"Az ÍV meg mióta egyenlő a körrel?... Az ív az szerinted =kör?...)) "
Nem én állítottam, hanem C-F.
"Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
"Előbb javaslom az ominózus szavak helyes értelmezését legalább valamelyest megközelítőleg, ha ez összejön akkor lehet miről egyeztetni, addig csak bohóckodunk."
Megtettem:
"Az OVális és ÖV nem ÍV, mert mindkettő önmagába visszatérő alakzat. Az ÍV pedig nem. Az ÍVvel nem tudod a gatyád felkötni, mert nem ér össze a derekadon...:D
Az ÉV sem ÍV, mert nincs alakja, hozzáadott jelentése pedig egy kör, mert visszatérő, ismétlődő időegység. Ha ÍV lenne, akkor max. negyed- vagy félév lenne....
Az ÓV is inkább a takar szóval rokon, ámbár ez lehet félgömb..
Viszont érdekes módon nem rokonítod a körrel egyiket sem, pedig arra sokkal inkább hajaznak az ÍV kivételével...."
Amúgy örülök, hogy Te sem tartod egyenlőnek az ívet a körrel...
"fe-ér, annyi mint felső erejű, tulajdonságú vagyis olyan mint valaminek felső, azaz legvilágosabb része, oly világos, mint a felső"
Ha a FE-hér felső erejű, akkor a FE-ketének is annak kell lennie ha ellentéte, ha nem... A két főisten - a nő és a férfi - egymás "ellentétei" de mindkettő felső erejű.
ÚESz Tőgy: A magyar eredet becsatlakozása pedig innen érthető meg: Úesz.: tőgy A: 1554 tölgyelnek - Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) tal’ək ’csúcs, vég, felső vízfolyás’; osztj. (V.) tö̆j’‹folyónak, fának› felső vége; ‹dárda› hegye, csúcsa’; votj. (Sz.), (M.) tul’i̮m ’a fa felső zsenge hajtásai’; finn (R.) tutka ’csúcs,
Pesti Gábornál is tölfa, tölyfa (Toldy F. kiadása 116, 136. l.) / Tömött, telítődött, töltött fogalmakkal kapcsolatos a töve (tölcsér) ( lásd "tő" "tönk" finnugor erdete).
Az villant be, hogy a FEKETE szavunk simán annyit jelent, hogy FEKÜDT szín. Mint amikor azt monjuk hogy valaki LEFEKÜTT.
Így az eredeti alak feküdő, feküdtü lehetett - ebből lett fekete
Lásd - a fekete az ESTE, este pedig ALSZUNK. Lokikus, hogy ez is a lefele mozgással a fekvéssel van kapcsolatban.
CzF.: FEK, (1), elvont gyöke többféle értelmü szóknak. 1) Am. hajlás, meghajlás, lenyugvás, a fekszik, fekvés, fektet stb. származékokban. Régente önállóan is divatozott, mint: fek-és, fek-et, fek-ő igenévi alakok, és fek-et ige mutatják. Ez értelemben az idegen nyelvekből rokonnak tekinthető vele a sínai fu (procumbere; humilis), szanszkrit bhuj (hajol), görög πτυσσω, német (sich) bücken, biegen, beuger, olasz picgare stb. 2
--
Ennek a FEK-nek viszont nem sok köze lehet a FEL-hez
Ennek bizony a FOG-hoz és a FOK-hoz van köze. Mert aki fekszik, az PADLÓT FOG a fog szavunk van tehát továbbragozva fekszikké.
Hogy igazam van, a németben is meglevő PAKOL - PACKEN szó. Pakolni ugyanis annyi, mint egymásra fektetni valamit!!!!
Hozzáfogni valamit az alatta levőhöz így távolabbról a VÁG szavunkhoz is van köze, hiszen a vág szavunk értelme egy nagyerejű kölcsönhatás, amely vagy hozzá, vagy bele is vágódik valamibe.
