" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ki kell ültetni. Ültetéskor vigyázni kell, hogy a földlabdája az edényből való kivételkor egyben maradjon. Vissza kell metszeni egy nyújtózkodni kezdő hajtásig.
Ezt a kivit érdemes most kiültetni, vagy várjam meg vele az őszt? V. most ültessem el és árnyékoljam? Persze rengeteg víz. Metszeni is szokták, hogy egy szálon induljon meg, akk vágjam el tőbe?:D
Amint kiderült, még -20 sem volt. Az informátor valószínűleg hallotta (a rádióban?), hogy akkor valamelyik éjszakán az "országban" -25 fokot mértek.
A -18--19 fokos téli minimum (amit Sopronban /a kedvező mérési helyen/ mértek akkor), az Alföldön szinte minden télen előfordul valahol. Még a mostani enyhe télen is összejött Sellyén egy 18-as abszolút minimum, márciusban pedig az Alföld egyes pontjain egy -19-es. A dunántúli dombok kedvező pontjain ugyanakkor 50 évben egy alkalommal van hasonló. Akkor is "csak" ilyen mértékű. Ez sokat elárul. Ezért szoktuk mondani, hogy az inverzió "ég és föld" különbségeket eredményez.
Persze tudom, hogy az "egzóta" tág fogalom és egy adott helyen nem honos, máshonnan származó növények gyűjtőneve. Ezért kellene klímaigények szerint nagyon differenciáltan kezelni őket. A patakpart megfelelhet "egzótakert" létesítéséhez, de nem úgy, hogy akkor oda tudatlanul minden klímaigényű növényt begyömöszölünk és fájó szívvel megállapítjuk, hogy "nem bírja" a "hazai" klímát. Így, általánosítva!
"1987-ben jártam Sopronban akkor Barabits bácsi kertjében láttam elöször Magnólia gr.-at. akkor 5-6 méteres lehetett. Azt mondta a 85-ös telet károsodás nélkül vészelte át, -25 fokot.
A kert Lővérekben a Bolond-várral szemben volt. Nem tudom mi lett a sorsa, Barabits bácsi sajnos meghalt!
Fiai is nagy kertészek,tőlük talán meglehetne tudni!"
Ha 87-ben 6 m-es volt, akkor jóval idősebbnek kell lennie a Budai Arborétumi példánynál, ezek szerint nem ott ültették először.
Tehát nem csak -20-at, hanem -25-öt. is kibírja.
Örülök, hogy Sopronban ilyen nagy Magnolia grandiflora van/volt.
Olvastam egy cikket, ami a Soproni Bot. Kert fáinak téltűréséről szól a nyolcvanas évek közepi zord teleken.
Az összes fajt végig elemzi, hogy mennyire károsodott vagy nem károsodott.
Megnézem majd ebben, hogy ott volt-e ilyen fa akkor és ír-e róla fagykárt.
Úgy emlékeztem, hogy akkor Sopronban -20 körül volt a minimum. Az ország "enyhébb" részeihez tartozott.
A Kámoni Arborétumban rendkívül sok egzótát sikerült megnonosítan!
Fenyőféléket, lombhullatokat és lomblevelű örökzöldeket egyaránt.
Itt nem a patakkal van a gond, éppen ellenkezőleg, az hozza az éltető vizet.
Szombathelyen a legnagyobb gond az időnként észak-nyugatról fújó viharos erejű szél.
Ez a szél az idén tavasszal 50 fenyőfát összetört, elpusztított.
A régi főúri kastélykertek is általában patakpartokon létesültek, legtöbbször mesterséges tórendszereket is építettek.
A mozgó víz jó a fáknak, a pangóvízet viszont a legtöbb nem szereti.
Jó üdék ezek a helyek és a legtöbb növény azt szereti.
Nagyon sok egzótát honosítottak meg az ilyen helyeken.
Az egzóta nem csak a korlátozottan téltűrő növényeket jelenti.
Például egzóta a Balkánról származó platán, vadgesztenye és júdásfa is, hogy ne menjünk messzebb Európánál.
