Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok. Eredeti méret.
Nem nekik írták (mer' a kutyát se érdekelte a kölök lelkivilága akkoriban ... egy petákot se adtak volna gyerek-könyvért ... éhen halt volna az írója .... akinek pedig a társadalmi nevelés volt a célja) , de mi már olvashattuk abban a tévhitben , hogy nekünk/rólunk szól .
A feministába épp most raktam be egy sztorit, miért érdemes bizonyos korhatár alatt valamit vagy kihagyni, vagy szülői felügyelet (kérdezés lehetősége) mellett olyan műveket fogyasztani, ami esetleg hosszú távon jóvátejetetlenül megfekszi a gyerek gyomrát.
"vagy rettegtem éjszakánként Maupassant Horlájától, sírból kilopott csontvázkezétől... Nem, nem értettem sok mindent, de "éreztem"... "
Pl. ezért érdemes az ember korához igazított irodalommal foglalkozni, meg azért, hogy ne ötször kelljen valamit újraolvasni, hogy átmenjen a mondanivaló... Imho Andersent én nem is olvastatnék gyerekekkel, és igemcsak szórnék a xix. Sz. kötelező irodalmából is, mert nem a xxi. sz-i gyerekekre van méretezve ÉS szövegezve.
A műveltség kétségkívül egyfajta tudás, és hozzátehetjük, deklaratív tudás, azaz ismeret. Aki művelt, az tud olyan dolgokat, amiket mások nem: olyasmit, ami műveltségéből következik. De nem minden ismeret műveltség. Ha tudom a lakcímem, tudom, hány percenként jár a 22-es busz, és tudom, hogy mi a címe Rihanna legújabb albumának, ezekért az ismereteimért senki nem fog műveltnek tartani. Nem azért, mert ez a tudás értéktelen hiszen az például nagyon kellemetlen lenne, ha fogalmam sem lenne, hol lakom, ráadásul a lakcímem kevesen ismerik, ez ritka tudásnak is nevezhető , hanem egyszerűen azért, mert ezek olyan tudások, amelyeket a hétköznapi szóhasználat nem sorol a műveltség körébe. "
Hetedikes koromban , amikor a könyvtárból kivettem Bovaryné-t , az éppen ott lévő ellenőr tiltakozott .
De a könyvtáros (aki az osztályfőnököm is volt) , megnyugtatta .... nem az első korosztályomba nem illő olvasmányom . Hogy mennyit értettem meg belőle , fogalmam nincs .....
...és igen , szerintem is annak szól , aki olvassa . Ha akkor éppen nem is érti kristálytisztán , marad benne valami , ami formálja az egyéniségét .
Pölö, meg tudsz tanulni kottát olvasni. Ez ugye, egy szerzett tudás, mondhatni, műveltség. De ettől még nem fogsz tudni zongoraversenyeket írni, és nem leszel egy Mozart. Mert ahhoz zenei készség is kell, az meg nem tanulható. Vagy van, vagy nincs.
a grimm-mesékről köztudott, hogy felnőtteknek szóló tanmesék.
Ez annyira végzetes ez hozzáállás, h felnőtteknek szóló... Felnőtteknek IS.. meg gyerekeknek is. Az anyukámnak az volt az elve, pl, h nem tiltott semmilyen könyvet, h olvassak, csak az volt a lényeg, h olvassak. Igaz, ő is mindig olvasott, tehát nem csak sulykolta, h olvassak, hanem ő maga tette is. Volt a falon mindenféle könyv. Így fordulhatott elő, h már 9-10 éves koromban ismertem Gautier Margitot, vagy rettegtem éjszakánként Maupassant Horlájától, sírból kilopott csontvázkezétől... Nem, nem értettem sok mindent, de "éreztem"... És elolvastam újra, meg újra a történeteket, és megértettem őket... Éshát persze megvoltak a pöttyös, meg a csíkos könyvek is. Szóval olvastam a korosztályomnak szóló irodalmat is...
Ötödikes voltam, amikor magyarórán olvastam a pad alatt az Az asszony és a szerelem c. többnyire XIII. sz-i francia novelláskötetet. Mindenféle szerelmes mesék voltak benne alig-alig érintve egy kis bujaságot, ami még nem mocskos. A könyvecske igen apró volt, és vöröslő borítást kapott, elején szép aranybetűkkel volt rávésve a címe. A tanár kiszúrta, és kivonszolt a könyvvel a kezemben az osztály elé, és ott lobogtatta az osztály előtt a kis könyvet, ami szinte lángolt a kezében a piros színe miatt, és nagyon csúnyán megszégyenített, h micsoda mocskot olvasok...