Ide kapcsolódik még:
FOKHEGY. Többféle jelentése rejlik ezen közmondatban: Mindennek meg van a maga oka foka, azaz kifolyása vagy vége, határa.
A lefekvés és a fekete is egy folyamat végét jelenti egy szélső FOK-át, értékét.
"Mennyire egyszerű és nagyszerű szóképzés , és nem láttam még semmilyen akadémiai szótárban ennek az értelemnek és logikának a megvilágítását"
Na igen, teljesen egyetértek. Helyette kapunk egy rendkívül körülményes magyarázkodást, meg egy amolyan fellengzős tudálékosságot olyan szavak gyakori ismételgetésével mint "onomatopoetikus" , meg "metonimikus" , továbbá "metaforikus" és "palatoveláris" , ezekkel próbálják betömni a hiányt és a lyukakat.))
Pedig mindenféle "szakzsargon" nélkül egy tömör mondatban lényegre törően el lehet mondani hogy valójában micsoda lehet ez...
Még szép hogy. Meg közös magyarul érthető kifejezéseik (némi gyakorlattal érthető) gyakran felismerhető magyar toldalékolással.
Persze az igen változatos hogy ki-ki éppen hogyan barmolta el mára az eredeti hangalakot, de ezek a szócsoportok is amire utalsz, mind-mind megtalálhatóak például az angolban is, de más nyelvet is írhatnék épp.
Most csak nézzük ezeket a hővel, tűzzel, forrósággal, égéssel, perzseléssel, pirítással, sütéssel, gyúlással kapcsolatos szavakat odaát. Mind megtalálható magyar nyelvű szóval kifejezve , és többször felismerhetjük mögötte a nyelvünk speciális ragozását is !
Csak jól összevissza keverték ezen fogalmakat, közel sem biztos hogy a "szótári megfelelőjénél" bukkan fel az ominózus szó, hanem egy másik hasonló környezetben egy szinonima szónál teszem azt. Na de egy kicsit nézzük is ezeket meg :
FORRÓ szava a FIRE , de van még FIERY is ami szintén a FORRÓ szó mása, jelentése "tüzes, heves, égő" ,kvázi forró. De van FERVENT is odaát, ami "buzgó, heves és FORRÓ" jelentésű.
A "FERVE" már a FORRVA képzése a szavunknak ! De a FORRÓ szó is már toldalékolt a nyelvünkön.
De még FRY is van összehúzott formában, ez is FORRÓ. "Sül,süt" jelentéssel.
És ha már SÜL/SÜT, ezen szavaink is ott virítanak már odaát :
SWEAL típusú elbarmolás a SÜL megfelelője. Jelentése odaát "olvad, perzsel, parázslik" ---- Stimmelünk?... Naná hogy igen !
SOL/SOLAR mint nap is a SÜL szóból van. Mifelénk SÜT, de mi a SÜ formát már ragoztuk SÜT/SÜL dolgokra, tehát nem lehet elégszer hangsúlyozni ha ezek máshol is megvannak, akkor már magyarul ragozott szót használnak ! SZOLáriumban is SÜLni járnak el.
De íme a SÜT megfelelője : SAUT/SAUTÉ jelentése "hirtelensült, pirít" azaz épphogy csak nem az van kiírva hogy SÜT/SÜTŐ/SÜTÉS .)) Nem mellesleg a magyar a pisztolyt elSÜT használja az angol meg a SHOT és a SHOOT használja.)) Ugyanazok átírva ! Csak ez már magyar ragozást visel.)) Hiszen a T már a tárgyra utaló rag. Mindig valami-T és AZ-T sütünk meg vagy el és a többi.
PIRÍT, PIRUL , PERzsel , azaz a sokat tárgyalt "PIR" tüzes gyökszó : Átírva B-R vázra megvan ott is :
Már maga a BURN szó is ide tartozik. Vagy épp a BRASIER ami ilyeneket jelent : "rézműves, rézkovács, szénserpenyő, PARÁZStartó fémüst." BRASIER a PARÁZSOL elbarmolása.