Nagyobb csoportok: lombhullató fák és cserjék, kevésbé hidegérzékeny lomblevelű örökzöldek
tű és pikkelylevelű örökzöldek (fenyőfélék), félcserjék, évelők.
Főbb származási helyek:
Dél-Európa, Kisázsia
Kelet-Ázsia
Észak-Amerika
Van egy kivételes kastélykert -aminek látszólag nem túl jók az adottságai-Malonyán a Felvidéken, ahol 1914 előtt gróf Ambrózy-Migazzi Istvánnak sok kényesebb örökzöld egzótát is sikerült meghonosítani.
Mindenkinek ajánlom megtekintésre, legszebb a Rhododendronok virágzásakor.
Persze fügének, olajfának, gránátalmának meg sok egyéb mediterránnak és szubtrópusinak tényleg nem jó a patakpart.
De ezekkel régebben egy két kivételes kerttől és növénytől eltekintve (pl.: füge, amit hagyományosan szőlőhegyeken ültettek) nem nagyon foglalkoztak, mert eleve nem tartották téltűrőnek őket.
Viszont a dombok amik ezeknek jók, azok meg vízhiányosak.
Ha sikerülne a jó fagylefolyású dombot vízzel bőven ellátni és a talaj is megfelelő, akkor az lenne az ideális ezeknek a fajoknak a nevelésére.
Még az is fontos lenne, hogy ne legyen szeles, a szelet a növények, főleg az örökzöldek nem szeretik (igazábból az állatok meg az ember se). Tehát egy erdővel körbevett tisztás lenne talán a legjobb.
"Ezek az egzóták bőven túlélnék az 1985-ös típusú teleket is olyan fekvésekben, ahol a füge "békeidőben" vidáman elvan. A jobb dombi pozíciókban a legszörnyűbb teleken sem ment a hőmérséklet -20 fok alá."
Igen ezzel egyetértek, de Te nem a jobb dombi pozíciókat említetted, hanem a 0 fagylefolyású helyeken élő Magnolia grandiflorák utóbbi 10 évben tapasztalt téltűréséről beszéltél.
Nyílván a dombokon nem lenne bajuk a Magnoliáknak, de egy teljesen sík területen 85, 87-ben lehet, hogy károsodtak volna.
"A botanikus kertek létrehozóinak is tisztában kéne lenniük azokkal a "mikroklimatológiai" alapismeretekkel, amelyeket oly sokszor ismételgettünk itt, ezekben a fórumokban."
Nem tudom, mennyire voltak tisztában vele, de a botanikus kertek létrehozásánál rengeteg szempontot figyelembe vesznek és ezek közül nem biztos, hogy a fagylefolyás az első.
Például elsődlegesebb szempont szerintem az öntöző víz és a villany megléte.
A korlátozottan téltűrő növények meg csak egy csoport a sokféle gyűjthető, bemutatható növény közül. Sok olyan növénycsoport van, aminél ez nem annyira fontos.
A botanikus kertek egy része belterületen, városi hőszigetben van, itt a terület sík és mégis alkalmas hidegérzékenyeknek is.
Pl.: budapesti Füvészkert
A külterületiek közül van amelyik régi kastélykertből jött létre, tehát a helyszín eleve adott volt.
Pl.: Vácrátót
Az Alföldi gyűjteményes kerteket is kénytelenek voltak síkon létrehozni, "viszonylag" nehéz lett volna 100-200 m-es dombot összehordani. :)
A dunántúliak közül a pécsi dombon és ezzel együtt hőszigetben is van.
A Soproni Erdészeti Botanikus Kert városban van és ott is adott volt az épület körüli terület, itt van egy lenti régi és egy fenti újabb rész.
Természetesen a saját tapasztalataim és az ezen a fórumon tanultak alapján ma már én is tisztában vagyok azzal, hogy egy korlátozottan téltűrő növényeket gyűjtő bemutató kertet, csak nagyvárosi hőszigetben, vagy egy zalai dombtetőn lenne érdemes létrehozni. Zalában a sikerhez a sok eső, az agyag és a savanyú ph is nagyban hozzájárulna.