Sztem nincs olyan, h kizárólagosan valakiknek szóló irodalom. Az irodalom annak szól, aki olvassa.
Ebben van igazság. Tehát felfogható úgy, h a műveltség a merevlemezen lévő adatok mennyisége, az intelligencia pedig a processzor teljesítményének mérőszáma:-))
Nemtom. Hogy még pár szinonimáját ismertesd?:-) Szellemi képzettség, rengeteg adattal rendelkezés, megszerzett tudás, műszaki és tudományos ismeretek stb.
Rengetegféleképp körül lehet írni, lényeg az, h már létező, mások által létrehozott/megállapított szellemi termékek részletes ismeretére használják, azaz, tárgyi tudás.
"Én azt gondolom, h a tárgyi tudás elősegíti, csiszolja az intelligenciát..."
Nem csiszolja, hanem egyenesen szükséges hozzá! Tárgyi tudás nélkül nincs intelligencia.
Képzeld el a világ leggyorsabb és legüberebb számítógépét - feldolgozható adatok nélkül!
Mire mégy vele?
Hát semmire! Semmilyen problémát sem fog megoldani a megfelelő adatbázis nélkül. Zéró problémamegoldó képesség - zéró intelligencia.
Viszont ha megadod neki a világ összes menetrendjét, akkor egy ezredmásodperc alatt meg fogja tudni válaszolni ama kérdést, hogy milyen gyorsan kerülheted meg a Földet tömegközlekedéssel.
Azaz alkalmas lesz problémamegoldásra (vö.: intelligens lesz).
És mennél több adattal tud zsonglőrködni, annál több kérdésre tud választ keresni. Azaz annál intelligensebb lesz.
ha valakit megpróbálsz nem a saját nyelvezetén, értelmi szintjén, metaforikus rendszerén keresztül megszólítani, nem fogja venni az üzenetet.
Én meg úgy gondolom, h érdemes soxinűséget, esetenként eggyel, vagy két három szinttel is magasabb nívójú szöveget, képi megfogalmazást vinni a gyereknek, h az fejlődni tuggyon... Ha mindig csak a saját szintjén kommunikálsz vele, akkor beleragad, és 8 évesen is 5 éves lesz...
ugyanazzal a szinkrón ékes mai magyar nyelvvel és átírt stilisztikával hoztad ám, vágod, ugye?
Igen, vágom, de az utóbbiban kevesebb a szín, árnyalat. Lebutított...
Én is jártam gyülibe. Ott az volt a divat, h új dalokat énekeltek. És azt kell mondjam, h ezek többnyire olyan buta kis nyivákolások voltak a már meglévő 500 éves zsoltárokhoz képest, h soxor fájt a fülemnek/lelkemnek...
:-)) Végülisch:-) Azért hoztam példának a matematikát, mert a tanított ismeretek közül ott például az illető logikai készsége alapján mérik a tudást. A filozófia kevésbé jó példa, mert ott nem az szok lenni a vizsgatétel, h alkoss egy új filozófiai irányzatot:-) hanem a meglévők ismeretére kérdeznek rá. A matematikánál viszont kapsz pár számítási feladatot, és annak alapján díjazzák, mennyire tudod helyesen megoldani. Nem pedig a tételeket soroltatják fel.
A műveltség a tárgyi tudás szinonimája. A humán területen lévő ismeretek tárgyi tudását csúfolják műveltségnek:-) A reál területekre azért nem használják, pölö, olyant nem szoknak mondani, h művelt vagy fizikából:-)
népmesék, jó példa. pont hogy nem a gyerekeknek találták ki, hanem a nép felemelkedésének vágyát tükrözik, épp ezért is tűzték zászlóélre a romantika idején, mikor a nagy nemzeti egységre akartak rátalálni.
a grimm-mesékről köztudott, hogy felnőtteknek szóló tanmesék.
a fabulák mind az ókorban, mind a reformáció idején vagy később is erkölcsi útmutatók felnőttekhez.
még egyszer mondom: ha valakit megpróbálsz nem a saját nyelvezetén, értelmi szintjén, metaforikus rendszerén keresztül megszólítani, nem fogja venni az üzenetet. és őszintén szólva, maga a téma sem feltétlenül érdekes vagy átérezhető x év múlva. én pl. most olvasom az utolsó jelentést görgeytől, hát asszem ez lesz talán az első könyv, amit nem fogok végigolvasni. nem tudom beleélni magam a korba, a problémáikba, nem köt le az ország nyűglődése.
ha már vallással példálózunk, néha szoktam azért betévedni templomba, de ott sem gregoriánokat énekelnek, hanem képzeld, tök modern hangszereléssel, gitárral, nagyon kellemes dallamú zsoltárokat. vajon miért?