PIROUETTE angolban is megvan, de ez "elvileg francia" szó. Na nézzük csak meg hogy ez mennyire is francia valójában. )) Az átírás az valóban.)) De amúgy a szó táncban forgáshoz és forgócsigához (játék) is köthető. Akkor én meg javaslom hogy tegyük már vissza a szóba az amúgy eredetileg odavaló G hangot a PIRO és UETTE közé, és akkor már PIROGUETTE kapjuk meg amiből már csodásan látható a ragozott PÖR(ö)GETŐ szavunk, és ez passzol is tökéletesen a jelentésekre. Így születnek "idegen" szavak, hogy eleve 3-szoros magyar ragozás van már benne.))
TOAST : a szó pohárköszöntő részével most nem foglalkozom, a többi tüzes részével fogunk most. Tehát jelent "pirít, pirul, pirítós kenyeret, felmelegítés " dolgokat.
Na ez viszont a TŰZ szavunkból lett létrehozva. Ez is megvan, ezt is kipipálhatjuk. Az "old french" mire a britek vezetik, csak hát ez is megvan mindenhol, és némely hangalak igen figyelemre méltó lehet számunkra:
Latin TOSTUS szó még nincs megrövidülve. így parádésan ki tudjuk olvasni a szóból hogy ez a TOSTUS---TÜZETES dolog lehet. Itt még a melléknévképzésünk is megvolt, később lecsalták mert gondolom úgy azért túl feltűnő lehetett hogy mi is ez.
Japán TÖSUTO mintha jól tudná hogy a pirítás az a TŰZ SÜTŐ tevékenysége. Azt hiszem egyet értek.))
Mandarin nyelv : TÚSI azaz TÜZI tevékenység a pirítás.
Egyértelműen a magyar TŰZ szóból keletkeztek ezek...
"Nem tudjuk mikoriak, úgyhogy te is csak a hasadra ütöttél. Te sem tudod igazolni."
Én legalább hoztam 20-30 ezer éves barlangrajzokat ahol ez a két szín szerepel, s feltételezhető, hogy amivel rendszeresen dolgoztak vele, azt meg is nevezték. Ez a dátum bőven az őskorban található.
"Ha ugyanolyan ősi is lenne, mint a sötét és a világos, akkor is a felső erő színe a fehér, mert a FE ősgyök oda helyezi. Pont oda, ahová a fej szavunkat. Fentre."
Meg a FEketét is, de az szerinted "alsó" szín...
"A bibor szó régibb nyelvünkben valamint népünkben ma is hófehér értelmű; irodalmi nyelvünk pedig teljesen tévesen használja „igen piros” értelemmel."
Ha téves, akkor az európai nyelvekben zömmel téves, ha a 'purpura' hangsort a 'babbar' hangsorral azonosítjuk:
"két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra;"
Labat sumer szótárában a babbar=ősz/fehér. (a fehér világít, így lehet fényes, ez alapot ad a fényességes, fen(n)séges asszociációra)
Amennyiben a bíbor szót azonosítjuk (szerintem megtehetjük) a babbar szóval, akkor neked volt/van igazad! Gratulálok!!!
Most már csak az a kérdés, hogyan lett a fehérből lila szín?
Amint látjuk, a fordítás helyes.
A kulcs, a főpapság lila viseletében rejlik, ők voltak a "fennségesek" (a bíborosok). Tehát itt nem a fehér szín jelentése, hanem annak átvitt (hozzáadott ) értelmezése a "fennséges" szolgáltatott alapot arra, hogy a babbar/bíbor szót a lilára értsük függetlenül attól, hogy eredetileg fehéret jelentett.
Azaz, ebben az esetben duplán is hozzáadott jelentése van a "bíbor" szónak babbar/bíbor = fehér, a hozzáadott jelentése: fen(n)séges/felső. Miután a főpapok viselete lila, így ennek a színnek bíbor/babbar lett a neve. (Ez a második hozzáadott jelentés).