Sajnos egy ilyen gyűjteményes kert inkább viszi a pénzt, mint hozza, ezért nem sok esély van a megvalósítására, de nagyon jó lenne.
Már írtam, hogy a dombtetőkön a vízhiány a korlátozó tényező, tehát a vízellátás megoldása itt a legfontosabb dolog.
Pl.: a Folly Arborétum domboldalban van, de nyáron iszonyatosan kiszárad és szenvednek a fák.
Az összehasonlításban a két említett díszgránátalmafajta közül ez az egyik, amelyikre hivatkoztam. Már jó ideje elkezdett virágozni, bimbói gömbölyded "bunkócskák" és nem is csupán duplák, de triplák, kvadruplák... a virágai. Ez a példány a többek által megismert "kivivető, babéros" Mariska nénié Becsehelyen. Nagyon szép dísznövény, de még véletlenül sem terem.
Néhány további példa arra, hogy az iklódbördőcei adatok hogyan értelmezendők térségi szinten.
Ház előtti füge Tornyiszentmiklóson a Béke utca 16. sz. ház előtt. Úgy fotóztam, hogy a házszám lássék. Jól látható, hogy nem áttelelő tavalyi sarjakról van szó, mivel a törzs a korábbi telek sorozatát túlélte, sőt a ház felőli vastagabb ágak is. A három kritikus tél iklódi abszolút minimumai: -22, -21, -20. Három házzal odébb, a 20-as szám alatt van a minden egyes telet sértetlenül átvészelő kivialagút. Erről úgy készítettem a fotót, hogy lehessen látni az utat és rajta a Kerka hídját. A Google-Earth segítségével, a házszámok alapján bárki ellenőrizheti a fagylefolyási pozíciók nagyon csekély voltát.
Mindezzel azt szeretném érzékeltetni egyrészt: ha ilyen folyóvölgyi hőmérsékletek mellett a dombok akkora biztonságtöbbletet adnak, amekkora az ott mért adatokból és a növények állapotából kitűnik, akkor meddig kell alászállnia a hőmérsékletnek ezekben a völgyi fekvésekben, hogy a dombok még mindig biztosítani tudják legalább ezt a túlélési biztonságot, amit itt tapasztalunk.
Másrészt: ezek a példák azt mutatják, hogy még ezekben a fekvésekben sem teljesen reménytelen az ezekkel a fajokkal folytatott kertészkedés, természetesen szerényebb eredményekkel és nagyobb kockázattal.
Néhány gondolat még a fügénél jóval tágabban téltűrő egzótákkal kapcsolatban. A képen látható nagyon szép grandiflora Lovászi legalsó szintjén van. 2005 telén Iklódbördőce -25 fokot mért, ez a növény akkor már itt volt és a haja szála sem görbült. (Határozottan emlékszem rá, nagyon csodálkoztam is rajta, hogy egyáltalán nem sérült fiatal kora ellenére. Miklós bácsi házának szintjén már akkor sem csodálkoztam volna.) Nagyon szép alakú, a mediterrán térség fáira emlékeztető "karácsonyfa". Sajnos az utóbbi időben az udvarban lévő két kutya károsította némelyik alsó ágát, némileg megbontva a teljes szimmetriát, ami korábban jellemezte.
Ha ez itt ennyire sértetlenül túlél, dombi fekvésben nyilvánvalóan az évszázad legkegyetlenebb teleit is sértetlenül túlélhetné, amikor esetleg ott is előfordulna egy-egy olyan hőmérséklet, mint ezen a szinten elég gyakran.
Azt azért érdemes hozzátenni, hogy EZ az az állat, amit itt földikutyának hívnak. Tehát a kérdésre akár igennel is lehetett volna válaszolni, amennyiben a kérdező azt a fajt véli felfedezni benne, amit itt annak neveznek (még ha tévesen is). Nem tudom, az "igazi" földikutya mennyire kártékony, csak azt tudom, hogy emez oly mértékben, hogy azt már nehéz meghaladni.
