" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A kákik minden fajtája elvirágzott. Soha nem látott mennyiségű virág volt a fákon. A következő hetekben, hónapokban elválik, mihez volt elegendő ez a fantasztikus virágözön. Máris elkezdődött a hullás. A Tipo alatt terítve, de ez a "kis" hiány a fán egyáltalán nem érzékelhető, még mindig tömve van.
A később virágzó O'Gosho is hullik már, de hiány még ennél sincs a fán.
A környéken rengeteg ujjas óriást ismerünk, vacak talajban, jó minőségű kerti földben, baromfiak által éveken át trágyázott talajban, agyagban, homokban, kavicsos talajban, de egyik sem ilyen, mind nagyjából azonos tulajdonságokkal rendelkezik.
A kerkateskándi meg merőben más.
Egyből az fordult meg a fejünkben, hogy talán nem is ujjas óriásról lett szaporítva, de lovásziban a Miklós bácsi esküszik rá.
Egyébként ez utóbbi esetében azért elgondolkodtató az, hogy ha mind ugyan olyan, amit ismerünk, akkor miért csak pont ez az egy másmilyen?
A fügének nem véletlenül van több ezer fajtája, nyilván ehhez az kell, hogy rendkívüli módon tudjon mutálódni.
Az ujjas óriás nagyon gyér elsőtermésben, ez a teskándi ujjas óriás meg áganként 4-5-6 hatalmas gyümölcsöt hoz.
Viszont a másodtermése nem annyira bő, mint a normál ujjas óriásnak.
Szaporítottam belőle elég sokat, kíváncsi leszek, mennyire fog visszaütni az "anyjára".
"A teskándi ujjas óriás meggyőzően megerősíti azt a megfigyelésünket, hogy a füge dugványozással történő szaporítása is eredményezhet az anyanövénytől bizonyos mértékben eltérő tulajdonságú klónokat. A teskándi füge "anyját" ismerjük: szokványos ujjas óriás, nem túl bőséges első terméssel, visszafogott növekedésű ágakkal és a gyümölcsök sajátos, barnás színével.
Ez a példány mindig nagyon bőven hoz elsőtermést, az ágai kecsesen megnyúltak, a gyümölcsei színe pedig lilás árnyalatú a hagyományos ujjas óriás barnás-drappos színével szemben."
Nagyon érdekes ez a jelenség, hogy a füge dugványozással szaporítva megváltozik, átalakul.
Az ember szed dugványt egy szép nagy gyümölcsű példányról és ezek szerint nem lehet biztos benne, hogy az új növény is hasonlóan jó minőségű lesz.
A vegetatívan szaporított növények nagy részénél a tulajdonságok megmaradnak, pont az ivartalan szaporítás garantálja a fajta tulajdonságainak megőrzését.
Lehet, hogy a füge ebből a szempontból is kivételes növény?
Az nem lehet, hogy ha más talajra, más körülmények közé kerül (pl. tápanyagban gazdagabb helyre) akkor több elsőtermést hoz?
Lehet, hogy nem is változik meg maga a növény, csak a termőhelyi különbségek miatt terem többet vagy kevesebbet.
Az elmúlt években többször bemutattam ezt az éttermi teraszkivit, amelyik a kistolmácsi tó partján található. Nagyon hasznos tanulságokkal szolgál a Hayward természetének kiismeréséhez.
A terasz fölött polikarbonát tető van, a kivi pedig annak a tartószerkezetére van felfuttatva úgy, hogy teljesen zárt, árnyékoló lombkoronát alkot. Az éves vesszők értelemszerűen képtelenek felívelni, miután a tető azonnal vízszintes pozícióba kényszeríti őket. Ez az immár többéves tapasztalat szerint azzal a következménnyel jár, hogy ezeken a vesszőkön SOHA, EGYETLEN virág sem differenciálódik. Világossá téve, hogy a kivi Hayward fajtája azonnal vízszintes helyzetbe kényszerített vesszőkön nem produkál virágokat. Ugyanúgy nem, ahogy függőleges vesszőkön sem. Ez a körülmény megmagyarázza, miért a 'pergoletta' alakzat a Hayward számára a kizárólagosan fukcionális.
A képeken látható, hogy a tető alatti hatalmas vessző- és lombtömeg teljesen meddő, miközben a néhány, pergoletta módjára kinyúló, szabad állású, íves vesszőn ott vannak termések. A továbbiakban a kivi "ki lesz futtatva" a terasz fedetlen részének állványzatára, hogy termő része is legyen a kizárólagosan árnyékoló funkciójú részén kívül.
Úgy vágd le a jobb oldalit, hogy a bal oldali ne sérüljön.
Mondjuk itt.
Bár a képből nem derül ki, hogy mennyi lombozata van a bal oldalinak, amit meghagysz, és mennyi veszik le a levágandóval, de szoktunk hagyni a levágandó részen leveleket az alján, hogy a vegetációs felület ne csökkenjen drasztikusan.