Erről beszéltem, az ilyen és ehhez hasonló jelentésbeli változások rendkívül megnehezítik egy-egy szó etimológiájának kifejtését ha nem tudjuk milyen képzettársítás (hozzáadott jelentés) módosította egy adott szó jelentését, alaposan megtréfálhat bennünket.
Természetesen nem a bíborcsigáról lett elnevezve a lila szín, hanem fordítva..
A fu kategória egy fikció, olyan szavak besorolása, amelyeknek amúgy a legtöbb esetben van ie változata is: germánok pl. a forró szóból csináltak tüzet. (German Feuer). Mivel pedig a tűz, perzsel, pirít, píros a görögök meg ebből (Pyrrhus pɪrəs 'vöröses') nevet. Ugyanígy megvann ak fu szavak törökéknél is.
Nevetséges, hogy a nyelvészet homokba dugja a fejét. Van egy közös alaprétege a mai nyelvcsaládoknak.
"A HANG hehát = H + ang (mint b+ong, z+eng igeképző) Halk H-ból- ered, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ott a HATára a halható és nem hallható hangoknak, de gyakorító és folyamatos igeképzővel ellátva már csak arra vonatkozik, amit hallunk."
Mennyire egyszerű és nagyszerű szóképzés és nem láttam még semmilyen akadémiai szótárban ennek az értelemnek és logikának a megvilágítását.
Helyette:
zeng: Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a →zenebona ikerszó előtagjának tövével azonos. A szóvégek különféle igeképzők. A zendül 1. jelentése metafora és metonímia a 2. jelentés alapján.
zsong. Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben állhat a →zseng szócsaládjával. A végződés -g gyakorító képző. A zong változat a →zeng hatását tükrözi. A 2. jelentés metafora. A metonimikus 3. jelentéshez vö. →dong. A 4. jelentés egyfelől a 2. jelentésre megy vissza, másfelől vö. →pozsog. ∼ A (R.) zson ’a méhek zümmögése’ (1815 k.: Kassai: Bef. 190) a zsong-ból lett elvonva.
hang: Feltehetőleg egy onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. | ⌂ Eredeti szerepe talán a kong (→kongat) szóhoz hasonló hangjelenségek utánzása volt. Mivel igen régi tőről van szó, azzal számolhatunk, hogy a szó eleji h egy k hangra megy vissza. A végződés névszóképző, ill. -g gyakorító képző; vö. →csillag : →csillog. A hang igét csak származékokban tudjuk adatolni, amelyek közül a hangicsál tájszóként még ma is használatos. ⚠ Iráni származtatása nem meggyőző.
--
Nemjönnek tehát rá, hogy a hang, a halktól a hangosig kifelyezii a hallható hangtartományt. Ezért indúl néma H-val. Semmi köze a konghoz ilyen szempontból, nem mehet vissza rá, mert az nem imitálhat halk hangtartományt. Mint ahogy arra sem jöttek rá, hogy csupán egyetlen hang ugyanolyan képzéséről van szó ezeknek a szavaknak az esetében. Pont a kezdőhang különböztei meg, mire vonatkozó hangokról van szó.
zeng, zsong, bong, zöng, döng, dong, cseng, csing, kong - ez mind mind h+ang
reng, ring, teng, leng, pang - már a mozgás jellegére vonatkoznak, nem a hangjukra.
Igen, és az "angol" HELLO is a magyar HALL szóból van készítve. Erről hosszabban a következő angol-magyarban épp kilátásba helyeztem ennek részletezését.
Ez az "ANG-ENG-ING- ONG-ÖNG" szóelemek már önmagukban is mintha sokszor a H-ANG dolgot jelentenék.
Most játszunk ezzel egy kicsit el különböző hangalakokban :
BONG : B-ANG --- Nem éppen egy B(h)ANG ez ?.))
CSENG: CS-ENG--- Nem épp egy CS (h)ANG ez ?...
DÖNG : D-ÖNG ----- D-(h)ANGÚ esemény.
