" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Nemrég olvastam egy könyvet (1986-os kiadás) A pontos cimére nem emlékszem, de akkori híres magyar színészek mesélnek saját kertjeikről benne. ( Tolnai Klári , Gobbi Hilda stb...)
Nem emlékszem pontosan melyik szinész de emliti hogy a 70-es évek közepén milyen nagy több méteres magnólia volt a kertjében ( vagy valaki ismerősében nem melékszem)
A lényeg hogy arra biztosan emlékszem hogy 70es évek közepe és nagy magnolia.
Szóval lehet hogy kissé idősebb magnóliák is vannak nálunk mint azt itt irjátok.
Ha megint kezemben a könyv ki fogom keresni, és idézem..bár leeht ujra át kell olvasnom érte :)
Nagyon érdekes, ritkán látható jelenség a baromfiudvari Haywardon: egy hatalmasra nőtt idei vesszőn (ami jövőre lesz termővessző) a normálisnál később nyíló virágok fejlődtek. Az ilyen nagy vesszők általában vagy alapi rügyből, vagy erős tavalyi (idén termő) vessző alapi szakaszán szoktak fejlődni, olyan pozíciókban, amelyekben jellemzően a Hayward nem differenciál virágrügyet. Ezúttal a növény figyelmen kívül hagyta ezt a "szabályt".
Sajnos a káki esetében a terméshullás normális dolog. A mértéke mindig beláthatalan. Egyes években nagyon megritkul, másokban nem. Ültetvényben, azonos környezeti körülmények között lévő, azonos fajtájú és korú fák között is jelentős különbség adódik a termés megtartásában egyazon szezonban.
Az első tavaszi jóidőben kiültetett vastagtörzsű cserepes Tipo kákim a fagyok után nem idulván fejlődésnek ugyebár azt hittem hogy bedöglött. Visszametszettem kopaszra , de nem használt, nem indult, nem hajtott. Végső próbálkozásként bő egy hónapja kiástam és máshová beültettem. Egy hete elkezdett rügyezni és hajtani !! :-))
Őszig vajon kikupálódik?
Az normális hogy a káki szilva (Mela) termései elkezdtek ritkulni? Némelyik a kocsánya felől bereped , maJd befeketedik a repedés és lepereg.
A következő két hétben az előrejelzés szerint továbbra is Észak- és Kelet-Európában számíthatunk a sokéves átlagnál melegebb időre, a mediterrán térségben, valamint Nyugat- és Közép-Európában még várat magára az igazi nyár.
Köszönöm Bori, akkor valszleg három-négy hónap elég lehet neki, ha kedvező a csillagok állása. Egy hete vezettem bele egy virágosládába két hajtást, talán őszre le lehet választani.
A minikivit télire lefedtem földdel, és miután kibontottam, volt olyan hajtása aminek a szára föld alatt maradt. Két hete leválasztottam a tőről, és már kis gyökerei lettek. Elültettem, és szépen zöldül. A levágott hajtásokból letüzdelve is majdnem mind megfogta. Sikerült egy termő minikiviből 4-et szaporítani. Árnyékoltam, és sokat locsoltam őket.
"Szerintem az a Lovászi Magnolia nem egy nagyon jó kinézésű példány, nem elég dús a lombja, láttam már szebbet is."
De, gondolom, csúnyábbat sokkal többet.:)))
Sajnos a kutyák rondán megtépázták az alsó ágait. Teljesen szabályos "karácsonyfa" volt még tavaly is. A sűrűsége az évszakkal változik. Most dobta le a tavalyi leveleinek egy részét, miközben az idei új lombja még nem teljesedett ki.
Az itteni "csúnya", téglavetésre és cserépgyártásra adalékanyagok nélkül is alkalmas agyag szerintem a növényekkel is csodákat tesz. Én sok pozitívumot tulajdonítok ennek.
Elemér bácsi egy(!) éve ültetett Pinkcot kajszija és 3. éves ujjas óriása a tormafődi fődben (tormafődben) :)))
"Olaszországban a normális, közepes magyarországi éves csapadékmennyiségű (600-700 mm) helyekhez hasonló csapadékú területeken is gyönyörű, dúslombú egyedek vannak. Leginkább a lovászi példányra hasonlítanak levélzetben, habitusban, alakban."
Szerintem Észak-Olaszországban azért több a csapadék mint nálunk, jóval üdébb, párásabb az a terület mint Magyarország.
A másik meg az, hogy a tél jóval enyhébb és ez a kettő hatás együtt váltja ki azt, hogy az ottani fák dúsabb lombúak lesznek.
Szerintem az a Lovászi Magnolia nem egy nagyon jó kinézésű példány, nem elég dús a lombja, láttam már szebbet is.
