti-mitikus fantázia annak a területnek a helyneveit emelte a genealógiai fokozatok szürke rangjára, amelyről Ábrahám arámi kereskedő cége Kanaán felé elindult.”
"A héber törzsek történeti-mítikus hagyománya ... az ősatyák személyébe népcsoportokat sűrített össze, a héber nép egyik etnikai összetevőjét – amint hasonlót pl. a görög őstörténeti mítoszokban is megfigyelhetünk".
Erről az Ábrahám-génről hol lehet olvasni? (Ha magát az elnevezést nézzük, hát Ábrahám szigorúan véve nem volt zsidó, csak az egyik olyan etnikumnak a vezetője, amely a zsidó etnogenezisben részt vett.)
Komoróczy Géza ír arról, hogy "az ősatyákról szóló elbeszélések számos vonása, a történetek mögött álló társadalmi-jogi struktúra egyaránt Mitanni s a Mitannit is alkotó hurrita etnikum szinkrétisztikus – mezopotámiai, szíriai, kis-ázsiai elemeket ötvöző – kultúrájának hátteréből érthető meg. Ilyen például – csak felsorolásszerűen – a szövetségkötés kétféle szertartása; a kettévágott állatok közötti áthaladás (Gen. 15: 9–18); és ilyen – bár nem kizárólagosan – a körülmetélés (17: 9–14) is."1
A római korban a Pax Romana idején azért kerültek zsidó kereskedők és kézművesek a Birodalom szinte majd valamennyi provinciájába, így Britanniában is.
Ez azonban még nem azt jelenti, hogy rokonai lettek volna az Északi-tenger túlsó partjáról érkező echte germán angolszászoknak...
"a mostani zsidóság egy jó része (valszeg a többség) a kazár birodalomból jött, és nem feltétlenül zsidó származású"
Megint el lehetne vitatkozni azon, hogy ki a zsidó, kiket tart annak a Talmud, kiket a jog, ill. a közfelfogás. A szintén tőlünk elszármazott Koestler próbálja bizonygatni a könyvében, hogy az európai és így az amerikai zsidóság nagy része askenázi, azaz szkíta-zsidó, akik szerinte nem vér szerinti zsidók, csak izraelita vallásúak. (A Kabala Kft. adta ki 1990-ben a könyvét, jó régen olvastam, de emlékszem, hogy az arcberendezkedést is vizsgálja benne. Egyébként angolul és magyarul is letölthető.) Azt el kell ismerni, hogy bár maga elsősorban szépíró volt, és egyértelmű tévedései vannak a kötetben (emiatt pl. Sebestyén László jogosan bírálta), elgondolkodtató, amiket ír. Szerinte a szefárd zsidóságnak, akik É-Afrikán keresztül jöttek, Európában nagyon csekély az aránya.
Egyébként Huber Lipót írt még jó könyveket a zsidóság középkori szerepléséről, ezeket is újabban megint kiadták.
"Mondjuk azt tudni lehet, hogy az elmáitáknál még jóval kisebb testalkatú emberek lehettek Józsué zsidói. "
Elámitákat akartál írni?
Egyébként ezt honnan lehet tudni?
Az Ószövetség is megemlíti Kánaán óriás termetű őslakóit, a refáiakat és az anákokat.
Hogy ezek milyen magasak lehettek, ki tudja?
Úgy tudom, hogy egyenlőre nem kerültek elő extrém magas testalkatú embertani leletek.
Ha jól tudom, Kiszely A Föld népei c. könyve 165 cm-es átlagtermetet hoz a római kori Palesztinára a férfiak átlagtermetének, de most nem vagyok ebben biztos, majd holnapra utánanézek.
A 165 cm egyébként abban a korban közepesnek számított, a korai császárkorban Itália férfilakossága átlagosan 167 cm magas volt, a népvándorláskori germán férfiak pedig átlagba 172 centisek.
Persze a statisztika - mint sok más esetben - elfedi a finomabb részleteket:-)
Mondjuk amíg A nemzeti front júdeáért és a júdeai nemzeti front párharca Jeruzsálem lerombolásáig nem jutott, addig a zsidók meglehetősen helyben maradó népek voltak. Utána a nem nagy létszámú maradék pedig a közel-keletre, illetve egy részük a görög meg dél-itáliai városokba vándorolt (és a világ első keresztényellenes pogromját is kitalálták közben), így nem igazán értem, hogyan mehetnének Angliába. Nem beszélve arról, hogy a mostani zsidóság egy jó része (valszeg a többség) a kazár birodalomból jött, és nem feltétlenül zsidó származású.
Mondjuk azt tudni lehet, hogy az elmáitáknál még jóval kisebb testalkatú emberek lehettek Józsué zsidói.