FING : F-iNG ------- F hangú nemde ?... F-(h)iNG
GONG : Ez meg G-(h)ANG történet.
HANG : Ez maga a hang szavunk teljesen. Régi HU-HONG HU HANG ! És működik.)) Bagoly teszi például.
KONG : K (H)ANG itt is megáll.
LENG vagy LÁNG : Ez a fentiekhez képest nem tűnik annyira egyértelműen passzosnak. Majd meghallgatom ezeket ilyen hangeffekt gyűjtőn. Lehet nem idevaló.
MáNG(oló) : gőzöm nincs most ez milyen hangú, ez is hallgatós lesz. Ha van M hangja stimmel, ha nincs, akkor nem ide való.
PENG vagy PING-PONG : Ez viszont nagyon is P-(H)ANGÚ eseményeket nevez meg.
RENG : R (H)ANG megáll.
ZENG : Z-(H)ANG
ZSONG : ZS-(H)ANG
Mindenesetre nagy arányban működni látszik, mindenképpen érdemesnek tűnik ez egy részletes vizsgálatra. És akkor már a gyakorítóképzős szavak is, hiszen soknak ma is megvan az NG típusú párja és befejezése...
Igen, de akkor meg miről is vitázunk?.)) És jó eséllyel az ilyen ösztöngyökök és hangutánzó gyökök képezhetik alapját a későbbi "értelem"gyököknek is. Csak némelynél nehéz már visszafejteni hogy hol is kezdődhetett el ez az egész.
A HŐhatás szavainál jól össze lehet szedni a valós alapot, ami tényleg összhangban is van a valósággal.
Mondjuk annyi van hogy szerintem sok 3 hangos gyökünk is létezik bonthatatlan formában, amelyben az első és a 3-dik mássalhangzó fix elem. Mondjuk a CSERREN--CSÖRREN--CSURRAN -- CSÜR-víz szavak CSER-CSÖR-CSUR-CSÜR elemei mind egy CS-R hangpárra épülő hangutánzó elem...
Baromira leszarták az ősnyelvet elidegenítők hogy a magyar nyelv milyen szempontok szerint gyökösít.
Egyszerűen csak átírták a létező szavakat akár egy hozzá kapcsolódó eltorzításával, akár egy szinonima szóval, vagy épp ugyanazt a hangalakot barmolták el oktalanul. Mintha nem épp ezeket irkálnám már hónapok óta folyamatosan.
A germánok a FORRÓ szóból csináltak tüzet, én ebben biztos vagyok és úgy vettem észre nem csak nekem tűnt ez fel. Ahogy a mongoloknál TÖMÖR a VAS, és ez ugyanolyan szituáció, a főnév megnevezése a rá használt leggyakoribb jellemzéséből készült.
De egyébként egy régiből építkező új nyelv miért is ne használhatná az új tüzére a FORRÓ szót?...
Hát a leggyakoribb jellemzője, a tűz nem épp forró?.)) Szartak a gyökökre, csak csináltak egy tüzet a forró szóból. Mert forró bazz.)) Ennyi az egész.
De már kismillió hasonlót összeírtam, és meg még fogok is. Mondjuk lehet sokkal hasznosabb is volna mint magyarázni az 1 meg egyet...
FÖL szó rövidült FŐ-re úgy értendő. FÖLYÜL és a FÖL/FÖJ dolgokat meg azért írtam ki hogy szemléltessem a FEL-FEJ átmenetet illetve a FEL-FÖL egyezőséget.
Mert ezek az alakok bizony le vannak írva sokszor és nyelvemlékeink megörökítették ezen átmeneteket, az LY használata már önmagában is erre utal, ezt mutatja. Azaz tömören arra gondoltam hogy mondjuk hátha esetleg érdekelnek az ilyen "apró" kimutatható tények is netalán tán.))