Nos, valóban sikerült valami olyan mérget alkalmazni, amitől a KÓSZA POCOK elpusztult.
Itt Zalában nagyon elterjedt, hogy ha valami rágcsálókár van, ha valami rágja a növények gyökereit, akkor az földikutya. A "A fődikutya kirágta!" - típusú mondatokra gondolok. Zalában földikutya nincs, főleg olyan mennyiségben, mint aminek kellene lennie, ha valóban földikutya lenne a tettes. De nem az! Hanem a pockok, ezen a három képen épp kószapocok van, ezek rágják a gyökereket, tüntetik el a zöldséget a kertből. Az első két kép tegnapi, a harmadik múltévi, mindegyikre kapásból rá lett fogva, hogy na eeez a földikutya. Hát nem! Zalában nem él földikutya, meg általában dombvidéken sem, csak pusztákon, nagy kiterjedésű sík területeken, mint például az Alföldön.
Az jó téli takarásnak, hogy a bordó szüretelőkádat amiben most egyébként az "ásványvizet" csinálom a tápoldatozáshoz, lefelé fordítva ráborítom a fügebokorra és teszek a széle alá három pontban egy-egy féltéglát lapjára fordítva?
Ő találta holtan ma délután ezt a nagyon kártékony talajlakó rágcsálót, amelyik rengeteg borsot tört az orruk alá a veteményeskertben és a kivi gyökereit is erősen károsította, ami jól látszik a levelek és hajtások állapotán.
A káposzták egyik napról a másikra a föld alá tűntek.
Amint az várható volt, a Miklós bácsiékkal egy házban (ikerlakásban) lakó szomszédasszony is "megnéphülyült", miután immár évek óta segített Miklós bácsiéknak a mediterrán gyümölcsök fogyasztásában (kedvence a zöld aszalódó) és megkezdte a felzárkózást.:)))
A be nem érés évében gondolom, úgy visszafagyott, hogy talajszintről indultak az új sarjak. Most más a helyzet. Most áttelelt sarjaid vannak és az azokon fejlődő hajtásokon (amelyek már elég nagyok) terméseket fog hozni, amik be is érnek.
Lovászi településnek az olajfúrások kezdetén amerikaiak által épített lakótelepe egy egészen különleges hely. A házak elszórtan épültek a domboldalba, kerítés sehol nincs, legfeljebb élősövény szegélyezi a járdát, vagy az utat, olyan, mintha egyetlen hatalmas parkban lakna mindenki. A más településről érkező látogató nem tudja eldönteni, hogy a házak közti területek parkosított közterek-e, vagy a házakhoz tartoznak. Ezekben a kis parkokban a lakosok vegyesen ültetnek mindenféle gyümölcstermőt és dísznövényt. Miklós bácsi kertjében is csupán a konyhakert sejteti, hogy az a rész a házhoz tartozik.
A járda menti sövény mögött egy gránátalmára leltem, amelyikről azt állítják, hogy termő fajta. A bimbói/virágai valóban nem olyanok, mint a környéken elterjedt dísz-fajtáknak (dupla nagyvirágú pirosak és piros-fehér cifrák), hanem kecsesebbek, nem olyan gömbölydedek, mint amazok és még csak ezután nyílnak. Nyomon fogom követni, kíváncsi vagyok.
A minikivit függőlegesen futtassam fel, vagy mehet a kiöregedett hinta ferde oszlopára?
Jó lenne ha beérne 1-2 füge termés őszig , nem tudom, hogy partenocarp-e , mert vagy Nagycserkeszen vettem az út mellett (azt mondta az eladó, hogy fügefájukról szaporították), vagy egy volt kolléganőm vetette magról , s akkor biza nem lesz belőle sose termés. 1-2 éve már volt rajta néhány zöld termés , de őszig nem értek be, csak kb. 2-3 cm átmérőjű gubicska állapotig jutottak.