(egyébként csak úgy mellékesen megjegyzem, te most illusztrálni akartál a zsoltárokkal 2 történelmi kort, de mindkettőt ugyanazzal a szinkrón ékes mai magyar nyelvvel és átírt stilisztikával hoztad ám, vágod, ugye? ;-) )
Szerintem sületlenség valamit nem tartalmi tulajdonság alapján elvetni, ill. a magasba emelni. Régi ---> rossz / új---> jó... Nem a keletkezésének az ideje ad minőségbeli hasznosságot valaminek. Pl, ha a műtárgy gyűjtőket vesszük, akkor ezalapján sok gyűjtemény fabatkát sem érne... Inkább a kifejezésmódok sokaságának a megismertetése lenne jó, és nem haladni vmi egysíkú üdvösség felé... Pl. jó, ha az ember érti-érzi Munkácsyt, és ez nem zárja ki, h megérezd, mit akar mondani mondjuk Szántó Piroska... Pedig két teljesen különböző korban élt emberről van szó...
Gyermekmesék mindig is voltak, mondókák, rigmusok, dalocskák, népmesék. Már hogyne lenne irodalmuk.
Az egyetemes emberi értékek nem változnak, valóban, de az átadására rendeltetett képi eszközök igen.
Igen, és sztem erodálódtak. Nézd csak meg a két zsoltárt:
Károli:
Zsoltárok könyve 23. rész 1. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. 4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. 5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Szent István Társulat: (erodált)
23. ZSOLTÁR. A JÓ PÁSZTOR (Dávid zsoltára.)
Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, 2 zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel ,3 és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 4 Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. 5 Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. 6 Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.
Teljesen más hangulat...
Nem szűkölködöm vs nem szenvedek hiányt
Halál árnyékának völgye vs sötét völgy... Brrrr.... Ájjj... uhh...
Nem értek teljesen egyet annak ellenére, hogy jómagam nem rajongok a kortárs irodalomért (bár ez pont a gyerekre nem érvényes). Itt arról van szó, hogy már a 100 évvel ezelőtti műveknek is annyira idegen a mai gyerekektől a nyelvezete, hogy nem értik meg, nem tudják befogadni. A másik, hogy nem igazán létezett régen gyerekirodalom, azokat a meséket vagy regényeket NEM gyerekeknek írták. Így nehezen is érinti meg a lelküket.
Olyan ez, mint mikor Luther többek közt kitalálta, hogy az eccerű paraszthoz ne latinul, hanem az ő saját nyelvén (nemcsak anyanyelven, de azokkal az eccerű szófordulatokkal, metaforákkal) kelljen szólni, hogy felfogja annak értelmét a szerencsétlen.
Az egyetemes emberi értékek nem változnak, valóban, de az átadására rendeltetett képi eszközök igen.
Én azt gondolom, h a tárgyi tudás elősegíti, csiszolja az intelligenciát... Pl. irodalomban lehet analógiákat felfedezni két-három, öt-sok alkotás között... De pl. matematikában is sokan úgy hozzák fel magukat, h pl. kimásolják a megoldásokat egy-egy feladatnál. Ha ezt soxor megteszik, nagy valószínűséggel előbb utóbb leesik a tantusz, megjelenik az "aha" élmény, és a továbbiakban meg tuggya oldani önállóan az illető a feladatokat, elsajátítja a tudást, amit máshol is képes lesz alkalmazni. Sokan ott rontják el a matematikát, h ránéznek a feladatra, kijelentik, h "én ezt nem értem", és befejezettnek tekintik a műveletet. Holott az lenne a móccer, h elvégeznek (kimásolják a megoldást) 10-15 feladatot, ráalszanak egyet, és másnap újra próbálják. 2-3 nap ilyetén gyakorlás feltételezhetően eredményt szül...
Mert nem vérre megy . Régen túl vagyok már azon a ponton , hogy felületi karcolásokkal foglalkozzam . Csak ha csontot ér .... Vagy éppen aznap olyanom van , hogy ugrok . De az se tart sokáig .... és ez a való életben is így van már nagyon-nagyon régen . (Alapjáraton se vagyok egy izgága fajta , és a hülyeséget is elég jól tolerálom ....remélem .)
Rajtad meg én se tudok ám kiigazodni . Néha te is beletojsz a más kávéjába rendesen . Akkor se rohanok oda ....
