Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok. Eredeti méret.
Ha nem lesz fagyi , attól még felkel a Nap . Max csinálsz otthon .
De ha a paraszt nem tenyészt (mert nem éri meg , vagy mer' tönkrement valami okán) és nem lesz hús a bótba' , a városi népség csak nézegethet .... ki a fejéből .
Kicsi valószínűséggel lesz eccerre' mindenki vega . De ahhoz is a parasztnak kell vetni . Bár vethetsz te is a lakásban ... bukfencet .
Ilyen feltételekkel nyugodtan köthetnének biztosítást is, és nem az adófizetők kontójára vállalnának kockázatot...
Basszus, ha én nyitok egy fagyizót, és kitör a szalmonella járvány, senki nem fog kártalanítani, hacsak nem kötöttem előrelátóan, és nem kis áldozattal üzleti biztosítást... Miért kivételek a parasztok???
Hehhe :) Tanultam egy idegen szót! Köszönöm szépen! Érdekes, h nem találok sok opponenst, mégis milliárdok mennek el sötét hiedelmekre... Tehát a többség nem akarna közpénzekből templomokat, stb.. Nem is értem miért erőltetik a XXI. sz-ban...
Az meg a másik fele a dolognak, h ki mondja meg, h mi való mondjuk egy 5 évesnek? Pláne hogyan ellenőrzik, h ismeri-e Andersen Csodálatos tűzszerszámát... Egek!... :)
Ezek ilyen sérülésmentes steril gyerekkor képzetek, h juj, ne varrjon a kislány, mert megszúrja a kezét, vagy ne kalapáljon a kisfiú, mert bibis lesz az ujja, stb... Azért van a szülő, h a gyerek fel tudja dolgozni a sérüléseket!
Van abban vmi spirituális, amikor egy kisgyermekre nagyobb ruhát adnak, h majd abba belenő... Belefejlődik...
H egy 7 éves kislány megkap mondjuk egy hozzá képest hatalmas fazekat, h elmosogassa, vagy egy 5 éves kisfiúnak megengedik, h maga verjen be egy szöget kalapáccsal, és nem bánják a szülők, ha esetleg az ujjára csap a kiskölök...
Ez már nevelési sajátosság, amibe nem nagyon jó beleszólni bizonyos határokon belül... Én pl. örülök, h akkor olvastam mindent, amikor. Ma már meg sem rezzennék egy Horlától... És jó újra, meg újra olvasni ugyanazokat a történeteket. A gyerekek is szeretik sokadszorra is hallani a szülő által már unásig olvasott sztorikat. Az úgy van, h mindig mást,és mást látsz meg egy-egy történetben. Az ritka kincs, ha valaki mondjuk egy Nyomorultak minden moccanását, árnyalatát egyből átlátja. Nem mondom, h nincs ilyen, de sztem ritka. Ezért vásárolnak az emberek könyveket, és nem kizárólag könyvtárba járnak. H egy-egy élményt újra, meg újra átéljenek, és az mégis mindig tud újat mutatni... Egy-egy jobb zenét sem eccer hallgat meg az ember, stb...
Nem nekik írták (mer' a kutyát se érdekelte a kölök lelkivilága akkoriban ... egy petákot se adtak volna gyerek-könyvért ... éhen halt volna az írója .... akinek pedig a társadalmi nevelés volt a célja) , de mi már olvashattuk abban a tévhitben , hogy nekünk/rólunk szól .
A feministába épp most raktam be egy sztorit, miért érdemes bizonyos korhatár alatt valamit vagy kihagyni, vagy szülői felügyelet (kérdezés lehetősége) mellett olyan műveket fogyasztani, ami esetleg hosszú távon jóvátejetetlenül megfekszi a gyerek gyomrát.