X dolog feje még úgy is megtalálható több írásban hogy FELJE, ami szintén a FEL-FEJ közvetlen átjárás jele. De annyira abszurd ez a vita, hisz eleve alapvető hogy FEL-ÜL van a FEJ
Na de nézzük azt a 8 szót amit kiírtál, így építeném/eredeztetném őket. Igyekszem tömören a lényeget megfogni :
FŐ (étel) ------ FÖ-FÖF-FÖ-FÖFF-FÖ-FÖFÖ ----- Egyszerűen csak hangutánzó, az esemény hangjai ezek.
FŐ (1. számú) --- FÖL/FÖJ/FÖLY rövidülése. Lehet tudatosan történt. FÖL-értékelt ugye ami FŐ
FŐ (azaz FEJ) ---- A FEJ szó FÖJ akcentusos rövidülése. Nagyjából ugyanaz mint a fentebbi eset.
FEL (irány) ----- Az igen általános EL szó tudatos bővítménye szó elején. Ezáltal az EL szavunknak már lesz egy iránya, nem kell már mindenfelé tekintgetni, mert tudjuk hogy nem balra és nem jobbra és nem lent van a dolog, hanem magasra nézünk a pozíciónkhoz képest.
FAL (megeszi) ---- Tudatos szóalkotás a FEL szóból. Rendszerint a táplálék AL-ulról kerül FEL a szájba. Ez a szokásos eljárás.
FAL (építmény) ----- Ugyanaz a hangalak mint imént. És a FEL szó itt is meghatározó, hisz ezeket FEL kell építeni. Viszont itt könnyen lehet hogy a FA szóból indultunk. Egyrészt maga a fa is egy amolyan természetes fal lehet, másrészt a megnevezéskor FA anyagú építése is indokolhatja a szókezdést. Akkor viszont FA-FEL építmény, tömören FAL.
FÜL (testrész) ----- FEL szó szintén megkerülhetetlen. Élőlényeknél ez alig vitathatóan FEL(ül) van, tehát simán lehet tudatos szóképzés közvetlenül a FEL szóból ismételten. Nem mellesleg a FEJ része, amire eleve azt mondom hogy szintén a FEL fogalmából származik.
FÜL (bögre, fedő, szatyor) ----- alapból ugyanaz mint a másik fül, csak itt hasonlatról beszélünk, melynek az alapja egy tényleges emberi fülhöz hasonló fogó mondjuk egy régi korsó=kancsó esetén még ez anno erősen is megállt.
Összefoglalva : Így vagy úgy de a kulcsszavunk mindenhol ez a FEL(FÖL) szó lesz. Voltaképp ezek hasonlatai a többi hangalak is, mindent nem nevezhetünk meg azonosan, így szükségesek a kisebb elkülönülések. Így születnek hangvázak voltaképp, közös gondolatból.
FEL szó voltaképpen a lényeg mindegyikben ! ... Ha időrendbe teszem a FEL és FEL szavakat, akkor 1: FEL aztán 2 :FEL és így tovább.)) Mind ebből van. Ami meg az EL képzete...
Fenntartom a korábban leírtakat, mert az egybevágó szavak és hangalakok valóban logikusan kapcsolódnak. És pont.))
Gondolom még nem hallottál olyanról hogy egyazon dolgot akár többféleképpen is megnevezhetünk.)) Fagyasztó---mélyhűtő ---- ugye hogy mik vannak. Ló---paripa , na tessék még ez is...
Esztendő egy teljesen másik dologból van mint az ÉV, minek kevered ide. Az ÍV meg mióta egyenlő a körrel?... Az ív az szerinted =kör?...)) Előbb javaslom az ominózus szavak helyes értelmezését legalább valamelyest megközelítőleg, ha ez összejön akkor lehet miről egyeztetni, addig csak bohóckodunk. De azért a kör KÖRÍVES vonalakból áll persze, de egy hullámvonal is íves vezetésű, meg az S kanyar is, de ezekből viszont nem lesz kör.
De ha valaki egy ÍVELŐS---OVÁLIS szópár mögött nem érez meg egy minimális fantáziát sem, és élből tagadja a még az elvi lehetőségét is a két szó kapcsolatának, akkor azt én sajnálom, nem tudok mit tenni vele. Azonos mássalhangzóváz, és az egybevágó hangalakok meg a jelentések szimbiózisban vannak egymással, méghozzá teljesen.