A genetikai vizsgálatok a dél-olaszoknál illetve a magyaroknál mutatták ki az "Ábrahám-gént". Kérdés, ezt mennyire lehet komolyan venni, szerintem nem nagyon. Vagy ha igen, akkor az "Ábrahám-gén" a kazárok leszármazottaira utal, és akkor a kabarokkal mi is hoztuk. Mondjuk a magyaroknál az előfordulás arány hasonló, mint a magyar-kabar.
És akkor lehet, hogy az eredeti zsidók télleg szőkék. És a rómaiak a nagyorrú barnák..
"valami idióta angolszász szerző is azt próbálta bizonygatni, hogy az ókori izraeliták és az Angliába az V-VI. században bevándorló angolszász csoportok genetikai rokonságban állnak egymással."
Lehet, hogy Waddellre gondolsz, de ő genetikával még aligha foglalkozhatott, inkább a kulturális-nyelvi rokonság kérdéseit feszegette. Egyébként letöltheted a könyvét a netről, én már régen megtettem :)
Nemcsak az angolszászok, hanem a britek és a skótok kultúrájának az elő-ázsiai relációját is vizsgálta, és emiatt délibábosnak semmiképp sem minősíteném. Mint tudjuk, a kelták egy erősen összetett népközösség, jelentékeny számú közel-keleti elemekkel, így mindenképp érdemes továbbra is boncolgatni ezt a kérést. (Persze nem itt, mert ebben a topikban off :) )
Tkp. száműzetést, számkivetést, szétszóratást jelent. A zsidóság többsége ma is galutban él, vagyis kisebb-nagyobb diaszpórákban.
Galut (Hebrew: גלות), also known in Ashkenazi Hebrew as Golus, means literally exile. Galut or Golus classically refers to the exile of the Jewish people from the Land of Israel.
Tisá beáv(héberül: תשעה באב, áv kilencedike), az első és a második szentély pusztulásának emléknapja. Misná, Böjt traktátus IV, 3:„Tisá beávkor rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az országba, és lerombolták a Szentélyt először és másodszor, és elfoglalták bétert, és felszántották a várost.”
"Mondjuk Hitler nem volt az a kockaállú szőke árja ideál.. "
Hát enyhén szólva nem, bár láttam olyan plakátot, ahol szántszándékkal kissé "árjásítva" ábrázolják.
Ezért is elég meglepő, hogy milyen intenzíven nyomta a nordikus faj felsőbbrendűségéről vallott elméleteket, holott ő elég nyilvánvalóan nem tartozott ebbe a csoportba.
Itt ugyan OFF, de egyébként az osztrákok, svájci németek, bajorok és baden-württembergi svábok túlnyomó többsége sem sorolható be embertani értelemben a nordikus típusba...
Mellesleg elismerem, hogy a zsidóság nagyon sok tehetséges tudóst és művészt adott az emberiségnek, de vallási szempontból vizsgálva a dolgokat a zsidóság üdvtörténeti szerepe Jézus fellépésével véget ért.
Ez persze szubjektív és off is egy történelmi topikon.
Egyébként valami idióta angolszász szerző is azt próbálta bizonygatni, hogy az ókori izraeliták és az Angliába az V-VI. században bevándorló angolszász csoportok genetikai rokonságban állnak egymással.
Elég nyakatekert módon jutott erre a következtetésre, persze a főáramú történészek kiröhögték.
Ez két dolgot bizonyít:
1) A délibábos őshaza- és rokonságelméletek nem kizárólag a magyar nép sajátja
2) A zömében protestáns és zsidóbarát angolszász világban magas presztízse lenne egy esetleges zsidó-angolszász rokonságnak.
"Egyébként hallottam olyan elméletet is (valami ókori szerző elszórt jelzőjét véve alapul), hogy eredetileg a zsidók szőkék, fehérbőrűek voltak."
Jó nagy baromság!!! Az ókori izraeliták a rendelkezésünkre álló embertani leletek alapján különböző keleti mediterrán típusokhoz tartoztak.
Az az anyag, amit én olvastam a témában, az kiemeli azt is, hogy az orientalid vonásaik nem olyan erősek, mint a környező arab népeké.
A szamaritánusok viszont - némileg érdekes módon - orientalidabbak és ezáltal közelebb állnak az arabokhoz.
A palesztínok megint más tészta: több közöttük a világos haj-és szemszínű egyén, mint a környezetükben élő népeknél. Előfordul köztük a vöröshajúság is.
Magukat az ószövetségi filiszteusok leszármazottainak tartják, talán nem is minden alap nélkül.
Az Európából Izraelbe visszavándorolt szefárd és askenázi zsidók persze embertanilag már nagymértékben kevertek, hiszen hosszú évszázadokon keresztül más népek között éltek.
Igaz, hogy a zsidók és más vallásúak között a vérségi kapcsolatok ritkák voltak, de azért elő-előfordultak.
Így valóban léteznek világos színkomplexiójú, esetleg egyenesen nordikus megjelenésű zsidó egyének.
Szumír uru2 'város'
uru11 'ua.'