Van mire fogni? MIT?
Asszem, te még ebben a rohadt, nyüves életben nem aggódtál amiatt, hogy a jövő hónapban lesz-e miből kifizetned a csekkjeidet, megvenned a bérletedet és a gyógyszeredet, ami egymagában a fél fizud. Örülj neki, de ne gúnyolódj rajtam, kérlek. Egyébként tényleg rohadt kedves vagy.
Te hozod ki belőlem a keserűt.
Jó, majd írok. Csak tudnám, mire kéne válaszolnom abban a 10-15 percben, amit delente el merek tölteni a Skála egyik netező gépe előtt potom háromszázért, mert válaszolnom kell azoknak, akik naív mód levelezni áhítanak velem... Miközben a főnököm a vekkerét lesi és azt nézi, hol köthet belém. De majd írok, ne aggódj. Megírom, hogy tudsz képet beilleszteni.
És még asszondod, nem pacskondiázod, hanemsőt egyenest cukrosmázasítod magad!
OK, jó éjcakát, holnap mekkpróbálok pozitívabb lenni, hátha amilyen az adjonisten...
Viveca, néha azé írhatnál...legalább egy kicsit...
Hát nem mindegy? Háromkor. Hatkor. Nyolckor. Úgyis csak újabb rosszaságokat fogok írni.
Most a Szécsi Pál énekel. Igazán szép tőle, ahhoz képest, hogy rég feldobta a pacskert.
Sziasztok, akik kedveltek és azok, akik elviselnek.
Viveca, télleg nem bántottál senkit, magadon kívül. De miért kell? Hogy azon voltál, hogy édi legyél...ezt azé kétlem, de ha így érzed, má az is valami.
Ritka nagy tétlenségemben istenuccse végigböngésztem önmagam (az ellenségemnek se kívánom) és helyből esküszöm, fogalmam sincs, hol voltam veri szomorjú. A skizofrén énem lehetett? Nekem úgy tűnt, mióta este beléptem, folyamatosan azon voltam, hogy édi és cunci legyek. Ezennel feladtam mindennemű igyekezetet és tudjátok, mit? Csináljatok, amit akartok - nélkülem. Fülig vagyok azzal, hogy arra ügyeljek, ki mit reagál rám. Szerintem nem bántottam senkit. És erre nem kívánok több szót fecsérelni.
Én is végignéztem, de számomra egészen más szűrődött le. Vidámság az új élmények miatt, reményteli várakozás Flower jelenkezéséért, a fene nagy szomort nem leltem - bár ettől még akár ott is lehetett, csak épp nem figyeltem rá.
Nem érted, hogy nem akarom/fogom minden szavamat megmagyarázni? Nem tudom, mi a baj, de csömöröm van attól, hogy bocsánatokat kérjek. Hagyján, ha jogos elvárás van miatta, de most egyszerűen nem értem... Nekem senkivel semmi bajom, de ha megtudom, miért kéne lennie, hát majd lesz, amennyiben ettől bárki is boldogabban alszik el...
Tán eddig nem derült ki: nem akarok megfelelni senki jóízlésének és elvárásának. Meglehet, szerethetetlen vagyok e nyers formámban, de nekem ez a létformám. Ennél jobbat nem tudok nyújtani. Nem tudom, mi az a numerológiai eset, de nem is érdekel. Ha ennyi vagyok, hát legyek ennyi. Én ma este is vidáman, nyitottan indítottam - és esküszöm, nem tudom, mitől váltam egyszeriben rosszá. De hihetetlenül frusztrál ez a dolog és arra kényszerít, hogy teljes valómmal elforduljak tőle. Sajnálom.
Viveca, ne magyarázd megint direkte félre a szavaimat. Nem azt mondtam, hogy unalmas vagy, csak bizonyos visszatérő negatív téveszméid vannak saját magadról, amiket józanul egyszerűen nem lehet elfogadni
Mert a Blooflower egy lány. Hasonló érzelmekkel, fantáziákkal, vágyakkal. Tudok vele azonosulni. Bocsánat, ha emiatt hibáztam más irányban. Én csak örültem, hogy valaki megért és osztozni tud velem a kis infantilis képzelgéseimben.
Valamivel biztosan kiérdemeltem ezt a véleményt. De tényleg nem érdekel, megint mit hibáztam. Ennél kedvesebb nem tudok és nem is akarok lenni. Sajnálom.
Nos, a lámácska telitöltötte magát, állatira nem vágyik semmire és senkire, így én itt és most roppant uncsi mód elenyészhetek a csatornarendszerben.
Azért kicsit szarul esett, hogy uncsi vagyok. Tudod, mit? A rosseb se kényszerít arra, hogy velem foglalkozz. Biztos van izgalmasabb időtöltésed. Tudnám, mi a francfenének maradtam fenn ilyen későig... És nem vagyok "senki se szeret". A száz éve volt pasimnak talán még így is jó vagyok valamire. Ami pedig a lelkemet illeti, hát azzal rég nincs mit törődnöm.
Mondd, szívecske, mely az én mániákus fázisom? Amikor mindenkinek nekimegyek, mindenki seggébe rőföset rúgok és istentelenül szitkozódom? Ilyen legyek? Rendben. Csak hergelj föl valamivel, drága. Rajtam nem fog múlni. Csak uncsinak ne találj, mert abba belehalok...
Te a pizzádat emésztgeted, életke, én pedig a mai étkemet, a fél kiló cserit és a kis joghurtot... Melyünknek nagyobb a kínja? Én kösz szép, remekül elvagyok!