Ahogyan az ELÉVÜLT dolog tán nem éppen hogy ELAVULT ?... Tényleg nem érzed ezeket kicsit sem egybevágónak?. Pont így adja a gép véletlen?... Ugyan már, ezt te sem hiszed el tán. Itt nem gyök-mássalhangzók változnak.
De még ki is hagytam szót ebből az egész ÍV témakörből, most ugrott be hogy van EVEZŐ szavunk is, és az tudod mit csinál valójában?... Hát pont "véletlen" az is egy ÍVEZŐ eszköz hoppá! És ez EV-EZ felépítésű szó, mielőtt még az jönne hogy a szóban víz volna. Nem az van. SZER és SZEREZ mintájára képzett. Ráadásul a madárra is mondják hogy szárnyával evez, igen jellegzetes látványra is ahogy ÍVEZ vele.
Jellegzetes ÍVEZŐ mozdulat az EVEZŐ használat is. Újabb véletlenbe botlottunk. Most ezzel a lázadással csak azt érted el, hogy még bővítettük is az ÍV értelmű szavak repertoárját.))
A napnak is ÍVES mozgása, ÉVES mozgása jelent egy évet. Csillagászat szintjén ez egy ÍV Egy jóval nagyobb körnek az ÍVE ez.
NAPÉV is van, a nap ÍVE amiről beszélünk. Az ÖV meg szélességi körök ÍVE is egyben.
ÖVEZET : "Földgömbre vonatkozólag bizonyos körök KÖZÖTTI TÉRSÉG, terület...
"Miből gondolod, vagy csak úgy hasadra ütöttél? Ha állítasz valamit igazold is valamivel..."
--------
Nem tudjuk mikoriak, úgyhogy te is csak a hasadra ütöttél. Te sem tudod igazolni.
Ha ugyanolyan ősi is lenne, mint a sötét és a világos, akkor is a felső erő színe a fehér, mert a FE ősgyök oda helyezi. Pont oda, ahová a fej szavunkat. Fentre.
Ám, ahogy montam, a sötét-világos is kimeríti ugyanis ezeket a fogalmakat. Oly annyira, hogy a magyar Vil (világos) szó gyöke megfelel a szláv fehér színnek - bel. Fehérvár jelentése Belgrád.
CzF.: Béla név: "Bélára nézve pedig figyelmet érdemlőnek tartjuk, hogy noha azt némelyek a szláv bél, bjél (= fehér) szótól származtatják, azonban föltalálható ugyanazon gyök a latin bellus, s ettől kölcsönzött franczia bel, olasz bello szókban is, sőt mindezek rokonok a magyar vil elvont gyökkel, melyből világ (lux), régiesen és mai tájejtéssel is velág, továbbá villog, villan, stb. származott Ezek szerint Béla annyit jelentene, mint szép, vagy fehér, villogó (régies részesülővel: villó, viló, vila, és Czech János tanusága szerént egy 1228-diki oklevélben csak ugyan fordul elő Wela = Béla.
Mindazonáltal a Béla egy tipikus magyar név. Ezen is el lehet gondolkodni.
---
"A bibor szó régibb nyelvünkben valamint népünkben ma is hófehér értelmű; irodalmi nyelvünk pedig teljesen tévesen használja „igen piros” értelemmel.
"Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, («Az Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (1410–1412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.») A sárközieknél ma isfehér a biborümög s a biborkendő. És mindezt ragyogva ragyogtatja a sugárzó nap."
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete IV. Kötet – A DUNÁNTULI MAGYAR NÉP MŰVÉSZETE (VESZPRÉM, ZALA, SOMOGY, TOLNA) Bakonytól a tolnamegyei Sárközig
Az ősmagyar nyelvben a vi és a bÍ gyök jelentése nagyon hasonló, de kicsit eltérően fejlődtek ki.