Ha van bőven levél a meghagyandón, akkor tőből vágd le, ha nem sok, akkor hagyhatsz pár levelet a levágandóan, ez esetben értelem szerűen feljebb kell levágni.
A bal oldali szárat hagyom meg, de a jobb oldalit a tövébe vágjam el, vagy feljebb is lehet? akk marad egy kis csonk jobb oldalt. Az nagy gond ha a metszésnél csöpög?
Az ilyen nyújtózkodó hajtást hagyd meg, a fölösleges bozontot metszd le! A hajtáscsúcsot mindig függőlegesen, felfelé irányítva kell tartani, akkor nagyon gyorsan képes nőni és szép egyenes törzset fog fejleszteni.
Itt vannak az említett képek a két hawyard termő kivikről. Elég dúsak, szval majd metszenem kell őket! DE segítséget szeretnék tőletek kérni hogyan is....
Ez az első tő:
Itt a tövében már elágazás van, gondolom az erősebbet kell meghagyjam. Vagy amelyiknek a végén olyan hajtás van, ami nem csavarodik.
Mert van ilyen hajtása: És ilyen is.:): ez a jobb saját tudásom szerint, ezzel lehet növeszteni a fő kart.
A másik tő ez:
Itt vmennyire látható, hogy 2 hajtás van a tövébe, nem úgy mint az előző, aminek csak egy szára van. Itt valamelyiket ki kell vágjam?
szia. valóban, arra nem emlékszem hogy az örökzöld magnólia volt-e. Csak magnóliaként volt emlitve de mivel 'csodájára jártak' igy bennem azt a képzetet keltette hogy a grandiflora lehet. De majd ha egyszer még kezemben lesz a könyv ujra megkeresem.
"de emliti hogy a 70-es évek közepén milyen nagy több méteres magnólia volt a kertjében "
Magnoliából nagyon sok faj és fajta létezik.
Nem világos, hogy az idézet pontosan mire vonatkozik.
A lombhullató fajokat sokkal régebben ültetik és valóban vannak nagyon idős példányok is. Főleg régi kastélyparkokban, ha megfelelő számukra a termőhely. Meglehetősen igényes növények. Tapasztalatból tudom például, hogy bizonyos talajtípusokon esélytelen a megtartásuk.
A lombhullató fajok téltűrésével nincs probléma.
Itt a fórumon azonban a korlátozottan téltűrőnek (bár azok közül a szívósabbak közé tartozó) minősülő örökzöld liliomfáról (Magnolia grandiflora) volt szó.
Ez a faj viszont "cserébe" kevésbé igényes a talajra, bár igazán szépen csak jó mínőségű tápdús talajon fejlődik.
Nemrég olvastam egy könyvet (1986-os kiadás) A pontos cimére nem emlékszem, de akkori híres magyar színészek mesélnek saját kertjeikről benne. ( Tolnai Klári , Gobbi Hilda stb...)
Nem emlékszem pontosan melyik szinész de emliti hogy a 70-es évek közepén milyen nagy több méteres magnólia volt a kertjében ( vagy valaki ismerősében nem melékszem)
A lényeg hogy arra biztosan emlékszem hogy 70es évek közepe és nagy magnolia.
Szóval lehet hogy kissé idősebb magnóliák is vannak nálunk mint azt itt irjátok.
Ha megint kezemben a könyv ki fogom keresni, és idézem..bár leeht ujra át kell olvasnom érte :)
Nagyon érdekes, ritkán látható jelenség a baromfiudvari Haywardon: egy hatalmasra nőtt idei vesszőn (ami jövőre lesz termővessző) a normálisnál később nyíló virágok fejlődtek. Az ilyen nagy vesszők általában vagy alapi rügyből, vagy erős tavalyi (idén termő) vessző alapi szakaszán szoktak fejlődni, olyan pozíciókban, amelyekben jellemzően a Hayward nem differenciál virágrügyet. Ezúttal a növény figyelmen kívül hagyta ezt a "szabályt".
Sajnos a káki esetében a terméshullás normális dolog. A mértéke mindig beláthatalan. Egyes években nagyon megritkul, másokban nem. Ültetvényben, azonos környezeti körülmények között lévő, azonos fajtájú és korú fák között is jelentős különbség adódik a termés megtartásában egyazon szezonban.
Itt a tövében már elágazás van, gondolom az erősebbet kell meghagyjam. Vagy amelyiknek a végén olyan hajtás van, ami nem csavarodik.
És ilyen is.:):
ez a jobb saját tudásom szerint, ezzel lehet növeszteni a fő kart.
Itt vmennyire látható, hogy 2 hajtás van a tövébe, nem úgy mint az előző, aminek csak egy szára van. Itt valamelyiket ki kell vágjam?