"Ha ez itt ennyire sértetlenül túlél, dombi fekvésben nyilvánvalóan az évszázad legkegyetlenebb teleit is sértetlenül túlélhetné, amikor esetleg ott is előfordulna egy-egy olyan hőmérséklet, mint ezen a szinten elég gyakran."
Természetesen túlélne a dombon.
De mennyire lenne szép?
Ha öntözetlen körülmények között lenne, mint a szőlő, füge, gránátalma nem biztos hogy nagyon szép lenne.
Valószínűleg kiritkulna.
Ne felejtsük el, hogy a mediterránban és nyugaton, ahol a téli hőmérséklettel nincs gond (vagyis nem kell dombra "menekülni", mint nálunk) a legszebb, legdúsabb, leghatalmasabb idős példányok általában sík területen víz mellett vannak.
A faj őshazájában is ilyen helyeken él.
A növények életében valóban az egyik legfontosabb fizikai tényező a hőmérséklet, de a másik ugyamilyen fontos meg a víz (hacsak nem pozsgás növényről van szó).
Az már egy másik dolog, hogy mi emberek sokkal könnyebben tudjuk szárazság esetén pótolni a vizet (általában), mint egy zord hideg télen megvédeni a túlzott lehűléstől nagyobb területen nagyobb növényeket.
Ezért jóval egyszerűbben megvalósítható egy jó fagylefolyású dombra felvinni a vizet, mint egy jó vízellátottságú sík területen biztosítani a téli fagyvédelmet.
Az elsőhöz vízvezeték vagy kút kell, míg a másikhoz növényházat kell építeni és esetleg még fűteni is.
A kettő megvalósításának egyszerűsége és költsége között azért van egy "kis" különbség.
"Visszatérve a Magnolia grandiflorára, sok helyen látok olyan fiatal példányokat, amelyek lombozata meglehetősen ritka.
Szerintem dúsabbnak kéne lenniük. Nyilván ez azért van mert 1500 mm helyett legfeljebb csak ennek a fele az évi csapadék."
Olaszországban a normális, közepes magyarországi éves csapadékmennyiségű (600-700 mm) helyekhez hasonló csapadékú területeken is gyönyörű, dúslombú egyedek vannak. Leginkább a lovászi példányra hasonlítanak levélzetben, habitusban, alakban.
"Jól emlékszel, -19,2 fok volt a leghidegebb 1985 januárjában.
1987 januárjában -18,6 fok."
Az előző hozzászólásomban hivatkoztam egy cikkre, ami a Soproni Erdészeti Botanikus Kert növényeinek téltűrését elemezte a nyolcvanas évek közepének zord telei után.
Ma megkerestem a cikket és kiderült, hogy rosszul emlékeztem, ugyanis ebben az áll, hogy 1987 január végén és február elején Sopronban huzamosabb időn keresztül mértek -25 fok körüli értékeket!
Mediterránum fórumtárs visszaemlékezése szerint Barabits Elemér is - 25 fokot említett, amit a Magnolia grandiflora túlélt.
Fogalmam sincs kinek van igaz, az is lehet, hogy mindenkinek, ha különböző pontokon mértek.
A cikkben azonban az lenne a logikus, hogy a Botanikus Kertben mért értékeket említik fel.
A cikkben elolvasva a Magnoliáról szóló részt, megtudtam, hogy legalábbis a bot. kertben nem volt sérülésmentes akkor az áttelelés.
A következő volt a helyzet:
A fiatal néhány éves példányok a takarás ellenére teljesen elfagytak.
Az idősebbek kb. 50%-os lombelfagyást szenvedtek. A csúcsrügyek is elfagytak, ezért a növények habitusa is megváltozott.
Csak nehezen tudták sérüléseiket helyrehozni. dekorációs értékük csökkent.
Még egy gondolat a témához, az előzőekhez kapcsolódóan.
Sokszor beszélünk arról, hogy egy növény mekkora hideget bír ki. Ez egy dolog.
Az meg egy másik dolog, hogy mennyit bír ki úgy, hogy szép is marad.
Évekig túlélhet egy növény teleket úgy, hogy nem pusztul el, de megcsúnyúl és szenved.
Igazi túlélésről viszont csak akkor van értelme beszélni, ha a növény fajára jellemző szép, dekoratív marad.
Ugyanez a nyári szárazság túlélése kapcsán is elmondható.
Visszatérve a Magnolia grandiflorára, sok helyen látok olyan fiatal példányokat, amelyek lombozata meglehetősen ritka.
Szerintem dúsabbnak kéne lenniük. Nyilván ez azért van mert 1500 mm helyett legfeljebb csak ennek a fele az évi csapadék.
A Budai Arborétumban is az épület melletti idős példány szép dús, de az a kisebb, amelyik a tűző napon van az csúnya kiritkult.