A magyar, fehéret jelentő BÍbor szavunknak lehetséges, hogy a BŰv szavunkhoz van köze. Alapfogalomban a bámulási, csudálkozási bá hasonmása, mennyiben titokszerű hatásával bámulatra indít. Rokonai: pű! beh! „Pű, mily csoda dolog ez!“ „Beh szép!“ BŰvÖL = / = BŰbOR = BÍbOR
A VI gyök Ví-Vé-Vá -indulatszavakra mutathatnak vissza, ez lehet a Világ szavunk alapja is. A VI-dám VI-rít, VIrrad szavaink alapján is élénkséget jelent, csak úgy mint a latin virtus, vagy vitus (A villog-villan szavunkban már a pillanat fogalma is társul a fényesség mellé). A Világ szavunk mélynangzós rokon változata a Való - Van.
"Ám ha ugyanolyan ősi is, mint a sötét és a világos, akkor ai a felső ererő színe:"
Ehhez mindenképpen az szükséges, hogy a szóalkotás előtt már legyen valamilyen uralkodó-alattvaló viszonyt jelentő fogalmi rendszer.
Ez elvileg elképzelhető, hisz' őseink természetfölötti erőknek tulajdonítottak sokféle jelenséget. Igaz ere is csak közvetett bizonyítékaink vannak, de jobb híján fogadjuk el.
Ettől függetlenül kétlem, hogy a vitatott színek (fehér fekete) eredete ide lenne visszavezethető.
"A Fekete pedig pont ellenkezőleg."
Épp ez az ellentét a kétségeim egyik alapja. Ui. mindkét szín a FE ősgyökkel kezdődik... Ez pedig tény kérdése, nem holmi okoskodás.
Amennyiben elfogadjuk a FEhér szín FElsőségét, akkor ugyanazzal a lendülettel a FEketéét is el kell fogadnunk, s akkor lőttek az ellentétnek...
Más szóval, ha a fehér és a fekete egyaránt felsőség jelentésű gyököt tartalmaz, akkor az alá-fölé rendelt viszony nem lehet a szóalkotás alapja. - Gondolom ez világos...
A fentiek értelmében - ha mindkét szín felsőség jelentést (is) hordoz - akkor csak az képzelhető el, hogy mindkettő felső hatalmakat jelent. Kézenfekvő a sötét és a világos, vagy fehér erőkre gondolni, mert így lehet a gyök és a jelentése, valamint a hit közt harmóniát teremteni.
Más szóval: mindkét színben felső erők, egyenrangú hatalmak képe körvonalazódik. Ez szerintem elképzelhető...
Természetesen ez nem zárja ki, hogy a két szín megnevezése korábbi keltezésű a hitnél. A hit megjelenésével a szín valamilyen erőhöz való kötése (mint az egyik, vagy másik felső erő szimbóluma) simán megtörténhetett a nevek megjelenése után. A bíbor is egy ilyen hatalmi szimbólum (eredendően ez sem szín, hanem egy csiga neve.)
További vizsgálat tárgya kell, hogy legyen a FE gyök jelentése, mivel egyáltalán nem biztos, hogy csak egy jelentése van. Gondoljunk csak a fény, fel, főz, forog, fekszik, függ, féreg, fut, fél, fúj, fúr, fáj, stb. eléggé különböző értelmű szavakra, melyekben ugyanennek az ősgyöknek különböző változatai szerepelnek...
Eddig nem nagyon foglalkoztam ennek a hangnak a jelentésével, konkrétan semennyire, mert elég kevés kiindulópontot találtam...
Hab a tortán, hogy a V és F hang csak annyiban különbözik egymástól, hogy az egyik zöngés, a másik zöngétlen... - Ez is csak bonyolítja a helyzetet.
Első nekifutásra: a fúj, fütyül, fúl, kis jóindulattal a fér, fél, fáj szavakban a levegő kiáramlása által keltett hang utánzása fedezhető fel... Egyelőre tovább még nem jutottam.