"vagy rettegtem éjszakánként Maupassant Horlájától, sírból kilopott csontvázkezétől... Nem, nem értettem sok mindent, de "éreztem"... "
Pl. ezért érdemes az ember korához igazított irodalommal foglalkozni, meg azért, hogy ne ötször kelljen valamit újraolvasni, hogy átmenjen a mondanivaló... Imho Andersent én nem is olvastatnék gyerekekkel, és igemcsak szórnék a xix. Sz. kötelező irodalmából is, mert nem a xxi. sz-i gyerekekre van méretezve ÉS szövegezve.
A műveltség kétségkívül egyfajta tudás, és hozzátehetjük, deklaratív tudás, azaz ismeret. Aki művelt, az tud olyan dolgokat, amiket mások nem: olyasmit, ami műveltségéből következik. De nem minden ismeret műveltség. Ha tudom a lakcímem, tudom, hány percenként jár a 22-es busz, és tudom, hogy mi a címe Rihanna legújabb albumának, ezekért az ismereteimért senki nem fog műveltnek tartani. Nem azért, mert ez a tudás értéktelen – hiszen az például nagyon kellemetlen lenne, ha fogalmam sem lenne, hol lakom, ráadásul a lakcímem kevesen ismerik, ez ritka tudásnak is nevezhető –, hanem egyszerűen azért, mert ezek olyan tudások, amelyeket a hétköznapi szóhasználat nem sorol a műveltség körébe. "
Hetedikes koromban , amikor a könyvtárból kivettem Bovaryné-t , az éppen ott lévő ellenőr tiltakozott .
De a könyvtáros (aki az osztályfőnököm is volt) , megnyugtatta .... nem az első korosztályomba nem illő olvasmányom . Hogy mennyit értettem meg belőle , fogalmam nincs .....
...és igen , szerintem is annak szól , aki olvassa . Ha akkor éppen nem is érti kristálytisztán , marad benne valami , ami formálja az egyéniségét .
Pölö, meg tudsz tanulni kottát olvasni. Ez ugye, egy szerzett tudás, mondhatni, műveltség. De ettől még nem fogsz tudni zongoraversenyeket írni, és nem leszel egy Mozart. Mert ahhoz zenei készség is kell, az meg nem tanulható. Vagy van, vagy nincs.
a grimm-mesékről köztudott, hogy felnőtteknek szóló tanmesék.
Ez annyira végzetes ez hozzáállás, h felnőtteknek szóló... Felnőtteknek IS.. meg gyerekeknek is. Az anyukámnak az volt az elve, pl, h nem tiltott semmilyen könyvet, h olvassak, csak az volt a lényeg, h olvassak. Igaz, ő is mindig olvasott, tehát nem csak sulykolta, h olvassak, hanem ő maga tette is. Volt a falon mindenféle könyv. Így fordulhatott elő, h már 9-10 éves koromban ismertem Gautier Margitot, vagy rettegtem éjszakánként Maupassant Horlájától, sírból kilopott csontvázkezétől... Nem, nem értettem sok mindent, de "éreztem"... És elolvastam újra, meg újra a történeteket, és megértettem őket... Éshát persze megvoltak a pöttyös, meg a csíkos könyvek is. Szóval olvastam a korosztályomnak szóló irodalmat is...
Ötödikes voltam, amikor magyarórán olvastam a pad alatt az Az asszony és a szerelem c. többnyire XIII. sz-i francia novelláskötetet. Mindenféle szerelmes mesék voltak benne alig-alig érintve egy kis bujaságot, ami még nem mocskos. A könyvecske igen apró volt, és vöröslő borítást kapott, elején szép aranybetűkkel volt rávésve a címe. A tanár kiszúrta, és kivonszolt a könyvvel a kezemben az osztály elé, és ott lobogtatta az osztály előtt a kis könyvet, ami szinte lángolt a kezében a piros színe miatt, és nagyon csúnyán megszégyenített, h micsoda mocskot olvasok...
Sztem nincs olyan, h kizárólagosan valakiknek szóló irodalom. Az irodalom annak szól, aki olvassa.
